Az EGSZB Munkavállalók csoportjának cikke

A továbbra is terjedő koronavírus-világjárvány nyomában kibontakozó válság teljes körű gazdasági depresszióba fordult. A GDP száz éve nem zuhant ekkorát békeidőben, és több millióan kényszerültek különféle – munkanélküli vagy részmunkaidős – státuszba. Szociális rendszereinket – bár szerepet játszanak abban, hogy zömében enyhíteni tudjuk a hatásokat – általában véve ugyanolyan felkészületlenül érte a világjárvány, mint egészségügyi rendszereinket, mivel mindkettőt súlyosan meggyengítették a 2008-as válság utáni, évekig tartó megszorítások.

Ráadásul a munkavállalók és munkahelyeik védelmében hozott intézkedések egyenlőtlenek: a legbizonytalanabb helyzetben lévő munkavállalók gyakran kimaradnak a hagyományos védelmi rendszerekből, gondolva itt például azokra, akikkel beszállítóként vagy más „új munkavégzési formák” keretében kötöttek szerződést.

A munkanélküli ellátási rendszer nemcsak az egyes országokon belül, de országonként is fragmentált: hatalmas különbségek vannak a tekintetben, hogy milyen időtartamra szól és mit fed le az ellátás, illetve hogy a korábbi fizetéshez képest mekkora mértékű kompenzációt biztosítanak. A Munkavállalók csoportja által megrendelt tanulmány azt elemzi, hogy hogyan reagálna a gazdaság egésze az EU-ban és az egyes országokban, ha a munkanélküli ellátási rendszerek egyformák lennének a jogosítványok, az időtartam és a juttatások tekintetében, közös minimumszabályokról gondoskodva az európai munkavállalók számára. A tanulmány makrogazdasági modellezéssel teszteli ezt a hipotézist, egyfelől a 2008-as válságra vetítve, egy teljes költségvetési ciklussal számolva, másfelől – aktuálisabb szemszögből – a világjárványhoz köthető gazdasági visszaesést vizsgálva.

Az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy kedvező lenne a gazdasági hatás, főleg, ha a rendszert más szociális politikákkal együtt alkalmaznák, biztosítva a munkahelymegőrzést és megelőzve egy újabb gazdasági recessziót. A teljes tanulmányt és a részleteket itt találja.