Michal Pintér, az EGSZB Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottságának (CCMI) küldöttje

A közelmúltban közzétett tisztaipar-megállapodás elismeri, hogy az energiaigényes iparágak stratégiai jelentőséggel bírnak az uniós gazdaság számára, és helyesen azonosítja fő kihívásaikat. Bár a szöveg olyan figyelemre méltó ötleteket tartalmaz, mint a vezető zöld piacok, a körforgásos gazdaság támogatása és a dekarbonizáció finanszírozása, az intézkedések nem elég sürgősek és merészek ahhoz, hogy visszafordítsák az európai energiaigényes iparágak hanyatlását.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság nemrégiben véleményt fogadott el „Az energiaigényes uniós iparágak jövője a magas energiaárak és az átállási költségek fényében” címmel. Ebben megállapította, hogy jelentős eltérés mutatkozik az EU és a globális versenytársak energiaigényes iparágainak versenyképessége között. Az Európai Bizottság helyesen állapította meg, hogy az energiaárak jelentik a fő gondot. A megállapodás és a megfizethető energiára vonatkozó cselekvési terv azonban nem tesz javaslatot a villamosenergia-piac szerkezetének reformjára. A marginális árképzés addig működött, amíg az EU viszonylag olcsó és stabil csővezetékes gázt kapott Oroszországból. Sajnos a helyzet megváltozott, mivel most már ki vagyunk téve a drága és ingatag LNG-ellátásnak, és ez valószínűleg még évekig így marad. Annak ellenére, hogy az EU energiaszerkezetében egyre nagyobb az alacsony költségű, fosszilis tüzelőanyagoktól mentes villamos energia aránya, továbbra is a fosszilis tüzelőanyagok ára határozza meg a villamosenergia-árképzés irányát.

Üdvözlendők a megújuló energiaforrások növelésére irányuló szakpolitikai erőfeszítések, de a jelenlegi piaci szerkezet miatt ezek nem csökkentik a villamos energia árát. Azonnali intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az ipar terén jelentkezzenek a megújuló energiaforrásokból származó villamos energia költségelőnyei, és értékelni kell az összes árcsökkentési lehetőséget, beleértve a villamosenergia-árak függetlenítését is.

A megállapodás azt is elismeri, hogy kiskapuk vannak az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusban (nincs exportmegoldás, átcsoportosítják az erőforrásokat és kijátsszák a szabályokat) és a kereskedelemvédelmi eszközök terén. Ugyanakkor sajnálatosan keveset árul el arról, hogy miként fogják megvédeni az uniós piacot, így az energiaigényes iparágak bizonytalanságban maradnak a globális kereskedelmi háborúban.

Az EGSZB sürgeti az uniós intézményeket, hogy hajtsanak végre határozott intézkedéseket az ágazatspecifikus cselekvési tervekben, hogy meg lehessen előzni az ipar további leépülését, és hogy az EU továbbra is képes legyen az ipari átalakulásra.