Soha nem volt még ennyire képzett és ennyi potenciállal felruházott generációnk, amely ugyanakkor ekkora nyomás alatt áll, és ennyi bizonytalansággal néz szembe a jövőjét illetően – mondja Bruno António ifjúsági szakértő, a Your Europe, Your Say 2025 konferencia meghívott előadója. Az EGSZB infónak arról beszélt, hogyan lehet felerősíteni a fiatalok hangját, és miért fontos, hogy a jövőbeni uniós ifjúsági programokban továbbra is a demokrácia fontosságára tanítsák a fiatalokat, amikor Európában egyre nagyobb méreteket ölt a diszkrimináció és az idegengyűlölet.

1. A mai fiatalok passzívak vagy aktívak a politikai és közösségi életben? Milyen módon lehetne a fiatalokat jobban bevonni a politikai döntéshozatalba?

Számos tanulmány azt mutatja, hogy a fiatalok érdeklődőek és aktívan részt vesznek a programokban. Ha a politikai szerepvállalást úgy határozzuk meg, mint az alapvető társadalmi kérdések tudatosítását, akkor egyértelmű, hogy a fiatalok a változás érdekében lépnek fel. Ami különösen érdekes, az az, hogy hogyan teszik ezt. A részvétel hagyományos formái, mint például a szavazás, a nem kormányzati szervezetekben végzett önkéntes munka vagy a politikai pártok ifjúsági tagozataihoz való csatlakozás mára kevésbé népszerűnek tűnnek, és a fiatalok inkább petíciók aláírásával, tüntetéseken való részvétellel vagy más innovatív módon befolyásolják a közpolitika alakulását. A DYPALL Networknél megvizsgáljuk a részvétel ezen különböző eszközeit, amelyek magukban foglalják a konzultációkat, a helyi ifjúsági tanácsokban való részvételt és a fiatalokkal helyi szinten folytatott párbeszéd egyéb mechanizmusait. Úgy látjuk, hogy a fiatalok körében nagy az érdeklődés a részvétel iránt, a legtöbb általános mechanizmus azonban nem ifjúságbarát, és nem is igazán jelentőségteli.

2. A legutóbbi európai választási eredmények és az országos felmérések azt mutatják, hogy sok fiatal a jobboldali pártokra szavazott. Ön szerint miért van ez így, és aggasztó tendenciának tartja-e ezt, amely veszélyeztetheti az olyan európai értékeket, mint az egyenlőség és a befogadás?

A jobboldali szavazatok növekedése a fiatalok körében aggasztó tendencia. Véleményünk szerint ez a mainstream politikával szembeni elégedetlenségből, a politikai intézményekkel szembeni mély bizalmatlanságból, az erős nemzeti identitás iránti vágyból, valamint a gazdasági és szociális biztonsággal kapcsolatos félelmekből fakad. Jobban meg kell értenünk ezeknek a riasztó választási tendenciáknak a kiváltó okait. Ez a generáció egy olyan időszakban nőtt fel, amelyet állandó válságok és a jövőjükkel kapcsolatos bizonytalanság jellemez. Soha nem volt még ennyire képzett és ennyi potenciállal felruházott generációnk, amely ugyanakkor ekkora nyomás alatt áll, és ennyi bizonytalansággal néz szembe a jövőjét illetően. A közösségi média algoritmusai felerősítik a megosztó tartalmakat, és formálják a nézőpontokat.

Mindez bizonytalanságot teremt a jövőt illetően. A populista pártokra való szavazás lehet a tiltakozás és az általános elégedetlenség egyik formája, de a biztonságérzetet adó erős hatalom iránti vágyat is tükrözheti. A történelem azonban megmutatta, hogy amikor ilyen jobboldali populista pártok kerülnek hatalomra, a fiatalok gyakran reményvesztettek, és elárulva érzik magukat. És mire rájönnek, hogy számukra fontos jogokat, szabadságokat és egyéb értékeket vesznek el tőlük vagy kérdőjeleznek meg, gyakran már túl késő.

Ez a tendencia már most veszélyezteti európai értékeinket. Nemcsak a politikai diskurzusban, hanem a közösségeink tagjainak mindennapi életében is, ahol az idegengyűlölet vagy a mássággal szembeni megkülönböztetés egyre inkább mindennapossá válik. Ezért alapvetően fontos, hogy az EU jövőbeli ifjúsági programjai továbbra is támogassák a fiatalokat abban, hogy megértsék a demokrácia fontosságát, megismerjék és megtapasztalják azt, illetve elsajátítsák azokat a készségeket, amelyekkel ellenállhatnak az antidemokratikus mozgalmak által jelentett fenyegetéseknek.

3. Mennyire vannak tisztában az európai fiatalok azzal, hogy mit tesz értük az EU? Hogyan lehet őket arra ösztönözni, hogy nagyobb érdeklődést tanúsítsanak az EU iránt? Hogyan értékelné az EU kommunikációs erőfeszítéseit?

