Stefano Mallia, az EGSZB Munkáltatók csoportja elnöke

A nyáron több dél-európai országban erdőtüzek tomboltak, otthonokat és tengerparti üdülőhelyeket pusztítottak el, és hatalmas erdőterületek váltak kiégett pusztasággá, míg Szlovéniát áradások sújtották. Az éghajlati események nem új jelenségek Európában, viszont intenzitásuk nőtt, és nemcsak az öreg kontinensen, hanem a világon másutt is. Nem is kérdés, hogy az éghajlatváltozás teszi gyakoribbá és szélsőségesebbé ezeket a jelenségeket.

A Covid19-világjárvány, az ukrajnai háború és az ezeket követő energiaválság valamelyest hátráltatta azokat az erőfeszítéseket, amelyek az éghajlatváltozás kezelését és a valódi zöld átmenetet célozzák Európában.

Egyes tagállamok számos olyan intézkedést hoztak, amelyek de facto késleltetik a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének fokozatos megszüntetését, sőt, energiaszükségleteik kielégítése érdekében új ilyen típusú tevékenységekbe fektetnek be. Ez zavaros üzenettel bír nemcsak Európa lakossága, hanem harmadik országok számára is, amelyek ezt ürügyként használhatják a saját átállásuk késleltetéséhez. Mindez egyértelműen veszélyeztetheti az idei COP28 csúcstalálkozót, ahol az országoknak elvileg meg kellene állapodniuk a szén-dioxid-kibocsátó fosszilis tüzelőanyagok használatának fokozatos kivezetéséről.

Ezért az EU-nak továbbra is koherens és következetes megközelítést kell alkalmaznia az éghajlat-politikában. Ha vizet prédikálunk, nem ihatunk bort! Az EU a közelmúltban fokozta az éghajlat-diplomáciai munkáját, amelynek sikere nagyban függ az EU belső éghajlat-politikai döntéseitől, de az európai zöld megállapodás tényleges végrehajtásától is. Az egyre gyorsuló új geopolitikai kihívások ellenére az EU-nak jobban meg kell értenie a zöld megállapodás geopolitikai vonatkozásait. Ehhez új, erőteljes és hiteles stratégiára van szükség, amely az EU klímadiplomáciáját a jelenlegi geopolitikai helyzethez igazítja.

Hol is kezdjük? Az EGSZB úgy véli, hogy az éghajlat-diplomáciai eszköztárat olyan kezdeményezésekkel kell kiegészítenünk, amelyek célja nem csupán az éghajlati ambíciók fokozása, hanem az EU tapasztalatainak megosztása és az éghajlattal kapcsolatos kockázatok kezelése is.

Ahhoz, hogy a klímadiplomáciai elképzelések a gyakorlatban is működhessenek, ki kell használnunk annak többszintű jellegét. Az egyik első lépés egy civil társadalmi klímadiplomáciai hálózat létrehozása lehetne.

Az előttünk álló úton nincs vesztegetni való időnk, ha el akarjuk kerülni a helyrehozhatatlan károkat. A klímadiplomácia megelőző jellegű diplomácia. Ezért egyértelmű, hogy sürgősen magasabb szintre emelni a klímadiplomáciai tevékenységeket, hogy azok az EU külügyi és külpolitikai fellépésének legfontosabb elemévé váljanak.