Európa gyorsan változó geopolitikai környezettel szembesül, így felmerül az a fontos kérdés, hogy az Európai Unió miként tud gondoskodni saját biztonságáról egy egyre bizonytalanabb világban? A Védelmi finanszírozás az EU-ban című véleményben az EGSZB átfogó ütemtervet mutat be azzal a céllal, hogy megerősítsük az EU biztonságát és felkészüljünk a jelenlegi és jövőbeli kihívásokra.
Európa gyorsan változó geopolitikai környezettel szembesül, így felmerül az a fontos kérdés, hogy az Európai Unió miként tud gondoskodni saját biztonságáról egy egyre bizonytalanabb világban? A Védelmi finanszírozás az EU-ban című véleményben az EGSZB átfogó ütemtervet mutat be azzal a céllal, hogy megerősítsük az EU biztonságát és felkészüljünk a jelenlegi és jövőbeli kihívásokra.
A vélemény egy olyan időszakban jelenik meg, amikor egyre több a biztonsági fenyegetés. Az EGSZB álláspontjának lényege az, hogy létre kell hozni egy egységes és szilárd uniós védelmi finanszírozási mechanizmust. A jelenlegi finanszírozási struktúrák nem megfelelőek, változásra van szükség. Ha az EU nem hangolja össze jobban a védelmi finanszírozás megközelítését, azt kockáztatja, hogy nem tudja kellően védeni az érdekeit. A véleményben említett aggályok között szerepel az is, hogy „az uniós országok által [...] védelmi beszerzésekre fordított 75 milliárd EUR 78%-a nem uniós beszállítókhoz került”, amint azt Az európai versenyképesség jövője című európai bizottsági jelentés is megállapítja. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a külső beszállítóktól való egyre nagyobb függőséget.
De nem csak arról van szó, hogy többet kell költenünk, hanem arról is, hogy ezt bölcsen és hatékonyan kell tennünk. Az EGSZB ajánlja, hogy erősítsük meg az EU és a NATO közötti koordinációt, növeljük az olyan kezdeményezések finanszírozását, mint az Európai Védelmi Alap (EDF) és az Európai Békekeret (EPF), illetve az erőforrások racionalizálása és a költségek csökkentése érdekében összpontosítsunk a közös beszerzésekre. Az EGSZB azt is szorgalmazza, hogy az európai NATO-tagok vállaljanak kötelezettséget arra, hogy GDP-jük legalább 2,5%-át védelmi célokra fordítják, aminek köszönhetően határozottabb lenne Európa válasza a jelenlegi geopolitikai fenyegetésekre. Ez a magasabb kiadási cél gondoskodik arról, hogy a NATO európai tagjai hatékonyabban hozzájárulhassanak a kollektív biztonsághoz, ugyanakkor megőrizhessék teljes szuverenitásukat fegyveres erőik felett.
Ezenkívül az olyan kezdeményezések, mint a lőszergyártás támogatásáról szóló jogszabály (ASAP) és az európai védelmi ipar közös beszerzés révén történő megerősítését szolgáló eszköz (EDIRPA), elengedhetetlenek az EU védelmi képességeinek megerősítése szempontjából. Ezek az erőfeszítések lehetővé teszik, hogy Európa hatékonyan egyesítse erőforrásait, biztosítva mind a katonai, mind a polgári felkészültséget.
A technológiai fejlődés – többek között a mesterséges intelligencia, a drónok és a kiberbiztonság – egyre fontosabb szerepet tölt be a nemzetbiztonságban. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy fontos beruházni ezeken a területeken, mert csak így lehet elébe menni a felmerülő fenyegetéseknek. A köz- és magánszféra közötti együttműködés kulcsfontosságú az innováció ösztönzéséhez, különösen a mesterséges intelligencia, a drónok és a kiberbiztonsági rendszerek terén.
A vélemény reziliens európai védelmi ipari ökoszisztémát is szorgalmaz, ösztönözve a vállalkozások, a kkv-k és a kormányok közötti szorosabb együttműködést. Az innováció előmozdítása és Európa versenyképességének biztosítása csökkenti a külső beszállítóktól való függőséget, és önellátóbb védelmi ipart hoz létre.
