A finn Lilinkoti Alapítvány úgy érezte, hogy még mindig van lehetőség az innovációra és a mentális egészséggel kapcsolatos új megközelítésekre: ezért kifejlesztette a The World of Recovery (TWoR, „A gyógyulás világa”) elnevezésű játékokat – ezek egyike online, a másik pedig egy asztalt körülülve játszható. Mindkettő olyan szerepjáték, amely megkívánja, hogy a játékosok egy adott karakter bőrébe bújjanak. A remény futurisztikus világában zajló játékok a játékosok gyógyuláshoz vezető útját segítik elő: a célközönséget a mentális és kábítószer-problémákból felépülők jelentik, de a szakembereket is megszólítják. A Lilinkoti képviseletében Reetta Sedergren és Venla Leimu elmondták, hogy a játékokban hatalmas lehetőség rejlik a mentális egészség javítására, de ez a potenciál nagyrészt továbbra is kiaknázatlan. 

Mi késztette Önöket arra, hogy elindítsák a projektet? 

Néhány évvel ezelőtt a Lilinkoti Alapítványnál úgy éreztük, még mindig bőven van lehetőség az innovációra és az újszerű megközelítésekre a mentális betegségekből való kigyógyulás terén. A gyógyulásorientált megközelítés terjedése óriási lépés volt e területen, de annak gyakorlatba történő átültetéséhez még mindig nem volt elegendő modern, innovatív eszközünk. A Lilinkoti Alapítvány évtizedek óta dolgozik mentális problémákból felépülő emberekkel, és volt egy álmunk: mi lenne, ha létezne egy modern eszköz a mentális egészség erősítésére – például egy digitális szerepjáték? 

Milyen fogadtatásra talált a projekt? Kaptak visszajelzést azoktól, akiken segítettek?   

A TWoR játékokat a mentális egészségi problémákból felépülőkkel és szakemberekkel közösen fejlesztettük ki, ennek hála a visszajelzések állandóak voltak a játéktervezési folyamat során, és segítették kialakítani a játék végleges formáját. 

Mindkét játék használóitól többségében pozitív véleményeket kaptunk, ezek egy része anonim volt, a többi pedig személyes visszajelzés volt. A válaszadók több mint 90%-a például úgy nyilatkozott, hogy a mobiljátéktól jobban érezték magukat, és az segített nekik abban, hogy tevékenyebbek legyenek, míg a szerepjáték a szociális készségek fejlesztése terén segítette őket.  

A legjobb visszajelzés talán mégis az volt, hogy a játék során az emberek sokat nevettek és beszéltek az érzelmeikről, a nehézségeikről és az erősségeikről, illetve az, hogy szereptől és háttértől függetlenül ezek a játékok összehozták a játékosokat. 

Milyen tanácsot adna más szervezeteknek, miként érhetnek el eredményeket az ilyenfajta tevékenységek és programok terén? 

Számos előnye van annak, ha az innováció élvonalában vagyunk: ez egyrészt a szó legnemesebb értelmében inspiráló, másrészt az ember valami egészen újat csinál. Bátran fel kell vállalni, nem kell senkihez sem igazodni. Fontos hallgatni a megérzésekre, és kíváncsian meghallgatni mások véleményét. Ami pedig a legfontosabb, az az, hogy a gyógyulóban lévőket és a gyakorló szakembereket be kell vonni a tervezési folyamatba. Ha az ember játékokat készít, fel kell készülnie arra, hogy szembeszálljon a szakemberek előítéleteivel. A mentális egészség területén többnyire általában úgy gondolnak a játékokra, mint valami káros vagy függőséget okozó dologra. Nem szabad visszavonulót fújni! Legyünk merészek, kreatívok, merjünk nagyot álmodni! 

Milyen lehetőségek rejlenek a számítógépes és videojátékokban a mentális egészség javítására? Véleményük szerint ezeket többet kellene-e alkalmazni a mentális egészséggel kapcsolatos problémák kezelése során? 