Kétségtelen, hogy a fiatalok sokkal inkább tisztában vannak azzal, hogy az EU mit tesz értük, mint a korábbi generációk. Az olyan ifjúsági programok, mint az Erasmus+, az Európai Szolidaritási Testület és a DiscoverEU segítik az európai identitás érzésének kialakulását, ezért ezeket meg kell erősíteni, és minden európai fiatal számára elérhetővé kell tenni.

De vajon valóban tisztában vannak-e azzal, hogy mit tesz értük Európa? Véleményünk szerint nem. Az EU-nak a társadalomra – különösen a fiatalokra – gyakorolt hatása még mindig nem elég látható és nem kellőképpen érthető. Az uniós intézmények által hozott döntések hatása óriási, és ennek ösztönöznie kellene a fiatalokat, hogy nagyobb érdeklődést tanúsítsanak az európai kérdések iránt. Hogyan lehet ezt elérni? Két gondolat jut eszembe: az uniós intézményeknek olyan üzenetet kellene közvetíteniük, amely felhívja a figyelmet arra, hogy az EU szintjén hozott döntések közvetlen hatással vannak az emberek életére. Ezenkívül fontos lenne bővíteni azokat a programokat, amelyek lehetőséget biztosítanak a fiatalok számára, hogy jobban megismerjék, megtapasztalják és felfedezzék az Európai Uniót. Ez növelheti az összetartozás, az empátia, a kapcsolódás és a barátság érzését az európaiak között.

A különböző uniós intézmények által a polgárok megszólítása érdekében tett jelentős erőfeszítések, valamint a különböző kampányok és eszközök terén elért számottevő fejlesztések ellenére sem mondhatjuk, hogy ezek elegendőek. A gyakorlatban gyakran távol maradnak a fiatalok valóságától.

Bár az EU megerősítette jelenlétét a közösségi médiában, és előrelépést ért el a fiataloknak szóló célzott kampányaiban, üzenetei még mindig nem eléggé átélhetők, különösen a társadalmainkban élő sokféle fiatal számára. Az EU kommunikációs erőfeszítéseit tovább kell fejleszteni és jobban kell strukturálni, új elérési módszereket kell beépíteni, például ifjúsági nem kormányzati szervezeteket alkalmazva a fiatalok hangjának nagyköveteiként, decentralizált platformokat kell kialakítani az eléréshez, olyan történetmesélő kampányok elindításával, amelyek az uniós szakpolitikákat a mindennapi tapasztalatokhoz kapcsolják. Ezt szem előtt tartva fontos, hogy új kommunikációs megközelítésekkel kísérletezzünk, és a fiatalokat közvetlenül bevonjuk a kampányok és egyéb kommunikációs erőfeszítések kidolgozásába és végrehajtásába. 

2. Mivel erősíthetjük fel a fiatalok hangját?

Azzal, hogy komolyan vesszük őket, és elismerjük értéküket. Az intézményeknek megvan a hatalmuk és a kapacitásuk ahhoz, hogy felerősítsék a fiatalok hangját, de néha hiányzik a hajlandóság arra, hogy teret, támogatást, lehetőségeket és eszközöket biztosítsanak a fiatalok érdemi bevonásához. A fiatalok részvételét nem szabad ellenőrzőlistaként kezelni: meghívni a fiatalokat nyilvános eseményekre, képeket készíteni a közösségi médiába, végül figyelmen kívül hagyni észrevételeiket. A fiatalok részvételének hathatósnak kell lennie, ami azt jelenti, hogy a fiataloknak látniuk kell szerepvállalásuk eredményét és az azt követő változásokat.

A fiatalok hangjának felerősítéséhez intézményi támogatásra van szükség, például a fiatalok képviseletére a döntéshozó testületekben. Ez egyben a bizalom kiépítését is megköveteli, ami időt, minőségi környezetet és jól működő folyamatokat igényel a közös munka elősegítéséhez. Ehhez megfelelő finanszírozást kell biztosítani, az intézményeknek pedig hatékonyabban kell működniük, és jobban be kell vonniuk a fiatalokat a döntéshozatali folyamatba. Mindez befektetést, őszinte elkötelezettséget és időt igényel.

Bruno António a DYPALL Network ügyvezető igazgatója. A civil társadalmi szervezetek, helyi hatóságok és kutatóintézetek európai platformjának célja a fiatalok részvételének előmozdítása a helyi döntéshozatali folyamatokban. Az elmúlt tizenkét évben Bruno több intézménynek, köztük az Európai Bizottságnak és az Európa Tanácsnak dolgozott ifjúsági szakértőként és külső tanácsadóként. Ezt megelőzően a Youth for Exchange and Understanding főtitkára és az ECOS (Cooperativa de Educação, Cooperação e Desenvolvimento) ügyvezető igazgatója volt. A portugáliai Faróban, az Algarve Egyetemen szerzett diplomát szociálpedagógiából.