Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság legutóbbi kiadványa 11 történetet ismertet a közelmúltban elért eredményeiről.
E történetek bemutatják, hogyan dolgozott az EGSZB annak biztosításán, hogy a szociális partnerek és a civil társadalom által azonosított kulcsfontosságú gazdasági és szociális kérdéseket európai szinten megvitassák és kezeljék.
Szemléltetik azt is, hogy konzultatív munkája révén az EGSZB hogyan befolyásolja az uniós jogszabályokat, és hogyan ellenőrzi azok megfelelő végrehajtását.
Ha az EU fenn akar maradni, hatékonyan kell kommunikálnia – különösen manapság, a dezinformációk terjedése, a mesterséges intelligencia gyors térnyerése és az önkényuralmi tendenciák növekedése közepette. Ahhoz, hogy mindenkit elérhessen, az EU-val kapcsolatos kommunikációnak a helyi szintre kell irányulnia.
Ha az EU fenn akar maradni, hatékonyan kell kommunikálnia – különösen manapság, a dezinformációk terjedése, a mesterséges intelligencia gyors térnyerése és az önkényuralmi tendenciák növekedése közepette. Ahhoz, hogy mindenkit elérhessen, az EU-val kapcsolatos kommunikációnak a helyi szintre kell irányulnia.
Stavros Papagianneas kommunikációs stratégiai szakember és szerző „Rebranding Europe” [Európa új arculatának kialakítása] című új könyve előkészíti a terepet az EU globális színtéren betöltött szerepéről szóló kritikai vitához: a globális színtéren Európa válaszúton áll az Ukrajna elleni, immár harmadik éve zajló orosz agresszióval, a Közel-Keleten zajló háborúval és egy sor geopolitikai és gazdasági kihívással szemben.
A könyvbemutatóra december 3-án került sor a brüsszeli Residence Palace-ben. A rendezvényen jelen volt az EGSZB kommunikációért felelős alelnöke, Laurenţiu Plosceanu, aki részt vett a vitában Európa turbulens globális színtéren elfoglalt helyéről és arról, hogy az EU-nak hatékonyan kell kommunikálnia értékeit.
„Az EU döntő jelentőségű pillanathoz érkezett. Jövőjének biztosítása érdekében Európának világos és meggyőző jövőképet kell közvetítenie polgárai és a világ felé. Nem a politikáról van szó, hanem a bizalomról, az identitásról és a közös célról” – mondta Stavros Papagianneas.
A vita résztvevői hangsúlyozták, hogy a hatékony kommunikáció nem csak lehetőség, hanem elengedhetetlen tényező az EU fennmaradásához, különösen ma, a dezinformáció, a mesterséges intelligencia és a növekvő tekintélyelvűség korában. Európának vezető szerepet kell vállalnia a demokrácia és az emberi jogok előmozdításában. Amint azt Colin Stevens, az EU Reporter főszerkesztője, a vita moderátora is elismerte, a média alapvető szerepet játszik az európai közvélemény alakításában. „Nekünk, a médiának újra és újra el kell magyaráznunk, hogy Európa mindenkit érint. És ezt a hét minden egyes napján meg kell tennünk” – mondta.
A szakértők egyetértenek abban, hogy nagyon nehéz már a forrásnál fellépni a félretájékoztatás vagy az álhírek ellen, különösen a mesterséges intelligencia megjelenésével. A leghatékonyabb ellenintézkedés a lakosság ellenálló képességének megteremtése.
Laurenţiu Plosceanu kiemelte: „Itt az ideje, hogy meg is hallgassuk az embereket ahelyett, hogy csak beszélnénk hozzájuk. Az emberek jobban részt akarnak venni az őket érintő dolgokban.” Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy együtt kell működni a regionális sajtóval, és sürgette, hogy az uniós intézmények alakítsanak ki partnerségeket a regionális médiával, és hívjanak meg regionális újságírókat Brüsszelbe. Összegzésként kijelentette, hogy Európának el kell jutnia a helyi szintre.
