A közelgő európai választások kulcsfontosságúak az EU számára az euroszkeptikus és szélsőjobboldali pánikkeltés elleni küzdelemben. A választások alakítják majd ki az EU politikai környezetét, és megkívánják a polgárok és a civil társadalmi szervezetek aktív részvételét.
A közelgő európai választások kulcsfontosságúak az EU számára az euroszkeptikus és szélsőjobboldali pánikkeltés elleni küzdelemben. A választások alakítják majd ki az EU politikai környezetét, és megkívánják a polgárok és a civil társadalmi szervezetek aktív részvételét.
Ennek fényében a szervezett civil társadalmat magába tömörítő EGSZB „Lépj fel a demokráciért!” címmel első alkalommal rendezi meg civil társadalmi hetét 2024. március 4-7. között.
A rendezvényen különböző korú és hátterű emberek vesznek részt, beleértve a fiatalokat, az uniós tagállamok újságíróit, a civil társadalmi szervezetek képviselőit, az érdekelt feleket és az uniós intézményeket, akik élénk vitákban vesznek részt, kiemelve a civil társadalom hozzájárulását a mindennapi életünket érintő társadalmi, politikai és gazdasági kérdésekhez.
Mivel a demokrácia a részvétellel kezdődik, az EGSZB ezen új kiemelt rendezvénye öt fontos kezdeményezést fog ötvözni:
civil társadalmi napok, ahol az emberek hangot adnak a demokráciáink számára kulcsfontosságú kérdésekkel kapcsolatos elvárásaiknak,
az európai polgári kezdeményezés (ECI): az európai polgári kezdeményezés jövőbeli szervezőinek éves magas szintű találkozója, amely kijelöli a következő jogalkotási céljaikat,
Your Europe, Your Say! (A Te Európád, a Te szavad!, YEYS!), egy egyedülálló ifjúsági rendezvény, amely közelebb hozza az EU-t az uniós tagállamokból és azokon kívülről érkező fiatalokhoz, beleértve az uniós tagjelölt országok és az Egyesült Királyság fiatal képviselőit,
civil társadalmi díj, amely azokat a kreatív és innovatív nonprofit projekteket jutalmazza, amelyek támogatják a mentális egészségügyi problémákkal küzdő embereket,
végül, de nem utolsósorban az újságírók szemináriuma, ahová minden uniós tagállamból érkeznek újságírók, akik első kézből megtapasztalják az EGSZB-t, majd beszámolnak róla otthon.
A civil társadalmi hetünk időszerű platform lesz a szervezett civil társadalom és a polgárok számára, hogy kifejtsék véleményüket az új európai jogalkotási ciklus kulcsfontosságú kérdéseiről. Ami a legfontosabb, ösztönözni fogja a választói részvételt és az Európa-párti hozzáállást.
A civil társadalom hetének tanulságai és a résztvevők üzenetei beépülnek majd egy állásfoglalásba, amely ismerteti majd a civil társadalomnak a demokratikusabb Európával kapcsolatos főbb üzeneteit az európai választásokra való tekintettel.
Arra kérem Önöket, hogy csatlakozzanak hozzánk ebben a fontos törekvésben: kérem, vegyenek részt a vitákban, és bátorítsák a polgárokat és az egyesületeket, hogy szavazzanak az európai választásokon. Ne hagyják ki ezt a lehetőséget! Az EU-nak szüksége van arra, hogy a polgárai hallassák hangjukat és jelen legyenek.
Új rovatunk: Én szavazok! És Ön? 2024 júniusáig meghívott vendégeink elmondják, hogyan és miért vegyünk részt az európai választásokon. Mai vendégünk Andrej Matišák, Szlovákia legnagyobb napilapja, a Pravda külügyi rovatának helyettes vezetője.
Új rovatunk: „Én szavazok! És Ön?” 2024 júniusáig meghívott vendégeink elmondják, hogyan és miért vegyünk részt az európai választásokon. Mai vendégünk Andrej Matišák, Szlovákia legnagyobb napilapja, a Pravda külügyi rovatának helyettes vezetője.
Üdvözöljük Szlovákiában! Üdvözöljük az európai rekordok országában!
Nem, nem a rekord számú kastélyunkról, exkluzív fürdőinkről vagy a szép hegyeinkről van szó. A szlovák politikai rekordokról beszélek. Ugyanis sajnos a mezőny legalján vagyunk.
