Február 15-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) hivatalosan is elindította azt a kezdeményezését, amelynek keretében fogadja berkeiben az uniós tagjelölt országok civil társadalmi képviselőit. Az EGSZB által kiválasztott „bővítési ország tagjelöltjei” összesen 131-en vannak, és mindamellett, hogy gyarapítani fogják a civil társadalmi szakértői gárdát, egyúttal ki is veszik a részüket az EGSZB munkájából. E kezdeményezésnek köszönhetően az EGSZB az első olyan intézmény, amely megnyitja kapuit az uniós tagjelölt országok előtt.

E kezdeményezés Oliver Röpke EGSZB-elnök politikai prioritása. Ezzel az EGSZB a tagjelölt országok uniós tevékenységekbe történő bevonásának új referencia-modelljét teremti meg, megkönnyítve ezzel az unióba történő fokozatos és érdemi integrációjukat.

A kezdeményezés az EGSZB plenáris ülésén indult ünnepélyesen útjára, ahol Věra Jourová, az Európai Bizottság alelnöke, Milojko Spajić montenegrói miniszterelnök és Edi Rama albán miniszterelnök nagyon kedvezően fogadta azt. Az ülésen kilenc uniós tagjelölt ország (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Grúzia, Moldova, Montenegró, Észak-Macedónia, Szerbia, Törökország és Ukrajna) civil társadalmi képviselői voltak jelen személyesen, illetve részben online – valamennyien első ízben vettek részt az EGSZB plenáris vitáján.

Oliver Röpke elnök ezen a jeles eseményen hangsúlyozta: „A tagjelölt országokat nem várakoztathatjuk tovább. Az EGSZB ezért úgy döntött, hogy megnyitja kapuit a tagjelölt országok előtt, és munkáiba bevonja azok képviselőit (az ún. »bővítési ország tagjelöltjeit«).”

Milojko Spajić miniszterelnök elmondta: „Nagyra értékeljük a fokozatos integráció ilyen mozzanatait. Nem úgy tekintünk erre, mint valamiféle pótlékra a tagság helyett, hanem inkább mint olyan lehetőségre, amely (az érdemeken alapuló „regatta” megközelítéssel összhangban) segíti mind a nyugat-balkáni régió országait, mind pedig az EU-t az integrációra történő felkészülésben.”

Edi Rama miniszterelnök így nyilatkozott: „Határozottan úgy vélem, hogy az EGSZB példáját az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak és az Európai Tanácsnak is követnie kellene. Ez az egyetlen módja a kedélyek megnyugtatásának és az integrációs folyamat felélénkítésének.”

Věra Jourová, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnöke kijelentette, hogy „A bővítés közös érdekünk, és továbbra is geostratégiai beruházás az Unió számára. Ezért támogatjuk a mai kezdeményezés elindítását és minden olyan hasonlót, amelyek segítik partnerországainkat olyan reformtörekvésekben, amelyek jobb gazdasági eredményekhez és a demokrácia megszilárdulásához vezetnek.”

A bővítési országok tagjelöltjeinek teljes listája itt található. (at)

Az EGSZB Civil társadalmi szervezetek csoportjának cikke

Március 25-én közép-európai idő szerint 14.30 és 18 óra között az EGSZB Civil társadalmi szervezetek csoportja konferenciát tart Brüsszelben, hogy feltárja, az EU mint közösség és az egyes tagállamok külön-külön mit tudnak tenni a hatékony és fenntartható civil párbeszéd és a részvételi demokrácia megvalósítása érdekében

A meghívott előadók között lesz:

• Pedro Silva Pereira, az Európai Parlament alelnöke a polgárokat képviselő civil társadalmi szervezetekkel való kapcsolatok témájában (Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke helyett), és
• Őexcellenciája Willem van de Voorde belga nagykövet és Belgium EU melletti állandó képviselője.

A konferencia során az alábbi két közelmúltbeli kezdeményezést is ismertetik:

• „A civil párbeszéd és a részvételi demokrácia erősítése az EU-ban: további lépések” c. EGSZB-vélemény (SOC/782), melyet az EGSZB a Tanács belga elnökségének felkérésére dolgozott ki és a február 15-i plenáris ülésén fogadott el,
• a Civil társadalmi szervezetek csoportja és a Civil Society Europe kezdeményezésére megfogalmazott nyílt levél, amelyet 26 uniós tagállamból 156 aláíró támogatott. A levél felszólítja a főbb európai intézményeket, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket a civil társadalmi szervezetekkel valamennyi szakpolitikai területen folytatott nyílt, átlátható és rendszeres párbeszéd megvalósítására.

