Stefano Mallia, az EGSZB Munkáltatók csoportja elnökének cikke

A Mario Draghi által készített jelentés közzététele ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy sürgősen foglalkozni kell az Európa előtt álló gazdasági kihívásokkal. Mind a Letta-, mind a Draghi-jelentés megkongatja a vészharangokat, éspedig hangosan: Európa meghatározó pillanat előtt áll, és nem engedhetjük meg magunknak az önelégültséget.

A tét most nagyobb, mint valaha: az elmúlt két évtized során az EU gazdasági növekedése folyamatosan elmaradt az Egyesült Államokétól, Kína felzárkózása pedig gyors ütemben folyt. 2002 és 2023 között az USA és az EU (2015-ös árakon számított) GDP-je közötti különbség a valamivel több mint 15%-ról aggasztó mértékűre, 30%-ra nőtt. Az összehasonlítás a vásárlóerő-paritást (PPP) vizsgálva még kevesebb kétséget hagy: így a korábbi 12% helyett immár 34% a különbség.

Az egyik legnagyobb kihívást az európai szabályozási környezet jelenti. Az adatok megdöbbentőek: 2019 és 2024 között az EU hozzávetőlegesen 13 000 jogalkotási aktust léptetett életbe, szemben az Egyesült Államokkal, amely mintegy 3500-at.

Ez a szabályozási túlterheltség jelentős megfelelési költségekkel járt a vállalkozások számára, és erőforrásokat vont el az innovációtól és a teljesítményjavítástól. Ráadásul aggasztó tendenciát indított el a vállalatok körében, amelyek igyekeznek az EU-n kívülre áttelepülni: 2008 és 2021 között az európai unikornisok 30%-a költözött el így.

Amint azt Mario Draghi is hangsúlyozza, a beruházások önmagukban nem viszik előre Európát. Biztosítani kell, hogy a reformok érdemi javulást eredményezzenek. Az egységes piac kiteljesítésére, az akadályok felszámolására, valamint a tehercsökkentéssel és a szabályok észszerűsítésével kapcsolatos koherens megközelítés előtérbe helyezésére kell koncentrálnunk. Ezek olyan kulcsfontosságú lépések, amelyeket jelentős politikai csatározások nélkül azonnal meg lehet tenni, és amelyek kézzelfogható előnyökkel járnának a vállalkozások, különösen a gazdaságaink gerincét képező kkv-k számára.

Ezenkívül nem hagyhatjuk figyelmen kívül ágazataink és gazdaságaink összekapcsoltságát sem. Az egyik területen elért javulás pozitív továbbgyűrűző hatásokkal járhat más területeken. A mesterséges intelligencia és az adatvezérelt technológiák integrálása például támogathatja az intelligensebb energiagazdálkodást a különböző ágazatokban – a korszerű gyártástól a precíziós mezőgazdaságig –, jelentősen csökkentve a költségeket és a kibocsátásokat. Ez a fajta szinergia az, amelynek elérésére törekednünk kell.

A követendő irány egyértelmű. Európában megvan az ahhoz szükséges kapacitás, tehetség és innovációs potenciál, hogy visszanyerje versenyelőnyét. De határozott politikai szándékra és együttműködésre is szükség lesz, és hosszú távú stratégiai célkitűzésekre kell összpontosítani. Immár – uniós intézményekként és tagállamokként – a mi felelősségünk, hogy ezekből a lehetőségekből valódi változást hozó intézkedések szülessenek.