A szlovákok először 2004-ben szavaztak európai parlamenti választásokon. Azóta mindig nálunk volt a legalacsonyabb a részvételi arány. Mindig.
Üdvözöljük Szlovákiában! Üdvözöljük az európai rekordok országában!
Nem, nem a rekord számú kastélyunkról, exkluzív fürdőinkről vagy a szép hegyeinkről van szó. A szlovák politikai rekordokról beszélek. Ugyanis sajnos a mezőny legalján vagyunk.
A szlovákok először 2004-ben szavaztak európai parlamenti választásokon. Azóta mindig nálunk volt a legalacsonyabb a részvételi arány. Mindig.
2014-ben ez az arány mindössze 13,05% volt. Akkoriban annyira biztos voltam abban, hogy a részvételi arány 15% alatt lesz, hogy komolyan elgondolkodtam azon, hogy esetleg bankhitelt veszek fel és pártot alapítok. Még most visszatekintve is úgy gondolom, hogy lett volna esélyem arra, hogy bejussak az Európai Parlamentbe.
Komolyabbra fordítva a szót: hogyan látják ma a szlovákok az Európai Uniót? Egyfajta malacperselyként, ahonnan pénzt lehet szerezni? Nagy valószínűséggel igen, de a probléma az, hogy Szlovákia még az uniós forrásokat sem tudja hatékonyan felhasználni. Ezen a területen is a legrosszabbak közé tartozunk.
Széles körben elterjedt az a narratíva, hogy Brüsszel diktál mindent. Ezzel kétségkívül mindenhol lehet találkozni. A szlovák politikusok azonban tökéletesen átvették ezt az érvelést: ha valami jó történik, akkor szerintük az nekik köszönhető, ha pedig valami rossz, akkor azt mondják, hogy „Brüsszel ismét kudarcot vallott”. Nagyon kevés politikus áll ellen ennek a narratívának.
Emellett a média is része a problémának, mivel gyakran csak teljesen sekélyesen tudósítanak uniós témákról. Az újságírók kerülik az uniós témákat, mert szerintük azok unalmasak, amikor viszont mégis tudósítanak ilyenekről, elsősorban problematikus kérdésekre összpontosítanak, függetlenül attól, hogy azok valósak-e vagy csak kitalációk.
Hadd mondjak néhány szót az üzleti szektorról. A vállalkozók ritkán beszélnek nyilvánosan az EU előnyeiről, inkább panaszkodni szeretnek a brüsszeli előírásokról és rendeletekről.
Mindezen tényezők együttesen azt eredményezték, hogy a felmérések szerint a szlovákok egyre inkább euroszkeptikusak. Ha mindehhez hozzávesszük még azt a széles körű dezinformációt – köztük az Oroszországból származót –, amelyet a jelenleg hatalmon levő politikusok szeretnek a saját céljaikra felhasználni, akkor az érdektelenség és a harag egy igen veszélyes elegyét kapjuk.
Nem, a Slovakxit egyelőre nem szerepel a napirenden. Ha azonban Szlovákia egyszer majd olyan ország lesz, amely már nem jogosult uniós forrásokra, előfordulhat, hogy aktuálissá válik ez a kérdés.
Ha el akarunk kerülni egy ilyen sötét forgatókönyvet, akkor a szlovák politikai vezetőknek el kell végre fogadniuk, hogy az EU elengedhetetlen az ország működéséhez, és ennek megfelelően kell viselkedniük. Sajnos mára egyértelművé vált, hogy a jelenlegi szlovák politikai elit jelentős része érdekei védelme érdekében inkább harcba szállna az EU-val, bármi is legyen ennek az ára.
Ezért minden választópolgárnak, akinek kicsit is fontos az EU, beszélnie kell Európa fontosságáról a rokonaival, barátaival, de akár idegenekkel is. Ez talán túl nagy kérés, és nem is világos, hogy milyen eredményre vezet, de minden más forgatókönyv csak rosszabb lehet ennél.
Az elmúlt évben a versenyképesség fontosabb szerepet kapott az EU prioritásai között az európai politikában, és nem hagyható figyelmen kívül jelentősége az EU jövője szempontjából.
