Jarosław Pietras cikke

Dr. Jarosław Pietras, a Lengyelország uniós csatlakozásáért felelős korábbi főtárgyaló-helyettes beszámol a 20 évvel ezelőtti bővítés hatásairól és arról, hogy a bővítés milyen gazdasági és egyéb előnyökkel járt nemcsak Lengyelország és a többi csatlakozó ország, hanem az EU egésze számára. Az Európai Unió 2004-es bővítésére vonatkozó döntés az Unió egység, sokszínűség és szolidaritás iránti elkötelezettségéről tanúskodott. Még ma is értékes tanulságok vonhatók le, melyek felhasználhatók a későbbi előcsatlakozási tárgyalások során. 

20 év elteltével nyilvánvaló, hogy a közép-európai országok többségének, valamint Máltának és Ciprusnak az EU-ba való felvétele nemcsak egy „nagyszabású bővítés” volt, hanem az egész Európai Unió történetében mérföldkövet jelentett. A hatás erőteljes volt, különösen az újonnan befogadott országok gazdasági helyzetét tekintve.

A bővítés jelentősen megemelte a közép-európai országok lakosságának életszínvonalát. Mind a nyolc közép-európai országban – a Cseh Köztársaságban, Észtországban, Lengyelországban, Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Szlovákiában és Szlovéniában – figyelemreméltóan nőtt a vásárlóerő-paritáson (PPP) alapuló egy főre jutó GDP, meghaladva azt a szintet, amelyet az EU-n kívül maradva érhettek volna el. A statisztikák mindig az integráció kézzelfogható előnyeinek átlagára vonatkoznak. Érdemes megjegyezni, hogy még ha az eredmények nem egyenletesen oszlanak is meg a tagállamok között, és egyesek jelentősebb javulást tapasztaltak, mint mások, minden ország számottevő javulást mutatott. Litvánia és Lengyelország például éllovas lett, azaz ők profitáltak a legtöbbet az uniós tagságból, Észtország és Szlovénia eközben kevesebb haladást ért el, mivel kihívásokkal kellett szembenézniük, különösen a 2008-as pénzügyi válság hatásai miatt.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás a gazdasági jólét új korszakát hozta el Lengyelország és a többi közép-európai ország számára. Lengyelország kimondottan sikertörténetnek számít a csatlakozás utáni fejlődés szempontjából. Az ország példátlan gazdasági növekedést könyvelhetett el: GDP-je 2004 és 2022 között megduplázódott. Az egy főre jutó GDP a térség más tagállamaiban is jelentős – bár eltérő – mértékben nőtt. Szlovákia és Litvánia például dicséretes előrelépést tett, tovább csökkentve a Nyugat-Európától való fejlettségi elmaradást. Az erre az időszakra vonatkozó statisztikai adatok rezilienciáról és dinamizmusról tanúskodnak, mivel ezek az országok arra használták az uniós tagságot, hogy ösztönözzék a gazdasági bővülést és fokozzák globális versenyképességüket. Ez a figyelemre méltó eredmény rávilágít arra, hogy az uniós integráció micsoda átalakító hatással volt az összes új tagállam gazdaságára. Ráadásul mindez a pénzügyi válság hatásai ellenére történt, melynek során az új uniós tagállamok a vártnál magasabb növekedési rátát értek el.

Az EU 2004-es bővítését követő időszak nem volt problémamentes. A 2008-as globális pénzügyi válság például az egész európai gazdaságban sokkhullámokat okozott, próbára téve mind a régi, mind az újonnan belépett tagállamok ellenálló képességét. A válság kedvezőtlen hatásai ellenére az új uniós tagállamok figyelemre méltó rezilienciáról tettek tanúbizonyságot, túlteljesítve az első növekedési előrejelzéseket. Az, hogy át tudták vészelni a vihart és képesek voltak pozitív növekedési rátákat fenntartani, rávilágított gazdaságaik erejére és az uniós integráció előnyeire. Bár a válság komoly kihívásokat jelentett, lehetőséget is teremtett ezen országok számára, hogy teljes mértékben kihasználhassák az európai gazdasághoz fűződő szoros kapcsolat előnyeit. Azt is tesztelte, hogy az újonnan csatlakozott országok nehéz időkben mennyire elkötelezettek az európai értékek és a szolidaritás mellett.

