Európa elhanyagolja ezt a kemény harcot, és egyre inkább vesztésre áll. A szélsőjobboldal előretörésének visszafordítása jelenleg nehéz feladatnak bizonyul. Amikor 1945-ben sikerült legyőzni a náci fasizmust, az volt az általános vélekedés, hogy a szélsőséges mozgalmak elveszítik majd befolyásukat és nem lesz többé mozgásterük. Nem így lett. A demokratikus modellnek köszönhetően a szélsőjobb életben tudott maradni, és az emberek sérelmeiből és frusztrációjából táplálkozva meg is erősödött. A szélsőjobb profitálni tudott abból, hogy az elmúlt nyolcvan évben az európai liberális demokráciák toleránsak voltak és megelégedettek. A szélsőjobb úgy tett, mintha betartaná a demokratikus játékszabályokat, de igazából soha nem mondott le arról a törekvéséről, hogy ha megszerzi hozzá a hatalmat, akkor belülről lerombolja a demokráciát.

Közel került célja megvalósításához: az általa „nemzeti szuverenitásnak” nevezett keret részeként már több országban, az orbáni Magyarországon és Fico Szlovákiájában kormányhatalomra jutott. Lengyelországban a PiS-kormánnyal (Prawo i Sprawiedliwosc/Jog és Igazságosság) nyolc évig volt hatalmon, egészen a legutóbbi októberi választásokig.

Az Európai Unióban a szélsőjobb a demokrácia erodálódására játszik, megpróbálva megdönteni azt. Az elmúlt harminc évben a digitális platformok és a közösségi média megjelenésével órási fejlődés ment végbe az információs és kommunikációs technológiák terén, ez pedig rendkívüli mértékben megnövelte a neonáci és az újfasiszta csoportok interakciós lehetőségeit, akik nagyobb szerephez és befolyáshoz jutottak globális szinten. A demokráciák véleménynyilvánítási szabadságát arra használják, hogy felerősítsék és terjesszék idegengyűlölő és rasszista ideológiáikat. Stratégiákat koordinálnak és valós időben mozgósítanak, hogy megkérdőjelezzék azt a társadalmi rendet, amelynek maguk is részei. Tény, hogy maga a demokrácia biztosítja azokat az objektív feltételeket, amelyek elősegítik a szélsőjobboldali csoportok fejlődését és társadalmi térnyerését – beleértve az állami finanszírozást is –, olyan mozgalmak létrejöttét segítve ezzel, amelyek végső soron magát a demokráciát próbálják meg lerombolni.

A szélsőjobb eszmék termékeny talajra találtak Európában, mivel a reagani gazdaságpolitika neoliberális politikái és pénzügyi kapitalizmusa miatt megakadt a középosztály fejlődése és társadalmi jóléte, amely Európa építésének és sikerének vezérfonala volt. A neoliberalizmus megszüntette a piaci szabályozást és akadályozza a gazdasági és társadalmi fejlődést; a tőke javára csökkentette a munkából származó reáljövedelmet; visszanyeste a szociális támogatásokat és a közszolgáltatásokat, a lakhatási piacot pedig ingatlanspekulánsok kezére adta. Az európai kormányok veszélyes versenybe kezdtek egymással, hogy aranyvízumokat adjanak el kleptokratáknak és oligarcháknak a világ minden tájáról. A piaci válság és az adódömping, amely tisztességtelenné teszi a belső piaci versenyt, amellett hogy meggyengíti a kkv-knak Brüsszelből és Frankfurtból nyújtott támogatást, illetve a foglalkoztatásvédelmet és a vásárlóerőt is, az elmúlt tizenöt évben fokozta az elégedetlenséget Európában.

Tragikus politikai hibáról van szó, amely oda vezetett, hogy folyamatosan csökken a részvételi arány az európai parlamenti választásokon és nő a szélsőjobb jelenléte az Európai Parlamentben. A náci/fasiszta ideológia újjáéledése az Európában alkalmazott megszorító modell eredménye, amely megvédte ugyan a pénzügyi rendszert, de kudarcot vallott a gazdasági és költségvetési igazságosság terén, és nem tudott megfelelő válaszokkal szolgálni az emberek problémáira, kívánságaira és elvárásaira. Mindez rasszista és nacionalista ideológiák régről ismert propagandájához vezetett, amely a háttérben meghúzódva mindig arra vár, hogy előtörhessen és visszavesse az emberi civilizáció szintjét. A kulturális és vallási gyűlöletkeltés jelen van mindennapi életünkben, ott van a képernyőkön, a közösségi médiában és tetten érhető a folyamatosan terjesztett dezinformációban is. Különböző diktátorok vagy önkényuralmi vezetők hatalomra jutása során régóta alkalmazzák azokat a stratégiákat, hogy félelmet és bizonytalanságot keltenek az emberekben, iszlamizálódással, a fehér felsőbbrendűség vagy a zsidó-keresztény identitás megszűnésével riogatnak, valamint az államon élősködőkként démonizálják a roma közösséget.

Az európai kormányok pedig ma lehetővé teszik számukra, hogy a „bevándorlás veszélyéről” beszéljenek – mindezt egy idősödő lakosságú Európában, amelynek mindenképpen külföldről kell behoznia munkaerő-állománya egy részét ahhoz, hogy működőképes maradjon és gazdaságilag növekedjen. Pedig jelenleg kevés menekült és migráns jön az EU-ba – valójában kevesebb, mint amennyire az európai lakosságstruktúra és munkaerőhiány alapján igazából szükség lenne. Mindenesetre továbbra is jelen van az idegengyűlölő és rasszista retorika; egy olyan Európában, ahol továbbra sem létezik biztonságos és hatékony jogi keret a migránsok befogadására és integrálására, amivel továbbra is az emberkereskedelemmel foglalkozó maffiát segítjük. A migráns munkavállalók alapvető szerepet játszottak a háború utáni Európa újjáépítésében és az EU építésében. A migránsok hozzájárulása az elkövetkező évtizedekben is kulcsfontosságú lesz Európa fejlődéséhez. A szélsőjobb tisztában van ezzel – sok pénzügyi támogatója migránsokat alkalmaz saját üzemeiben és vállalkozásaiban.

De továbbra is folytatni fogja játszmáit, félelmet keltve és manipulálva, valamint kihasználva, hogy stratégiai jövőkép, közös értékek és elvek hiányában a gyenge és instabil nemzeti és európai vezetők elkényelmesedett tespedtségben vannak. A demokraták és az Európa-pártiak csak egyféle válasszal szolgálhatnak – küzdeni kell értékeinkért. Küzdeni a demokráciáért, a szabadságért, a méltóságért és a békéért Európában.