EGSZB info

A szerte Európából összegyűlt középiskolás diákok konkrét éghajlat-politikai javaslatokat nyújtottak át Frans Timmermansnak, az Európai Bizottság ügyvezető alelnökének – íme az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által 2021. március 18–19-én szervezett virtuális ifjúsági éghajlat-politikai csúcstalálkozó eredménye.

„Az európai fiatalok beleszólhatnak az EU jövőjébe: a ti konkrét cselekvésre való felhívásaitok nélkül az európai zöld megállapodás nem jött volna létre” – hangsúlyozta Frans Timmermans a Your Europe your say 2021 rendezvény hallgatóságához intézett üdvözlőbeszédében. „Lenyűgöztek az éghajlatváltozás problémájával kapcsolatos mélyreható ismereteitek, és az, ahogyan bemutattátok nekem javaslataitokat. Így kell élni – és megérteni egymást, hiszen rendkívül nehéz gyűlölni olyasvalakit, akit meg tudunk érteni” – zárta beszédét.

28 országból több mint 234 (16-18 év közötti) diák két napig 45 virtuális tárgyalóteremben, szimultán módon folytatott élénk virtuális vitákat. Ezek eredményeként gyakorlatias ajánlásokat dolgoztak ki, amelyeket a záró plenáris ülésen ismertettek.

A diákoknak – az ENSZ éghajlatváltozási konferenciáját (COP) szimulálva – egy-egy érdekképviseleti csoport szerepébe kellett bújniuk, és együtt kellett működniük más csoportokkal, hogy kidolgozzanak egy olyan tervet, amelynek célja, hogy az évszázad végére a globális felmelegedést biztonságos szinten, jóval 1,5 °C alatt tartsák. A csoportok valódi ágazatokat és szereplőket képviseltek, melyek termelő- és lobbitevékenysége befolyásolja a globális felmelegedést.

A diákok a következő javaslatokat terjesztették elő:

• Városi fák ültetése és függőleges kertek telepítése
• Egy „ökológiai Manhattan-projekt” az EU számára, amely hatalmas összegeket fektet be az új technológiákba
• Beruházás a nyilvánosság számára elérhető képzési lehetőségek bővítésébe
• Az egyes országok sajátos körülményeire reagáló, testre szabott szakpolitikák végrehajtása
• Az erdőtelepítésnek mint a szén-dioxid-eltávolítás egyik leghatékonyabb hosszú távú megoldásának a támogatása
• A hidrogén és biogáz bevezetése a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivezetése mellett
• A fejlett és a fejlődő országok közötti szakadék megszüntetése

Az európai fiatalok végleges terve – melyet nyolc diák ismertetett – 2100-ra 1,4 °C-os hőmérséklet-emelkedést jelzett, így teljesítve a gyakorlat célkitűzését.

Cillian Lohan, az EGSZB kommunikációért felelős alelnöke a következő szavakkal zárta a rendezvényt: „Remélem, hogy a YEYS tapasztalatai arra ösztönöztek titeket, hogy aktív polgárok legyetek. Szükségünk van a részvételetekre, ha azt akarjuk, hogy a demokrácia erős legyen. Az ifjúsági mozgalom megmutatta, hogy a változás az utcáról is kiindulhat. A mai napon segítünk abban, hogy a konkrét cselekvésre buzdító felhívásaitokra odafigyeljenek a politikai döntéshozatal központjaiban”.

A 2021. évi YEYS-ről további információk a rendezvény hivatalos oldalán találhatók. (ks)

Március 20-án az EGSZB virtuális kísérőrendezvénynek adott otthont „A Te Európád, a Te szavad!” (Your Europe, Your Say – YEYS) rendezvény alkalmával Designing Systemic Change (A rendszerszintű változás megtervezése) címmel, melyen több szakértő, aktivista és véleményvezér találkozott, hogy a rendszerszintű változás szemszögéből osszák meg az éghajlat-politikával kapcsolatos ismereteiket és szakértelmüket.