A tárgyalási folyamat során a lengyel civil társadalom végig a változás és a haladás erőteljes motorjának bizonyult. A civil társadalmi szervezetek, az alulról szerveződő mozgalmak és érdekképviseleti csoportok döntő szerepet játszottak Lengyelországban az uniós integráció előmozdításában és a demokratikus értékek fenntartásában. A figyelemfelkeltésre, a támogatás mozgósítására és a vezetők felelősségre vonására irányuló fáradhatatlan erőfeszítéseik fontos szerepet játszottak a közvélemény alakításában és a pozitív változások előmozdításában. A lengyel civil társadalom a polgárokkal való aktív együttműködés, a párbeszéd és az átláthatóság előmozdítása révén segített biztosítani, hogy a tárgyalási folyamat inkluzív és demokratikus maradjon, és megfeleljen az emberek igényeinek. Hozzájárulásuk nemcsak elősegítette Lengyelország uniós csatlakozását, hanem a demokrácia és a civil társadalom alapjait is megerősítette az országban.

Az Európai Unió 2004-es bővítésére vonatkozó döntés az Unió egység, sokszínűség és szolidaritás iránti elkötelezettségéről tanúskodott. Azáltal, hogy Máltával és Ciprussal együtt a közép-európai országok többségét befogadta, az EU növelte gazdasági potenciálját, kulturális gazdagságát és geopolitikai befolyását. Ezen országok csatlakozása új perspektívákat, tehetségeket és lehetőségeket jelentett az Unió számára, gazdagítva sokszínűségét és erősítve globális jelenlétét. Geopolitikai szempontból a bővítés fokozta az EU befolyását és stabilitását azáltal, hogy a közép- és kelet-európai országokat bevonta együttműködési hálózatába. Intézményi szempontból diverzifikálta az EU nézőpontjait és elmélyítette integrációját, megteremtve egy egységesebb és reziliensebb Unió alapjait.

A 2004-es uniós bővítés tapasztalataiból értékes tanulságok vonhatók le, különösen a tárgyalási folyamat és a csatlakozás előtti előkészületek tekintetében. Ha ma hasonló feladat előtt állnék, igyekeznék elérni, hogy a jövőbeli tárgyalások során helyezzenek nagyobb hangsúlyt az előcsatlakozási feltételekre és a támogatási mechanizmusokra, különösen a kormányzás és a jogállamiság területén. Az Unió integritásának megőrzése és értékeinek védelme érdekében alapvetően fontos biztosítani, hogy a tagjelölt országok az EU-hoz való csatlakozásuk előtt megfeleljenek a szükséges kritériumoknak és normáknak. A tárgyalási folyamat során a tagjelölt országoknak nyújtott megfelelő támogatás és segítségnagyon fontos az EU-n belüli sikeres integrációjuk és hosszú távú stabilitásuk szempontjából is.

A 2004-es bővítéssel kapcsolatos tárgyalási folyamat középpontjában a stabilitás, a demokrácia és a jólét Európa-szerte történő előmozdítása iránti közös elkötelezettség állt. A tárgyalásokat az a szándék vezérelte, hogy erősítsük az európai nemzetek közötti együttműködést és szolidaritást , mivel mind a tagjelölt országok, mind a meglévő uniós tagállamok elismerték a bővítés kölcsönös előnyeit. Bár a tárgyalások összetettek voltak és számos kihívást támasztottak, végső soron egy olyan egységes és virágzó Európáról alkotott közös elképzelés vezérelte őket, ahol az Európai Unió keretében valamennyi nemzet együtt boldogulhat.

Most, 2024-ben, amikor újabb uniós tagjelölt országok vannak úton a csatlakozás felé, több fontos szempontot is szem előtt kell tartani. Először is, az uniós normákhoz és értékekhez igazodó reformok előtérbe helyezése elengedhetetlen a sikeres integrációhoz és az Unión belüli hosszú távú stabilitáshoz. Ez magában foglalja a demokratikus intézmények megerősítését, a jogállamiság előmozdítását, valamint az alapvető jogok és szabadságok védelmét. Emellett az uniós tagsághoz vezető, zökkenőmentes átmenethez elengedhetetlen, hogy a bizalom és a támogatás kiépítése érdekében proaktívan együttműködjenek a meglévő uniós tagállamokkal. Az európai értékek és együttműködés iránti valódi elkötelezettségükkel a tagjelölt országok kikövezhetik az utat saját fényesebb jövőjük számára az Európai Unióban.

