„Soha nem szalasztunk el egy alkalmat arra, hogy elszalasszunk egy alkalmat” – tartja a mondás. Egy mondás, mely a mindent átfogó háború kitörése előtti években kezdett el terjedni Ukrajnában, és amely a 2004-as (narancsos) és a 2013-as (Euromajdan) forradalmak után az alapvető reformok elmaradása miatti csalódottságot fejezi ki. Természetesen mindegyik forradalom hozott némi változást, de minden nagy küzdelem nagy elvárásokat szül, és a csalódottság csak tovább nő, ha alig történik valami.

Mit kell tehát tennünk annak érdekében, hogy ezúttal ne szalasszuk el az esélyt a változtatásra? 

Véleményem szerint erre a kérdésre a Nobel-békedíjasunk, Olekszandra Matviicsuk adott hiteles választ. Oleksandra emberi jogi ügyvéd és civil társadalmi vezető, így a díjátadó ünnepségen elmondott megható beszédében természetesen az emberi jogokra helyezte a hangsúlyt. 

Mindez távolinak tűnhet az emberek alapvető szükségleteihez képest, ahogyan Evgenii Petrosyan orosz humorista újévi köszöntőjében fogalmazott: „Ha volt mit enned, tudtál fürödni és meleg van az otthonodban, akkor szerencsés vagy, és Oroszországban születtél”. A közelmúlt eseményei azonban megmutatták, hogy az oroszországi emberi jogi jogsértésekkel szemben folytatott struccpolitika – amelyet az európai vezetők azért folytattak, hogy otthonaikat melegen tartsák és gazdaságukat megvédjék – katasztrofális következményekkel járhat.

„Egy olyan állam, amely újságírókat öl, aktivistákat börtönöz be vagy békés tüntetéseket oszlat fel, fenyegetést jelent, és nem csak a saját polgáraira nézve” – teszi hozzá Oleksandra Matviichuk. „A politikai döntéshozatalban az emberi jogoknak ugyanolyan fontosságot kell tulajdonítani, mint a gazdasági előnyöknek vagy a biztonságnak. Ezt a megközelítést a külpolitikában is alkalmazni kell.”

Itt az ideje, hogy egy új, az emberi jogokat középpontba helyező világrendet hozzunk létre – szorgalmazza Oleksandra Matviichuk. És ezt nem szabad egyedül a politikusokra hagyni – a civil társadalomnak a lehető legaktívabban részt kell vennie a folyamatban. „Olyan új, értékalapú humanista mozgalomra van szükségünk, amely neveli az embereket, bevonja őket a jogok és szabadságjogok védelmébe, és széles körű támogatást élvez” – folytatja Matviiciuk.
 
Itt az ideje – és a megfelelő idő –, hogy az EU-ban és Ukrajnában egy sor reformot hajtsunk végre. Térjünk át a környezetkímélőbb energiaforrások használatára, és ne azt várjuk, hogy majd helyreáll az oroszországi gáz- és olajellátás. Találjuk meg a módját a dezinformáció és az orosz propaganda megállításának, és annak, hogy az EU segítségével egyszer s mindenkorra megreformáljuk Ukrajna korrupcióellenes rendszerét. 

Most, hogy a háború a második évébe lép, mindezen reformokat tovább kell vinnünk. Mint láttuk, a változás nem megy végbe magától egy háború vagy forradalom után, és ezt az ukránok most már nagyon jól tudják. Ezúttal nemcsak az ukránok, hanem az európaiak szívében is hatalmas várakozások vannak. A győzelem utáni új, fenntartható és békés világ felépítéséért folytatott küzdelem mindannyiunk közös felelőssége. Sem az ukránok, sem az európaiak nem engedhetik meg maguknak, hogy ezt az esélyt ismét elszalasszák. 

Olena Abramovics, ukrán televízió, az Inter TV brüsszeli tudósítója