A számítógépes és videojátékokban – és különösen a szerepjátékokban – óriási lehetőségek rejlenek a mentális egészség javítása szempontjából. Mivel riasztóan sokan szenvednek mentális egészségi problémáktól, új, sokoldalú módszerekre van szükség a mentális egészség javításához. Kár, hogy a játékokban rejlő lehetőségeket eddig nem vizsgálták alaposabban. Ennek oka nem az érdektelenség volt, hanem a megfelelő finanszírozás hiánya. A mentális egészség javítását szolgáló, valóban jó játékok fejlesztése nem egyszerű, és nem megy egyik napról a másikra. Több finanszírozásra és több közös fejlesztési projektre van szükség, és több mentális egészségügyi és játékipari szakembernek kellene részt vennie a munkában. És legfőképpen sok kutatásra van szükség. Nagyon sok kutatásra... 

Világszerte több mint 55 millióan, köztük serdülőkorú fiatalok szenvednek táplálkozási zavarokban, amelyek hatással vannak mentális és fizikai egészségükre. A megbélyegzés sokakat megakadályoz abban, hogy segítséget kérjenek. Az Animenta olasz szervezet által működtetett „Telling Stories for Good” projekt célja a sztereotípiák felszámolása, a korai felismerés előmozdítása és a támogatás nyújtása. 2021 óta több mint tízezer tanulót értek el Olaszországban. Az Animenta elnökével és alapítójával, Aurora Caporossival beszélgettünk.

Mi késztette arra, hogy elindítsa a projektet?

Az Animenta azért jött létre, hogy hangot adjon azoknak az embereknek, akik étkezési zavaroktól szenvednek, valamint a közvetlen környezetükben élőknek. Az egyesület célja annak biztosítása, hogy az emberek megfelelően hozzáférhessenek az étkezési zavarok kezeléséhez, az étkezési zavarokból ugyanis ki lehet gyógyulni, ha az emberek lehetőséget kapnak az öngyógyításra.

Milyen fogadtatásra talált a projekt? Kaptak-e visszajelzést azoktól, akiken segítettek?  Tudna példákat mondani?

„Az Animenta az a hely, ahol úgy éreztem, szívesen látnak; rájöttem, hogy nekem is étkezési zavarom van, pedig nem is voltam túl sovány.” Ez az üzenet néhány hónapja érkezett a közösségünkből, és ebből értettük meg, milyen jelentős hatása van a munkánknak. Kíváncsisággal fogadták az Animentát, de azzal a reménnyel is, hogy változást hozhatunk.

Hogyan használják fel a díjjal járó pénzt arra, hogy további segítséget nyújtsanak a közösségnek? Van már tervben újabb projekt?

Egyre többet szeretnénk beruházni az iskolákban megvalósított projektjeinkbe, hogy szélesebb körű hatást érhessünk el. Ezenkívül önsegítő csoportokat szeretnénk belőle elindítani étkezési zavarral küzdők számára. Az Animenta egyik projektje az Animenta-táborok szervezése, ahol az emberek a természetben való hatnapos táborozás során újra felfedezhetik a saját magukkal, a testükkel és az élelmiszerekkel való kapcsolatukat.

Milyen tanácsot adna más szervezeteknek, miként érhetnek el eredményeket az ilyenfajta tevékenységekkel és programokkal?

Kezdjék történetekkel, hogy megértsék, milyen tapasztalatokkal rendelkezik az a közösség, melyre a tevékenységük irányul. Kérjenek visszajelzést, töltessenek ki kérdőíveket, hogy megértsék, mire van szükségük. De legelsősorban: vállalják önmagukat, és mondják el a saját küzdelmük történetét, és mondják el azt is, milyen változást szeretnének elérni. Ugyanakkor a másokkal való hálózatépítés is fontos ahhoz, hogy hatékony és eredményes támogatási rendszert tudjanak kialakítani.

Véleménye szerint az étkezési rendellenességeket jelenleg megfelelően elismerik-e súlyos mentális egészségügyi problémaként? Kapnak-e megfelelő támogatást az érintett személyek, és mit kell tenni ennek javítása érdekében?

Ma már gyakrabban esik szó az étkezési zavarokról, így elmondhatjuk, hogy több információ áll rendelkezésre. Azonban olyan betegségek ezek, amelyek erős társadalmi megbélyegzéssel járnak, és igen sztereotip módon kerülnek ábrázolásra. Még ma is vannak, akik az étkezési rendellenességeket csak az akaraterő hiányának vagy valamiféle szeszélynek tartják. A valóságban az étkezési zavarok összetett pszichiátriai betegséget jelentenek, amely megfelelő kezelést igényel. Ilyen kezelés azonban jelenleg nem mindig áll rendelkezésre, mivel nincs elég kezelőközpont, és sokan nem férnek hozzá a kezelési folyamathoz.

