Az Európai Bizottság hamarosan közzéteszi a vállalati beszámolási kötelezettségekre vonatkozó jogalkotási reformcsomagot, az úgynevezett „omnibusz csomagot”.  A csomag célja, hogy egyszerűsítse és észszerűsítse a fenntarthatósági szabályokat, egyszerűsítve a beszámolási kötelezettségeket a vállalatok számára. Novemberi bejelentése óta az említett csomag az egész EU-ban sokkolta a közvéleményt, és rengeteg vitát és elutasítást váltott ki különböző csoportok részéről. A civil társadalmi szervezetek, a szakszervezetek, a vállalkozások, a befektetők, a jogászok és a tudományos szakemberek egyaránt aggodalmuknak adtak hangot az omnibusz csomag kapcsán, amely deregulációhoz vezethet, és sürgették az Európai Bizottságot, hogy gyengítés helyett inkább védje ezeket az eszközöket.  Andriana Loredan, az Európai Koalíció a Vállalati Igazságosságért (European Coalition for Corporate Justice – ECCJ) képviseletében elmondja, mi is forog kockán, és miért ellenzik az omnibusz csomagot az olyan civil társadalmi szervezetek, mint az ECCJ.

A versenyképesség ürügyként szolgál az olyannyira szükséges fenntarthatósági rendeletek deregulációjához

Az omnibusz csomag az európai zöld megállapodás középpontjában álló három kulcsfontosságú fenntarthatósági eszközre összpontosít, nevezetesen a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelvre (CSRD), a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelvre (CSDDD) és a taxonómiai rendeletre. Ez a csomag az új Európai Bizottság irányváltásának közvetlen eredménye, amely Mario Draghinak az európai versenyképesség jövőjéről szóló, 2024. szeptemberi jelentésével kezdődött. Draghi jelentése az uniós piacok stagnálását részben a vállalkozásokra nehezedő túlzott szabályozási terheknek tulajdonítja, miközben egyszerűen figyelmen kívül hagy más kulcsfontosságú tényezőket, például a multinacionális vállalatok spekulációja által kiváltott olaj-, gáz- és élelmiszer-inflációt. Draghi jelentése szerint az EU fenntarthatóságra vonatkozó beszámolási és átvilágítási kerete a szabályozási terhek egyik fő forrása. A fenntarthatósági jogszabályok és az EU versenyképességének érzékelt hiánya közötti kapcsolat bizonyítása nélkül ez a szűk perspektíva ürügyként szolgált a fenntarthatósági jogszabályok teljes felszámolásához.

Ezzel az omnibusz csomaggal az Európai Bizottság egyszerűsíteni kívánja a közelmúltban a nagyvállalatok által az emberekre és a környezetre gyakorolt hatások kezelése érdekében elfogadott legkritikusabb eszközöket. Ez magában foglalja a CSDDD-t is, amelyet csak tavaly fogadtak el, és amely még végrehajtás előtt áll.

Az omnibusz csomag tartalmának megvitatása egyelőre spekulatív marad. Az omnibusz csomaggal kapcsolatos egyik legjelentősebb kockázat azonban a fenntarthatósági eszközökről szóló jogalkotás újraindítása, ami a kulcsfontosságú rendelkezések (például a polgári jogi felelősség vagy az éghajlatvédelmi átállási tervek a CSDDD keretében) újratárgyalásához vezethet. Az ECCJ határozottan ellenzi a korábban elfogadott fenntarthatósági jogszabályok tárgyalásának újbóli megnyitását. Ez növelné a szabályozási bizonytalanságot, veszélyeztetné az emberi jogok és a környezet vállalkozások általi tiszteletben tartását, és büntetné az elsőként lépőket.

Aránytalan üzleti befolyás egy hibás konzultációs folyamat közepette

Az omnibusz csomag bejelentése és a javaslat Európai Bizottság általi kidolgozása az átláthatóság teljes hiányával, valamint az uniós szerződésjog és az Európai Bizottság saját eljárási szabályainak figyelmen kívül hagyásával történt.