A konferencián az intézményi érdekelt felek mellett a szélesebb közönség is részt vesz, hogy megvitassák, hogyan tudnák megvalósítani az említett és más kezdeményezések által javasolt intézkedéseket.

A konferencia nyilvános. A helyszínen vagy távolról történő aktív részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. A rendezvényt az interneten közvetítjük.

További információk, a programtervezet, a regisztráció és az internetes közvetítés a rendezvény honlapján érhetők el.

Antonello Pezzini, az EGSZB Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottságának küldötte és az EGSZB Munkáltatók csoportjának volt tagja

Tavaly januárban Thierry Breton, a belső piacért felelős európai biztos ismételten hangsúlyozta, hogy biztonságunk garantálása érdekében meg kell szilárdítani a védelmi belső piacot. „Az Ukrajnába küldött lőszerekkel kezdtük” – mondta. „Most ezt a megközelítést ki kell terjesztenünk egy nagyszabású európai védelmi ipari programmal, amely képes támogatni az európai ipari bázis bővítését és a vitatott területek védelméhez szükséges infrastruktúra fejlesztését.”

Az EGSZB-nek számos alkalommal volt lehetősége leszögezni, hogy támogatni kell egy európai védelmi ipari fejlesztési program (EDIDP) elindítását, amelynek célja egy interoperábilis és integrált közös védelmi rendszer létrehozása.

Ez a célkitűzés még sürgetőbb a jelenlegi geopolitikai helyzetre tekintettel, amely arra ösztönöz bennünket, hogy megerősítsük Európa stratégiai autonómiáját a védelem terén, és kialakítsunk egy szilárd közös ipari és technológiai bázist.

Az EDIDP programnak a védelmi iparra vonatkozó közös stratégiai jövőkép részét kell alkotnia, amely az európai gyártók és felhasználók valódi integrációja felé mozdulhat el, legalább három tagállam bevonásával.

Egyre nagyobb szükség van egy európai szintű, strukturált párbeszédre a NATO-val összhangban és azzal együttműködve, valamint a Védelmi Miniszterek Tanácsának megalakítására, amely hosszú távú politikai irányítóként és a valóban európai döntések egyeztetésének és meghozatalának fórumaként működik.

A jogszabályi rendelkezéseknek a következőket kell biztosítaniuk: egyensúly a kis és a nagy országok között; a részt vevő vállalatok között a kisebb vállalkozások 20%-os aránya; oktatás a személyzet szakképzésére és az új munkaköri profilokra irányulóan; valamint átképzés azon alkalmazottak számára, akiknek a készségei feleslegessé vagy elavulttá váltak.

Itt az ideje, hogy ezt a megközelítést kiterjesszük és megerősítsük egy olyan nagyszabású európai védelmi ipari programmal, amely kettős felhasználású termékek kifejlesztése révén képes támogatni az európai ipari bázis bővülését. Ezek olyan termékek vagy akár szoftverek és technológiák, amelyek polgári és katonai célokra egyaránt felhasználhatók, köztük olyanok is, amelyek vegyi vagy biológiai fegyverek és hordozóeszközeik tervezésére, fejlesztésére, gyártására vagy bevetésére használhatók.

Antonello Pezzini teljes cikke az EGSZB Munkáltatók csoportjának hírlevelében olvasható: https://europa.eu/!yKMPTk.

A Dubravka Šuica, az Európai Bizottság alelnöke és demokráciáért és demográfiáért felelős biztos részvételével folytatott vitában az EGSZB a civil párbeszédre vonatkozó stratégia kidolgozását szorgalmazta, amely az első lépés a civil társadalom szerepének megerősítése és a polgárok uniós politikai döntéshozatalban való részvételének növelése felé.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) kéréseit „A civil párbeszéd és a részvételi demokrácia megerősítése az EU-ban: további lépések” című véleményében terjesztette elő, amelyet röviddel az EGSZB február 15-i plenáris ülésén tartott vita után fogadtak el.

A vélemény hangsúlyozta, hogy sürgősen fokozni kell az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 11. cikkének végrehajtását, amelynek értelmében az intézmények közös felelősséggel tartoznak annak biztosításáért, hogy a szervezett civil társadalom aktívan részt vegyen az uniós jogszabályok kidolgozásában.