Mivel az európaiak túlnyomó többsége először helyi, majd regionális, majd nemzeti, és csak azután európai szinten gondolkodik, az Európáról szóló kommunikációnak igazodnia kell ehhez a helyzethez, és el kell ismernie, hogy az embereket helyi, regionális és nemzeti szintű narratívákkal lehet megszólítani. (mt)
2025-ben közös felelősségünk, hogy egy erősebb Európát építsünk
Az Európai Unió Tanácsának lengyel elnöksége a 2025-ös év kezdetén sürgős és határozott fellépést sürget az Európa jelenét és jövőjét alakító összetett kihívások kezelése érdekében. A biztonság átfogó témája keretében a lengyel vezetés azt ígéri, hogy végigvezet bennünket ezen az EU rezilienciája, kohéziója és fejlődése szempontjából döntő fontosságú éven.
2025-ben közös felelősségünk, hogy egy erősebb Európát építsünk
Az Európai Unió Tanácsának lengyel elnöksége a 2025-ös év kezdetén sürgős és határozott fellépést sürget az Európa jelenét és jövőjét alakító összetett kihívások kezelése érdekében. A biztonság átfogó témája keretében a lengyel vezetés azt ígéri, hogy végigvezet bennünket ezen az EU rezilienciája, kohéziója és fejlődése szempontjából döntő fontosságú éven.
A lengyel elnökség által előterjesztett prioritások a biztonság számos dimenzióját átfogó megközelítésben tükrözik. A belső biztonság – különös tekintettel a határok védelmére és a dezinformáció elleni küzdelemre – kiemeli, hogy éberségre van szükség a felmerülő fenyegetésekkel szemben. A külső biztonság tekintetében a hangsúly a védelmi képességek megerősítésére, az innováció előmozdítására és a szomszédságunk stabilitásának biztosítása érdekében a bővítési erőfeszítések felgyorsítására fog helyeződni. Eközben a gazdasági, energia-, élelmiszer- és egészségügyi biztonság továbbra is központi szerepet játszik Európa függetlenségének és polgárai jólétének biztosításában.
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságban (EGSZB) készen állunk arra, hogy teljes mértékben támogassuk az elnökség programját, kihasználva a civil társadalom szószólójaként betöltött egyedülálló szerepünket. Az EGSZB aktívan részt fog venni a vitában arról, hogyan védjük meg Európa versenyképességét, miközben biztosítjuk, hogy senki ne maradjon le a digitális, környezeti vagy gazdasági átmenet során.
Az idei év a politikai megújulás éve is: az újonnan megalakult Európai Bizottság megkezdi mandátumát. Ez új lehetőséget kínál a szakpolitikai keretek kialakítására és az európai polgárok elvárásaihoz igazodó kezdeményezések végrehajtására. Az EGSZB szerepet vállal ennek az új fejezetnek a támogatásában, biztosítva, hogy a civil társadalom és a szociális partnerek szempontjai az uniós döntéshozatal középpontjában álljanak.
Az új év kezdete emlékeztet bennünket közös felelősségünkre, hogy egy erősebb és befogadóbb Európát építsünk. Az EGSZB továbbra is kiáll a jogállamiság, a fenntartható fejlődés és a társadalmi kohézió mellett, biztosítva, hogy a civil társadalom hozzájárulása alakítsa az uniós menetrend prioritásait. A lengyel elnökséggel együtt arra törekszünk, hogy kezeljük napjaink sürgető kihívásait, egyúttal egyengessük az utat egy biztonságos, versenyképes és egységes Európa előtt a jövő nemzedékei számára.
A lakhatást alapvető jogként kell kezelni, tisztességes és fenntartható lakhatást biztosítva minden európai polgár számára, beleértve a fiatalokat és a veszélyeztetett csoportokat is.
A lakhatást alapvető jogként kell kezelni, tisztességes és fenntartható lakhatást biztosítva minden európai polgár számára, beleértve a fiatalokat és a veszélyeztetett csoportokat is.
