EGSZB info: Megfelelt-e a glasgow-i COP26-csúcstalálkozó a fiatalabb generáció elvárásainak, akik hatékony megoldásokat követelnek a globális felmelegedés elleni küzdelemben?

Sophia Wiegand: A válasz egyértelmű: nem. A fiatal klímaaktivisták az elmúlt években egyre inkább hozzászoktak ahhoz, hogy rendre csalódniuk kell a COP-kban, ez azonban nem akadályoz meg minket abban, hogy tovább reménykedjünk. Óriási figyelem övezte a COP26-ot, amelyre hatalmas nyomás nehezedett a civil társadalom részéről a világ minden tájáról, így sokunk bizakodó volt a tekintetben, hogy ezen a csúcson komoly előrelépéseket lehet majd elérni az 1,5 °C-os célkitűzés terén.
Azonban a COP26 után a világ még mindig a 2,4 °C-os globális felmelegedés útján jár, pedig a glasgow-i éghajlati paktum nagy hangsúlyt helyez az 1,5 °C-os célkitűzésre. Az alkalmazkodás és a kárenyhítés, illetve a leginkább kiszolgáltatott helyzetben levő közösségek veszteségeinek és kárainak finanszírozása terén még mindig milliárdok hiányoznak, miközben a fosszilis tüzelőanyagok káros támogatása révén tovább folyik az emberek és a bolygó kizsákmányolása. A glasgow-i paktum első alkalommal említi meg, hogy el kell fordulni a szénalapú energiatermeléstől, mégis csupán arról beszél, hogy „csökkenteni” kell a szénfelhasználást, nem arról, hogy „ki kell vezetni”. Ezzel pedig komoly kiskapukat nyit meg a fosszilis tüzelőanyagok további folyamatos használata előtt. Ezek a kiábrándító eredmények nehezen egyeztethetők össze a csúcson elhangzott szép szavakkal, ami miatt komolyan megkérdőjeleződik az egész COP-folyamat hitelessége.
Sok fiatal dühös, mert azzal, hogy az illetékesek nem teszik meg a szükséges lépéseket, szándékosan veszélynek teszik ki őket. Tanulmányok kimutatták, hogy az éghajlati válság a mai fiatalok többségének életében okoz majd legalább egy éghajlattal kapcsolatos veszélyhelyzetet (ilyenek például a hőhullámok, ciklonok, a légszennyezés, az áradások vagy éppen a vízhiány), ami növeli a sérülések és az egészségkárosodás kockázatát, a kényszerű migrációt, a nem megfelelő táplálkozást és a munkanélküliséget. Sokkal ambiciózusabb és inkluzívabb intézkedések kellenek a mai fiatalokra leselkedő, közelgő katasztrófa elkerüléséhez.
Van néhány olyan eredménye a COP26-nak, amely egyértelműen a helyes irányba mutat: ilyen a legnagyobb kibocsátónak számító Kína és USA közötti új együttműködés, illetve az a döntés, hogy jövőre felülvizsgálják a nem megfelelő nemzeti éghajlatvédelmi célokat. Mindez azonban messze nem elegendő az éghajlati válsághelyzet kezeléséhez, illetve ahhoz, hogy megóvjuk bolygónk és az azon élők jövőjét.
Sophia Wiegand