Emellett nem szabad megfeledkeznünk az EU-n belüli regionális kezdeményezésekről sem. A regionális együttműködés megerősítése segíteni fog abban, hogy úgy alakítsuk ki a védelmi stratégiákat, hogy azok kezelni tudják a különböző tagállamok előtt álló sajátos biztonsági kihívásokat. Ez a megközelítés biztosítja, hogy a regionális problémákat megfelelően kezeljék a tágabb uniós kereteken belül.
Az EU védelmének megerősítése nemcsak a biztonságról szól, hanem az uniós értékek megőrzéséről is. Úgy gondoljuk, hogy a véleményünkben felvázolt ütemterv követésével az EU biztos jövőről gondoskodhat, és megvédheti békéjét, de gazdasági érdekeit is.
Marcin Nowacki EGSZB-tag, a „Védelmi finanszírozás az EU-ban” című vélemény előadója számba veszi az EGSZB ajánlásait az EU biztonságának megerősítésére. Mivel egyre több a biztonsági fenyegetés, a szövetségek pedig átalakulnak, az EGSZB egységes és szilárd uniós védelmi mechanizmust sürget. Európa nem támaszkodhat többé olyan nagy mértékben az EU-n kívüli fegyverbeszállítókra, mint ahogyan eddig tette. De nem csak arról van szó, hogy többet kell költenünk, hanem arról is, hogy ezt bölcsen és hatékonyan kell tennünk.
Marcin Nowacki EGSZB-tag, a „Védelmi finanszírozás az EU-ban” című vélemény előadója számba veszi az EGSZB ajánlásait az EU biztonságának megerősítésére. Mivel egyre több a biztonsági fenyegetés, a szövetségek pedig átalakulnak, az EGSZB egységes és szilárd uniós védelmi mechanizmust sürget. Európa nem támaszkodhat többé olyan nagy mértékben az EU-n kívüli fegyverbeszállítókra, mint ahogyan eddig tette. De nem csak arról van szó, hogy többet kell költenünk, hanem arról is, hogy ezt bölcsen és hatékonyan kell tennünk.
A Rem Europe tervet Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke terjesztette elő, és a 27 tagállam március 6-án rendkívüli csúcstalálkozón hagyta jóvá. Öt fő javaslatot tartalmaz; ezek kétségkívül érdekesek, de további vitára is érdemesek.
A Rem Europe tervet Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke terjesztette elő, és a 27 tagállam március 6-án rendkívüli csúcstalálkozón hagyta jóvá. Öt fő javaslatot tartalmaz; ezek kétségkívül érdekesek, de további vitára is érdemesek.
Az első javaslat a Stabilitási és Növekedési Paktum rugalmasságára vonatkozik.
Az Európai Bizottság a Stabilitási és Növekedési Paktum mentesítési rendelkezésének aktiválását javasolja, amely lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy a túlzott hiány esetén követendő eljárás megindításának kockázata nélkül a GDP 1,5%-ával növeljék védelmi kiadásaikat. A várható megtakarítás? „Közel 650 milliárd EUR” négy év alatt. Ursula von der Leyen szerint Európának „jelentősen növelnie kell védelmi kiadásait”.
A második javaslat egy új védelmi hiteleszközre irányul.
Az eszköz értéke 150 milliárd EUR lenne, amelyet az uniós költségvetésből nyújtott hitelekből finanszíroznának a makroszintű pénzügyi támogatáshoz hasonló rendszer keretében. A tervek szerint olyan kiemelt területeken használják majd fel, ahol komoly hiányosságok vannak: lég- és rakétavédelem (a német európai légvédelmi pajzs kezdeményezés), tüzérségi rendszerek, rakéták és lőszerek, drónok és drónelhárító rendszerek, stratégiai támogató eszközök, a kritikus infrastruktúrák védelme (többek között a világűrrel kapcsolatban is), katonai mobilitás, kiberkérdések, mesterséges intelligencia és elektronikus hadviselés.