Ezt a határozott felhívást fogalmazta meg az EGSZB lakhatáspolitikai fóruma, amelyre első alkalommal 2024. december 5-én, a decemberi plenáris ülés keretében került sor. A vitában neves előadók vettek részt, és a témában véleményt fogadtak el.
Dan Jørgensen energiaügyért és lakhatásért felelős biztos kinevezését követően Oliver Röpke, az EGSZB elnöke üdvözölte azt a történelmi jelentőségű döntést, hogy az új Európai Bizottságon belül külön lakásügyi portfóliót hoztak létre. Oliver Röpke kifejtette: „A lakhatás alapvető jog, nem pedig kiváltság; nem fogadhatjuk el, hogy a lakosság veszélyeztetett csoportjait kizárják ebből az alapvető szükségletből. Mivel szinte minden tagállamot érintő súlyos lakhatási válsággal nézünk szembe, sürgősen biztosítani kell, hogy a megfizethető, fenntartható és tisztességes lakhatás mindenki számára valósággá váljon.”
Bent Madsen, a Housing Europe elnöke új szemléletmódot sürgetett, amely a lakhatást az egészségügyhöz és az oktatáshoz hasonlóan a társadalom számára létfontosságú infrastruktúrának tekinti. „Osztjuk az új lakásügyi biztos véleményét, miszerint megközelítésünknek az értékeken, szabályokon és beruházásokon kell alapulnia – tette hozzá. Mint állami lakásszövetkezet és szociális lakásszolgáltató készen állunk arra, hogy megmutassuk, hogyan biztosíthatjuk polgárainknak és közösségeinknek a szükséges lakhatást.”
A Thomas Kattnig és Rudolf Kolbe által kidolgozott Méltányos, fenntartható és megfizethető szociális lakhatás az EU-ban című véleményben az EGSZB elismeri, hogy a lakhatás terén piaci hiányosságok tapasztalhatók. Ezt a keretfeltételek – így az adatok, a koordináció, a jóváhagyási eljárások és a földhasználat-tervezési szabályok – javításával, a lakhatáshoz való alapvető jog meghatározásával, megfelelő finanszírozással, a hajléktalanok esetében az „elsőként lakhatást” megközelítés vezérelvként való alkalmazásával, valamint azzal kell kezelni, hogy nagyobb hangsúlyt helyezünk a fenntarthatóságra és a fiatalok szükségleteire. (mp)
Az emelkedő bérleti díjak, a szárnyaló ingatlanárak és az inflációt nem követő fizetések eredményeképpen egyre több ember számára válik megfizethetetlenné a lakhatás. Az EU-ban lakhatási válság van.
Ez magasabb egészségügyi ellátási költségeket, termelékenységcsökkenést, környezeti károkat eredményez, és a vásárlóerő csökkenése miatt negatív gazdasági következményekhez vezet.
Az emelkedő bérleti díjak, a szárnyaló ingatlanárak és az inflációt nem követő fizetések eredményeképpen egyre több ember számára válik megfizethetetlenné a lakhatás. Az EU-ban lakhatási válság van.
Ez magasabb egészségügyi ellátási költségeket, termelékenységcsökkenést, környezeti károkat eredményez, és a vásárlóerő csökkenése miatt negatív gazdasági következményekhez vezet.
Az EGSZB a szervezett civil társadalom szószólójaként úgy véli, hogy sürgős lépéseket kell tenni a lakásszektor piaci hiányosságainak orvoslására. Ezért arra kérjük az Európai Bizottságot, hogy működjön együtt a Parlamenttel, a tagállamokkal és a civil társadalommal egy olyan átfogó uniós intézkedéscsomag kidolgozása érdekében, amely a szociális jogok európai pillérével és az Alapjogi Chartával összhangban meghatározza a keretfeltételeket és a lakhatáshoz való jogot.