A rendezvény elnöke Cillian Lohan, az EGSZB kommunikációért felelős alelnöke volt, aki bevezetőjében a következőket mondta: „Az éghajlatváltozás egyre intenzívebbé válik, és nehéz egyéni kiutat találni; ez a probléma a kultúra, a viselkedés és az értékek alapvető változásával oldható meg”.

A rendezvényt alkotó négy panelbeszélgetés mindegyikének középpontjában az éghajlatváltozás kezeléséhez szükséges rendszerszintű változás állt.

Az első panelbeszélgetést Virginijus Sinkevičius, a környezetért, az óceánokért és a halászatért felelős európai biztos videoüzenete nyitotta meg, amely az átfogó megközelítés fontosságát hangsúlyozta: „Az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése, az erőforrások csökkenése és a szennyezés összekapcsolódik, és ezeket együtt kell kezelnünk. Az Európai Bizottság válasza a zöld megállapodás, azonban a polgároknak is van szerepe: új, rendszerszintű elképzelésekre van szükségünk.”

Josephine Becker éghajlat-politikai aktivista az éghajlati igazságosság fogalmára utalt: „Részben Európa is felelős az éghajlati válságért, ezért kötelességünk cselekedni.”

A második panelbeszélgetés keretében Corina Angheloiu, a Forum for the Future vezető stratégiai designere szerint a rendszerszintű változás megfelelő megközelítése a következő: „A rendszerszintű változást az értékeknél kell kezdeni; a jelenlegi gazdasági rendszer a hatékonyságra koncentrál, ha viszont az igazságosságot állítjuk a rendszer középpontjába, annak meglesz a hatása”.

Nisreen Elsaim, az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó, fiatalokból álló tanácsadó csoportjának elnöke a következőket mondta: „A mostani gazdasági és politikai rendszerek nem szolgálják céljainkat, és károsítják környezetünket. Az eredményalapú irányítás nem működik”.

Lewis Akenji, a Hot or Cool Institute vezérigazgatója a harmadik panelbeszélgetés során kitért arra, hogy a jelenlegi rendszer miként befolyásolja az emberek életstílusát és a közlekedéssel, a munkával, az étkezéssel stb. kapcsolatos döntéseit: „Egyre növeljük az egyenlőtlenségeket és túl sokat fogyasztunk; a mostani gazdasági és politikai rendszer nem tesz minket boldoggá”.

Saoi O'Connor éghajlati aktivista a döntéshozók szerepéről beszélt: „A vezetők és a politikusok számokról és politikákról beszélnek, de úgy tűnik, nem veszik figyelembe az emberek által megélt valóságot”.

Az utolsó panelbeszélgetés konkrét példákat hozott a rendszerszintű változásra irányuló kezdeményezésekre. Christian Kroll, az Ecosia internetes keresőmotor alapítója és vezérigazgatója elmondta, hogy a vállalat összes profitját különböző fák ültetésére fordítják, amelyek hozzáadott értéket képviselnek a helyi közösségek számára szerte a világban.

A lassú divat mellett kampányoló véleményvezér, Juliet Bonhomme hangsúlyozta a fogyasztók döntésein keresztül megnyilvánuló erőt: „A pénzünkben van az erőnk”.

A rendezvényt több mint 100 ember követte a Facebookon szerte Európában, akik a rendszerszintű változás megnyilvánulását Sophie Ong és Tibor Miklos művészek műveiben is megcsodálhatták, akik közvetlenül a rendezvény után bemutatták a viták által inspirált műveiket. (dgf)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság felkérést kapott, hogy csatlakozzon a konferencia kulcsfontosságú szervéhez, amely felvázolja az EU jövőbeli fejlődésének irányát.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 2019 júliusában a hivatalba lépő Európai Bizottság számára megfogalmazott politikai iránymutatásaiban meghirdette egy konferencia elindítását Európa jövőjéről. A cél az volt, hogy az emberek is elmondhassák véleményüket az EU jövőbeli fejlődésével kapcsolatban.

