Maria Nikolopoulou írása

Nemsokára itt a nemzetközi nőnap, a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság (UNCSW69) pedig 69. alkalommal ülésezik New Yorkban, ezért időszerű átgondolni és értékelni a nemek közötti egyenlőség terén elért eredményeket. de itt az ideje előretekinteni és előkészíteni a további lépéseket is.

A jogszabályi keretek tekintetében javulást tapasztalunk: több nő van a munkaerőpiacon, jobban keresnek, magasabb iskolai végzettséget szereznek, javul a politikai képviseletük, és több hatalmi pozíciót töltenek be. Az előrehaladás azonban lassú és egyenlőtlen volt a tagállamok közötti összehasonlításban.

Amíg azonban továbbra is fennállnak a strukturális egyenlőtlenségek és a nemi sztereotípiák, a nők jogait pedig időről időre csorbítják, addig a nők továbbra is alulreprezentáltak lesznek a közszférában, a politikában és a STEM (a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika) oktatása terén, online és offline erőszaknak lesznek kitéve, és nem férnek hozzá a vállalkozói tevékenységhez szükséges erőforrásokhoz és tőkéhez. Emellett hajlamosabbak lesznek arra, hogy idő- és pénzhiányban szenvedjenek, a bér- és nyugdíjszakadék felszámolása pedig túl sok évig fog tartani.

Képzés, finanszírozás és elkötelezettség: csak így lehet előrelépni. Erőforrások kellenek ahhoz, hogy növeljük a nők digitális és zöld átálláshoz szükséges készségeit, finanszírozzuk a nőkkel szembeni erőszak leküzdését célzó nemzeti cselekvési terveket, és képzést biztosítsunk az erőszak túlélőivel foglalkozó személyzet számára.

Vállalkozói projekteket kell finanszíroznunk, valamint megfizethető, hozzáférhető és magas színvonalú gyermek- és idősgondozási szolgáltatásokat kell létrehoznunk, hogy levegyük a nők válláról a fizetetlen gondozási kötelezettségek terhét. Emellett szilárd elkötelezettségre van szükségünk amellett, hogy biztonságos tereket hozzunk létre, több nőt vonjunk be a helyi és nemzeti parlamentekbe, illetve az Európai Parlamentbe és biztosítsuk aktív részvételüket az erőszakmentes konfliktusrendezési és béketeremtési folyamatokban, miközben ezen erőfeszítések keretében előmozdítjuk a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő megközelítéseket is.

Ezen felül a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend átfogó európai stratégiája segítene abban, hogy a nemek közötti egyenlőséget a lehető leghamarabb szakpolitikáink kulcsfontosságú részévé tegyük. A fenntartható fejlődési célokat összességében, nem pedig külön-külöm egyenként kell kezelni.

Az Európai Unióban az eddig elért eredmények „jók”. A „jó” azonban nem eléggé jó az EU-ban élő férfiak, nők és lányok számára, akik majd az eljövendő években küzdenek a nemek közötti tényleges egyenlőségért. Civil társadalmi szerepünk az, hogy fokozzuk a politikai döntéshozókra nehezedő nyomást a gyors előrelépés érdekében.