Ennek kapcsán üdvözöljük az energiaügyért és a lakhatásért felelős biztos kinevezését, valamint azt a bejelentést, hogy a következő 100 napon belül előterjesztik a megfizethető lakhatásra vonatkozó európai tervet. Szükségünk van többek között egy uniós szintű nyilvántartásra, amely az ingatlanügyletek átláthatóságát szolgálja, továbbá észszerűbb koordinációra, hatékonyabb engedélyezési eljárásokra, jobb földhasználat-tervezésre, megfizethető földterületekre szociális lakások céljára, több beruházásra a felújítások és az éghajlatbarát építkezés terén, valamint a hajléktalanoknak biztonságot, illetve perspektívákat nyújtó „elsőként lakhatás” programra. Szorgalmazzuk, hogy az elsődleges uniós jogban rögzítve ismerjék el, hogy a lakhatás alapvető jog, nem pedig árucikk.
Ugyanakkor egyetértünk a Letta-jelentéssel abban, hogy a szociális lakhatáshoz való hozzáférést tágabban kell meghatározni az állami támogatásokról szóló jogszabályokban.
Az EGSZB kéri továbbá a szociális lakhatás pénzügyi támogatásának jelentős növelését. Először is a szociális lakásokba történő állami beruházásokat ki kell zárni a Stabilitási és Növekedési Paktum adósságszabályaiból. Másodsorban a nonprofit ingatlanfejlesztők és szövetkezetek, valamint az önkormányzatok számára lehetővé kell tenni, hogy a tervezett beruházási platformon keresztül vagy közvetlenül az Európai Beruházási Banktól hosszú távú, kamatmentes hitelhez jussanak.
A számos nagy európai városban problémát jelentő rövid távú bérbeadások tovább csökkentik a rendelkezésre álló lakások számát. Ahhoz, hogy ezt a jelenséget kezelni tudjuk, egy uniós szintű eszköztár szükséges, amely különböző eszközöket tartalmaz – például az üres ingatlanokra kivetett adók, a bérleti díjak felső határának megszabása –, amelyek segítségével a tagállamok megtehetik a megfelelő intézkedéseket.
Különös figyelmet kell fordítani emellett a) a fiatalok lakhatási igényeinek kielégítésére olyan célzott programok révén, mint a „Housing First for Youth” (HF4Y), valamint b) a fogyatékossággal élő személyek bevonására.
Annak biztosítása érdekében, hogy a lakhatás ne csak megfizethető, hanem fenntartható is legyen, a felújításokat és az utólagos átalakításokat előnyben kell részesíteni az új épületekkel szemben. Az ilyen felújítások megkönnyítéséhez a kötelező és a támogató intézkedések kombinációját szorgalmazzuk a méltányos éghajlat-politikai fellépések biztosítása érdekében. Finanszírozási eszközökre van szükség ahhoz, hogy pénzügyi helyzettől függetlenül mindenki elvégezhessen hőtechnikai és energetikai korszerűsítéseket. Ugyanakkor kötelezettségeket kell megállapítani az ingatlantulajdonosok, különösen a bérbeadók számára, hogy megvédjük a bérlőket a költségek áthárítása miatti túlzott bérletidíj-növekedéstől.
Végezetül hangsúlyozzuk, hogy a lakhatási válság nemcsak az európai polgárok életminőségét érinti hátrányosan, hanem az uniós belső piac zavartalan működését is veszélyezteti. Ezért egy uniós lakhatási stratégiára van szükség a lakáskínálat növelése, az építési költségek csökkentésére irányuló intézkedések bevezetése, a munkaerő továbbképzésének elősegítése, a termelékenység növelése és az építőipar környezeti teljesítményének javítása érdekében.
Az EGSZB méltányos és inkluzív átállást szorgalmaz, ahogy az EU a klímasemlegesség felé halad. Egy közelmúltbelivéleményében az EGSZB hangsúlyozza, hogy összehangolt erőfeszítésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az ambiciózus éghajlat-politikai célok teljesítése során senki se maradjon le. Ezek az ajánlások összhangban vannak az Európai Bizottság 2024–2029-es prioritásaival, amelyek a munkahelyek, a készségek, a szociális jólét és a regionális egyenlőtlenségek kezelésére irányulnak.
