Biljana Spasovska

Balkáni Civil Társadalmi Fejlesztési Hálózat

Észak-Macedónia sorsdöntő pillanathoz érkezett az uniós csatlakozásoz vezető útján, amelyet megoldatlan kétoldalú vitákkal és a közvélemény egyre gyengülő támogatásával kísért nehézségek és késedelmek jellemeztek. Ezen akadályok ellenére a gazdasági jólét és a regionális stabilitás ígérete tovább táplálja a nemzet uniós tagság iránti vágyát.

A közvélemény-kutatások aggasztó tendenciát tártak fel: az elmúlt években csökkent az uniós tagság támogatottsága. Ez a csökkenés a haladás lassú ütemével és az uniós tagállamok elkötelezettségének érzékelt hiányával kapcsolatos szélesebb körű frusztrációt tükrözi.

Az ország uniós csatlakozás felé vezető útját olyan összetett problémák nehezítik, amelyek túlmutatnak Észak-Macedónia határain. A régión belüli és az uniós tagállamok közötti demokratikus válság és politikai instabilitás, valamint a jobboldali nacionalizmus erősödése jelentős kihívások elé állítja az integrációs folyamatot. E kihívások közepette azonban van még ok némi optimizmusra és reményre, mivel sokan az uniós integrációban látják a nagyobb jólét és a magasabb életszínvonal megteremtésének lehetőségét a jövőben. Az is ígéretes, hogy az ország már most is meglehetősen jól igazodik az uniós jogszabályokhoz.

A jövőbe tekintve Észak-Macedóniának prioritásként kell kezelnie, hogy előrelépést érjen el a reformok és a tárgyalási fejezetek terén olyan kritikus területeken, mint a jogállamiság, az igazságszolgáltatás, a demokrácia és a jobb közigazgatás. Az uniós csatlakozási folyamat lendületével elért kézzelfogható eredmények e területeken az EU támogatottságát is növelnék a közvélemény részéről. A demokratikus értékek melletti elköteleződés, a regionális együttműködés és a közös európai sorsra való törekvés döntő fontosságú lesz az ország csatlakozása felé vezető út buktatóinak leküzdéséhez.

Míg az az ország feladata, hogy politikai érettséget mutasson, és végrehajtsa a szükséges reformokat, az EU-nak demonstrálnia kell Észak-Macedónia polgárai felé, hogy a csatlakozási folyamat méltányos, érdemeken alapuló és előrehalad. Mint Ukrajna esetében, itt is meg kell mutatni, hogy van politikai akarat a csatlakozás előmozdításához: az előrehaladást jutalmazni kell, és lépéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy mindkét fél megfelelő kapacitással rendelkezzen a folyamat előbbreviteléhez.

Végezetül egyértelművé kell tenni, hogy nincs jobb, mindenki javát szolgáló alternatívája annak, hogy Észak-Macedónia, illetve az egész régió csatlakozzon az EU-hoz. Lehet, hogy Észak-Macedónia kicsi, de gazdag kulturális öröksége, stratégiai elhelyezkedése és a demokratikus értékek melletti elkötelezettsége regionális stabilitást és gazdasági növekedési lehetőségeket teremtene, erősítve az EU sokszínűségét és kohézióját.