Az elmúlt évben a versenyképesség fontosabb szerepet kapott az EU prioritásai között az európai politikában, és nem hagyható figyelmen kívül jelentősége az EU jövője szempontjából.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke tavaly szeptemberben, az Európai Parlamentben tartotta éves beszédét az Unió helyzetéről, amelynek egyik fő témája a versenyképesség volt. Ursula von der Leyen ígéretet tett arra, hogy megteszi a szükséges lépéseket Európa versenyelőnyének védelme érdekében.
Az európai vállalatok nehezen tudnak szakképzett munkaerőt felvenni, a kulcsfontosságú ágazatok szabályozása szigorúbb, mint a többi konkurens országban, nevezetesen az Egyesült Államokban és Kínában, alacsonyabb a kutatásba és fejlesztésbe történő beruházás szintje, valamint a fizikai és digitális infrastruktúra hiányosságai gátolják a kereskedelmet és a gazdasági növekedést. Ezek a jól ismert kihívások, melyeket több tanulmány is dokumentált.
Ursula von der Leyen emellett megbízta Mario Draghit, az Európai Központi Bank korábbi vezetőjét, hogy tegyen konkrét javaslatokat arra vonatkozóan, miként lehetne javítani az EU versenyképességét. Ez üdvözlendő lépés, azonban a jó javaslatok önmagukban nem lesznek elegendőek, ha nincs meg a végrehajtásukhoz szükséges politikai akarat és képesség.
Az EU azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megerősítse rezilienciáját és befolyását a világban, azonban folyamatosan veszít az e cél eléréséhez szükséges versenyképességéből. Az előrejelzések szerint az EU részesedése a világgazdaságból 2050-re közel 15%-ról mindössze 9%-ra csökken.
Ezért elengedhetetlen az EU termelékenységének és versenyképességének javítása. Ennek érdekében az EU-nak olyan versenyképességi menetrendet kell elfogadnia, amely az egységes piac és a szociális piacgazdaság elveivel összhangban előretekintő, jól meghatározott és összehangolt, elősegíti a vállalkozások és a munkavállalók gyarapodását, továbbá a közjó érdekében javítja innovációs, beruházási és kereskedelmi képességeiket, valamint versenyképességüket a globális piacon, és előmozdítja a klímasemlegességre való átállást. Ez nemcsak a jövőbeli jólét, innováció, beruházások, kereskedelem és növekedés biztosításához elengedhetetlen, hanem a minőségi munkahelyek teremtéséhez és az életszínvonal emelkedéséhez is.
Ez az oka annak, hogy az uniós vállalatok egyértelmű elvárásokat fogalmaznak meg ebből az új lendületből kiindulva, a versenyképesség szélesebb körű, hosszú távú gazdasági és társadalmi keretbe való áthelyezését követelve.
Az EGSZB azon dolgozik, hogy azonosítsa azokat a tényezőket és szereplőket, amelyek befolyásolják a hosszú távú versenyképességet és termelékenységet, és amelyeket egy integrált jövőkép keretében figyelembe kell venni. Azzal a céllal dolgoztunk a versenyképességi ökoszisztémákon, hogy kifejtsük az Európai Bizottságnak, mely mutatókat kell továbbfejleszteniük vagy kiegészíteniük.
Így például a kérdések és megoldásuk módjának értékelése során az országalapú megközelítés alapvető szempontnak tűnik, amellyel az Európai Bizottság a hosszú távú versenyképességről szóló két közleményében nem foglalkozott kellő mértékben.
Általánosabban fogalmazva, az Európai Bizottság 17 teljesítménytényezőt tartalmazó listát állított össze, amelyeket évente értékelni kell az általa azonosított 9 versenyképességi dimenzió tekintetében. Ugyanakkor a tagállamoknak is teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk ezeket, és az Európai Bizottságnak megfelelő végrehajtási eszközökkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy erre kötelezze őket. Ez az, amit kérünk.
A legfontosabb mutatók a következők:
A finanszírozáshoz való hozzáférés észszerű költségek mellett, de a jövő nemzedékeinek büntetése nélkül.
Többet kell beruháznunk a közszolgáltatásokba és a kritikus infrastruktúrákba, és jobban kell mérnünk ezeket a beruházásokat. E tekintetben hat értékelési paramétert javasolunk.