Ebből kiindulva a három legfontosabb uniós intézmény (az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az EU Tanácsa) elnöke 2021. március 10-én aláírt egy közös nyilatkozatot az Európa jövőjéről szóló konferenciáról. Ebben lefektették, hogy pontosan mire terjed majd ki a konferencia (a polgárok bevonása), miről fog szólni (a zöld és egyben digitális átállás elérése, Európa ellenálló képességének, versenyképességének és szolidaritásának megerősítése), és hogy mi lesz az ütemezése (2022 tavaszára kell megfogalmazni a végső következtetéseket).

A vezető testület lesz majd a konferencia fő irányító szerve, mivel ez felügyeli a konferencia keretében végzett munkát és közvetlenül jelent a konferencia plenáris ülésének.

Az európai civil társadalom házaként, illetve az uniós intézmények és a szervezett civil társadalom közötti összekötőként az EGSZB is felkérést kapott arra, hogy tagokat delegáljon a testületbe.

Christa Schweng, az EGSZB elnöke a vezető testület minden ülésén részt vesz.

Közben az EGSZB pontosítja, hogy mivel segítse majd a konferencia munkáját, és ebben legalább három fontos erősségére is támaszkodhat:

• 329 tagjára, akik az élet legkülönbözőbb területeit képviselik (munkaadók, szakszervezetek és széles értelemben vett civil társadalom), mind a 27 tagállamot lefedve,
• a nemzeti gazdasági és szociális tanácsokkal kialakított, bejáratott hálózatára,
• kapcsolattartó csoportjára, amely olyan különböző civil szervezetek hálózata, amelyeknek bár nincs közvetlen képviseletük az EGSZB-nél, szorosan kötődnek az intézményhez, és ezzel még jobban megerősítik az EGSZB-nek azt a képességét, hogy széles közönséget tudjon elérni.

Az EGSZB-nek szilárd meggyőződése, hogy azzal, hogy célzott és konkrét intézkedésekkel segíti az Európa jövőjéről szóló konferencia munkáját, maga is változást idézhet elő, garantálva, hogy egyértelműen számítson az európai civil társadalom véleménye is. (sm)

A Covid19 miatti első kijárási korlátozások következtében 5%-ról 40%-ra szökött fel a távmunkában dolgozó uniós munkavállalók száma. Időközben eltelt egy év, a távmunka velünk maradt, de még mindig nehéz megfelelően értékelni a munkaadókra, a munkavállalókra és a társadalom egészére gyakorolt hatását. Az EGSZB felhívja a figyelmet, hogy több kutatásra és hosszú távú perspektívára van szükség ahhoz, hogy kiaknázhassuk ennek a munkaformának az előnyeit és mérsékelhessük a kockázatait.

A távmunka a munkavállalóknak és a munkaadóknak egyaránt nyilvánvalóan sok lehetőséget kínál – amilyen például a termelékenység növekedése vagy a rugalmasabb és önállóbb munkavégzés –, de kedvezőtlen hatásai is vannak az emberek munkájára és magánéletére nézve. A világjárvány alatt időnként elmosódtak a munka és a magánélet közötti határok: túlságosan nagy lett a munkateher, túlóráztunk és nem jutott elég idő a pihenésre.

Egy olyan munkakörnyezet, amelyben természetes, hogy „folyamatosan rendelkezésre állunk” („always on”), és amelyről sok munkavállaló csak nehezen tud lecsatlakozni, előbb-utóbb próbára teszi az emberek mentális és testi egészségét és jóllétét. A nők gyakrabban vállalnak otthon végezhető munkát, amelyet háztartási teendőkkel ötvöznek, ezért erősebben ki vannak téve a „home office” árnyoldalainak, állapította meg az EGSZB a távmunkáról szóló két véleményében, melyeket a márciusi plenáris ülésen fogadtak el.

