EGSZB info: Mi késztette Önöket arra, hogy elindítsák ezt a projektet?

A CLN (Care Leavers Network) azt követően jött létre, hogy egyértelművé vált, hogy kellene valamilyen külön helyszín az Agevolando egyesületnek az állami gondozásból kikerülő, aktív tagjai számára, hogy megoszthassák egymással tapasztalataikat, és közösen javaslatokat fogalmazhassanak meg az állami gondozási rendszer javításával, illetve azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne megkönnyíteni a gondozásból kikerülők számára a felnőttkorba való átmenetet Olaszországban és Európában. Az Agevolando úgy döntött, hogy ezzel a projekttel segíti az állami gondozásból kikerülőket. A projekt 2013 óta működik: segítségével az érintettek javaslatokat terjeszthetnek elő és egyeztetéseket folytathatnak különböző intézményekkel és szakemberekkel, ami valódi változást hozott az olasz gyermekgondozási rendszerben és abban, hogy ezek a gyerekek milyen körülmények között kerülnek ki a rendszerből.

Milyen fogadtatásra talált a projekt? Kapott visszajelzést azoktól, akiken segített? Ha igen, tudna erre példát említeni?
A projektet nagyon jól fogadták az olasz gyermekgondozási intézmények – helyi és országos szinten egyaránt. 2015-ben a gyermekekért és serdülőkért felelős olasz ombudsman támogatta, hogy a CLN-ből nemzeti szerv legyen, az ugyanis korábban csak Emilia Romagnában létezett. Azóta a projekt számos más régióban is segíti az érintetteket, és minden évben kérik, hogy bővítsük még tovább. Ez is bizonyítja, hogy milyen fontos és értékes munka folyik ennek a projektnek a keretében. A CLN-ben részt vevő fiatalok nagyra értékelik a projekt célkitűzéseit és eredményeit: azt, hogy mi mindent tudtak elérni ajánlásaikkal a jogalkotás és a szakmai kultúra terén, és azt is, hogy – a kölcsönös támogatás jegyében – milyen jó kapcsolatokat tudtak kialakítani egymás között, valamint a kapcsolattartókkal, azaz azokkal a felnőttekkel, akik figyelemmel kísérik boldogulásukat és segítik a különböző folyamatokat. A projektben részt vevő fiatalok közül sokan egyesületünk más projektjeiből és programjaiból is profitálni tudnak – ilyen például a „Se avessi” projekt, melynek keretében a fiatalok pénzügyi támogatást kapnak pszichológiai, lakhatási, tanulmányi és munkával kapcsolatos segítség igénybevételéhez.

Hogyan használják fel a díjjal járó pénzt arra, hogy további segítséget nyújtsanak a közösségnek? Van már tervben újabb projekt?
A pénzt a projekt folytatására használjuk majd, hogy az még jó sokáig működhessen. Olaszországban nehéz finanszírozást és forrásokat találni olyan projektekhez, amelyek a fiatalok társadalmi részvételével és érdekérvényesítésével foglalkoznak. Ilyen kezdeményezésből egyébként sincs túl sok. Az ezzel járó nehézség persze nem kérdőjelezi meg a projekt fontosságát és létjogosultságát, illetve azt, hogy rendszeres keretek között, továbbra is folytatnunk kell ezt a munkát. Csak így tudjuk ugyanis garantálni, hogy az a mintegy 6000 fiatal, aki 18. életévét betöltve minden évben kikerül Olaszországban az állami gondozási rendszerből, igény esetén csatlakozni tudjon a CLN-hez.

Milyen tanácsot adna más szervezeteknek, miként érhetnek el eredményeket az ilyenfajta tevékenységek és programok terén?
Azt tanácsoljuk, hogy segítsék a fiatalokat az aktív szerepvállalás és vezető szerep betöltése felé vezető úton – akár állami gondozásból kikerülőkről, akár más nehéz helyzetű fiatalokról van is szó. A cél, hogy ezek a fiatalok szerveződni tudjanak, például egyesületekbe tömörülve, és kiállhassanak magukért és egymásért, és más fiatalokat is bevonhassanak ebbe, szorosan együttműködve szakmai és felnőtt szervezetekkel is, helyi, nemzeti és európai szinten egyaránt.

Önök szerint eleget tesz az EU a hátrányos helyzetű fiatalok megsegítése érdekében? Tudnának javasolni konkrét intézkedéseket?
Az EU a korábbiaknál jóval hangsúlyosabban és a gyakorlatban is kiáll a hátrányos helyzetű fiatalok mellett, de van még hová fejlődni azzal kapcsolatban, hogy elősegítsük az egyetemes jogok érvényesülését és lehetővé tegyük e fiatalok széles körű társadalmi szerepvállalását. Szerintünk komoly beruházások kellenek annak érdekében, hogy a fiatalok az élet minden területén teljeskörűen és konstruktív módon részt vehessenek és szerepet vállalhassanak a társadalom életében. Úgy véljük, hogy döntő változást hozhatna, ha az uniós tagállamokat olyan – többek között intézményi – mechanizmusok bevezetésére utasítanák, amelyek garantálják az ilyen teljes körű társadalmi részvételt szavatoló intézkedéseket, amihez persze célzott és megfelelő forrásokat is biztosítani kell.