A folyamat felgyorsítása érdekében az Európai Bizottság a Szerződés 122. cikkének alkalmazását javasolja: ez kivételes körülmények között csak a tagállamok egyetértését igényli az EU Tanácsán belül, az Európai Parlamentet pedig csak tájékoztatni kell. Ez a demokratikus folyamat megkerülése, ami vitatható. Az európai védelem megerősítésének tervét 2022 márciusában – három évvel ezelőtt – a versailles-i csúcstalálkozón fogadták el! Így a „sürgősség” nehezen indokolható.
A harmadik javaslat a regionális alapok bevonására irányul.
Az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy rövid távon az Európai Unió többet tehet az európai költségvetéssel azáltal, hogy forrásokat csoportosít át bizonyos költségvetési tételekből. Javasolja, hogy tegyék lehetővé a tagállamok számára, hogy „a kohéziós politikai programokat a védelmi kiadások növelésére használják fel”, és szeretné „megkönnyíteni a védelmi célú, más uniós alapokba történő önkéntes átcsoportosítás folyamatát”.
Ez a jelenlegi többéves költségvetési terv (2021–2027) jelentős csökkentését jelenti. A kérdés az: fel kell-e áldoznunk a társadalmi vagy regionális kohéziót a védelem érdekében? Ez vita tárgya.
Ugyanakkor a stratégiai technológiák STEP-platformját tovább lehetne mozgósítani, kiterjesztve azt a védelmi ágazat valamennyi technológiájára. Az Európai Bizottság szerint egy másik lehetőség a meglévő korlátozások – például a versenyszabályok vagy az előfinanszírozásra és a társfinanszírozásra vonatkozó szabályok – enyhítése.
A negyedik javaslat az EBB-hitelekre vonatkozik.
Az Európai Beruházási Bank (EBB) és részvényesei (a tagállamok) többször is hangot adtak annak, hogy elleneznek minden további lépést a tisztán katonai szektornak történő hitelnyújtás irányába, és a duális szektort részesítik előnyben. Az Európai Bizottság ezért ragaszkodik az EBB politikájának megváltoztatásához.
Az ötödik javaslat a magántőke mozgósítására irányul.
A cél az, hogy a védelmi vállalatok számára „a lehető legjobb hozzáférést biztosítsuk a tőkéhez és a finanszírozáshoz”, ami visszatérő probléma az ágazat számára. Ezt az elképzelést bele kell foglalni az európai megtakarítási és beruházási unióról szóló közleménybe.
Display date
1 year 3 months ago
Versenyképesség és gazdasági biztonság hogyan járulhat hozzá az uniós kereskedelempolitika a Draghi-jelentés célkitűzéseihez?
„Itt az ideje, hogy Mario Draghi jelentése alapján konkrét lépéseket tegyünk, mielőtt az valahol eltűnik a politikai útvesztőben. Jó stratégákra és olyan döntéshozókra van szükségünk, akik tovább tudnak lépni ebből a jelentésből, és stratégiákat tudnak kidolgozni az EU iparpolitikájára vonatkozóan” – jelentette ki Stjepan Orešković horvát vállalkozó és kutató. Jörn Fleckkel, az Atlantic Council transzatlanti agytröszt vezető igazgatójával a brüsszeli Conclave II. nyilvános nemzetközi konferencián közösen mutatta be a nagyszabású „Future 500” kezdeményezést. Az Atlantic Council szélesebb körű „SEEUS Futures” platformjának részeként a „Future 500” ötszáz olyan európai vállalkozás kiválasztását és támogatását célozza, amelyek rendelkeznek a jelentős növekedés és globális hatás eléréséhez szükséges feltételekkel. A cél az, hogy az új európai vállalkozókat segítsék a globális versenyben való helytállásban, erősítve Európa jelenlétét a nemzetközi gazdasági színtéren. Stjepan Orešković beszélt nekünk a projektről.