A Eurofound tanulmányának számadataiból kiderül, hogy a „rendszeres” távmunkások minden nap vagy hetente többször a szabad idejükben is dolgoznak, és mintegy 20%-uk több mint 48 órát dolgozik hetente. A „rendszeres” távmunkások mintegy 40%-a kevesebb mint 11 órát pihen naponta.

Annak érdekében, hogy a világjárvány után minimalizálhassuk a távmunka kockázatait és megsokszorozhassuk előnyeit, az EGSZB arra kéri a tagállami szociális partnereket, hogy az egyes országokhoz, illetve az egyes ágazatok és vállalatok helyzetéhez igazított szabályokat dolgozzanak ki a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások keretében.

Fontos, hogy megfelelően szabályozzuk a távmunkát, ügyelve arra, hogy a Covid-válság elmúltával a távmunka visszafordítható és önkéntes legyen. A távmunkásokat ugyanazok az egyéni és kollektív jogok illetik meg, mint a munkaadó épületeiben dolgozó kollégákat, és a munkateher is egyenlő kell, hogy legyen. Az EGSZB szerint a távmunka-megállapodásokat írásba kell foglalni, és azokban garantálni kell az egyenlő bánásmódot, valamint az egyenlő munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági normákat.

„Az otthonról végzett munka mindenképpen hozzá fog tartozni a munkaerőpiachoz, de nem hagyhatjuk, hogy szociális regresszióhoz és a munkavállalók elszigeteléséhez vezessen. Segíthet az embereknek a munka és a magánélet összeegyeztetésében, de nem engedhetjük, hogy a távmunkásokat hátrányosan megkülönböztessék, vagy másképpen bánjanak velük, mint azokkal, akik úgy döntenek, hogy bejárnak az irodába”, mondta Carlos Manuel Trindade, A távmunka kihívásai című vélemény előadója.

Tekintettel e munkaforma gyors térnyerésére és a világjárvány tanulságaira, felül kellene vizsgálnunk a távmunkára vonatkozó uniós megállapodásokat, biztosítva, hogy ebben az új helyzetben is hatékonyak legyenek, jegyezte meg az EGSZB.

Különösen releváns a távmunkáról szóló 2002. évi, illetve a digitalizációról szóló 2020. évi, a szociális partnerek által uniós szinten aláírt keretmegállapodás. Ha a tagállamok nemzeti szintű keretszabályokat dolgoznak ki a távmunkát alkalmazó vállalatok és munkavállalók számára, figyelembe kellene venniük ezeket a megállapodásokat.

Emellett az EUMSZ szociálpolitikára vonatkozó rendelkezéseivel összhangban, illetve tagállami szinten európai kezdeményezést lehetne indítani a lecsatlakozáshoz való jog védelme és érvényesítése érdekében.

Az EU-nak és a tagállamoknak alkalmazniuk kellene a hatályos jogszabályokat is, például a munkaidőről szóló, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelvet, amelyek maradéktalanul vonatkoznak a távmunkára is. Fontos, hogy ezeket az irányelveket átültessék a nemzeti jogba és megfelelően érvényesítsék, mivel ez „minden bizonnyal hozzá fog járulni a távmunkások munkafeltételeinek javításához”.

Az EGSZB arra a kockázatra is felhívta a figyelmet, hogy a távmunkát a fizetett és a nem fizetett munka kettős terhének vállalására használják fel. A háztartási munka továbbra sem oszlik meg egyenlően a nők és a férfiak között: főként a nőkre hárul, ami hátráltatja a nők termelékenységét a fizetett munkában, és ronthatja szakmai kilátásaikat.

„A társadalom egészének és a vállalkozásoknak egyaránt minden tőlük telhetőt meg kell tenniük azért, hogy eloszlassák e nemi sztereotípiákat, és a nőket – sok más szerepükön és kvalitásaikon felül – teljes értékű munkavállalóként is elismerjék. Ezek az előítéletek óriási gazdasági és szociális költségeket rónak a társadalomra”, jegyezte meg Milena Angelova, a vélemény előadója.

