„Itt az ideje, hogy Mario Draghi jelentése alapján konkrét lépéseket tegyünk, mielőtt az valahol eltűnik a politikai útvesztőben. Jó stratégákra és olyan döntéshozókra van szükségünk, akik tovább tudnak lépni ebből a jelentésből, és stratégiákat tudnak kidolgozni az EU iparpolitikájára vonatkozóan” – jelentette ki Stjepan Orešković horvát vállalkozó és kutató.  Jörn Fleckkel, az Atlantic Council transzatlanti agytröszt vezető igazgatójával a brüsszeli Conclave II. nyilvános nemzetközi konferencián közösen mutatta be a nagyszabású „Future 500” kezdeményezést. Az Atlantic Council szélesebb körű „SEEUS Futures” platformjának részeként a „Future 500” ötszáz olyan európai vállalkozás kiválasztását és támogatását célozza, amelyek rendelkeznek a jelentős növekedés és globális hatás eléréséhez szükséges feltételekkel. A cél az, hogy az új európai vállalkozókat segítsék a globális versenyben való helytállásban, erősítve Európa jelenlétét a nemzetközi gazdasági színtéren. Stjepan Orešković beszélt nekünk a projektről.

Bemutatná röviden a „Future 500” projekt alapkoncepcióját?

A kezdeményezés az Európa jövőjéről szóló fontos jelentések – a Draghi-, Letta- és Heitor-jelentések – meglátásaira támaszkodik, és kettős, tudományos és üzleti szemszögből elemezve azokat felvet néhány kritikus kérdést: ki fogja végrehajtani ezeket a versenyképességi terveket és a most közzétett versenyképességi iránytűt? Milyen mechanizmusokat fognak alkalmazni? Milyen költségekkel jár majd mindez? És milyen megtérülés várható a közelmúltban nagy növekedést felmutató egyesült államokbeli vállalatokéhoz képest? A „Future 500” projekt az Egyesült Államokat, az EU-t és Délkelet-Európát képviselő SEEUS platform sarokköve, és célja, hogy növelje a láthatóságot és az együttműködést e régiók között. Stratégiai szempontból úgy tervezték meg, hogy Európa sürgős szükségletét elégítse ki, hogy olyan dinamikus környezetet teremtsen, amelyben a helyi vállalkozások képessé válnak arra, hogy a globális színtéren vezető szerepet töltsenek be. A kezdeményezés a kockázati tőkéhez való hozzáférésre, a stratégiai iránymutatásra és a nemzetközi hálózatépítésre összpontosít, olyan szakértők szakértelmére támaszkodva, mint Dani Rodrik a Harvard Egyetemről és Beata Jaworcik az EBRD-től, hogy olyan 21. századi iparpolitikákat dolgozzanak ki, amelyek jelentősen erősítik versenyképességünket.

Vannak már olyan potenciális jelöltjei, akik bekerülhetnek az ötszáz kiválasztott vállalkozás közé? Melyek azok az alapvető követelmények, amelyeket egy vállalkozásnak teljesítenie kell ahhoz, hogy kiválasztásra kerüljön?

Konkrét vállalkozások kiválasztása még nem történt meg, de a „Future 500” olyan vállalkozásokat céloz meg, amelyek jó lehetőségekkel rendelkeznek a méretezhetőség és a gyors növekedés szempontjából. A folyamat nyitott és folyamatos lesz, amely a vállalkozások gazdasági potenciálját, innovációs kapacitását és az adott ágazatban betöltött stratégiai jelentőségét helyezi előtérbe. Arra is törekedni fogunk, hogy partnerségeket alakítsunk ki olyan multilaterális fejlesztési bankokkal és befektetőkkel, amelyek már most is segítik a vállalkozásokat abban, hogy versenyképes erőként lépjenek fel. Elsőbbséget élveznek majd azok a vállalkozások, amelyek már most is szilárd növekedési pályát, innovációs képességeket és globális terjeszkedésre irányuló törekvést mutatnak. Ez biztosítja, hogy a vállalkozások ne csak piacvezetők, hanem úttörők is legyenek a technológia és az üzleti modellek tekintetében. Olyan jelentős projektek tapasztalataira fogunk építeni, mint a „Scale-Up Europe", alapítókat, befektetőket, vezetőket és kutatókat hozva össze azzal a céllal, hogy Európát a technológiai bajnokok otthonává tegyék. Az uniós tagjelölt országok számára ezek a potenciálisan kiválasztott vállalkozások különösen fontosak: konkrét példákkal szolgálnak majd arra, hogy az új gazdaság elvei hogyan működnek a gyakorlatban, és példaképül állítják az ambiciózus, nemzetközileg versenyképes vállalkozásokat, amelyek nem a nemzeti adófizetők finanszírozására támaszkodnak elsősorban.

