Minden éjszaka közel 900 000 ember alszik az utcán vagy hajléktalanszállón az EU-ban. A hajléktalanság az elmúlt 15 évben több mint kétszeresére nőtt, ezért az EGSZB cselekvésre szólítja fel a tagállamokat és az EU-t.

Az EGSZB egy hajléktalansággal kapcsolatos átfogó uniós stratégia kidolgozását, valamint a hajléktalansággal kapcsolatos hatékony nemzeti szakpolitikák gyors végrehajtását sürgeti azzal a céllal, hogy 2030-ig jelentős mértékben csökkenjen a hajléktalanság, a társadalmi kirekesztés egyik legszélsőségesebb formája.

„Egy olyan hajléktalansággal kapcsolatos uniós stratégiát sürgetünk, amely teljes mértékben integrálja a hajléktalanság elleni küzdelem európai platformját (EPOCH), és lehetővé teszi a hajléktalansággal kapcsolatos nemzeti szakpolitikák európai szemeszterbe történő beágyazását” – fejtette ki Maria del Carmen Barrera, „A hajléktalansággal kapcsolatos nemzeti stratégiák uniós kerete” című EGSZB-vélemény előadója.

A stratégiát tanácsi ajánlásnak kell támogatnia, az EGSZB ezért sürgeti az EU Tanácsának új belga elnökségét, hogy kezdje meg az ezzel kapcsolatos munkát. Arra kéri továbbá az Európai Bizottságot, hogy késlekedés nélkül dolgozzon ki javaslatot egy új többéves munkaprogramra, amely átnyúlna következő mandátumidőszakába, és annak teljes időtartamát lefedné.

„Az EGSZB azt szeretné, ha a hajléktalanság továbbra is szociálpolitikai prioritás maradna az EU számára az európai választások előtt és azt követően is. Stratégiai szemléletváltásra van szükség, a hajléktalanság kezelése helyett arra kell összpontosítanunk, hogy azt ténylegesen, 2030-ig megszüntessük” – fejtette ki Topolánszky Ákos, a vélemény társelőadója.

Az EGSZB javasolta az „Elsőként lakhatás” elv aktív támogatását a krónikus hajléktalanság kezelése érdekében. Ezen elv értelmében a lakás nem csupán szálláshelyet, hanem a társadalmi visszailleszkedés eszközét is jelenti. Ez a megközelítés hosszú távú lakhatási megoldásokat kínál, és nem függ olyan feltételektől, mint a személyes fejlődés szükséges bizonyítása vagy egyéb támogatási formák elfogadása.

A lakhatásközpontú megközelítést már a lisszaboni nyilatkozat is támogatta, amelyet a 27 uniós tagállam mindegyike, valamint európai intézmények és számos európai nem kormányzati szervezet is aláírt 2021-ben. A nyilatkozat az EPOCH politikai alapja, és aláírói kötelezettséget vállaltak arra, hogy uniós szinten együttműködjenek a hajléktalanság terén, és törekedjenek a hajléktalanság 2030-ig történő felszámolására. Ugyanakkor, ahogyan az EGSZB a véleményben megjegyzi, a politikai erőfeszítések ellenére sem európai, sem nemzeti szinten nem tettek még eleget a hajléktalanság kezelése érdekében.

Az elmúlt húsz évben Finnország volt az egyetlen olyan ország, amely következetesen csökkenteni tudta a hajléktalanságot. (ll)