Az EGSZB méltányos és inkluzív átállást szorgalmaz, ahogy az EU a klímasemlegesség felé halad. Egy közelmúltbelivéleményében az EGSZB hangsúlyozza, hogy összehangolt erőfeszítésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az ambiciózus éghajlat-politikai célok teljesítése során senki se maradjon le. Ezek az ajánlások összhangban vannak az Európai Bizottság 2024–2029-es prioritásaival, amelyek a munkahelyek, a készségek, a szociális jólét és a regionális egyenlőtlenségek kezelésére irányulnak.
Az EGSZB támogatja az igazságos átmenetre vonatkozó átfogó szakpolitikai csomagot, amely rugalmasságot biztosít a tagállamok számára saját egyedi körülményeik kezeléséhez. Amellett, hogy külön kiemeli, hogy a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások kulcsfontosságú eszközök, az EGSZB javasolja a készséghiányok feltérképezését, az inkluzív képzési programokat, az átlátható vállalati átállási terveket, a munkavállalókkal folytatott konzultáció fokozását, valamint az igazságos átmenet elveinek beépítését az uniós keretekbe, például a szociális jogok európai pillérébe.
„Azt akarjuk, hogy az igazságos átmenet olyan történet legyen, amelyben a méltányosság, a reziliencia és a fenntarthatóság megteremti az utat a zöldebb, inkluzívabb jövő előtt” – mondta Dirk Bergrath, a vélemény előadója.
Az EGSZB a véleményben hangsúlyozta, hogy az európai éghajlat-politikai törekvések – azaz a kibocsátások 75%-os csökkentése 2030-ig és a nettó zéró kibocsátás 2050-ig – megvalósítása érdekében a méltányosságot be kell építeni a szakpolitikákba. A tisztességes munka, a társadalmi befogadás és a szegénység csökkentése előtérbe helyezése elengedhetetlen a közvélemény támogatásának fenntartásához és az európai zöld megállapodás sikerének biztosításához.
Az EGSZB hangsúlyozza továbbá a zöld átállás által aránytalanul érintett régiók célzott támogatását. Döntő fontosságú a regionális igények és az ágazati átállás feltérképezése, az igazságos átmenettel foglalkozó megfigyelőközpont pedig nyomon követi az előrehaladást, és biztosítja, hogy egyetlen közösséget se hagyjanak figyelmen kívül.
A finanszírozási hiányok áthidalása érdekében elengedhetetlen az Igazságos Átmenet Alap bővítése, a magánberuházások mozgósítása és az uniós pénzügyi eszközök összehangolása. A szociális és környezeti feltételek biztosítják majd a méltányos elosztást, a kiszolgáltatott csoportok képzésére és védelmére összpontosítva. (ks)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) és az Európai Bizottság Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatósága által szervezett 9. Európai Migrációs Fórum fókuszában az állt, hogy a civil társadalom hogyan játszhat kulcsszerepet a migrációs és menekültügyi paktum közelgő végrehajtásában. Az esemény rávilágított a civil társadalmi szervezetek közvetlen helyszíni munkájára is.
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) és az Európai Bizottság Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatósága által szervezett 9. Európai Migrációs Fórum fókuszában az állt, hogy a civil társadalom hogyan játszhat kulcsszerepet a migrációs és menekültügyi paktum közelgő végrehajtásában. Az esemény rávilágított a civil társadalmi szervezetek közvetlen helyszíni munkájára is.
A november végén Brüsszelben tartott fórum a 2024 júniusában hatályba lépett migrációs és menekültügyi paktumra koncentrált. A résztvevők megvitatták a paktum közelgő végrehajtását, valamint azt, hogy a civil társadalom hogyan segítheti a paktumot, illetve annak az emberséges módon történő megvalósítását. A rendezvény emellett részleteiben foglalkozott az új állandó szolidaritási mechanizmussal, amely szorosabbra fűzi a kapcsolatot a menekültügyi és a visszaküldési eljárások, a megfelelő befogadási feltételek, valamint a 2021–2027-es időszakra szóló, integrációról és befogadásról szóló cselekvési terv között.