A Third Age Foundation ír jótékonysági szervezet az AgeWell elnevezésű társadalmi szerepvállalási hálózatán keresztül küzd az időskori magány ellen. Az ún. „AgeWell-társak”, akik maguk is 50 felettiek, hetente egyszer felkeresnek időseket az otthonukban. Nemcsak társaságot nyújtanak, hanem egy telefonos alkalmazásból elérhető kérdéssor segítségével figyelemmel kísérik az ügyfelek egészségét és jóllétét is. Alison Branigan, a Third Age Foundation egyik vezetője elmondta, hogy szervezetük eddig több mint 500 embernek nyújtott támogatást Írország Meath megyéjében. A szolgáltatás egyesek szerint olyan, mint egy „biztosítókötél”, sőt: „fény egy sötét, hosszú alagút végén”.

Mi késztette Önöket arra, hogy elindítsák a projektet?

Az AgeWellt Meath megyében az egyre gyarapodó, és sajátos szociális, érzelmi, lelki és fizikai gondozási szükségletekkel rendelkező idősebb népesség támogatására indítottuk el. Az ír egészségügyi szolgálatra hatalmas nyomás nehezedik, a népesség gyarapszik és öregszik, és a különféle szolgáltatások, köztük az otthoni segítségnyújtás esetében is hosszúak a várólisták. Az AgeWell jól időzített, gyakorlati megoldást kínál, amely kiegészíti és javítja a meglévő egészségügyi szolgáltatásokat azzal, hogy támogatást nyújt az elszigetelt, magányos, gyenge, otthonát elhagyni nem tudó, veszélyeztetett idősek számára, hogy jobb állapotban, hosszabb ideig ott élhessenek, ahol ők szeretnének. Ennek érdekében társas kapcsolatokat kínálunk nekik, folyamatosan figyelemmel kísérjük egészségi és lelkiállapotukat, és a kezdődő problémákat igyekszünk időben észrevenni és kezelni, még mielőtt súlyossá válnának. Az AgeWell jól illeszkedik szervezetünk szellemiségébe: általános célunk, hogy innovatív szolgáltatások és programok révén közvetlenül támogassuk az időseket, és egyedülálló önkéntességi lehetőségeket teremtsünk, ahol az idősek támogathatják társaikat és más helyi közösségeket. 

Milyen fogadtatásra talált a projekt? Kaptak visszajelzést azoktól, akiken segítettek?  (Ha igen, mondana egy példát?)

Az AgeWell eddig több mint 500 idős embernek nyújtott támogatást Meath megyében. Sokan nagyra értékelik a program társas részét: szoros bizalmi kapcsolatot alakítottak ki AgeWell-társukkal, ami nekünk is segít abban, hogy megértsük igényeiket, félelmeiket, és így jobban tudjuk támogatni őket.

Ügyfeleink ilyeneket mondtak rólunk: „ez a szolgáltatás az egyetlen kapcsolatom a külvilággal”, „amíg nem kaptam támogatást, nem is tudtam, hogy szükségem van rá”, „igen hálás vagyok a szolgáltatásért, és a társam bearanyozza a hetemet”, „nagyon magányos voltam, sokszor napokig egy lelket sem láttam... nagyon várom a látogatásokat.” Egyik ügyfelünk, aki igen mély gödörben volt, és beismerte, hogy már többször fontolgatta az öngyilkosságot, azt mondta: „Az AgeWell pont időben jött! Nekik köszönhetem, hogy megláttam a fényt a hosszú, sötét alagút végén”, és hogy „mindenki számára elérhetővé kellene tenni ezt a szolgáltatást”.

A társaságot nyújtó önkénteseink, akik maguk is idősek, ezt mondták: „Egyszerűen imádok önkénteskedni!”, „Nagyon jó érzés, hogy fontos, amit teszek.”, és hogy „Munkám során rengeteget tanultam az emberekről és saját magamról is.”

Statisztikailag bizonyítható, hogy az AgeWell javítja a jóllétet, valamint a szociális, érzelmi és információs támogatást, csökkenti az elszigeteltséget és a magányt, javítja a saját egészségi állapot megítélését és növeli a testmozgás szintjét.