Kutatás és innováció: az együttműködés fokozása kulcsfontosságú, legyen szó köz- vagy magánszférabeli, regionális vagy globális szintű együttműködésről.
Az adathálózatok és az energia tekintetében a kulcsszavak a biztonság, az ár és a klímasemlegesség.
Ami a körforgásos gazdaságot illeti, az EU szerepét már nem kell bizonyítani, de figyelmet kell fordítanunk a gazdasági szereplők közötti verseny egyensúlyára.
Az EU digitalizációra vonatkozó jogszabályi kerete úttörő a konnektivitás, a mesterséges intelligencia, az adatok stb. tekintetében. Ebben a kontextusban szembe kell néznünk azzal a kihívással, hogy egyensúlyt teremtsünk az emberi szempontok és a digitális technológia ígéretei között.
Az oktatásnak és a képzésnek képesnek kell lennie arra, hogy reagáljon a demográfiai és szociológiai kihívásokra.
Végezetül pedig a stratégiai autonómia és a kereskedelem szempontjából függőségeink jelentik gyengeségeinket. A vállalkozásoknak át kell szervezniük magukat, az EU-nak pedig támogató keretet kell biztosítania e kihívás kezeléséhez.
Végül az egységes piaccal kapcsolatban ismételten hangsúlyozzuk, hogy a tagállamoknak követniük kell a közösségi vívmányok szabályait és a Szerződések elveit. Az akadályok felszámolásának valódi ellenőrzés mellett kell megvalósulnia. Az uniós kormányoknak ki kell nyilvánítaniuk politikai akaratukat a Brüsszelben folytatott tárgyalások végrehajtására, és az Európai Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy szervezeti egységeken átívelően, ne pedig elszigetelten dolgozzon, mivel utóbbi további következetlenségekhez vezet. Ez az, amire szükségünk van,
és ezt nem tudjuk elégszer hangsúlyozni.
Ebben az összefüggésben támaszkodjunk Brüsszelre a versenyképességi ellenőrzések eredményei tekintetében, és használjuk a regionális ipari klasztereket nemzeti szinten. Megvannak az eszközök, alkalmazzuk is őket!
A referenciamutatók és az adatszolgáltatási követelmények javítása a pénzügyi szolgáltatások és a beruházástámogatás terén
„Megkérdeztük...” rovatunkban Emilie Prouzet EGSZB-tagot és „Az EU hosszú távú versenyképessége: előretekintés a 2030 utáni időszakra” című EGSZB-vélemény előadóját kérdeztük arról, mire van szükség az EU hosszú távú versenyképességének biztosításához. A vélemény elfogadása a márciusi plenáris ülésszakon várható.
„Megkérdeztük...” rovatunkban Emilie Prouzet EGSZB-tagot és „Az EU hosszú távú versenyképessége: előretekintés a 2030 utáni időszakra” című EGSZB-vélemény előadóját kérdeztük arról, mire van szükség az EU hosszú távú versenyképességének biztosításához. A vélemény elfogadása a márciusi plenáris ülésszakon várható.
Az európai egységes piac létrehozása óta a szabványok harmonizációja és kölcsönös elismerése lehetővé tette a vállalatok számára, hogy termékeiket több mint 450 millió fogyasztónak kínálják fel. Az egységes piacon zajlik a vállalatok EU-n belüli kereskedelmének 61%-a, és ez jelenti Európa gazdasági jólétének alapját, előnyöket kínálva a polgároknak, a fogyasztóknak, a munkavállalóknak és a vállalkozásoknak. Az Európai Bizottság becslése szerint az EU bruttó hazai termékének 25%-át a belső piac állítja elő.
Az európai egységes piac létrehozása óta a szabványok harmonizációja és kölcsönös elismerése lehetővé tette a vállalatok számára, hogy termékeiket több mint 450 millió fogyasztónak kínálják fel. Az egységes piacon zajlik a vállalatok EU-n belüli kereskedelmének 61%-a, és ez jelenti Európa gazdasági jólétének alapját, előnyöket kínálva a polgároknak, a fogyasztóknak, a munkavállalóknak és a vállalkozásoknak. Az Európai Bizottság becslése szerint az EU bruttó hazai termékének 25%-át a belső piac állítja elő.
