Okulva az előző uniós romastratégiai keret elmúlt évtizedben tapasztalt hiányosságaiból, az Európai Bizottságnak eltökélt szándéka, hogy teljesítse az új romastratégiai keret kiemelt céljait, és 2030-ra legalább a felére csökkentse a hátrányos megkülönböztetést és a társadalmi-gazdasági kirekesztést. A kézzelfogható eredmények elérésében azonban elsődleges szerep hárul a tagállamokra. Hatékony nemzeti stratégiák és pragmatikus intézkedések hiányában az új keret ugyanúgy kudarcra van ítélve, mint az elődje.

Az új uniós romastratégiai keret: nézőpontok és elvárások a roma közösségek jövőjével kapcsolatban címmel tartott online meghallgatás résztvevői kiemelték, hogy az előző stratégia egyes tagállamok politikai helyzete és támogatásuk hiánya miatt nem vezetett sikerre.

Az új romastratégiai keret három pillérre épül – egyenlőség, inkluzivitás és részvétel –, melyek kiegészítik és számottevően megreformálják a marginalizált romák társadalmi-gazdasági integrációját, amelyre az előző keret törekedett.

Az új romastratégiai keretnek komoly érdemei vannak, de a végrehajtás problémája nem változott.

Isabela Mihalache az ERGO hálózat képviseletében méltatta a számos szinergiát és az egymást kiegészítő uniós szakpolitikákat az új keretben, de úgy vélte, hogy a tagállamok közös minimális kötelezettségvállalásai meglehetősen általánosak.

Bernard Rorke az Európai Roma Jogok Központjától arra figyelmeztetett, hogy „ha az igazságszolgáltatás nem lép túl a romákkal szembeni előítéleteken, akkor ez a keret éppúgy kudarcot vall, mint az elődje”.

Hasonlóan vélekedett Florin Botonogu a bukaresti székhelyű Roma- és Kisebbségügyi Központtól, amikor nyomatékosan rámutatott, hogy realisztikus megoldásokra van szükség.

Alfredas Jonuška, „A romák integrációja” tematikus EGSZB-tanulmányozócsoport elnöke arra biztatta a civil társadalmi szervezeteket és a nem kormányzati szervezeteket, hogy hallassák a hangjukat, hiszen bár vannak előrelépések, még sok a teendő. (at)