Jarosław Pietras jelenleg a brüsszeli Európai Tanulmányok Wilfried Martens Központjának vendégmunkatársa és a bruges-i Európa Tanulmányok Szakkollégiumának vendégprofesszora.

1998-tól, a tárgyalások kezdetétől egészen 2004-ig, Lengyelország uniós csatlakozásáig a tárgyalócsoport tagja volt. 1990 és 2006 között hazájában, Lengyelországban a pénzügyminisztérium államtitkáraként, Európa-ügyi államtitkárként és az európai integrációért felelős bizottság hivatalának vezetőjeként dolgozott. 2008 és 2020 között főigazgató volt az Európai Unió Tanácsánál, ahol számos szakpolitikai területért (éghajlatváltozás, környezetvédelem, közlekedés, távközlés, energiaügy, oktatás, kultúra, audiovizuális ágazat, ifjúság és sport) felelt. A Varsói Egyetem közgazdaságtudományi doktori fokozatával rendelkező szakember számos, az EU-val, a fenntarthatósággal és a kereskedelemmel kapcsolatos publikációt készített. Emellett volt a Fulbright Alapítvány ösztöndíjasa és a BRUEGEL agytröszt igazgatótanácsának tagja (2008–2011) is. 

Az EGSZB Munkavállalók csoportjának cikke

Az Európai Parlament „Szavazz te is, ne más döntsön helyetted!” elnevezésű kampánya nagyon találó. Választási videójuk, amely a háború és a népirtás hamvain létrejövő békés jövő építésére irányuló európai projekt gyökereit kutatja, rátapint a lényegre. Különösen manapság, amikor a szélsőségesség és az apátia mindenütt felüti a fejét, a politika gyakran inkább egy valóságshow-ra hasonlít, mintsem érdemi viták színterére.

Tényleg azt akarja, hogy mások döntsenek Ön helyett? Már most is ezt is teszik, és a megszorítások mellett teszik le voksukat – ismét.

Elnökünk, Lucie Studničná hangosan és egyértelműen kijelentette: nem engedhetünk meg magunknak egy újabb, megszorítások által okozott válságot. A legutóbbi pénzügyi válság során hozott intézkedések egyes országokban bizonytalan helyzetet teremtettek, amelyet a gazdasági hanyatlás és a képzett munkaerő elvándorlása jellemez. Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban továbbra is magas a munkanélküliség, és az egy főre jutó GDP még mindig messze elmarad a 2008-as szinttől. A valódi megoldás elmaradásának eredményeként fokozódott az euroszkepticizmus és a populizmus, amit a szélsőjobb előrenyomulása tett lehetővé.

Az új költségvetési szabályok következtében a legtöbb tagállam nem lesz képes megbirkózni az előttünk álló éghajlati és társadalmi kihívásokkal. La Hulpe ígéretei üresen csengenek majd. Ennek a polgárok isszák majd meg a levét, és ha ehhez még további gazdasági nehézségek adódnak, amelyeket a kormányok biztosan „ezt is Brüsszelnek köszönhetjük” felkiáltással kommentálnak, az sokak számára az utolsó cseppet jelentheti a pohárban.

A demokrácia nem csak a szavazásról szól: a civil társadalom és a szakszervezetek alapvető fontosságúak egészségének megőrzéséhez. A szavazás azonban nem csupán a legitimitás eszköze, és korántsem haszontalan. Olyan nehezen kivívott jog, amely sok-sok generáción át emberek millióinak erőfeszítésébe és gyakran életébe került. És el is veszíthetjük.

A megszorításokkal kapcsolatos döntések nincsenek kőbe vésve. A júniusi választásokra és az összes következő nemzeti választásra való tekintettel ezért megismételjük felhívásunkat: éljen a szavazatával! Ne hagyja, hogy elvegyék! Szavazzon a társadalmi haladásért. Együtt folytathatjuk országaink és az Európai Unió fejlesztését, és megváltoztathatjuk azt, ami nem működik. 