A nyitóülés elején Ylva Johansson, az Európai Bizottság belügyekért felelős leköszönő biztosa a következőket mondta: „Örülök, hogy biztosként az egyik utolsó nyilvános feladatom az, hogy felszólaljak az Európai Migrációs Fórumon, amely a civil társadalmi szervezetek, az EU-tagállamok és a szakpolitikai döntéshozók számára létfontosságú fórum a migráció kezelésével kapcsolatos kihívások és lehetőségek megvitatására.
Az évek során folytatott eszmecseréink mindig is inspirálóak voltak. Együtt erősebb és ellenállóbb közösségeket alakíthatunk ki, megóvhatjuk értékeinket, és garantálhatjuk, hogy Európa továbbra is menedéket és lehetőségeket biztosítson.”
Oliver Röpke EGSZB-elnök köszönetet mondott Ylva Johansson biztosnak az uniós migrációs politika reformja iránti elkötelezettségéért. „Biztosítanunk kell, hogy a migrációs paktumot a lehető legemberségesebb és legfenntarthatóbb módon hajtsák végre, és ennek egyetlen módja a helyszínen ténykedő civil társadalmi szervezetek meghallgatása. Bár a paktumot elfogadták, a munka még korántsem ért véget – sőt, a munka igazán csak most kezdődik” – figyelmeztetett.
A 2015-ben életre hívott Európai Migrációs Fórum a civil társadalom, az intézmények és hatóságok közötti párbeszéd platformja a migrációval és a harmadik országbeli állampolgárok integrációjával kapcsolatos kérdésekben. Évente egyszer ülésezik, hogy megvitassák a legújabb szakpolitikai fejleményeket, valamint információkat gyűjtsenek és cseréljenek arról, hogyan hajtják végre az európai politikákat regionális és helyi szinten.
A fórum minden évben egy másik témára összpontosít: a rendezvényt megelőző hónapokban ugyanis konzultációra kerül sor, így a civil társadalmi szervezetektől kapott visszajelzések alapján kristályosodik ki az adott évi téma. Eddig olyan kérdésekkel foglalkozott, mint a biztonságos migrációs útvonalak, a migránsok hozzáférése a jogokhoz, a szolgáltatásokhoz, az EU-hoz, befogadóbb európai munkaerőpiac a migránsok számára, valamint a fiatalok szerepe.
Az EU súlyos lakhatási válsággal néz szembe az emelkedő bérleti díjak, a megfizethetetlen ingatlanárak és a bérszintek inflációval szembeni elmaradása miatt. A lakásszektorban tapasztalható piaci hiányosságok orvoslása érdekében az EGSZB sürgős fellépést kér, és szilárd uniós lakhatási stratégiát szorgalmaz – olvasható az EGSZB „Méltányos, fenntartható és megfizethető szociális lakhatás az EU-ban” című véleményében, amelyet Thomas Kattnig előadó dolgozott ki.
Az EU súlyos lakhatási válsággal néz szembe az emelkedő bérleti díjak, a megfizethetetlen ingatlanárak és a bérszintek inflációval szembeni elmaradása miatt. A lakásszektorban tapasztalható piaci hiányosságok orvoslása érdekében az EGSZB sürgős fellépést kér, és szilárd uniós lakhatási stratégiát szorgalmaz – olvasható az EGSZB „Méltányos, fenntartható és megfizethető szociális lakhatás az EU-ban” című véleményében, amelyet Thomas Kattnig előadó dolgozott ki.
Amint azt az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) által december 9-én tartott Fogyasztók Európai Napja rendezvény során kiderült, a víz ára 2030-ra várhatóan 25%-kal emelkedik, így az EU-nak több mint 250 milliárd eurót kell beruháznia Európa vízszükségleteinek kielégítése és annak megvalósítása érdekében, hogy mindenki hozzáférjen a tiszta és megfizethető vízhez.