„Itt az ideje, hogy Mario Draghi jelentése alapján konkrét lépéseket tegyünk, mielőtt az valahol eltűnik a politikai útvesztőben. Jó stratégákra és olyan döntéshozókra van szükségünk, akik tovább tudnak lépni ebből a jelentésből, és stratégiákat tudnak kidolgozni az EU iparpolitikájára vonatkozóan” – jelentette ki Stjepan Orešković horvát vállalkozó és kutató. Jörn Fleckkel, az Atlantic Council transzatlanti agytröszt vezető igazgatójával a brüsszeli Conclave II. nyilvános nemzetközi konferencián közösen mutatta be a nagyszabású „Future 500” kezdeményezést. Az Atlantic Council szélesebb körű „SEEUS Futures” platformjának részeként a „Future 500” ötszáz olyan európai vállalkozás kiválasztását és támogatását célozza, amelyek rendelkeznek a jelentős növekedés és globális hatás eléréséhez szükséges feltételekkel. A cél az, hogy az új európai vállalkozókat segítsék a globális versenyben való helytállásban, erősítve Európa jelenlétét a nemzetközi gazdasági színtéren. Stjepan Orešković beszélt nekünk a projektről.
Bemutatná röviden a „Future 500” projekt alapkoncepcióját?
A kezdeményezés az Európa jövőjéről szóló fontos jelentések – a Draghi-, Letta- és Heitor-jelentések – meglátásaira támaszkodik, és kettős, tudományos és üzleti szemszögből elemezve azokat felvet néhány kritikus kérdést: ki fogja végrehajtani ezeket a versenyképességi terveket és a most közzétett versenyképességi iránytűt? Milyen mechanizmusokat fognak alkalmazni? Milyen költségekkel jár majd mindez? És milyen megtérülés várható a közelmúltban nagy növekedést felmutató egyesült államokbeli vállalatokéhoz képest? A „Future 500” projekt az Egyesült Államokat, az EU-t és Délkelet-Európát képviselő SEEUS platform sarokköve, és célja, hogy növelje a láthatóságot és az együttműködést e régiók között. Stratégiai szempontból úgy tervezték meg, hogy Európa sürgős szükségletét elégítse ki, hogy olyan dinamikus környezetet teremtsen, amelyben a helyi vállalkozások képessé válnak arra, hogy a globális színtéren vezető szerepet töltsenek be. A kezdeményezés a kockázati tőkéhez való hozzáférésre, a stratégiai iránymutatásra és a nemzetközi hálózatépítésre összpontosít, olyan szakértők szakértelmére támaszkodva, mint Dani Rodrik a Harvard Egyetemről és Beata Jaworcik az EBRD-től, hogy olyan 21. századi iparpolitikákat dolgozzanak ki, amelyek jelentősen erősítik versenyképességünket.
Vannak már olyan potenciális jelöltjei, akik bekerülhetnek az ötszáz kiválasztott vállalkozás közé? Melyek azok az alapvető követelmények, amelyeket egy vállalkozásnak teljesítenie kell ahhoz, hogy kiválasztásra kerüljön?
Konkrét vállalkozások kiválasztása még nem történt meg, de a „Future 500” olyan vállalkozásokat céloz meg, amelyek jó lehetőségekkel rendelkeznek a méretezhetőség és a gyors növekedés szempontjából. A folyamat nyitott és folyamatos lesz, amely a vállalkozások gazdasági potenciálját, innovációs kapacitását és az adott ágazatban betöltött stratégiai jelentőségét helyezi előtérbe. Arra is törekedni fogunk, hogy partnerségeket alakítsunk ki olyan multilaterális fejlesztési bankokkal és befektetőkkel, amelyek már most is segítik a vállalkozásokat abban, hogy versenyképes erőként lépjenek fel. Elsőbbséget élveznek majd azok a vállalkozások, amelyek már most is szilárd növekedési pályát, innovációs képességeket és globális terjeszkedésre irányuló törekvést mutatnak. Ez biztosítja, hogy a vállalkozások ne csak piacvezetők, hanem úttörők is legyenek a technológia és az üzleti modellek tekintetében. Olyan jelentős projektek tapasztalataira fogunk építeni, mint a „Scale-Up Europe", alapítókat, befektetőket, vezetőket és kutatókat hozva össze azzal a céllal, hogy Európát a technológiai bajnokok otthonává tegyék. Az uniós tagjelölt országok számára ezek a potenciálisan kiválasztott vállalkozások különösen fontosak: konkrét példákkal szolgálnak majd arra, hogy az új gazdaság elvei hogyan működnek a gyakorlatban, és példaképül állítják az ambiciózus, nemzetközileg versenyképes vállalkozásokat, amelyek nem a nemzeti adófizetők finanszírozására támaszkodnak elsősorban.
