Andrej Matišák írása

Üdvözöljük Szlovákiában! Üdvözöljük az európai rekordok országában!

Nem, nem a rekord számú kastélyunkról, exkluzív fürdőinkről vagy a szép hegyeinkről van szó. A szlovák politikai rekordokról beszélek. Ugyanis sajnos a mezőny legalján vagyunk.

A szlovákok először 2004-ben szavaztak európai parlamenti választásokon. Azóta mindig nálunk volt a legalacsonyabb a részvételi arány. Mindig.

2014-ben ez az arány mindössze 13,05% volt. Akkoriban annyira biztos voltam abban, hogy a részvételi arány 15% alatt lesz, hogy komolyan elgondolkodtam azon, hogy esetleg bankhitelt veszek fel és pártot alapítok. Még most visszatekintve is úgy gondolom, hogy lett volna esélyem arra, hogy bejussak az Európai Parlamentbe.

Komolyabbra fordítva a szót: hogyan látják ma a szlovákok az Európai Uniót? Egyfajta malacperselyként, ahonnan pénzt lehet szerezni? Nagy valószínűséggel igen, de a probléma az, hogy Szlovákia még az uniós forrásokat sem tudja hatékonyan felhasználni. Ezen a területen is a legrosszabbak közé tartozunk.

Széles körben elterjedt az a narratíva, hogy Brüsszel diktál mindent. Ezzel kétségkívül mindenhol lehet találkozni. A szlovák politikusok azonban tökéletesen átvették ezt az érvelést: ha valami jó történik, akkor szerintük az nekik köszönhető, ha pedig valami rossz, akkor azt mondják, hogy „Brüsszel ismét kudarcot vallott”. Nagyon kevés politikus áll ellen ennek a narratívának.

Emellett a média is része a problémának, mivel gyakran csak teljesen sekélyesen tudósítanak uniós témákról. Az újságírók kerülik az uniós témákat, mert szerintük azok unalmasak, amikor viszont mégis tudósítanak ilyenekről, elsősorban problematikus kérdésekre összpontosítanak, függetlenül attól, hogy azok valósak-e vagy csak kitalációk.

Hadd mondjak néhány szót az üzleti szektorról. A vállalkozók ritkán beszélnek nyilvánosan az EU előnyeiről, inkább panaszkodni szeretnek a brüsszeli előírásokról és rendeletekről.

Mindezen tényezők együttesen azt eredményezték, hogy a felmérések szerint a szlovákok egyre inkább euroszkeptikusak. Ha mindehhez hozzávesszük még azt a széles körű dezinformációt – köztük az Oroszországból származót –, amelyet a jelenleg hatalmon levő politikusok szeretnek a saját céljaikra felhasználni, akkor az érdektelenség és a harag egy igen veszélyes elegyét kapjuk.

Nem, a Slovakxit egyelőre nem szerepel a napirenden. Ha azonban Szlovákia egyszer majd olyan ország lesz, amely már nem jogosult uniós forrásokra, előfordulhat, hogy aktuálissá válik ez a kérdés.

Ha el akarunk kerülni egy ilyen sötét forgatókönyvet, akkor a szlovák politikai vezetőknek el kell végre fogadniuk, hogy az EU elengedhetetlen az ország működéséhez, és ennek megfelelően kell viselkedniük. Sajnos mára egyértelművé vált, hogy a jelenlegi szlovák politikai elit jelentős része érdekei védelme érdekében inkább harcba szállna az EU-val, bármi is legyen ennek az ára.

Ezért minden választópolgárnak, akinek kicsit is fontos az EU, beszélnie kell Európa fontosságáról a rokonaival, barátaival, de akár idegenekkel is. Ez talán túl nagy kérés, és nem is világos, hogy milyen eredményre vezet, de minden más forgatókönyv csak rosszabb lehet ennél.