Olyan visszajelzéseket is kaptunk, hogy ügyfeleink családtagjai nyugodtabbak, hogy nem kell aggódniuk szerettükért, és munkánk elismerését jelenti, hogy vannak egészségügyi szolgáltatók, akik rendszeresen közvetlenül hozzánk irányítják a betegeiket.

Milyen tanácsot adna más szervezeteknek, miként érhetnek el eredményeket az ilyenfajta tevékenységek és programok terén?

Ismerni kell a célközönséget, a résztvevőket be kell vonni a folyamatba, és meg kell hallgatni a javaslataikat és az igényeiket. Hinni kell a saját tudásunkban és abban, hogy mit tudunk elérni, bátornak, kreatívnak és kitartónak kell lennünk: ha az ötlet jó, valahogyan biztosan meg lehet valósítani. Nyitottnak kell lennünk a másokkal való együttműködésre, és ha finanszírozás és/vagy támogatás/promóció formájában segítség kérhető az államtól vagy az egészségügyi szolgálattól, az nagymértékben növelheti a program hitelét, hatását és sikerét.

Véleménye szerint az élettani tényezőkön kívül mi a mentális egészség időskori hanyatlásának fő kiváltó oka? Javíthatja-e a társadalom az idősek mentális egészségét?

A magány és az elszigeteltség mindig is olyan tényező volt, amely hozzájárult a mentális egészség időskori romlásához. És ez nemcsak Írország vidéki területein probléma: a zsúfolt városokban is ugyanolyan gyakori. Az elmúlt években a világjárvány hatásai, a kényszerű elszigeteltség, a begubózás és az elkülönítés, valamint a társas kapcsolatok, a tevékenységekhez való hozzáférés és a szabadság elvesztése újabb járványhoz: a félelem, a szorongás, a depresszió és a mentális egészségi problémák futótűzszerű terjedéséhez vezetett. Ebben a hazai és nemzetközi fejlemények: a megélhetési költségek emelkedése, a háború és egyéb konfliktusok is szerepet játszottak. Ahogy az emberek öregszenek, szociális kapcsolataik csökkenhetnek, betegségek akadályozhatják őket a szabad mozgásukban, esetleg a saját lakásukat sem tudják elhagyni, vagy teljesen mások segítségére szorulhatnak. Mindezek hatással vannak az önértékelésre, az önbecsülésre, a hangulatra és az életszemléletre. Fontos, hogy ne feledkezzünk meg az idősekről pusztán azért, mert nincsenek szem előtt. Nem feledkezhetünk meg a közösség és a közösségi fellépés fontosságáról, ahogy a társas kapcsolatok és az egészségügyi javallatra történő közösségi segítségnyújtási kezdeményezések erejéről sem. 

Nincs zöld megállapodás társadalmi megállapodás nélkül

Az EGSZB Munkavállalók csoportjának cikke

Február 26-án a mezőgazdasági termelők néhány héten belül már másodszor tiltakoztak, traktoraikkal eltorlaszolva Brüsszel utcáit. Az európai negyedben megszokott jól fésült öltönyösök helyét teherautók, traktorok, széna és égő gumiabroncshegyek vették át. A gazdák tiltakozásának összetett okai vannak: a KAP-tól és a környezetvédelmi politikáktól egészen az ezektől teljesen független kérdésekig.

Való igaz, hogy az európai vidéki térségek nehéz helyzetben vannak, és a probléma nem új keletű. A Munkavállalók csoportja és az EGSZB egésze már többször figyelmeztetett arra, hogy társadalmi megállapodás nélkül nincs zöld megállapodás. És bár hajlanánk arra, hogy erre is csak legyintsünk mint Brüsszel egy újabb hangzatos jelszavára, ez súlyos hiba lenne. A vidék valódi problémákkal küzd. Csak néhány példa: a felháborító fogyasztói árakat szabó viszonteladók a termelőknek csak alamizsnát dobnak; a környezetvédelmi reformok végrehajtásához adott támogatás nem elegendő; és ott van még a (nem méltányos) szabadkereskedelem, a mostoha munkakörülmények, az éghajlatváltozás.