Mennyire optimista Európa globális versenyképességi potenciáljával kapcsolatban?

Jelentős okunk van az optimizmusra azzal kapcsolatban, hogy Európa képes megerősíteni globális versenyképességét, ha magunk mögött hagyjuk a ma uralkodó önsajnálatot. Az Nvidia nélkül számítva az euróövezeti részvénypiac teljes hozama felülmúlta az S&P 500 indexet, amióta a piac 2022 végén felfelé indult. Az európai szociális és egészségügyi rendszereknek köszönhetően az emberek hosszabb ideig maradnak egészségesek és aktívak, sokkal alacsonyabb költségek mellett, ami globális szinten pozitívan befolyásolja gazdaságunk termelékenységét és versenyképességét.

Igyekszünk Immanuel Kant „valódi lelkesedéssel” kapcsolatos gondolatait tükrözni, amelyeket a francia forradalom kapcsán vetett fel. Egy ilyen hozzáállás képes a kihívásokat motiváló erővé alakítani és legyőzhetetlennek tűnő elszántságot teremteni. Kevesebb gazdag cimborára és engedelmes ölebre – tehetős, önelégült elitre és túlságosan engedelmes, ambíció nélküli követőre – van szükségünk, akiket az elmúlt két évtizedben előnyben részesítettek. Ehelyett több „éhes fiatalra” van szükségünk – elkötelezett, ambiciózus emberekre, akik készen állnak arra, hogy felnőjenek a kihíváshoz.

A „Future 500” kezdeményezés célja, hogy proaktív módon foglalkozzon a versenyképességi jelentésekben felvetett krónikus problémákkal, például a merész innováció és a vállalkozások bővítésének szükségességével. Európa globális helyzete nagymértékben attól függ majd, hogy képes-e integrálni a csúcstechnológiákat, előmozdítani a vállalkozói tehetségeket és finomhangolni az iparpolitikákat az inkluzív növekedés támogatása érdekében. A kezdeményezés a jól képzett munkaerő, a gazdag innovatív örökség, valamint a hagyományos és új ipari ágazatok kiaknázásával – és az olyan problémák kezelésével, mint a szabályozási széttagoltság és a piaci egyensúlyhiány – arra törekszik, hogy termékeny környezetet teremtsen a vállalkozók és az innovátorok számára.

Röviden, a „Future 500” kezdeményezés fontos lépést jelent az európai gazdasági környezet tesztelésében, amely a kontinenst globális versenytársként pozícionálja a nagy potenciállal rendelkező vállalkozások támogatásával és a vállalkozói ökoszisztéma megerősítésével. Nincs esélyünk nyerni a versenyben, ha nem tudjuk, kik a versenytársaink.

Dr Stjepan Orešković tudós és vállalkozó. Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja és a Bosqar Invest alapítója. Családja vezetése alatt a Bosqar Invest öt év alatt 300-ról több mint 16 000 alkalmazottra nőtt, példát mutatva a tudományt, a technológiát, a nyugdíjalapok és más alapok befektetéseit, valamint a bátor vállalkozói szellemet integráló briliáns terjeszkedési stratégiáról, ami a Draghi-jelentés által szorgalmazott létfontosságú megközelítés. Valószínűleg ez a stratégiai irány befolyásolta az Atlantic Council által indított Future 500 projektet, amelyről ő is beszél.