Ezzel összefüggésben az EGSZB egy „európai gondozási megállapodást” szorgalmazott, hangsúlyozva, hogy a gyermekek, a sajátos igényekkel rendelkező személyek és az idősek számára biztosított gondozási infrastruktúrák és szolgáltatások rendelkezésre állása, hozzáférhetősége és megfizethetősége szintén meghatározó előfeltétele a nemek közötti egyenlőségen alapuló távmunkának.

Az EGSZB március 24-én vitát tartott Helena Dalli egyenlőségért felelős uniós biztossal a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló új stratégiáról, amelyet nemrégiben indított el az Európai Bizottság.

A stratégia, amely a 2021–2030-as időszakra készül, azt kívánja elérni, hogy az EU-ban teljes mértékben végrehajtsák a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt (UNCRPD). A UNCRPD úttörő egyezmény, amely megváltoztatta az emberek fogyatékosságról való gondolkodását azáltal, hogy az emberi jogok oldaláról közelíti meg azt, és a társadalom feladatává teszi, hogy felszámolják azokat az akadályokat, amelyek megakadályozzák az érintetteket abban, hogy teljes mértékben integrálódjanak a társadalomba.

„Üdvözöljük az EU új fogyatékosságügyi stratégiáját. Az EU-ban mintegy 87 millió ember él a fogyatékosság valamilyen formájával, és több mint a felük hátrányos megkülönböztetés áldozatának érzi magát” – mondta nyitóbeszédében Christa Schweng, az EGSZB elnöke.

Emlékeztetett arra, hogy az EGSZB volt az első intézmény, amely – egy 2019-ben elfogadott saját kezdeményezésű véleményében – szorgalmazta, hogy dolgozzanak ki egy olyan új menetrendet a fogyatékossággal élők jogairól, amely maradéktalanul összhangban van a UNCRPD-vel: „Nagyon örülök, hogy számos akkor előterjesztett ajánlásunk tükröződik az EU fogyatékosságügyi stratégiájának néhány hete benyújtott javaslatában.”

Az EGSZB mind a véleményeiben, mind pedig a fogyatékossággal élők jogaival foglalkozó, a UNCRPD tagállami érvényesítésének nyomon követésére felállított tematikus tanulmányozócsoportjának munkája során ragaszkodott a UNCRPD teljes körű végrehajtásához.

A fogyatékossággal élő személyek jogaival kapcsolatos, 2020–2030 közötti időszakra vonatkozó menetrend kialakítása című vélemény nem az egyetlen szövegünk ebben a témában: az EGSZB több más dokumentumot is elfogadott a kérdésről, például a fogyatékossággal élő személyek európai parlamenti választásokon való tényleges szavazási jogairól szóló tájékoztató jelentést és véleményt. Az EGSZB egy, a júliusi plenáris ülésére benyújtandó új véleményben elemzi majd az új stratégiát.

„Most, tíz évvel azután, hogy az EU ratifikálta a UNCRPD-t, legfőbb ideje, hogy fokozzuk az európai fellépést a fogyatékosságügyi politikák terén. Az a célunk, hogy kedvező változásokat hozzunk azoknak az életébe, akik akár az EU-ban, akár annak határain kívül fogyatékossággal élnek, hogy ezáltal kivétel nélkül másokkal egyenlő alapon vehessenek részt a társadalom életében” – jelentette ki Dalli biztos.

Az EGSZB-tagok elismeréssel beszéltek az új stratégiáról, de figyelmeztettek arra, hogy a végrehajtásakor az EU-nak és a tagállamoknak figyelembe kell venniük, hogy a világjárvány milyen súlyos hatással volt a fogyatékkal élőkre, különösen a foglalkoztatás és az oktatás terén, tovább növelve az amúgy is meglévő egyenlőtlenségeket. (ll)

A vasúti közlekedést még politikai, szabályozási és kulturális szempontból is fejleszteni kell, bár a 25 évnyi liberalizáció során már hosszú utat tett meg a piacok megnyitása és a műszaki harmonizáció megvalósítása felé. Ez a fő üzenete az EGSZB márciusi plenáris ülésén elfogadott, az egységes európai vasúti térségről szóló véleménynek.