Az olyan új fejlemények azonban, mint a digitális átalakulás, valamint a kevésbé karbonintenzív és fenntarthatóbb gazdaságra való átállás, új kiigazításokat tesznek szükségessé – csakúgy, mint a fogyasztók, a munkavállalók és a vállalatok változó igényei és az új geopolitikai feltételek.
Az egységes piac sikeres folytatásához számos területen van szükség fejlesztésekre: ilyen például az európai energia- és iparpolitika, az energiaunió, a bankunió, a nagyvállalatok és a kisvállalkozások számára egyaránt kedvezőbb keret, továbbá az európai projekt nagyobb mértékű támogatása a nyilvánosság részéről, a hatékonyabb közszolgáltatások, valamint az informatikai, energetikai és közlekedési infrastruktúra javítása.
Két korábbi olasz miniszterelnök, Enrico Letta („Az egységes piac jövője” című) és Mario Draghi (az európai versenyképesség jövőjéről szóló) mérföldkőnek számító jelentésének közzététele 2024 első felében várható. Az EGSZB Munkáltatók csoportja ezért az EU belső piaca jövőjének sikeressége érdekében megfontolandó legfontosabb üzeneteit „Az újgenerációs egységes piac” című egyoldalas kiadványában foglalta össze.
Az Európa fenntartható fejlődéséről szóló ötödik jelentés feltárta, hogy a jelenlegi ütemben az EU 2030-ig várhatóan nem fogja elérni a fenntartható fejlődési célok egyharmadát. A civil társadalommal közösen készített jelentésből kiderül, hogy a környezetvédelmi és szociális célok elérése sok európai országban megrekedt, sőt akár romlott is, amit súlyosbítanak a 2020 óta felmerült válságok. A fenntartható fejlődési célok olyan területekre terjednek ki, mint a szegénység csökkentése, az éhezés megszüntetése, az egészségügy, az oktatás, a nemek közötti egyenlőség, fellépés az éghajlatváltozás ellen és a tiszta víz.
Az Európa fenntartható fejlődéséről szóló ötödik jelentés feltárta, hogy a jelenlegi ütemben az EU 2030-ig várhatóan nem fogja elérni a fenntartható fejlődési célok egyharmadát. A civil társadalommal közösen készített jelentésből kiderül, hogy a környezetvédelmi és szociális célok elérése sok európai országban megrekedt, sőt akár romlott is, amit súlyosbítanak a 2020 óta felmerült válságok. A fenntartható fejlődési célok olyan területekre terjednek ki, mint a szegénység csökkentése, az éhezés megszüntetése, az egészségügy, az oktatás, a nemek közötti egyenlőség, fellépés az éghajlatváltozás ellen és a tiszta víz.
Ennek kezelése érdekében tíz döntő fontosságú szakpolitikai fellépést szorgalmazunk a visszafordíthatatlan környezeti és társadalmi fordulópontok elkerülése érdekében. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” (NAT) szekciója, valamint az ENSZ Fenntartható Fejlődési Megoldásokkal Foglalkozó Hálózata (SDSN) által közösen szervezett rendezvényen nagy hangsúlyt kapott, hogy égető kérdésekről van szó. A jelentés célja, hogy iránymutatást nyújtson az EU-nak ahhoz, hogy megerősítse a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos vezető szerepét a 2024. júniusi európai választások és az ENSZ főtitkára által 2024. szeptemberre összehívott, a jövőről szóló csúcstalálkozó előtt.
A rendezvény felszólalói hangsúlyozták, hogy 2030 előtt azonnali fellépésre van szükség a visszafordíthatatlan fordulópontok elkerülése érdekében. Camilla Brückner az ENSZ/UNDP képviseletében, Zakia Khattabi belga éghajlatügyi miniszter és Petra Petan, az Európai Bizottság munkatársa hangsúlyozták, hogy továbbra is elkötelezettnek kell maradni a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és a Párizsi Megállapodás mellett.