Az Európai Bizottság nagyon rövid időn belül elő kívánja terjeszteni omnibusz kezdeményezését, ami nem tesz lehetővé megfelelő hatásvizsgálatot és nyilvános konzultációt. Ez a megközelítés összeegyeztethetetlen az uniós döntéshozatali folyamatokban való részvétel jogával, amely az uniós szerződésjog által védett demokratikus elv. Ellentmond továbbá az Európai Bizottság minőségi jogalkotásra vonatkozó saját iránymutatásainak, amelyek széles körű és átlátható konzultációt írnak elő az érdekelt felekkel az Európai Bizottság szakpolitikai döntéshozatali folyamata során.

Ehelyett az Európai Bizottság 2025 februárjában látszólagos konzultációt, úgynevezett „valóshelyzet-vizsgálatot” tartott az érdekelt felek egy kis, szelektált csoportjával, elsősorban nagyvállalatokkal és vállalkozói szövetségekkel. E vállalatok közül jelenleg több ellen per folyik saját tevékenységük során vagy értékláncukban elkövetett emberi jogi vagy környezeti visszaélések miatt. Ezért érdekükben áll, hogy a munkavállalók, a helyi közösségek és az éghajlat kárára gyengítsék a fenntarthatósági jogszabályokat. Ezenkívül a nagyvállalatok aránytalan képviselete éles ellentétben állt a civil társadalom alulreprezentáltságával. A civil társadalmi szervezetek, a szakszervezetek és a kisvállalkozások csak szimbolikusan képviseltették magukat, míg a vállalati visszaélések áldozatai és a fenntarthatósági rendeleteket szorgalmazó vállalkozások teljes mértékben ki voltak zárva a megbeszélésekből.

Az omnibusz csomag: potenciális fenyegetés az ambiciózus klímapolitikák számára

Úgy tűnik, hogy Ursula von der Leyen elnök és Valdis Dombrovskis biztos, aki az egész „egyszerűsítési” törekvést felügyeli, beállt a legnagyobb, legerősebb vállalatok programja mögé. Az úgynevezett valóshelyzet-vizsgálat során az Európai Bizottság kulcsfontosságú partnerei között pont azokat a vállalatokat találjuk, amelyek üzleti tevékenysége jelentős mértékben hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, és amelyek érdekeltek az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségek mérséklésében, például az olaj-, gáz-, petrolkémiai, gépjárműipari és pénzügyi ágazatban működő vállalatok. Tekintettel a jelenlegi klímaválságra és annak az emberekre és a környezetre gyakorolt káros hatásaira, ez aggályokat vet fel azzal kapcsolatban, hogy az omnibusz csomag visszalépést jelent-e az éghajlat-politikák terén.

Az Európai Bizottságnak a dereguláció helyett a végrehajtást kell előtérbe helyeznie

Ha az Európai Bizottság valóban foglalkozik a versenyképességgel és a szabályozási terhek csökkentésével, valamint az emberi jogokkal és az éghajlati igazságossággal, akkor azt kell mérlegelnie, hogy miként lehet hatékonyan végrehajtani a fenntarthatósági eszközöket. Ez könnyen megvalósítható egyrészt olyan iránymutatások kidolgozásával, amelyek segítik a vállalatokat és a tagállami hatóságokat a CSDDD-ben meghatározottak szerint, másrészt pedig a finanszírozás és a kapacitásépítés fejlesztésével. Ez a megközelítés kezelné a Draghi-jelentés azon kritikáját, hogy nem áll rendelkezésre iránymutatás az uniós fenntarthatósági jogszabályok alkalmazásának elősegítéséhez.

Végső soron a kulcsfontosságú fenntarthatósági rendeletek zárt ajtók mögötti titkos átírása – a világ néhány legnagyobb vállalatával együtt – aligha jelenti a valódi versenyképesség eléréséhez vezető utat. 

Andriana Loredan az Európai Koalíció a Vállalati Igazságosságért (ECCJ) szakreferense, és a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelv 2022-es első közzététele óta részt vesz a javaslattal kapcsolatos tanácsadásban. Korábban üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségével foglalkozott a kényszermunkával összefüggésben az Anti-Slavery International szervezetnél.