Az egységes európai vasúti térség és eredményei tárgyilagos vizsgálatára van szükség. A vasút 2021-es európai éve kiváló lehetőséget kínál az eddigi fejlődés számbavételére, valamint új, jövőbeli célok kitűzésére, hangsúlyozza az EGSZB.

A vélemény előadója, Stefan Back, a plenáris ülésen felszólalva a következőket mondta: „A vasútnak kulturális váltásra van szüksége és olyan megközelítésre, amely sokkal inkább az ügyfelek igényeire összpontosít, legyen szó akár a személy-, akár az áruszállításról. A vasút 2021-es európai évét lehetőségként kellene felhasználni e magatartásbeli változás előmozdítására, az üzemeltetők és az ügyfelek közötti gördülékenyebb együttműködés kialakítására, valamint a digitalizáció lehető legnagyobb mértékű kihasználására.”

A Covid19-világjárvány miatt számos projekt elakadt vagy leállt, amelyeket most folytatni kell. Az állami támogatás továbbra is kulcsfontosságú az alapvető szolgáltatások válságon túli biztosításához, és a közszolgáltatási szerződések mindenki számára hozzáférhető, megfizethető és inkluzív személyszállítási szolgáltatásokat garantálhatnak. Az EGSZB szerint ez az egyik leghatékonyabb és legeredményesebb intézkedés a vasúti személyszállítás előmozdítására. (mp)

Az energiaunió felé vezető átalakulás ütemét jelentősen fel kell gyorsítani ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a 2050-re kitűzött uniós energetikai és éghajlat-politikai célokat, ugyanakkor veszélyes lehet az egyes tagállamok társadalmi és gazdasági helyzetének figyelmen kívül hagyása – érvel egyik legújabb véleményében az EGSZB.

Az EGSZB kiemeli, hogy ha nem veszik figyelembe a különböző tagállamok társadalmi és gazdasági körülményeit, veszélybe kerülhet az energetikai átállás felgyorsítását célzó beruházások és reformok társadalmi elfogadottsága.

A márciusi plenáris ülésen elfogadott, Lutz Ribbe által kidolgozott véleményben az EGSZB az energiaunió helyzetéről szóló 2020-as jelentésekkel, valamint a nemzeti energia- és klímatervek (NEKT) értékelésével kapcsolatos álláspontját ismerteti, és kifejti, hogy jóllehet a 2020-ra kitűzött energia- és klímacélok nagyrészt teljesültek, nem szabad ennyivel megelégednünk.

A következő 30 év célkitűzéseinek – a 2020-as évektől kezdődően – sokkal ambiciózusabbaknak kell lenniük, és valóban az európai polgárokat kell az energiaunió középpontjába állítaniuk.

Lutz Ribbe kifejtette: „Az energetikai átalakulás akkor is veszélybe kerül, ha a politika széles körű társadalmi részvételt ígér ugyan, de a valóságban nem veszi komolyan és nem váltja valóra ezt az ígéretet”. (mp)

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság nemteljesítő hitelekről szóló új cselekvési tervét, de úgy véli, hogy az nem tartalmaz a Covid19-válság idejére szabott új javaslatokat, így Európának a szokványos időkre írt szabályok alapján kell egy nem szokványos időszakkal szembenéznie.

Egy, a március 25-i plenáris ülésen elfogadott véleményben az EGSZB elemezte a nemteljesítő hitelek kezelésére vonatkozó stratégiát. Az Európai Bizottság megfogalmazta a gazdaság bizonyos ágazataival – például a bankokkal, a hitelfelvásárlókkal, a hitelgondozókkal – kapcsolatos legfőbb aggályait. Az EGSZB viszont a szélesebb európai társadalom nézőpontját ismertette.