Ezt az Európa jövőjéről szóló konferencia (CoFoE) nyomon követésének keretében kell megvalósítani. A konferencia ugyanis egy mérföldkőnek számító kezdeményezést és nagyszabású demokratikus gyakorlatot jelentett, amelynek része volt egy polgárok által vezetett vitasorozat olyan kérdésekről, amelyek közvetlenül érintik őket mindennapi életük során.

„Mindannyian egyetértünk abban, hogy a polgárok véleményét a szavazófülkén túl is meg kell hallgatni. Az uniós intézményekben és szervekben mindannyiunknak jobban be kell vonnunk a civil társadalmat az érdemi párbeszédbe a puszta tájékoztatáson és konzultáción túl” – jelentette ki Oliver Röpke, az EGSZB elnöke.

Egy átláthatóbb, befogadóbb és demokratikusabb EU kiépítéséhez fokozott polgári szerepvállalásra, valamint az uniós intézmények és a nemzeti irányító szervek közötti szoros partnerségre van szükség. „Közös erőfeszítéseink biztosítani fogják, hogy az EU továbbra is reménysugár és a részvételi demokrácia modellje maradjon a világban” – hangsúlyozta Dubravka Šuica biztos.

Pietro Barbieri, a vélemény előadója így nyilatkozott: „Ezzel a véleménnyel az EGSZB arra kéri az európai intézményeket, hogy tegyenek konkrét lépéseket: fogadjanak el egy civil párbeszédre vonatkozó stratégiát, életre hívva egy olyan cselekvési tervet és intézményközi megállapodást, amely az EU minden szintjét bevonja. Az EGSZB elkötelezettsége egy olyan sürgető igényt jelez, amelyet nem lehet elutasítani vagy elhalasztani.”

Miranda Ulens társelőadó hozzátette:„Már vannak bevált gyakorlataink a szociális párbeszéd terén. Az általunk előterjesztett javaslatok biztosítani fogják, hogy más legitim és képviseleti szervezetek is hallathassák hangjukat. Hozzunk létre valódi, demokratikus Európát a polgárok számára! #TogetherStrong!' (ll)

Európa elhanyagolja ezt a kemény harcot, és egyre inkább vesztésre áll. A szélsőjobboldal előretörésének visszafordítása jelenleg nehéz feladatnak bizonyul. Amikor 1945-ben sikerült legyőzni a náci fasizmust, az volt az általános vélekedés, hogy a szélsőséges mozgalmak elveszítik majd befolyásukat és nem lesz többé mozgásterük. Nem így lett. A demokratikus modellnek köszönhetően a szélsőjobb életben tudott maradni, és az emberek sérelmeiből és frusztrációjából táplálkozva meg is erősödött. A szélsőjobb profitálni tudott abból, hogy az elmúlt nyolcvan évben az európai liberális demokráciák toleránsak voltak és megelégedettek. A szélsőjobb úgy tett, mintha betartaná a demokratikus játékszabályokat, de igazából soha nem mondott le arról a törekvéséről, hogy ha megszerzi hozzá a hatalmat, akkor belülről lerombolja a demokráciát.

Közel került célja megvalósításához: az általa „nemzeti szuverenitásnak” nevezett keret részeként már több országban, az orbáni Magyarországon és Fico Szlovákiájában kormányhatalomra jutott. Lengyelországban a PiS-kormánnyal (Prawo i Sprawiedliwosc/Jog és Igazságosság) nyolc évig volt hatalmon, egészen a legutóbbi októberi választásokig.

Az Európai Unióban a szélsőjobb a demokrácia erodálódására játszik, megpróbálva megdönteni azt. Az elmúlt harminc évben a digitális platformok és a közösségi média megjelenésével órási fejlődés ment végbe az információs és kommunikációs technológiák terén, ez pedig rendkívüli mértékben megnövelte a neonáci és az újfasiszta csoportok interakciós lehetőségeit, akik nagyobb szerephez és befolyáshoz jutottak globális szinten. A demokráciák véleménynyilvánítási szabadságát arra használják, hogy felerősítsék és terjesszék idegengyűlölő és rasszista ideológiáikat. Stratégiákat koordinálnak és valós időben mozgósítanak, hogy megkérdőjelezzék azt a társadalmi rendet, amelynek maguk is részei. Tény, hogy maga a demokrácia biztosítja azokat az objektív feltételeket, amelyek elősegítik a szélsőjobboldali csoportok fejlődését és társadalmi térnyerését – beleértve az állami finanszírozást is –, olyan mozgalmak létrejöttét segítve ezzel, amelyek végső soron magát a demokráciát próbálják meg lerombolni.

