EGSZB info: Ön néhány évvel ezelőtt kezdett el Ukrajnával foglalkozó filmeket készíteni. Az első ilyen munkája a „Winter on Fire: Ukraine's Fight for Freedom” [Lángoló tél: Ukrajna szabadságharca] című volt, amit Oscar-díjra is jelöltek. Most pedig kijött az új filmje, a „Freedom on Fire: Ukraine’s Fight for Freedom” [Lángoló szabadság: Ukrajna szabadságharca]. Ez az előző történet folytatása?

Eugene Afineevsky: A „Winter on Fire” a béke melletti kampányfilmként készült. 2022 februárjában úgy éreztem, hogy filmesként vissza kell térnem ehhez a történethez, és meg kell mutatnom, hogyan folytatódott a cselekmény a jelenlegi háborúban. Szóval nem mondanám, hogy a „Freedom on Fire” az előző film folytatása. Csupán összeköti az eseményeket a Majdan térről kiindulva a jelenig. Ez a háború ugyanis már nyolc éve tart. Nyolc éve folyik a harc a méltóságért, a szabadságért és az emberi jogokért.

Mi késztette arra, hogy leforgassa az első, Ukrajna témájú filmet?

Azt hiszem, hogy a Majdan téren történtek és az, hogy felfedeztem, mennyire bátrak az ukránok. Kiálltak jogaikért és hitükért. Kiálltak Ukrajna, a szabad európai nemzetek családjába tartozó egységes és független ország jövője mellett. Szemtanúja voltam ennek, ezért vettem fel újra a fonalat tavaly, hogy folytassam a történetet.

Megosztana velünk olyan különlegesen emlékezetes pillanatokat, amelyeket az ukránok mellett élt át?

Rengeteg emlékezetes történetem van. Az egyiket mindig elmesélem, amikor valaki azt mondja, hogy a történelmet nem lehet megváltoztatni. 2013-14 telén, abban a nagy hidegben a Majdan téren láttam egy plakátot, amelyen egy nagy vízcsepp volt és a felirat: „Egyenként vízcseppek vagyunk, együtt óceánt alkotunk”. És az ukránok összegyűltek, és megmutatták a kormánynak, hogy egységben fellépve meg akarják és meg tudják változtatni nemzetük történelmét – és ezt meg is tették. 93 nap alatt a különféle társadalmi csoportokat képviselő emberek, gazdagok és szegények, fiatalok és öregek együtt cselekedve, egymást mindvégig tiszteletben tartva elérték céljaikat. Szerintem ezekben az időkben a legfontosabb az, hogy egység legyen.

Mit vár az EU-tól, az európai országoktól és a civil társadalomtól annak érdekében, hogy segítsék az ukránokat ebben a háborúban?

Az EU egységet, egységesítést jelent. Úgy gondolom, hogy most kell megakadályozni, hogy kitörjön egy harmadik világháború. Minél hamarabb belátjuk ezt, annál hamarabb áll egységbe a világ. Az ukránok nem azt kérik más országoktól, hogy polgáraik harcoljanak velük a háborúban, hanem azt, hogy segítsenek nekik megnyerni ezt a háborút. És ez csodálatos dolog: az egész világ, valamennyien Ukrajna mellé állunk, hogy véget vessünk ennek a háborúnak.

Azoknak az újságíróknak ajánlotta ezt a filmet, akik „napjainkban az életüket teszik kockára”. Mennyire fontos a riporterek és az aktivisták tevékenysége háború idején?

Ez az ajánlás az első filmemben volt, de azóta is érvényes, hiszen a helyszínen dolgoztam együtt újságírókkal és néhányuk azóta már nincs közöttünk. A statisztikák szerint a háború első, legvéresebb hónapjaiban újságírók, ukrán filmesek és riporterek is életüket vesztették. A harc azonban nemcsak a helyszínen folyik, hanem a médiában is. A legfontosabb fegyver a propaganda. Hogy Joseph Goebbels szabálykönyvét idézzem: „Ha egy hazugságot elég sokáig, elég hangosan és elég gyakran ismételsz, igazsággá válik”.