„Az EGSZB-nek nagyon fontos a bankszektor stabilitása” –mondta a vélemény előadója, Kęstutis Kupšys. „Fontosnak tartjuk azonban azokat a vállalkozásokat is, amelyek eladósodottak, és nem tudják tovább fizetni hiteleiket, valamint azokat az életképes vállalkozásokat is, amelyeknek esetleg további pénzre lenne szükségük a bankoktól. A kiszolgáltatott helyzetben lévő polgárokról sem feledkezünk meg: azokról, akik eladósodtak és a „keselyűalapok” áldozataivá válnak. Az összes adófizetőre is gondolunk: amikor ugyanis arra használnak fel közpénzeket, hogy nemteljesítő hitelek porfolióit vásárolják fel, akkor igazából ők fizetik ki a rossz hitelek miatt bajba került bankok megmentését.”

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a nemteljesítő hiteleknek elsősorban a kiváltó okait kezeljék, hogy ezzel el lehessen kerülni, hogy a jövőben felhalmozódjanak az ilyenek. Ennek a legjobb módja a versenyképesség folyamatos javítása úgy, hogy közben hangsúlyt helyeznek az üzleti tevékenység folyamatos fenntartására és a gazdaság helyreállítására, és szilárd szociális biztonsági rendszereket építenek ki, küzdenek a szegénység, a túlzott eladósodás és a munkanélküliség ellen, megfelelő béreket biztosítanak, válságok során pedig anticiklikus gazdaságpolitikai intézkedéseket hajtanak végre.

A koronavírus-helyzet gazdasági hatásai miatt várhatóan megnő majd az EU-ban a nemteljesítő hitelek száma. Az EGSZB azt kéri, hogy a negatív hatások csökkentése érdekében a hitelintézeteket célzó enyhítési intézkedések járjanak együtt az olyan hitelfelvevők számára nyújtott kormányzati támogatási intézkedésekkel, akik a világjárvány miatt kerültek bajba.

Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy fejlesszék tovább az értékcsökkenést elszenvedett eszközök másodlagos piacát, de az EGSZB új gondolja, hogy eltúlzott az az igény, hogy a nemteljesítő hitelek páneurópai, határon átnyúló piacára van szükség. Kockázatos az egész EU-ra kiterjedő „útlevelet” biztosítani a követelésbehajtók számára anélkül, hogy azok mind a „származási”, mind a „fogadó” országban megfelelő felügyelet alá tartoznának. Ez a lépés csak akkor indokolható, ha rendelkezésre áll a bajba jutott hitelfelvevők védelmét segítő, ellensúlyozó hatású intézkedéscsomag, azaz egy, a követelésbehajtókra vonatkozó uniós szintű fogyasztóvédelmi norma.

Emellett az is nagyon kérdéses, hogy a hitelfelvásárlók határokon átnyúló műveletei az egész gazdasági rendszer számára kézzelfogható gazdasági előnyökkel járnak-e, nem pedig csak a bankok, a hitelfelvásárlók és a hitelgondozók számára.

Az EGSZB szerint inkább csak kivételes esetekben kellene alkalmazni azt a gyakorlatot, hogy a nemteljesítő hiteleket eszközkezelő társaságoknak (illetve ahogy a köznyelvben hívják őket, „rossz bankoknak”) adják el. Ehelyett inkább kétoldalú rendezési megállapodásokat kellene kötni a hitelintézet és a hitelfelvevő között, a folyamatos gazdasági tevékenységet és a gazdasági helyreállítást tartva szem előtt.