Mennyire optimista Európa globális versenyképességi potenciáljával kapcsolatban?
Jelentős okunk van az optimizmusra azzal kapcsolatban, hogy Európa képes megerősíteni globális versenyképességét, ha magunk mögött hagyjuk a ma uralkodó önsajnálatot. Az Nvidia nélkül számítva az euróövezeti részvénypiac teljes hozama felülmúlta az S&P 500 indexet, amióta a piac 2022 végén felfelé indult. Az európai szociális és egészségügyi rendszereknek köszönhetően az emberek hosszabb ideig maradnak egészségesek és aktívak, sokkal alacsonyabb költségek mellett, ami globális szinten pozitívan befolyásolja gazdaságunk termelékenységét és versenyképességét.
Igyekszünk Immanuel Kant „valódi lelkesedéssel” kapcsolatos gondolatait tükrözni, amelyeket a francia forradalom kapcsán vetett fel. Egy ilyen hozzáállás képes a kihívásokat motiváló erővé alakítani és legyőzhetetlennek tűnő elszántságot teremteni. Kevesebb gazdag cimborára és engedelmes ölebre – tehetős, önelégült elitre és túlságosan engedelmes, ambíció nélküli követőre – van szükségünk, akiket az elmúlt két évtizedben előnyben részesítettek. Ehelyett több „éhes fiatalra” van szükségünk – elkötelezett, ambiciózus emberekre, akik készen állnak arra, hogy felnőjenek a kihíváshoz.
A „Future 500” kezdeményezés célja, hogy proaktív módon foglalkozzon a versenyképességi jelentésekben felvetett krónikus problémákkal, például a merész innováció és a vállalkozások bővítésének szükségességével. Európa globális helyzete nagymértékben attól függ majd, hogy képes-e integrálni a csúcstechnológiákat, előmozdítani a vállalkozói tehetségeket és finomhangolni az iparpolitikákat az inkluzív növekedés támogatása érdekében. A kezdeményezés a jól képzett munkaerő, a gazdag innovatív örökség, valamint a hagyományos és új ipari ágazatok kiaknázásával – és az olyan problémák kezelésével, mint a szabályozási széttagoltság és a piaci egyensúlyhiány – arra törekszik, hogy termékeny környezetet teremtsen a vállalkozók és az innovátorok számára.
Röviden, a „Future 500” kezdeményezés fontos lépést jelent az európai gazdasági környezet tesztelésében, amely a kontinenst globális versenytársként pozícionálja a nagy potenciállal rendelkező vállalkozások támogatásával és a vállalkozói ökoszisztéma megerősítésével. Nincs esélyünk nyerni a versenyben, ha nem tudjuk, kik a versenytársaink.
Dr Stjepan Orešković tudós és vállalkozó. Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja és a Bosqar Invest alapítója. Családja vezetése alatt a Bosqar Invest öt év alatt 300-ról több mint 16 000 alkalmazottra nőtt, példát mutatva a tudományt, a technológiát, a nyugdíjalapok és más alapok befektetéseit, valamint a bátor vállalkozói szellemet integráló briliáns terjeszkedési stratégiáról, ami a Draghi-jelentés által szorgalmazott létfontosságú megközelítés. Valószínűleg ez a stratégiai irány befolyásolta az Atlantic Council által indított Future 500 projektet, amelyről ő is beszél.