Az Európai Bizottság válasza, azaz hogy elhamarkodottan visszavonta a peszticidekre vonatkozóan javasolt követelményeket, még aggasztóbb, mint a szociális partnerekkel folytatott megfelelő konzultáció és együttműködés hiánya, valamint a szociálpolitika terén tapasztalható tétlenség. Akárcsak a környezetvédelmi intézkedések esetében, ezen intézkedések elengedése is csak arra jó, hogy politikusaink időt nyerjenek, a környezetvédelem terén viszont átlendít bennünket azon a ponton, ahonnan már nincs visszatérés.

Ha ez nem lenne elég, a választások közeledtével a szélsőjobb megpróbál tőkét kovácsolni az elégedetlenségből, és – bizonyos mértékig – sikerül is a fenntartható fejlődési célok, a zöld megállapodás és a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend elleni tiltakozás élére állnia.

Február 23-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) és az Európai Bizottság kiemelt rendezvényt tartott a készségek európai évéhez kapcsolódóan, hogy ráirányítsa a figyelmet a jelenlegi és jövőbeli munkahelyekhez szükséges készségekre. A programon több mint 400 fiatal vett részt valamennyi uniós tagállamból.

Az „Ismerje meg a kiválóság bajnokait” című rendezvényen 35 fiatal uniós bajnokot ismerhettünk meg: a nemrég tartott WorldSkills és EuroSkills, valamint az Abylimpics (a fogyatékossággal élő személyek számára rendezett szakmai olimpia) versenyek győzteseit. E versenyeken a résztvevők több mint 20 különböző tudományban (többek között a mobilrobotikában az ITK-ban, a mechanikában, a grafikai tervezésben, a gépjárműipari technológiákban és az építőiparban) mérhették össze készségeiket.

A bajnokok inspiráló történeteket osztottak meg tanulmányi és szakmai pályájukról. A fiatal közönség hagyományos és új készségeket figyelhetett és ismerhetett meg konkrét demonstrációk során, többek között a florisztika, az autófestés, a robotika és a virtuális valóság terén, beszélgetéseken vehettek részt a robotrendszer integrációjáról, megismerhettek egy ukrajnai aknamentesítő robotot, valamint számítógép-támogatású tervezési és műszaki eszközöket.

A rendezvény célja a szakképzés előnyeinek és lehetőségeinek népszerűsítése volt, különösen a zöld és digitális átállás, valamint a jövőbeli munkaformák kapcsán. A szakképzés az EU-ban tapasztalható munkaerő- és szakemberhiány, valamint a készségkereslet és -kínálat közötti eltérések jelenlegi összefüggésében is igen fontos, a vállalatok több mint háromnegyede ugyanis arról számol be, hogy nehézségekbe ütközik a szükséges készségekkel rendelkező munkavállalók megtalálása folyamán.

Oliver Röpke, az EGSZB elnöke így fogalmazott: „A készségek kulcsfontosságú elemet jelentenek ahhoz, hogy a fiatalok boldogulni tudjanak mind személyes életükben, mind szakmai pályafutásuk során. A digitális és zöld átállás folyamatban van, és mi nemcsak alkalmazkodni tudunk ehhez, hanem a készségek révén a jövő munkahelyeinek alakítására is képesek vagyunk.”

Nicolas Schmit, a foglalkoztatásért és a szociális jogokért felelős biztos elmondta: „A szakképzés számtalan lehetőséget kínál napjaink munkaerőpiacán. Meggyőződésem, hogy a szakképzés segíthet bennünket a készségkereslet és -kínálat közötti eltérés és az európai iparágakat hátráltató munkaerőhiány kezelésében.”

A rendezvény megmutatta, hogy a szakképzés kiváló választás, amely jó karrierlehetőségeket és gyorsabban elérhető munkalehetőségeket kínál a fiataloknak és azoknak a felnőtteknek is, akik munkahelyet kívánnak váltani vagy egyszerűen korszerűsíteni meglévő készségeiket. Sok leendő diák számára azonban továbbra is csak a második választás marad. 2021-ben az EU-ban a középszintű oktatásba beiratkozott diákoknak csak valamivel több mint fele vett részt szakképzésben.

2022-ben a szakképzésben frissen végzettek közel 80%-a tudott munkát találni, és az EU azt tűzte ki célul, hogy 2025-re elérje a 82%-os célt. (ll)

Szeretné megváltoztatni az oktatási rendszert? Mérgezett élelmiszer-termékekkel van gondja? A tehergépkocsikat szeretné áthelyezni a közútról a vasútra? Vagy gondot okoz cégének határon átnyúló regisztrációja? Az uniós polgárok számos joggal rendelkeznek, és sokszor nehéz számukra a választás – tudniuk kell, hogy hol és hogyan tudnak változást elérni, és milyen lehetőségeik vannak.

