EGSZB info: Pietras úr, mi a véleménye a jelenlegi uniós energiapiacról, és Ön szerint milyen kilátások vannak a jövőre nézve?

Jaroslaw Pietras: A gázársapka, amelyben az uniós energiaügyi miniszterek megállapodtak, jóval a jelenlegi árszint felett van. Az energiapiacok 2023 első napjaiban történt nyitása sem meglepetést, sem drámai változásokat nem hozott. A gáz- és olajárak továbbra is csökkennek, de lassabb ütemben. A jelenlegi árszint hasonló az Ukrajna elleni orosz agressziót közvetlenül megelőző árszinthez. Az EU gázfogyasztása több mint 20%-kal csökkent, ami nem jár kritikus hatással a termelési, illetve fűtési igények fedezésére. Természetesen a fogyasztóknak minden tagállamban magas energiaköltségekkel kellett számolniuk, de legalább nem voltak fagypont alatti hőmérsékletek. A háztartások gázellátása folyamatosan biztosítva volt. Az új év elején az európai gáztárolók telítettsége több mint 80%-os, ami nagyon jó eredmény az előző öt tél átlagához képest. 

Az európai országok most már nem oroszországi importból fedezik gázellátásukat, hanem többnyire más forrásokból. Ez a cseppfolyósított földgáz (LNG) behozatalára is igaz, amely 2022-ben 58%-kal magasabb volt, mint 2021-ben. Amint azt a Financial Times megállapította (2023. január 7.): „Az EU-ba tavaly behozott LNG mennyisége 137 milliárd köbméter földgáznak felel meg, amely majdnem annyi, mint az a mintegy 140 milliárd köbméter vezetékes gáz, amely 2021-ben Oroszországból jött”. Mindez azt jelenti, hogy az EU jelentősen csökkentette az orosz energiahordozóktól való függőségét.

Ez jó hír, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy az energiaválságnak nincs még vége. A fenti tendenciák nem lettek volna lehetségesek, ha zordabb időjárási körülmények lettek volna Európában, és az alacsony hőmérsékletek miatt az emberek többet fűtöttek volna. Emellett nem sikerült teljes mértékben helyreállítani egyes energiaigényes ipari folyamatokat. Kína szigorú Covid19-politikája korlátozta az energiafelhasználás növekedését és az energia iránti keresletet, csökkentve ezzel a globális energiaigényt. Ezekre a körülményekre Európának nincs ráhatása, de talán nem is alakul ki újra ilyen helyzet. Ez azt jelenti, hogy az uniós energiapiacokat még mindig fenyegetések érik, és a helyzet alakulásától függően nehéz idők is jöhetnek.

Az egyes uniós tagállamokat nem egyformán érintik a rendkívül magas gázárak. Mivel azonban az EU belső piacán az egyes hazai piacok már most is nagymértékben össze vannak kapcsolódva egymással, az ársokkok az energia minden formájára kihatnak és mindenkit érintenek. Oroszország már az invázió előtt is befolyásolta az európai gázárakat. Akkoriban erőteljesen vitatták az orosz importtól való függőség csökkentésére irányuló kísérleteket. A sokk akkor következett be, amikor Oroszország szándékosan leállította a gázszállítást. A gáz ára csúcsot döntött, amikor 2022 nyarának közepén az azonnali piacon meghaladta a 350 EUR/megawatt órát. Ez a magas ár azonnal jelentkezett más energiaforrások, különösen a villamos energia költségeiben is, ami fogyasztók millióit érintette. 

Akkoriban az uniós tagállamok hatalmas erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy feltöltsék gáztárolóikat az EU által megkövetelt szintre. Ekkoriban volt olyan pillanat, amikor a gázárak akár hétszer magasabbak voltak, mint a háború előtt. Hosszú távon elviselhetetlen egy ilyen költségszint, ezért az uniós energiaügyi miniszterek intézkedésekről kezdtek tárgyalni, hogy korlátok közé szorítsák az energiaárak elviselhetetlen szint fölé történő, ellenőrizhetetlen emelkedését. Európa és az uniós tagállamok összefogtak és bölcsen cselekedtek, amikor számos lépést tettek annak érdekében, hogy stabilizálják az energiapiacokat. Ilyen lépés volt többek között az ársapkák megfontolása, a közös beszerzés, a tárolási kötelezettségek bevezetése és a szolidaritás jegyében történő energiaszállítások.

Mivel a fűtési szezon további részére vonatkozó kilátások nem tűnnek drámainak, az EU-nak most már lassan a következő télre kellene gondolnia, illetve arra, hogy miként tud majd a jövőben megbirkózni esetleges nehézségekkel. A gázimporthoz fizikai infrastruktúrára van szükség, amelyet nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Európa néhány exportőrhöz csak csővezetékekkel csatlakozik, az új beszerzési forrásokhoz viszont új terminálok is kellenek. Ehhez időre van szükség, de gyorsan kell cselekedni. Ehhez jó kiindulópontot jelenthetnek az olyan úszó terminálok, mint amilyen a németországi Wilhelmshaven kikötőjében van.

Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy jóval kisebb az esélye most annak, hogy akut gázellátási problémák merüljenek fel. Az alternatív gázellátás sokféle forrásból valósul meg, gyorsított ütemben épülnek ki az új megújuló energiaforrások, a hatékonyság és az energiamegtakarítás pedig fontos szempont lett. Mindez csökkenti az energiaellátás volatilitását, és ezáltal csökkenti a gázárat. Lehetővé teszi az energiaforrások diverzifikálását is, amivel elkerülhető, hogy az egyik forrásból származó ellátás hirtelen felfüggesztése miatt fennakadások legyenek. 

Az energiapiacok azonban továbbra is nagyon kiszolgáltatottak az ellátási sokkhatásokkal szemben. Ilyen esetben a gáz ára jelentősen emelkedhet, mert csak ez tudja kiegyensúlyozni a keresletet és a korlátozott kínálatot. Ezért az energiaügyi miniszterek helyesen tették, hogy gázársapkában állapodtak meg – még ha az a legvolatilisebb azonnali TTF gázpiac alapján viszonylag magas, megawattóránként 180 EUR-s szinten is van. Ez olyan mint egyfajta biztonsági szelep, amelyre szélsőséges helyzetekben szükség van, de jobb, ha nem kell használni.