Herman van Rompuy: „Ne hallgassunk a vészmadarakra!”

2008 óta egyik válság követi a másikat – egyfajta „válságspirálba” kerültünk. Sokan egyszerűen már csak azt kérdezik, hogy mikor jön a következő, ami jól mutatja, hogy mennyire megnőtt az emberek körében a félelem és a bizonytalanság. Tény, hogy a válságok többsége kívülről jön. De akkor is. Az Unió eddig mindig túl tudott lépni azokon a veszélyes akadályokon, amelyek időnként a létét fenyegették. Jók vagyunk ebben, ráadásul pozitív kihívásokkal is szembetaláljuk magunkat. Vajon ezeket is jól tudjuk kezelni?

Amikor azt látom, hogy hogyan használja az EU a világjárvány szociális és gazdasági hatásainak kezelésére létrehozott Helyreállítási Alapot arra, hogy felgyorsítsa a környezeti és digitális átállást, akkor úgy érzem, hogy van még remény. A válságkezelést hosszú távú jövőképpel kombináljuk, és jelenleg ez a legnehezebb feladat a politikában, amelyre inkább a rövid távú gondolkodás és intézkedések jellemzők.

Az, hogy 2050-re eléjük a karbonsemlegességet, nem csupán szó szerint a túlélésünk záloga, hanem azért is fontos, hogy gazdaságunk versenyképes maradjon. Nem szabad ugyanazokat a hibákat elkövetnünk, amelyeket a digitális forradalom során követtünk el. Akkor ugyanis majdnem elszalasztottuk a lehetőséget.

Valódi éghajlat-politikával egy másik fontos célkitűzést is elérhetünk: megteremthetjük az EU stratégiai autonómiáját, illetve az európai szuverenitás valamilyen formáját. Az éghajlat-politika lehetővé teszi számunkra, hogy csökkentsük és elkerüljük a fosszilis tüzelőanyagok – például az orosz gáz – behozatalát. A zöld megállapodás segíteni fog az éghajlati és gazdasági kérdések kezelésében, és önállóbbá teszi az EU-t. E szempontok egyike sem különíthető el a másiktól: az egyik szorosan függ a másiktól.

Még ennél is tovább megyek. Ha az Unió bármilyen geopolitikai szerepet akar betölteni, akkor versenyképesnek kell lennie, mivel a gazdaság határozza meg a globális hatalmi egyensúlyt. Ezért olyan fontos a környezeti és a digitális átállás. Ezért kell továbbra is egységesen fellépnünk a kereskedelem terén – ahogy azt a brexit esetében is tettük, amikor számos szabadkereskedelmi megállapodást kötöttünk, például Japánnal és Kínával a beruházásokról szólóan. Az Európai Bizottság elnökének még a Trump korszakban is sikerült elkerülnie a kereskedelmi háborút, mivel egységesek voltunk. Geopolitikai szempontból azonban csak akkor lehetünk mérvadó szereplők, ha sok területen sokkal kevésbé függünk más globális szereplőktől. Ilyen terület például a digitális technológia, az energia, a migráció, a pénzügyi szolgáltatások (ideértve London pénzügyi központjától és az amerikai dollártól való függést), az élelmiszer, a közegészségügy stb. Mindezt csak akkor érhetjük el, ha az ipar szintjén is egyesítjük erőinket. A méret igenis számít. És a nagyságrend is számít. Vannak ugyan eredmények ezeken a területeken, de időnként túl lassú az előrehaladás. Sokkal inkább stratégiai szinten kell gondolkodnunk, kevesebb naivitással és több európaisággal.

Remélem, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencián szó esik majd a belső problémáinkról is. Technológiai, demográfiai, gazdasági, környezeti és geopolitikai szempontból új világban élünk. Ezek az események pedig gyorsabban történnek, mint ahogy azt gondoltuk vagy ahogy tartottunk tőle. Való igaz: minden sürgőssé vált.

Figyelnünk kell arra, hogy továbbra is, illetve ismét stabilak legyünk az Unión belül szociális és politikai szempontból. A világjárvány új egyenlőtlenségeket teremtett és súlyosbította a már meglévőket. A munkaerőpiacokon egyre nagyobb a szakadék a kevésbé képzett és az iskolázottabb emberek között, ezért egyes csoportok úgy érezhetik, hogy magukra maradnak – különösen most, amikor úgy tűnik, hogy elkezdődött a digitális forradalom. A Helyreállítási Alap és a közös oltóanyag-beszerzés azt mutatja, hogy létezik európai szolidaritás. Nemzeti szinten is sokat kell tenni a társadalmi kohézió javítása érdekében. A világjárvány látványos növekedést hozott a szegények számában, ahogy több évtizedes hanyatlást követően ismét nőtt világszerte a mélyszegénység is. A társadalmi kohézió joggal olyan fontos az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság számára. Bizonyos intézkedések számos országban aláásták a jogállamiságot, valamint a szólásszabadságot és a médiaszabadságot és ezzel magukat a szabad választásokat is. Ez különböző válaszokat szült.

Egyértelmű, hogy vannak bőven kihívások előttünk, ezért biztosra kell vennünk, hogy felkészültünk ezekre, és készek vagyunk közösen leküzdeni őket. Nem vészmadarakra van most szükség, hanem olyan emberekre, kormányokra és szervezetekre, amelyek reményt adnak.

Herman van Rompuy, az Európai Politika Központ elnöke