Kęstutis Kupšys szerint az európai bizottsági dokumentum szűk látókörűen, technokrata módon kezel egy olyan kérdést, amely a társadalom számos rétegét közvetlenül érinti. „Világossá szeretnénk tenni mindenki számára, hogy a nemteljesítő hitelek kérdését nem szabad összemosni a pénzügyi stabilitás megőrzésével kapcsolatos kérdésekkel” – tette hozzá. „Mindent egybevetve úgy látjuk, hogy a nemteljesítő hiteleket bankon belül kell kezelni, nem pedig úgy, hogy egyszerűen kihelyezzük őket a piacra, amikor bizonytalanná válnak. Az adósság nem lehet valamiféle árucikk!” (na)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a márciusi plenáris ülésén véleményt fogadott el, amelyben javasolja a kritikus fontosságú nyersanyagok feltárására és kitermelésére, valamint a hulladékból származó másodlagos anyagok felhasználására irányuló beruházások támogatását, mivel ez elengedhetetlen a zöld átállás uniós megvalósításához.

2020 szeptemberében az Európai Bizottság elfogadta a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó cselekvési tervét azzal a céllal, hogy csökkentse a kritikus fontosságú elsődleges nyersanyagoktól való függőséget és erősítse a nyersanyagok hazai előteremtését. Az EGSZB a véleményében üdvözli ezt a megközelítést, mivel maradéktalanul támogatja a zöld átállást, és „alapvető fontosságú lépésnek tartja a zöld technológiák bevezetéséhez szükséges nyersanyagok kitermelését”.

Az EGSZB ugyanakkor további intézkedéseket szorgalmaz ennek megvalósíthatóságához, mivel a feltárás és a kitermelés magas kockázattal jár. Dumitru Fornea előadó leszögezte: „Az elsődleges és a másodlagos nyersanyagok előteremtésének ösztönzése is létfontosságú, ezért támogatnunk kell a kitermelési ágazatba irányuló beruházásokat, és fel kell gyorsítanunk a potenciálisan értékes anyagokat tartalmazó hulladékok elemzését.”

Michal Pintér társelőadó kifejtette, hogy ez a támogatás különféle formát ölthet: „A beruházásokat hitelgaranciákkal, értékcsökkenési rendszerekkel és állami támogatások révén is segíteni kell, ugyanakkor egyszerűsített engedélyezési eljárást is ki kell dolgozni a bányászati tevékenységekhez.”

A vélemény hangsúlyozza továbbá, hogy ki kell bővíteni a kritikus fontosságú nyersanyagok fogalommeghatározását, mivel azok alatt hagyományosan a bányászati ágazatból származó anyagokat értik. Az EGSZB szerint ez az értelmezési kör túl szűk, és korlátozza a zöld energiák nagyobb arányú használatát. Például a faalapú anyagokat sokkal többféleképpen lehet hatékonyan felhasználni, mint korábban.

A nyersanyagágazatban óriási gazdasági potenciál rejlik. Mintegy 350 000 munkahelyet jelent az EU-ban, a feldolgozóiparban pedig több mint 30 millió olyan munkahely van, amely az ásványi nyersanyagokhoz való megbízható és akadálytalan hozzáféréstől függ. Az OECD előrejelzése szerint a globális anyagfelhasználás 2060-ra megduplázódik, konkrétan a fémfelhasználás pedig várhatóan 150%-kal nő. Emiatt nagy valószínűséggel még nagyobb nyomás nehezedik majd bolygónk erőforrásaira, és veszélybe kerülnek a jóllét terén elért eredmények is.

Ennek ismeretében a vélemény hangsúlyozza, hogy új szempontoknak is helyet kell kapniuk a kritikus fontosságú ásványi nyersanyagok jegyzékének összeállítása során alkalmazott módszertanban. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak figyelembe kell vennie azon országok lakosságának és gazdaságának igényeit és érdekeit, ahonnan nyersanyagokat exportálnak Európába. Ezért megfelelő kritériumokat kell meghatározni, amelyek alapján ellenőrizhető, hogy az ilyen típusú nyersanyagok globális ellátási láncai megfelelnek-e az etikai alapelveknek. (ks)