Lorenza Campagnolo kutatási koordinátor és a tanulmány készítésében részt vevő CMCC csoport cikke

„Az éghajlatváltozásnak a háztartásokra és a családokra háruló költségei az EU-ban” című tanulmány nagyszerű lehetőséget kínált annak megvilágítására, hogy az éghajlatváltozás hatásaival, az alkalmazkodást célzó intézkedésekkel és a hatásmérséklési politikákkal kapcsolatos költségek hogyan érintik az uniós háztartásokat, attól függően, hogy azok melyik régióban vannak, és milyen társadalmi-gazdasági jellemzőkkel rendelkeznek. A tanulmány elismeri, hogy a szakirodalom hiányos, és nem áll rendelkezésre olyan széles körű értékelés az éghajlatváltozás költségeiről, amely az uniós háztartásokra összpontosít.

A tanulmány emellett új módszertant javasol és új eredményeket ismertet, amelyek az Eurostat háztartások jövedelmére és kiadásaira vonatkozó információin, valamint az éghajlattal kapcsolatos veszélyeken és modellezési eszközökön alapulnak. Tanulmányunk megállapításai szerint mind a háztartások jövedelemkiesése, mind az éghajlatváltozás okozta kiadások az éghajlatváltozás vagy az alkalmazkodási szükségletek közvetlen következményei.

2050-re az éghajlatváltozás eltérő hatást fog gyakorolni a különböző uniós régiókra és társadalmi-gazdasági csoportokra. Egy mérsékelt éghajlatváltozást előrevetítő forgatókönyv szerint az EU északi és déli részein valószínűleg növekedni fognak a háztartások egészségügyi kiadásai, a keleti, nyugati és déli területeken pedig az élelmezési kiadások; minden régióban megnövekednek a villamosenergia-költségek, a biztosítási költségek pedig különösen északon. A kiadások növekedése súlyos terhet ró a szegényebb háztartásokra, amelyek kevésbé lesznek képesek diverzifikálni a fogyasztást és korlátozottan tudnak majd alkalmazkodni. Ugyanakkor az EU déli részén csökkenni fognak a munkából származó jövedelmek, és valamennyi régióban széles körben általános jövedelemkiesés lesz tapasztalható.

Negatív és regresszív hatások érvényesülnek majd az árukra/szolgáltatásokra fordított kiadások széles köre és a jövedelemforrások esetében (mindez pedig jobban sújtja a szegényebb háztartásokat, mint a gazdagabbakat), különösen az EU déli részén (egészségügyi, villamosenergia- és biztosítási kiadások, valamint a munkából származó összjövedelem), de kis mértékben a keleti (élelmiszer-kiadások) és az északi régiókban (villamosenergia- és biztosítási kiadások) is. Az éghajlatváltozás Unió-szerte vélhetően növelni fogja a szegénység kockázatának kitett emberek számát; az éghajlatváltozás mérséklésével kapcsolatos forgatókönyvek valószínűleg csökkentik ezt, elősegítve az alacsony képzettségű munkaerő béreinek gyorsabb növekedését a magasan képzett munkaerőhöz képest.

A politikai döntéshozóknak szóló fő ajánlás az, hogy kezeljék prioritásként azokat a régiókat – például az EU déli részén fekvőket –, amelyek a háztartásokra gyakorolt negatív hatást és ugyanakkor regresszivitást is tapasztalnak, valamint erősítsék meg a jövedelemtámogatási intézkedéseket, és igazítsák azokat e régiók lakosságának legkiszolgáltatottabb rétegeihez. Ezen túlmenően az éghajlatváltozás költségeinek multiszektorális jellege miatt horizontális szakpolitikai integrációra van szükség a szakpolitikai döntéshozatal hatékonyabbá tétele érdekében.

A CMCC által az EGSZB Civil társadalmi szervezetek csoportjának kérésére készített tanulmány és annak összefoglalója letölthető az EGSZB honlapjáról.