A szélsőjobb eszmék termékeny talajra találtak Európában, mivel a reagani gazdaságpolitika neoliberális politikái és pénzügyi kapitalizmusa miatt megakadt a középosztály fejlődése és társadalmi jóléte, amely Európa építésének és sikerének vezérfonala volt. A neoliberalizmus megszüntette a piaci szabályozást és akadályozza a gazdasági és társadalmi fejlődést; a tőke javára csökkentette a munkából származó reáljövedelmet; visszanyeste a szociális támogatásokat és a közszolgáltatásokat, a lakhatási piacot pedig ingatlanspekulánsok kezére adta. Az európai kormányok veszélyes versenybe kezdtek egymással, hogy aranyvízumokat adjanak el kleptokratáknak és oligarcháknak a világ minden tájáról. A piaci válság és az adódömping, amely tisztességtelenné teszi a belső piaci versenyt, amellett hogy meggyengíti a kkv-knak Brüsszelből és Frankfurtból nyújtott támogatást, illetve a foglalkoztatásvédelmet és a vásárlóerőt is, az elmúlt tizenöt évben fokozta az elégedetlenséget Európában.

Tragikus politikai hibáról van szó, amely oda vezetett, hogy folyamatosan csökken a részvételi arány az európai parlamenti választásokon és nő a szélsőjobb jelenléte az Európai Parlamentben. A náci/fasiszta ideológia újjáéledése az Európában alkalmazott megszorító modell eredménye, amely megvédte ugyan a pénzügyi rendszert, de kudarcot vallott a gazdasági és költségvetési igazságosság terén, és nem tudott megfelelő válaszokkal szolgálni az emberek problémáira, kívánságaira és elvárásaira. Mindez rasszista és nacionalista ideológiák régről ismert propagandájához vezetett, amely a háttérben meghúzódva mindig arra vár, hogy előtörhessen és visszavesse az emberi civilizáció szintjét. A kulturális és vallási gyűlöletkeltés jelen van mindennapi életünkben, ott van a képernyőkön, a közösségi médiában és tetten érhető a folyamatosan terjesztett dezinformációban is. Különböző diktátorok vagy önkényuralmi vezetők hatalomra jutása során régóta alkalmazzák azokat a stratégiákat, hogy félelmet és bizonytalanságot keltenek az emberekben, iszlamizálódással, a fehér felsőbbrendűség vagy a zsidó-keresztény identitás megszűnésével riogatnak, valamint az államon élősködőkként démonizálják a roma közösséget.

Az európai kormányok pedig ma lehetővé teszik számukra, hogy a „bevándorlás veszélyéről” beszéljenek – mindezt egy idősödő lakosságú Európában, amelynek mindenképpen külföldről kell behoznia munkaerő-állománya egy részét ahhoz, hogy működőképes maradjon és gazdaságilag növekedjen. Pedig jelenleg kevés menekült és migráns jön az EU-ba – valójában kevesebb, mint amennyire az európai lakosságstruktúra és munkaerőhiány alapján igazából szükség lenne. Mindenesetre továbbra is jelen van az idegengyűlölő és rasszista retorika; egy olyan Európában, ahol továbbra sem létezik biztonságos és hatékony jogi keret a migránsok befogadására és integrálására, amivel továbbra is az emberkereskedelemmel foglalkozó maffiát segítjük. A migráns munkavállalók alapvető szerepet játszottak a háború utáni Európa újjáépítésében és az EU építésében. A migránsok hozzájárulása az elkövetkező évtizedekben is kulcsfontosságú lesz Európa fejlődéséhez. A szélsőjobb tisztában van ezzel – sok pénzügyi támogatója migránsokat alkalmaz saját üzemeiben és vállalkozásaiban.

De továbbra is folytatni fogja játszmáit, félelmet keltve és manipulálva, valamint kihasználva, hogy stratégiai jövőkép, közös értékek és elvek hiányában a gyenge és instabil nemzeti és európai vezetők elkényelmesedett tespedtségben vannak. A demokraták és az Európa-pártiak csak egyféle válasszal szolgálhatnak – küzdeni kell értékeinkért. Küzdeni a demokráciáért, a szabadságért, a méltóságért és a békéért Európában.

Számunk tartalmából:

• #CivSocWeek: március 4–7.
• Emilie Prouzet: hosszú távú versenyképesség, tényezők és szereplők meghatározása a jövőbe vezető úthoz
• Ana Gomes: felül kell kerekedni az európai szélsőjobbon – a szélsőjobb terjedésének okai és a visszaszorításához szükséges eszközök
• Ukrajna – két év elteltével