Világszerte több mint 55 millióan, köztük serdülőkorú fiatalok szenvednek táplálkozási zavarokban, amelyek hatással vannak mentális és fizikai egészségükre. A megbélyegzés sokakat megakadályoz abban, hogy segítséget kérjenek. Az Animenta olasz szervezet által működtetett „Telling Stories for Good” projekt célja a sztereotípiák felszámolása, a korai felismerés előmozdítása és a támogatás nyújtása. 2021 óta több mint tízezer tanulót értek el Olaszországban. Az Animenta elnökével és alapítójával, Aurora Caporossival beszélgettünk.

Mi késztette arra, hogy elindítsa a projektet?

Az Animenta azért jött létre, hogy hangot adjon azoknak az embereknek, akik étkezési zavaroktól szenvednek, valamint a közvetlen környezetükben élőknek. Az egyesület célja annak biztosítása, hogy az emberek megfelelően hozzáférhessenek az étkezési zavarok kezeléséhez, az étkezési zavarokból ugyanis ki lehet gyógyulni, ha az emberek lehetőséget kapnak az öngyógyításra.

Milyen fogadtatásra talált a projekt? Kaptak-e visszajelzést azoktól, akiken segítettek?  Tudna példákat mondani?

„Az Animenta az a hely, ahol úgy éreztem, szívesen látnak; rájöttem, hogy nekem is étkezési zavarom van, pedig nem is voltam túl sovány.” Ez az üzenet néhány hónapja érkezett a közösségünkből, és ebből értettük meg, milyen jelentős hatása van a munkánknak. Kíváncsisággal fogadták az Animentát, de azzal a reménnyel is, hogy változást hozhatunk.

Hogyan használják fel a díjjal járó pénzt arra, hogy további segítséget nyújtsanak a közösségnek? Van már tervben újabb projekt?

Egyre többet szeretnénk beruházni az iskolákban megvalósított projektjeinkbe, hogy szélesebb körű hatást érhessünk el. Ezenkívül önsegítő csoportokat szeretnénk belőle elindítani étkezési zavarral küzdők számára. Az Animenta egyik projektje az Animenta-táborok szervezése, ahol az emberek a természetben való hatnapos táborozás során újra felfedezhetik a saját magukkal, a testükkel és az élelmiszerekkel való kapcsolatukat.

Milyen tanácsot adna más szervezeteknek, miként érhetnek el eredményeket az ilyenfajta tevékenységekkel és programokkal?

Kezdjék történetekkel, hogy megértsék, milyen tapasztalatokkal rendelkezik az a közösség, melyre a tevékenységük irányul. Kérjenek visszajelzést, töltessenek ki kérdőíveket, hogy megértsék, mire van szükségük. De legelsősorban: vállalják önmagukat, és mondják el a saját küzdelmük történetét, és mondják el azt is, milyen változást szeretnének elérni. Ugyanakkor a másokkal való hálózatépítés is fontos ahhoz, hogy hatékony és eredményes támogatási rendszert tudjanak kialakítani.

Véleménye szerint az étkezési rendellenességeket jelenleg megfelelően elismerik-e súlyos mentális egészségügyi problémaként? Kapnak-e megfelelő támogatást az érintett személyek, és mit kell tenni ennek javítása érdekében?

Ma már gyakrabban esik szó az étkezési zavarokról, így elmondhatjuk, hogy több információ áll rendelkezésre. Azonban olyan betegségek ezek, amelyek erős társadalmi megbélyegzéssel járnak, és igen sztereotip módon kerülnek ábrázolásra. Még ma is vannak, akik az étkezési rendellenességeket csak az akaraterő hiányának vagy valamiféle szeszélynek tartják. A valóságban az étkezési zavarok összetett pszichiátriai betegséget jelentenek, amely megfelelő kezelést igényel. Ilyen kezelés azonban jelenleg nem mindig áll rendelkezésre, mivel nincs elég kezelőközpont, és sokan nem férnek hozzá a kezelési folyamathoz.