Ma, a felgyorsult átalakulások korában jól láthatjuk, hogy demokráciáink, társadalmaink és bolygónk mennyire törékenynek bizonyulhatnak. 

2018 áprilisában kezdtem meg elnökségemet, azzal a meggyőződéssel, hogy újra fel kell fedeznünk a reneszánsz humanista szellemét, hogy felgyorsítsuk utunkat egy fenntartható Európa felé. A brexittel a háttérben és az európai választások előtt biztos voltam benne, hogy a civil társadalomnak kulcsszerep jut a gazdaság fenntarthatóbb és intelligensebb modellek felé való elmozdításában.

Ebben a hónapban, a hivatali időszakom lezárásakor azt mondhatom, hogy Európa ismét bebizonyította ellenálló képességét. Az uniós választásokon sikerült legyőzni a nacionalistákat és az euroszkeptikusokat, és narratívájukat a Covid19-világjárvány egyértelműen meggyengítette. Az EU példa nélküli intézkedéseket hozott, kőbe vésettnek tűnt tabukat söpörve félre néhány hónap alatt, megvédve polgárainkat és közösségeinket, és az eddigi legszélesebb körű konszenzussal beruházva egy, a jövőre vonatkozó határozott stratégiába.

Ma egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy elnökségem három prioritása – a fenntartható fejlődés, a béke és a kultúra – továbbra is ott lesz ennek az európai reneszánsznak a középpontjában.

Meglehet, hogy a világjárvány egy figyelmeztető jelzés volt, de az éghajlatváltozást és az egyre szélsőségesebb időjárási eseményeket már ma is tapasztalhatjuk. A Covid19-világjárvány nyomán elfogadott uniós helyreállítási terv egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy elkerüljük az apokaliptikus kifejletet, és Európát világelsővé tegyük a fenntarthatóság terén. 

Ebben a civil társadalom mutathatja az utat. Az uniós intézmények közül elsőként hallgattuk meg Greta Thunberget és azokat a fiatal klímaaktivistákat, akik az utcákra vonultak, hogy azonnali változásokat követeljenek. Mi itt az EGSZB-nél elsőként foglalkoztunk a körforgásos gazdaság és a fenntartható fejlődés modelljeinek bevezetésével. Az általunk képviselt érdekcsoportok a helyi önkormányzatok mellett az első vonalban vesznek majd részt a pandémia utáni helyreállítási terv végrehajtásában, törekedve a káosz elkerülésére. Hamarosan sor kerül az Európa jövőjéről szóló konferenciára, amely lehetőséget kínál arra, hogy együtt egy új Európa felé vegyük az irányt. 

Robert Schuman 70 évvel ezelőtti nyilatkozatában kijelentette, hogy a világbéke nem őrizhető meg az azt fenyegető veszélyekkel arányos kreatív erőfeszítések nélkül. A nők és férfiak a történelem során soha, a világ egyetlen részén sem élhettek ilyen hosszú ideig békében és jólétben, stabil körülmények között, és soha nem voltak ilyen mértékben biztosítva a jogok és szabadságok, mint ma Európában. De, ahogy ezt mindannyian tudjuk, soha nem ülhetünk a babérjainkon.

Európát már számos válság tette próbára, ma pedig minden eddiginél nagyobb mértékben sújtja a váratlan és példa nélküli világjárvány. Én azonban biztos vagyok abban, hogy van bennünk elég energia és kreativitás ahhoz, hogy ebből is együtt, megerősödve kerüljünk ki. Itt az ideje, hogy ismét felnőjünk a kihíváshoz. 

Az Európai Civil Társadalom Házának, amely a közelmúltban ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját, szerepet kell kapnia egy olyan időszakban, amikor ismét szándék és lehetőség van arra, hogy a valóban fontos kérdésekre összpontosítsunk, nyitottabbak legyünk a változásra, és javaslatokat tegyünk olyan módszerekre, melyekkel Európa, ahogy Schuman fogalmazott, „olyan konkrét vívmányok révén fog felépülni, amelyek először de facto szolidaritást eredményeznek”. 

Az Unió reneszánszát (a „rEUnaissance-t”) olyan férfiak és nők hozzák majd el, akik mernek innovatívak lenni, mernek álmodni, odaállni valami mellé, kockázatot vállalni és kollektív felelősséget érezni, miközben szenvedélyes, felvilágosult realizmussal, észszerű módon törekednek az új utak feltárására.

Luca Jahier

az EGSZB elnöke