Guillaume Lafortune, az ENSZ SDSN alelnöke ismertette a jelentést és azt a tíz kiemelt intézkedést, amelyeket a politikai pártok, a következő Európai Parlament, a következő Európai Bizottság, az Európai Tanács és a tagállamok figyelmébe ajánlanak. Az EGSZB és a SDSN által közösen aláírt cselekvési felhívás arra sürgeti az európai vezetőket, hogy működjenek együtt egy zöld, szociális és nemzetközi „európai jövőmegállapodás” érdekében. Peter Schmidt, az EGSZB NAT szekciójának elnöke kiemelte, hogy a következő hat év döntő fontosságú a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend előmozdítása szempontjából, valamint hangsúlyozta, hogy az EGSZB elkötelezett aziránt, hogy az uniós intézményeket a fenntartható fejlődési célok elérésére és a civil társadalom érdemi bevonására ösztönözze. A cselekvési felhívás célja, hogy az európai vezetőket egy olyan átfogó európai megállapodás felé terelje, amely összhangban van az EGSZB által szorgalmazott zöld és szociális célokkal. (ks)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) kifejti nézeteit a 2027 utáni közös agrárpolitikáról (KAP), és kiáll az európai mezőgazdaság rezilienciájának és fenntarthatóságának biztosítása mellett. Az EGSZB az EU Tanácsa belga elnökségének felkérésére elkészített, januárban elfogadott véleményében hangsúlyozza, hogy stabil, hosszú távú szakpolitikai keretre van szükség, amely támogatja a fenntartható élelmiszer-termelést, a nyitott stratégiai autonómiát és a vidékfejlesztést.
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) kifejti nézeteit a 2027 utáni közös agrárpolitikáról (KAP), és kiáll az európai mezőgazdaság rezilienciájának és fenntarthatóságának biztosítása mellett. Az EGSZB az EU Tanácsa belga elnökségének felkérésére elkészített, januárban elfogadott véleményében hangsúlyozza, hogy stabil, hosszú távú szakpolitikai keretre van szükség, amely támogatja a fenntartható élelmiszer-termelést, a nyitott stratégiai autonómiát és a vidékfejlesztést.
Az EU-ban a gazdaságok 94,8%-a családi tulajdonban van, és az ágazat olyan kihívásokkal néz szembe, mint az alacsonyabb jövedelmek, a gazdaságok csökkenő száma, a generációs megújulás nehézségei és a jelentős munkaerő-kiáramlás. A KAP-ra szánt költségvetési előirányzatok csökkenése ellenére (2021-ben kevesebb mint 25%) az EGSZB a KAP fenntarthatósági célkitűzéseivel arányos finanszírozást szorgalmaz. Ajánlott áttérni az alapszintű jövedelemtámogatásról a környezetvédelmi és szociális szolgáltatások pénzügyi ösztönzőire, ami egy átmeneti időszak alatt rugalmasságot biztosít a kis családi gazdaságok számára.
Az uniós mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalával kapcsolatos aggodalmak, amelyeket az infláció, az energiapiacok ingadozása és az éghajlatváltozás csak tovább súlyosbít, rávilágítanak a KAP reformjának szükségességére. Az EGSZB azt szeretné, ha a 2027 utáni KAP foglalkozna ezekkel a kihívásokkal, és a tisztességes munkakörülmények biztosítására, az egészségesebb táplálkozás előmozdítására, az élelmiszer-pazarlás csökkentésére és az élelmiszerpiacok szabályozására összpontosítana. Az emelkedő energiaárak és az ellátási zavarok hatásainak enyhítésére anticiklikus elemeket és a megújuló energiatermelés támogatását javasoljuk. Köz-magán partnerségben működő biztosítási rendszerek, valamint innovációba és digitális technológiákba történő beruházások a javasolt intézkedések az éghajlati szélsőségek elleni küzdelem és a gazdálkodók helyzetének javítása érdekében.
A 2024-es európai parlamenti választások előtt az EGSZB hangsúlyozza, hogy a KAP-ot úgy kell alakítani, hogy az megfeleljen a változó társadalmi és mezőgazdasági igényeknek. Az EGSZB hangsúlyozza az érdekelt felek bevonásának, a tagállamok rugalmasságának és az egyszerűsített adminisztratív eljárásoknak a fontosságát a stratégiai tervek kialakítása és kiigazítása során. Az EGSZB végső soron olyan KAP-ot képzel el, amely a globális kihívásokkal összefüggésben egyensúlyt teremt az élelmezésbiztonság szavatolása, a környezet védelme és az európai mezőgazdasági termelők jóllétének előmozdítása között. (ks)
