European Economic
and Social Committee
Idézzük fel együtt újra a fogyatékossággal élők 2020. évi nemzetközi napja alkalmából a sajtóosztály által szervezett 2020. december 2-i virtuális sajtókonferencia néhány fontos pillanatát!
Mit tanulhatunk a fogyatékossággal élő személyek helyzete kapcsán a világjárvány okozta válságból, amely már majdnem egy éve tart?
Ez csak egy a számos felmerülő kérdés közül. Figyelmébe ajánljuk a konferencia néhány résztvevőjének véleményét.
A megkérdezettekről röviden
Sinéad Burke – a fogyatékkal élők érdekeit képviselő ír aktivista, a „Tilting the Lens” igazgatója: „Magam is fogyatékkal élő nő vagyok; oktatok, írok és képviselem a fogyatékkal élők szempontjait.”
Ioannis Vardakastanis – EGSZB-tag és a fogyatékossággal foglalkozó aktivista: „Annak szenteltem az életemet, hogy kampányoljak, felszólaljak és küzdjek a fogyatékossággal élő személyek jogaiért, a saját falumban és az egész világon.”
Krzysztof Pater – EGSZB-tag, a fogyatékossággal élő személyek európai parlamenti választásokon való szavazati jogáról szóló jelentés szerzője: „Húsz éve próbálok segíteni, megoldásokat találni és jobb jogi környezetet teremteni a fogyatékossággal élő embereknek.”
Pietro Vittorio Barbieri – az EGSZB fogyatékossággal élők jogaival foglalkozó tematikus csoportjának elnöke: „Ez a világnap ma aktuálisabb, mint valaha: most olyan időszakot élünk, amely a befogadás helyett a kizárás felé sodor minket. A fő probléma az emberek járvány alatti elszigeteltsége.”
Lássuk, mit gondolnak:
Mennyire bízik abban, hogy eredményt hoznak azok az erőfeszítéseik, melyekkel a gyermekeket arra szeretnék ösztönözni, hogy fogadják el a másságot, és legyenek büszkék magukra? Hogyan reagálnak?
Sinéad Burke: „Azt hiszem, nem alaptalanul remélem, hogy a jövő jobb lesz. Gyakran mondják, hogy a gyermekek nem látnak különbségeket az emberek között, de szerintem ez nem igaz. Nagyon is látják a különbségeket, és tisztában vannak a mássággal. A gyermekek abban különböznek a felnőttektől, hogy kíváncsiak. Arra kérném a felnőtteket, hogy figyeljék meg jól, hogyan reagálnak a gyermekek. Az elfogadás és a kíváncsiság nagyon fontos! Azt hiszem, a felnőtteknek tanulniuk kellene és ösztönzést kellene meríteniük abból, ahogy a gyermekek reagálnak a fogyatékosságra.”
Mit tehetünk azért, hogy a fogyatékossággal élő észak-írországi személyek helyzete az emberi jogok és a munkafeltételek szempontjából ne legyen eltérő az Ír Köztársaságban élőkétől, különösen ami a fogyatékossággal élő távmunkások helyzetét illeti?
Ioannis Vardakastanis: „A fogyatékossággal élők szervezeteivel való együttműködés folytatódni fog, és az érintettek problémái továbbra is a kiemelt témák közt szerepelnek majd. Az üzenet világos: az egységet és a fogyatékos személyek jogait valamennyi kormánynak tiszteletben kell tartania. Nem keletkezhet választóvonal közöttük a brexit vagy más politikai döntések miatt.”
Pietro Vittorio Barbieri: „2020 végéig a brexit-megállapodás fogja uralni a politikai napirendet.”
Sinéad Burke: „Ahogy haladunk a brexit megvalósulása felé, a profit és a kereskedelem középpontba helyezése helyett inkább az emberekre kellene jobban odafigyelnünk. Fontos, hogy emberközpontú politikákat dolgozzunk ki, különösen most, a világjárvány idején. Remélem, hogy továbbra is szövetségesek lehetünk, és támogathatjuk a perifériára szorultakat, akik közt sok a fogyatékossággal élő.”
Krzysztof Pater: „Az Európai Fogyatékosügyi Fórum egy fantasztikus platform. A jelentés elkészítésekor, az európai parlamenti választások előtt senki sem gondolta, hogy az Egyesült Királyság kilép az EU-ból, de az Egyesült Királyságnak számos olyan jogi megoldása van, amelyet sok uniós szervezetnek figyelembe kell vennie.”
Véleményük szerint mi a járvány legnagyobb hatása a fogyatékossággal élőkre nézve, és a mindennapi életnek mely területét érintette a járvány leginkább?
Krzysztof Pater: „A másokkal való kapcsolat hiányát szeretném kihangsúlyozni, ami nemcsak az emberek mentális egészségét kezdi ki, hanem a mindennapi életük minőségét is rontja (a segítség, a bevásárlás vagy a rehabilitáció terén). A kormányok által a világjárvány során életbe léptetett cselekvési tervek megfeledkeztek azokról az emberekről, akik bentlakásos intézményekben élnek.”
Pietro Vittorio Barbieri: „Az otthonokban élő emberek a leginkább érintettek, akik most úgy érzik, elszigetelődtek. Az időseket magukra hagyták.”
Sinéad Burke: „A járvány során azt mérlegelték, hogy a kezeléssel kinek milyenek a túlélési esélyei. Így az idősebbek vagy fogyatékossággal élők kisebb eséllyel kaptak kezelést. Egyes életek értékesebbek, mint mások? Szerintem most, hogy a közösségi távolságtartás figyelembevételével át kell terveznünk a tereket, lehetőségünk van arra, hogy új alapokról induljunk, átgondolva, hogy milyen világot szeretnénk, a fogyatékossággal élő személyek szempontjait állítva a tervezés középpontjába.”
Ioannis Vardakastanis: „Az amerikai szlogent átfogalmazva: a fogyatékossággal élők élete is számít. A világjárvány alatt láttunk az egészségügyi rendszerben kirekesztést, a szegények rosszabb ellátását, hátrányos megkülönböztetést és egyenlőtlenségeket. »Semmit rólunk nélkülünk« – ez kell hogy motiválja a politikák és rendszerek megváltoztatását, mellyel elérhetjük azt, hogy a fogyatékossággal élők élete is számítson.”(at)