Népszerű kiadványunk, az európai demokrácia útlevele megadja mindezekre a választ, immár frissített változatban! Az útlevél adatlapokat, háttér-információkat, útmutatókat és iránytűket tartalmaz a modern európai demokrácia valamennyi aspektusáról. Található benne egy „részvételi eszköztár” és egy az európai polgári kezdeményezésről szóló részletes útmutató is.

Az új változat már most több nyelven elérhető, és a következő hetekben továbbiakkal bővül majd a kínálat. (cw)

Február 15-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) hivatalosan is elindította azt a kezdeményezését, amelynek keretében fogadja berkeiben az uniós tagjelölt országok civil társadalmi képviselőit. Az EGSZB által kiválasztott „bővítési ország tagjelöltjei” összesen 131-en vannak, és mindamellett, hogy gyarapítani fogják a civil társadalmi szakértői gárdát, egyúttal ki is veszik a részüket az EGSZB munkájából. E kezdeményezésnek köszönhetően az EGSZB az első olyan intézmény, amely megnyitja kapuit az uniós tagjelölt országok előtt.

E kezdeményezés Oliver Röpke EGSZB-elnök politikai prioritása. Ezzel az EGSZB a tagjelölt országok uniós tevékenységekbe történő bevonásának új referencia-modelljét teremti meg, megkönnyítve ezzel az unióba történő fokozatos és érdemi integrációjukat.

A kezdeményezés az EGSZB plenáris ülésén indult ünnepélyesen útjára, ahol Věra Jourová, az Európai Bizottság alelnöke, Milojko Spajić montenegrói miniszterelnök és Edi Rama albán miniszterelnök nagyon kedvezően fogadta azt. Az ülésen kilenc uniós tagjelölt ország (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Grúzia, Moldova, Montenegró, Észak-Macedónia, Szerbia, Törökország és Ukrajna) civil társadalmi képviselői voltak jelen személyesen, illetve részben online – valamennyien első ízben vettek részt az EGSZB plenáris vitáján.

Oliver Röpke elnök ezen a jeles eseményen hangsúlyozta: „A tagjelölt országokat nem várakoztathatjuk tovább. Az EGSZB ezért úgy döntött, hogy megnyitja kapuit a tagjelölt országok előtt, és munkáiba bevonja azok képviselőit (az ún. »bővítési ország tagjelöltjeit«).”

Milojko Spajić miniszterelnök elmondta: „Nagyra értékeljük a fokozatos integráció ilyen mozzanatait. Nem úgy tekintünk erre, mint valamiféle pótlékra a tagság helyett, hanem inkább mint olyan lehetőségre, amely (az érdemeken alapuló „regatta” megközelítéssel összhangban) segíti mind a nyugat-balkáni régió országait, mind pedig az EU-t az integrációra történő felkészülésben.”

Edi Rama miniszterelnök így nyilatkozott: „Határozottan úgy vélem, hogy az EGSZB példáját az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak és az Európai Tanácsnak is követnie kellene. Ez az egyetlen módja a kedélyek megnyugtatásának és az integrációs folyamat felélénkítésének.”

Věra Jourová, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnöke kijelentette, hogy „A bővítés közös érdekünk, és továbbra is geostratégiai beruházás az Unió számára. Ezért támogatjuk a mai kezdeményezés elindítását és minden olyan hasonlót, amelyek segítik partnerországainkat olyan reformtörekvésekben, amelyek jobb gazdasági eredményekhez és a demokrácia megszilárdulásához vezetnek.”

A bővítési országok tagjelöltjeinek teljes listája itt található. (at)

Az EGSZB Civil társadalmi szervezetek csoportjának cikke

Március 25-én közép-európai idő szerint 14.30 és 18 óra között az EGSZB Civil társadalmi szervezetek csoportja konferenciát tart Brüsszelben, hogy feltárja, az EU mint közösség és az egyes tagállamok külön-külön mit tudnak tenni a hatékony és fenntartható civil párbeszéd és a részvételi demokrácia megvalósítása érdekében

A meghívott előadók között lesz:

• Pedro Silva Pereira, az Európai Parlament alelnöke a polgárokat képviselő civil társadalmi szervezetekkel való kapcsolatok témájában (Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke helyett), és
• Őexcellenciája Willem van de Voorde belga nagykövet és Belgium EU melletti állandó képviselője.