Az Ukrajna elleni orosz agresszió szó szerint Európa küszöbén zajlik és súlyos hatásokat fejt ki az európai országokban. Mi a helyzet az Egyesült Államokkal? Hogyan reagáltak ott az emberek? Megmozdultak az NGO-k és a civil társadalmi szervezetek?

Az amerikai kormány segít, ahol tud, de itt, Hollywoodban nem igazán esik szó Ukrajnáról. Néhány csatorna még foglalkozik a háborúval, a fősodorbeli média azonban nem. A nem kormányzati szervezetek a kezdetektől segítették az embereket, de a széles értelemben vett társadalom más hullámhosszon van – a háború már csak ilyen. Sok más dolog köti le a figyelmünket és filmesként számomra fájdalmas azt látni, hogy nincsenek politikai filmek. Úgy tűnik, hogy Hollywood igyekszik elvonatkoztatni a politikai helyzetektől. Pedig végeredményben, ha találat ér egy ukrajnai atomerőművet, annak mindannyian megisszuk a levét.

2017-ben is rendezett egy filmet „Cries from Syria” [Könnyek Szíriából] címmel, amely szintén a háborúról és a konfliktusról szól. Mi késztette arra, hogy elkészítse ezt a dokumentumfilmet? Sikerült felhívnia a figyelmet erre a tragédiára?

A „Cries from Syria” célja az volt, hogy elmeséljem, mi minden történt Szíriában a kezdetektől egészen a hatalmas menekültválságig. A filmben szereplők közül nagyon sokan már nem élnek. Ez az Ukrajnáról készült filmek esetében is így van. Megpróbáltam elmagyarázni a világnak, hogy nem helyi konfliktusról, hanem háborúról van szó. Megpróbáltam kapcsolatot teremteni az aktivisták és az önkéntesek között, de főként az újságírók és a film főszereplője, egy a fronton dolgozó újságíró között. Legutóbbi filmemben megmutattam a legfontosabbat: a médiaháborút. Sok időt töltöttem ugyanis a városokban és a média világában, felhívva a figyelmet a propagandára. Azt hiszem, a célom az, hogy beszámoljak jelenünk fontos történeteiről és megszólaltassam az azokat megélő embereket. Hogy tájékoztassam a világot az eseményekről és cselekvésre hívjam. Számomra minden film kiállás, aktivizmus és fellépés.

Érzése szerint elérte a célját a filmjeivel?

El bizony! Valószínűleg ez ösztönöz arra, hogy folytassam. Láttam, hogy mi minden változott a filmjeimnek köszönhetően. Láttam, hogy politikai lépéseket ihlettek. Láttam, hogy az emberek megváltoztak, miután megnézték a Szíriáról és Ukrajnáról készült filmjeimet. A találkozókon mindig felteszik a kérdést: „Hogyan tudunk segíteni? Mit tehetünk?” Majdnem mindig ezzel fordulnak hozzám. Ez pedig inspiráló és nagyon jó érzés.

Mi a következő projektje? Van már tervben valami?

Egyelőre semmi. Először is véget kell vetnünk ennek a háborúnak. Ha ugyanis egy nap nagyobb méreteket ölt, akkor már nem lesz szükség filmesekre, és Hollywood sem lesz többé. Csak egyesült erővel tudjuk megnyerni ezt a hibrid háborút, amely ugyanúgy zajlik helyileg Ukrajnában, mint a médiában. A propaganda és a hazugság könnyen terjed az EU és az USA határain túl is. Nincs szükségük vízumra. Szabadon terjednek, és ezt valahogy mindig mindenki elfelejti Hollywoodban, Amerikában, az egész világon.

A „Freedom on Fire” filmelőzetese.
A filmről további részletek itt olvashatók.