Az EGSZB áprilisi plenáris ülésén Maive Rute, az Európai Bizottság belső piacért felelős főigazgató-helyettese és Oliver Röpke, az EGSZB elnöke kiemelte, hogy a gazdasági növekedés és a társadalmi jólét fokozásához kulcsfontosságú az EU versenyképességének megerősítése.

Maive Rute szerint nincs vesztegetni való időnk. Az EU-nak sürgősen lépnie kell, ha fel akar zárkózni és életben akar maradni a világ gazdasági óriásainak túlhatalmával szemben.

Az EU versenyképességének jelenlegi helyzetét értékelve leszögezte: „Radikális változásra van szükségünk. Az egységes piac megvalósításához nem elég a jó szándék – valódi érdekérvényesítésre van szükségünk. Termékeinket és technológiáinkat exportálnunk kell, de a munkahelyeinket nem. Fontos, hogy iparágaink versenyképesek legyenek, és a beruházások itt valósuljanak meg.”

Oliver Röpke hangsúlyozta, hogy a versenyképesség az EU gazdasági sikerének egyik sarokköve, amely ösztönzőleg hat a növekedésre, az innovációra és a jólétre, miközben növeli az EU globális befolyását és rezilienciáját. Hozzátette: „Amikor az európai versenyképességről beszélünk, az embereket kell a vita középpontjába helyeznünk, és biztosítanunk kell, hogy senkit nem hagyunk hátra. A versenyképesség jelentősége végső soron abban mutatkozik meg, hogy miként befolyásolja az emberek és a közösségek jóllétét, lehetőségeit és jólétét. Ezért a versenyképességről szóló viták során prioritásként kell kezelnünk az emberek szükségleteit, jogait és törekvéseit.”

A plenáris ülésen elfogadták a Hosszú távú versenyképességi stratégia című, Emilie Prouzet előadó és Stefano Palmieri társelőadó által kidolgozott véleményt is. (mp)

Minden tizedik nő súlyos szegénységben él. Minden harmadik szembesül erőszakkal. Világszerte, többek között az EU-ban is azt látjuk, hogy egyre nagyobb a visszaesés a nők jogai terén. Miközben gyors ütemben közelegnek az európai parlamenti választások és az új Európai Bizottság megalakulása, a folyamatos intézményi és civil társadalmi támogatás kulcsfontosságú lesz ahhoz, hogy előrelépés történjen a nők társadalmi szerepének megerősítése terén.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) az április 25-i plenáris ülésén vitát tartott néhány, a nemek közötti egyenlőség ügyét felkaroló fontosabb uniós szervezet részvételével, hogy egyértelművé tegye, hogy az EU következő hivatali időszakában is mindenképpen törekedni kell a nők jogainak érvényesítésére.

A vitán – amelyre egy nappal azután került sor, hogy az Európai Parlament zöld utat adott a nemi alapú erőszak elleni küzdelemről szóló első uniós irányelvnek – az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottsága 68. ülésszakának (UNCSW68) következtetéseit tárgyalták meg. A Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság a legjelentősebb, a nemek közötti egyenlőség megvalósítása terén elért eredmények értékelésére létrehozott nemzetközi fórum a világon. Az idei ülésszak a nők körében tapasztalható szegénységre összpontosított.

A márciusban New Yorkban tartott UNCSW68 munkájához az EGSZB egy nyilatkozattal járult hozzá. Az A gender lens on poverty [A szegénység a nemek szempontjából] című dokumentum 10 olyan területet sorol fel, amelyen fellépésre van szükség a nők gazdasági szerepvállalásának és szociális védelmének biztosítása érdekében.

„Mivel a szegénység nem egyformán érinti az egyes nemek képviselőit, a válaszlépéseink sem lehetnek nemi szempontból semlegesek. A nők ellen elkövetett erőszak hatással van a nőknek a szegénység kockázatával szembeni kitettségére és azon képességükre, hogy egyenlő alapon vegyenek részt a munkaerőpiacon. Ezért csak üdvözölni tudom az Európai Parlamentben a nők nemi alapú erőszakkal és kapcsolati erőszakkal szembeni európai szintű védelméről szóló első irányelvről tartott zárószavazást” – jelentette ki Oliver Röpke, az EGSZB elnöke.

