Sok panaszunk lehet a demokrácia általános állapotára, és különösen az európai polgári kezdeményezésre

A „Varieties of Democracy” nevű intézet március 7-én közzétett legfrissebb, a demokráciai globális helyzetéről szóló jelentése szerint a demokráciában élők aránya visszaesett a mintegy 40 évvel ezelőtti szintre. Miközben idén világszerte minden eddiginél többen vehetnek részt választásokon, az azokat rendező országok közül sokan egyre inkább autokratikus berendezkedésűek.

Panaszokat hallhattunk a most először megrendezett civil társadalmi héten is, amelyet az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság szervezett március elején. Ezek a panaszok az európai polgári kezdeményezésre, a világ első olyan eszközére vonatkoztak, amely a közvetlen demokráciát határokon átnyúló módon alkalmazza. Túl bonyolult, túl kevéssé vonzó, nincs iránta bizalom, nem hatékony, nem eléggé ismert – és ez csak néhány a civil társadalmi érdekcsoportok, a média, a tudományos körök és az európai polgári kezdeményezéssel foglalkozó adminisztratív szervek által megfogalmazott, nem túl hízelgő visszajelzések közül.

Véleményem szerint ezek a kritikák lehangolóan pontosak – ugyanakkor túlzottan óvatosak és visszafogottak is. A demokrácia megérdemli, hogy az egész világon érvényre jusson. Ehhez nekünk, a világ polgárainak és szavazóinak mindenképpen és haladéktalanul többet kell követelnünk, mint amennyit jelenleg kapunk. 

Többet kell tennünk: nem elég védekezőállásba helyezkednünk a félelemmel, napjaink diktátoraival és gyáva bérenceikkel szemben. Sokkal nagyobb lépésekkel kell haladnunk. Ilyen lépés lenne például az európai polgári kezdeményezés továbbfejlesztése.

Mert mit is nyújt nekünk az európai polgári kezdeményezés? Három dolgot. Jogot, eszközt és egy olyan mechanizmust, amilyen a történelem során még soha, sehol nem létezett a világon. Ez a mechanizmus bonyolult és átfogó módon került kialakításra, digitális, közvetlenül alkalmazza a demokráciát, nemzetközi jellegű, el van látva támogató infrastruktúrával és a használata megfelelő. 

2012 óta megalkották, bevezették, alkalmazták és továbbfejlesztették – élő példájaként annak, hogy a demokratikus tér még a legnehezebb körülmények között is kiterjeszthető és megszilárdítható.

Jövőre, ifjú 13 évesként az eddig dédelgetett gyermek remélhetőleg csökönyös kamasszá válik, aki meg tudja mutatni Európának és a világnak, hogy mire is képes. Szükségünk van erre a friss, vad energiára ahhoz, hogy végre felrázzuk a nemzetállamok porlepte mentalitását és életet leheljünk az Európai Unió bürokráciával átszőtt struktúráiba. 

Tegyük világossá: nem kell folyamatosan és következetesen – gyakran az innováció mottójával – újragondolni az együttélés demokratikus formáit. Ehelyett el kell köteleznünk magunkat az európai polgári kezdeményezés mellett, hogy 16, de legkésőbb 18 éves korára, az évtized végén nagykorúvá válhasson.  

Mit jelent ez? 2028 vagy 2030 távlatában két fontos változásnak kell megtörténnie. Először is, az európai polgári kezdeményezés menetrendalkotó hatásköreinek az Európai Parlament ilyen hatásköreivel egyenrangúvá kell válniuk. Ez azt jelentené, hogy az európai polgárok ugyanúgy tehetnének javaslatot jogszabályokra és más kormányzati fellépésekre, mint az Európai Parlament választott képviselői.

Másodszor, az évtized végére az európai polgároknak nemcsak jogszabályok kezdeményezésére kell lehetőséget biztosítani, hanem érdemi kérdésekben egész Európára kiterjedő szavazás – egyszerűbben szólva népszavazás – meghirdetésére is. A páneurópai népszavazás elképzelése nem újkeletű, ám mostanra érett meg, köszönhetően az európai polgári kezdeményezés létrejöttének és eddigi előéletének.

Ha az európai polgári kezdeményezés révén ilyen jövőt tudunk építeni, akkor az emberek úgy fognak visszatekinteni erre az eszközre és erre az időszakra, mint amelyből – az általános és egyenlő választójog 20. századi bevezetése óta – a legnagyszerűbb demokratikus eredmények születtek.