European Economic
and Social Committee
Nadija Afanasieva: Együtt egy erős és biztonságos Ukrajnáért!
Mikor az újévet ünnepeltük barátainkkal és családunkkal, minden jót kívántunk egymásnak, és terveket szövögettük 2022-re, a világon senki sem számított arra, hogy életünk néhány rövid hónap múlva ilyen drámai változásokon megy majd keresztül.
Ukrajna függetlenségét követően 2014-ben szembesült először a háború rémségeivel.
A „méltóság forradalma” alatt több mint 100 embert lőttek agyon Kijev főterén, a Majdan (Függetlenség) téren. Ezután került sor a Donyec-medence megszállására és a Krím-félsziget annektálására. Az ukrán civil társadalom 2014-ben jelentősen átalakult: önkéntesek mentek a frontra, segítséget nyújtva a belső menekülteknek, és támogatva a sebesült katonákat. Azt gondoltuk, hogy ezek voltak történelmünk legsötétebb napjai, de tévedtünk.
2014-ben gyakorlatilag megszűnt társadalmunk megosztottsága abban a tekintetben, hogy csatlakozzunk-e az Európai Unióhoz. A 2022. februári inváziót megelőző utolsó közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy az ukránok jelentős hányada (68%-a) támogatta Ukrajna uniós tagságát; a támogatás mértéke 86%-ra nőtt közvetlenül az invázió után, és 91%-ot ért el március végére, ami abszolút rekordot jelent!
Ez a nagyon nagy mértékű támogatás az uniós civil társadalom segítőkészségének tudható be, amely azonnal mozgósította sorait, és arra ösztönözte az uniós kormányokat, hogy gyors döntéseket hozzanak. Az invázió első órái óta folyamatosan dolgozó önkéntesek rendkívül fontos szerepet töltenek be. Különleges erejük abban rejlik, hogy képesek gyors megoldásokat találni minden problémára, a lőszerektől és drónoktól kezdve egészen a menekülteknek szánt gyógyszerekig és ruházatig. A tüntetések sokasága és az EU-szerte hullámzó rengeteg sárga-kék zászló látványa hihetetlen volt. A óvóhelyre bújva erőt merítettünk a világon mindenütt Ukrajnát támogató emberek fényképeiből.
Legtöbb partnerünk szinte rögtön azután, hogy hírt kaptak az Ukrajna feletti súlyos légi támadásokról, felhívott minket és megkérdezte, miben segíthet. Sok segítséget kaptunk, de még többre van szükségünk.
A hadseregnek innovatív megoldásokra és technológiákra van szüksége, hogy megnyerje a csatát, a szakorvosoknak korszerű felszerelésre és személyzetre, hogy segítsenek a sebesült katonáknak és civileknek, az önkénteseknek pedig még több globális kapcsolatra.
Ugyanakkor stratégiai jövőképre is szükségünk van az ukrán helyreállítási folyamattal kapcsolatban, és ezen a területen alapvető szerepet játszanak az egész demokratikus világ arra irányuló közös erőfeszítései, hogy egy erős és biztos államot hozzanak létre, és innovatív megoldásokat dolgozzanak ki az építőipar, infrastruktúraszervezés, gazdasági és tudományos támogatás, a különböző szintű intézményekben történő kapacitásépítés stb. terén.
Az ukránok és az európaiak is egyértelmű tanulságokat vontak le ebből a háborúból:
– Bizonyos helyzetek sürgős megoldásokat követelnek meg, különös tekintettel a közös biztonsági kérdésekre,
A háború 2014-ben kezdődött, és az ukránok 8 éven át próbálták a világ figyelmét felhívni arra, hogy mennyire veszélyesek az Oroszországhoz fűződő szoros kapcsolatok, valamint az orosz energiaforrásoktól és egy olyan országból származó egyéb termékektől való függőség, amely bevételeit terrorizmus és egyéb erőszakos cselekmények finanszírozására fordítja. Ennek ellenére sem Ukrajna, sem az EU nem állt készen egy ilyen kegyetlen és teljes körű invázióra, hiszen ellenkező esetben mindketten nagyobb eltökéltséget mutattunk volna. Vajon sor került volna az invázióra, ha a 2014-ben kiszabott szankciók ugyanolyan szigorúak lettek volna, mint a 2022-esek?
– A 2022-es háború az innováció és technológia háborúja is. Ha növeljük az energiahatékonyságot, ha diverzifikáljuk az energiaforrásokat, új digitális megoldásokat találunk, űrtechnológiákat fejlesztünk és optimalizáljuk természeti erőforrásokkal való gazdálkodásunkat, biztonságunk és függetlenségünk szintje minden bizonnyal magasabb lesz, mint most, amikor az összes országnak súlyos válsággal kell szembenéznie.
Ha belátjuk, milyen fontos a politikusok, diplomaták, fegyveres erők, önkéntesek és a civil társadalom azonnali reakciója, a helyes úton járunk ahhoz, hogy megnyerjük a csatát. A támogatás iránti igény még mindig óriási, de motivációnk minden nappal egyre nő.
Mi, ukránok bebizonyítottuk, hogy legfontosabb értékeink az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia és egyenlőség, jogállamiság és az emberi jogok. Az uniós tagságot illetően soha nem létezett gyorsított eljárás, de Ukrajna helyzete kivételes, így valószínűleg eljött az ideje annak, hogy újragondoljuk az eljárást.
Az ukránok teljes mértékben tisztában vannak azzal, hogy még nagyon sok feladatot kell megoldaniuk az EU-hoz való csatlakozásukig. Erősségünk abban a motivációnkban rejlik, hogy szabad államot hozzunk létre, és partnerségeket alakítsunk ki azokkal, akik a legnehezebb időkben kiálltak mellettünk. Ezért kitartunk, bízunk fegyveres erőinkben és egy virágzó ország jövőképében.
Nadija Afanasieva, a Kijevben működő Nemzetközi Politikák Ukrán Intézetének igazgatója