Lanfranco Fanti, az egyenlőségért felelős biztos, Helena Dalli kabinetjének tagja szerint a különböző szinteken végzett összehangolt fellépés az Európai Bizottság hivatali ideje alatt számos mérföldkövet ért el; ilyen például a bérek átláthatóságáról szóló uniós irányelv és a gondozási stratégia.

A vita résztvevői szorgalmazták egy a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó uniós tanácsi formáció megalakítását, a nők elleni erőszakkal foglalkozó uniós koordinátori pozíció létrehozását, valamint az egyenlőségért felelős biztos megbízatásának megújítását.

„Szükségünk van az EU politikai támogatására” – mondta el Florence Raes, a UN Women Brussels igazgatója. Az egyenlőség terén tett valódi előrelépés ellenére a nők jogai példátlan mértékben sérülnek, és egyre nagyobb a veszélye annak, hogy a nemek közötti egyenlőség lekerülhet a prioritások listájáról.

„Ha nő vagy és ráadásul egy kisebbségi csoport tagja, az azt jelenti, hogy küzdened kell. Nem feledhetjük el, hogy az egyenlőség már nem elég: az egyenlőség interszekcionalitást feltételez” – figyelmeztetett Ilaria Todde, a Eurocentralasian Lesbian Community érdekvédelmi igazgatója.

„A nők elleni erőszak világszerte mélyen a patriarchális rendszerekben gyökerezik. Ma végre üdvözölhetjük a nők elleni erőszakról és a kapcsolati erőszakról szóló első uniós irányelv elfogadását” – nyilatkozta Mary Collins, a European Women's Lobby főtitkára. (ll)

Áprilisi plenáris ülésén az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) megvitatta a tehetségek mobilitásával foglalkozó csomagot. Ez a kezdeményezés egy sor új intézkedést tartalmaz, amelyek célja, hogy vonzóbbá tegyék az Uniót az EU-n kívülről érkező tehetségek számára, és megkönnyítsék az Unión belüli mobilitást.

A meghívott előadó, Ylva Johansson belügyi biztos az EGSZB támogatását kérte annak érdekében, hogy a tagállamok és a civil társadalmi szervezetek egyesítsék erőiket ezen innováció felkarolása és a hatékony munkaerő-migrációs politikák bevezetése érdekében.

A tehetségek mobilitásával foglalkozó csomag egyik alapintézkedése a „tehetségbázis” elnevezésű kezdeményezés. Ez az első olyan uniós szintű önkéntes egyeztető eszköz, amelyen keresztül az érdekelt tagállamok biztosíthatják, hogy az uniós munkáltatók és a harmadik országokból érkező álláskeresők kapcsolatba kerüljenek egymással.

Oliver Röpke, az EGSZB elnöke hangsúlyozta, hogy „az EU a zöld és digitális gazdaságra való átállás és a demográfiai kihívások miatt komoly munkaerő- és szakemberhiánnyal küzd. A tehetségek mobilitásával foglalkozó csomag olyan eszköz lehet, amely segít ezeknek a kihívásoknak a kezelésében.”

Ylva Johansson, az uniós belügyekért felelős európai biztos a munkaerő-migrációval kapcsolatban egy szélesebb európai dimenzióval rendelkező „Európa együtt” megközelítést sürgetett. „A munkaerő-migráció alapvetően nemzeti hatáskör, és ez így is marad. Ki kell azonban alakítanunk egy olyan „Európa együtt” megközelítést, amelyben az uniós intézmények, a tagállamok és a civil társadalmi szervezetek együttműködnek az új kezdeményezések megvalósítása és a munkavállalói mobilitási politikák végrehajtásának megkönnyítése érdekében.”

Tatjana Babrauskienė EGSZB-tag, az ülésen elfogadott, a tehetségek mobilitásával foglalkozó csomagról szóló vélemény előadója kiemelte, hogy „az uniós tehetségbázisnak gyakorlatias, felhasználóbarát és megbízható eszköznek kell lennie, amely vonzó a munkavállalók és a munkáltatók számára. Ugyanakkor támogatnia kell a méltányos és etikus legális munkaerő-migrációt.” (at) 

Az EGSZB „Külkapcsolatok” (REX) szekciója két ülést tartott szerb és montenegrói partnereivel az érintett konzultatív vegyes bizottságok (kvb-k) keretében. Ezek a közös testületek lehetővé teszik a felek civil társadalmi szervezetei számára, hogy figyelemmel kísérjék az ország csatlakozási tárgyalásait, megvitassák a közös érdekű kérdéseket, és felhívják a figyelmet az uniós csatlakozás felé vezető úton megoldandó problémákra.