A konferencia során az alábbi két közelmúltbeli kezdeményezést is ismertetik:

• „A civil párbeszéd és a részvételi demokrácia erősítése az EU-ban: további lépések” c. EGSZB-vélemény (SOC/782), melyet az EGSZB a Tanács belga elnökségének felkérésére dolgozott ki és a február 15-i plenáris ülésén fogadott el,
• a Civil társadalmi szervezetek csoportja és a Civil Society Europe kezdeményezésére megfogalmazott nyílt levél, amelyet 26 uniós tagállamból 156 aláíró támogatott. A levél felszólítja a főbb európai intézményeket, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket a civil társadalmi szervezetekkel valamennyi szakpolitikai területen folytatott nyílt, átlátható és rendszeres párbeszéd megvalósítására.

A konferencián az intézményi érdekelt felek mellett a szélesebb közönség is részt vesz, hogy megvitassák, hogyan tudnák megvalósítani az említett és más kezdeményezések által javasolt intézkedéseket.

A konferencia nyilvános. A helyszínen vagy távolról történő aktív részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. A rendezvényt az interneten közvetítjük.

További információk, a programtervezet, a regisztráció és az internetes közvetítés a rendezvény honlapján érhetők el.

Antonello Pezzini, az EGSZB Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottságának küldötte és az EGSZB Munkáltatók csoportjának volt tagja

Tavaly januárban Thierry Breton, a belső piacért felelős európai biztos ismételten hangsúlyozta, hogy biztonságunk garantálása érdekében meg kell szilárdítani a védelmi belső piacot. „Az Ukrajnába küldött lőszerekkel kezdtük” – mondta. „Most ezt a megközelítést ki kell terjesztenünk egy nagyszabású európai védelmi ipari programmal, amely képes támogatni az európai ipari bázis bővítését és a vitatott területek védelméhez szükséges infrastruktúra fejlesztését.”

Az EGSZB-nek számos alkalommal volt lehetősége leszögezni, hogy támogatni kell egy európai védelmi ipari fejlesztési program (EDIDP) elindítását, amelynek célja egy interoperábilis és integrált közös védelmi rendszer létrehozása.

Ez a célkitűzés még sürgetőbb a jelenlegi geopolitikai helyzetre tekintettel, amely arra ösztönöz bennünket, hogy megerősítsük Európa stratégiai autonómiáját a védelem terén, és kialakítsunk egy szilárd közös ipari és technológiai bázist.

Az EDIDP programnak a védelmi iparra vonatkozó közös stratégiai jövőkép részét kell alkotnia, amely az európai gyártók és felhasználók valódi integrációja felé mozdulhat el, legalább három tagállam bevonásával.

Egyre nagyobb szükség van egy európai szintű, strukturált párbeszédre a NATO-val összhangban és azzal együttműködve, valamint a Védelmi Miniszterek Tanácsának megalakítására, amely hosszú távú politikai irányítóként és a valóban európai döntések egyeztetésének és meghozatalának fórumaként működik.

A jogszabályi rendelkezéseknek a következőket kell biztosítaniuk: egyensúly a kis és a nagy országok között; a részt vevő vállalatok között a kisebb vállalkozások 20%-os aránya; oktatás a személyzet szakképzésére és az új munkaköri profilokra irányulóan; valamint átképzés azon alkalmazottak számára, akiknek a készségei feleslegessé vagy elavulttá váltak.

Itt az ideje, hogy ezt a megközelítést kiterjesszük és megerősítsük egy olyan nagyszabású európai védelmi ipari programmal, amely kettős felhasználású termékek kifejlesztése révén képes támogatni az európai ipari bázis bővülését. Ezek olyan termékek vagy akár szoftverek és technológiák, amelyek polgári és katonai célokra egyaránt felhasználhatók, köztük olyanok is, amelyek vegyi vagy biológiai fegyverek és hordozóeszközeik tervezésére, fejlesztésére, gyártására vagy bevetésére használhatók.

Antonello Pezzini teljes cikke az EGSZB Munkáltatók csoportjának hírlevelében olvasható: https://europa.eu/!yKMPTk.