November 9-én az Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI) távülés keretében vitát tartott az uniós acéliparról. A vita, melyet Pietro Francesco De Lotto, a CCMI új elnöke vezetett, elsősorban a nemzetközi acélipar kapacitásfeleslegének és dekarbonizációjának kérdését járta körül. A felszólalók az európai acélipar megoldandó problémáiról beszéltek: a Covid19 utáni helyreállítást célzó tervről, a termelési folyamatok dekarbonizációjáról, az uniós védintézkedésekről és a kereskedelemről.

Az acél alapvető terméknek számít minden fejlett és fejlődő országban. A Covid19-világjárvány kérdéseket vetett fel a globális beszállítói lánctól való függőség kapcsán, különös tekintettel arra, hogy sok ország függ egyetlen országtól.

A kínai acélgyártásban tapasztalható kapacitástöbbletek aggodalomra adnak okot, mivel Kína mára a világpiac több mint felét uralja. 2018-ban az Egyesült Államok protekcionista adókat vezetett be, hogy az amerikai gazdaság kevésbé függjön kínai anyagoktól. Ez az intézkedés végül komoly károkat okozott az európai piacon, hiszen az USA az uniós acélipari termékek fontos felvevőpiacának számít.

Ezzel párhuzamosan a világ számos országában próbálják csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, és egyre több olyan kezdeményezés indul, amely a körforgásos gazdaságra való átállást célozza.

„Biztosítanunk kell az acélipari ágazatok versenyképességét, amelyek betartják az ehhez az átmenethez szükséges környezetvédelmi normákat, de közben piaci versenyben vannak a világ más részeinek olyan szereplőivel, akiknek vagy nem kell ilyen normákat betartaniuk, vagy csak gyengébb előírásoknak kell megfelelniük.” – fogalmazott a vita lezárásaként Pietro Francesco De Lotto. „Ugyanez a helyzet a munkafeltételekkel és a munkavállalói jogokkal kapcsolatos normák terén is.”

Az EGSZB ezért azt kéri, hogy legyenek egyenlő versenyfeltételek az európai termelők és a harmadik országok exportőrei között. (tk/ks)