Stefano Mallia, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Munkáltatók csoportjának elnöke 

Túl vagyunk az uniós választásokon és az eredmények kiértékelésén. Egyértelmű, hogy viharos időket élünk. A konzervatív pártok sikere megakadályozta a szélsőjobboldal földcsuszamlásszerű győzelmét. Annak ellenére, hogy a jobbközép tartani tudta pozícióját, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a keményvonalas jobboldal erősebb lesz az új Európai Parlamentben, ami megnehezíti majd a kulcsfontosságú kérdésekről való szavazást. Ebből már kaphattunk ízelítőt, amikor az EPP-nek tavaly majdnem sikerült egy jobboldali blokkoló többséget létrehoznia, hogy meghiúsítson egy természet helyreállításáról szóló jogszabályt. 

A vállalkozások elsősorban az iparpolitika és a gazdasági biztonság terén elért haladás biztosítása miatt aggódnak. Ez különösen a technológia, a kritikus fontosságú nyersanyagok, a félvezetők, az elektromos járművek, a gazdasági reziliencia és az általános versenyképesség területeit érinti. Alapvető fontosságú az egységes piac megerősítése és a magánberuházások fellendítése egy valódi tőkepiaci unió révén. Képes lesz-e az új Európai Parlament megbirkózni ezzel a feladattal? 

Nincs más választásunk, mint hogy olyan globális hatalmakkal versenyezzünk, mint Kína és az Egyesült Államok. 

2008-ban az euróövezet és az USA bruttó hazai terméke (GDP) folyó árakon 14,2 billió USD, illetve 14,8 billió USD (13,1 billió EUR, illetve 13,6 billió EUR) volt. Tizenöt évvel később az euroövezet GDP-je valamivel meghaladja a 15 billió dollárt, míg az USA GDP-je 26,9 billió dollárra emelkedett. Ha az öt legnagyobb európai gazdaság – Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország és Spanyolország – 1997 és 2022 között Amerikához hasonló termelékenységnövekedési rátát ért volna el, egy főre jutó GDP-jük vásárlóerő-paritásban kifejezve átlagosan közel 13 000 dollárral (12 000 EUR) lenne magasabb. És ezek nem csak üres számok. 

Az EU pozitív kereskedelmi mérlege miatt sokan hosszú évekig nem vették észre, hogy versenyképességünk veszélyben van. Bíztunk a globálisan egyenlő versenyfeltételekben és a szabályokon alapuló nemzetközi rendben, és azt vártuk, hogy mások is ugyanezt tegyék. A világ azonban most gyorsan változik. Az EU-nak fokoznia kell erőfeszítéseit, és gyorsan kell reagálnia mindazokra a figyelmeztetésekre, amelyeket eddig figyelmen kívül hagyott. Reméljük, hogy ez az Európai Parlament megbirkózik majd e feladattal, és nem korlátozza magát puszta pártpolitikára.