2024. április 5-én az EGSZB Brüsszelben üdvözölte a konzultatív vegyes bizottság szerb tagjait, hogy megvitassák az EU és Szerbia közötti kapcsolatok és az uniós csatlakozási tárgyalások jelenlegi állását. Megvizsgálták többek között, hogy az új növekedési terv és a Nyugat-balkáni Reform- és Növekedéstámogató Eszköz milyen lehetőségeket kínál Szerbia számára, és hogy az országban milyen a helyzet a választásokat követően, valamint áttekintették a demokrácia és a jogállamiság helyzetét.

Az eseményen Danijel Apostolović, a Szerb Köztársaság EU melletti képviseletének újonnan kinevezett vezetője is részt vett, és hangsúlyozta az EU és Szerbia egyetértését arról, hogy a Szerbia csatlakozási tárgyalásai szempontjából releváns kérdések tekintetében szorosabb együttműködésre van szükség.

Aurel Laurențiu Plosceanu, az EGSZB kommunikációért felelős alelnöke hangsúlyozta ezeknek az üléseknek a fontosságát, mivel garantálják a civil társadalom képviselőinek jelenlétét, ezzel is erősítve Szerbiában az európai csatlakozás narratíváját. 

Az ülés közös nyilatkozat elfogadásával zárult, amelyet továbbítani fognak az uniós intézményeknek, valamint a szerbiai kormánynak és helyi önkormányzatoknak.

Az ülésről beszámoló videót itt tekintheti meg.

Május 13-án Nataša Vučkovićot, az EU–Szerbia konzultatív vegyes bizottság tagját választották meg az Európai Szövetség a Helyi Demokráciáért (ALDA) új elnökévé. Az ALDA barcelonai közgyűlésén az EGSZB-t Aurel Laurențiu Plosceanu képviselte, aki gratulált Nataša Vučkovićnak a kinevezéshez. 

******

Az EU–Montenegró konzultatív vegyes bizottság (kvb) 18. ülésére április 16-án került sor Podgoricában, és egyértelmű üzenetet küldött az uniós intézményeknek arról, hogy Montenegró szilárdan elkötelezett amellett, hogy 2028-ra az EU 28. tagállamává váljon.

A kvb tagjai arra ösztönözték szervezeteiket, a nemzeti hatóságokat és az uniós intézményeket, hogy tegyenek meg mindent a jogállamiságra vonatkozó időközi kritériumok teljesítése érdekében. Ha júniusra kedvező jelentés készül e kritériumokra vonatkozóan, az fordulópontot jelent majd az uniós csatlakozási folyamatban, lehetővé téve más fejezetek ideiglenes lezárását.

Decebal-Ștefăniță Padure EGSZB-tag, a kvb társelnöke így nyilatkozott: „A montenegrói hatóságoknak teljesíteniük kell ambiciózus céljaikat, a civil társadalmi szervezeteket pedig be kell vonni a csatlakozási tárgyalások valamennyi szakaszába”. A montenegrói társelnök, Gordana Đurović az összes érdekelt felet arra kérte, hogy támogassák az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy júniusig az Európai Bizottság kedvező jelentést adjon.

A főtárgyaló, Dr. Predrag Zenović rámutatott arra, hogy a civil társadalom fontos szerepet játszik és konkrét segítséget nyújt a tárgyalási folyamatban, és a közvélemény 80%-a támogatja Montenegró uniós tagságát.

Oana Cristina Popa, az EU montenegrói delegációjának vezetője megjegyezte, hogy úgy tűnik, Montenegró végre elérte a kellő stabilitást ahhoz, hogy az uniós csatlakozásra mint stratégiai prioritásra koncentráljon, hozzátéve: „Mindannyian törekedni fogunk annak biztosítására, hogy ezt a lehetőséget ne szalasszuk el.”

Az ülés végén közös nyilatkozatot fogadtak el, amelyet a stabilizációs és társulási bizottság, a stabilizációs és társulási parlamenti bizottság, az Európai Külügyi Szolgálat, az Európai Bizottság és Montenegró kormánya elé terjesztenek. (at)