A víz egyre szűkösebb erőforrássá válik, még Európában is: az európaiak nem kevesebb mint 30%-a szembesül évente legalább egyszer vízhiánnyal. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztóknak, akik általában még mindig korlátlanul elérhető árucikknek tekintik a vizet, meg kell változtatniuk magatartásukat annak érdekében, hogy hatékonyabban használják azt: egyrészt azáltal, hogy jobban tudatában vannak vízlábnyomuknak, másrészt intelligens víztakarékossági technológiák alkalmazásával.
A legnagyobb szennyezőknek is meg kell azonban fizetniük ennek árát, és nem hagyhatják, hogy a fogyasztók viseljék rejtett költségeiket.
Egyetlen kiló hús előállításához 15 000 liter, egy farmernadrág elkészítéséhez pedig 8000 liter víz szükséges – a nagy vízfelhasználóknak (így a feldolgozóiparnak és különösen a mezőgazdaságnak, amely az összes vízfelhasználás 72%-áért felelős) szintén viselniük kell környezeti hatásuk költségeit, és be kell ruházniuk a jobb termelőlétesítményekbe.
„A vízre az Európai Bizottság következő kiemelt szakpolitikai kezdeményezéseinek alapvető részeként kell tekinteni. Szeretnénk, ha létrejönne egy új vízügyi koalíció az európai kék megállapodás végrehajtásának elősegítése érdekében, és jelenleg dolgozunk az európai kék megállapodás érdekelt felei platformjának létrehozásán” – mondta el Milena Angelova, a Víztakarékos fogyasztás és a fogyasztók vízlábnyomukkal kapcsolatos tudatossága című EGSZB-vélemény előadója. Hangsúlyozta az uniós kék megállapodás fontosságát, amely az EGSZB kulcsfontosságú kezdeményezése, a vízzel kapcsolatos kérdésekben élenjáró uniós megállapodás.
Vitaindító beszédében Gaetano Casale, az IHE DELFT Vízügyi Oktatási Intézete kapcsolattartó irodájának igazgatója kijelentette, hogy a víz még mindig alulértékelt Európában. Véleménye szerint most elengedhetetlen a vízzel kapcsolatos fenntartható megközelítés, és jobban kell tudatosítani az emberekben a környezeti költségeket, a világ növekvő népessége jelentette kihívásokat és az éghajlatváltozást.
„Nagyon örülnék, ha mindannyian együtt – polgárok, kormányok, ügynökségek, tudósok, az ipar és a jogalkotók – megragadnánk ezt az egyedülálló lehetőséget, és átfogó előrelépést tennénk annak érdekében, hogy az egyik legértékesebb erőforrásunkat, a vizet – a talajban, a tengerben és az égben – jövőbiztossá tegyük” – mondta Hildegard Bentele, az Európai Parlament víz-keretirányelvvel foglalkozó árnyékelőadója. (ll)
December 5-i, Brüsszelben tartott plenáris ülésén az EGSZB vitát rendezett a fogyatékossággal élők nemzetközi napja és az olimpiai szellem megünneplésére.
December 5-i, Brüsszelben tartott plenáris ülésén az EGSZB vitát rendezett a fogyatékossággal élők nemzetközi napja és az olimpiai szellem megünneplésére.
Az EGSZB paralimpiai sportolók – köztük Joachim Gérard belga paralimpiai bajnok – meghívásával ünnepelte a fogyatékossággal élők nemzetközi napját és az olimpiai szellemet.
Az ülést megnyitó beszédében Oliver Röpke EGSZB-elnök leszögezte: „Ez a vita rávilágít arra, hogy sürgősen foglalkoznunk kell azokkal a különbségekkel a foglalkoztatásban, amelyekkel a fogyatékossággal élők szembesülnek. A meglévő jogi keretek ellenére túl sok embert zárnak ki a munkaerőpiacról a tartósan megmaradó akadályok. Az EGSZB intézkedéseket szorgalmaz a befogadó munkahelyek létrehozása, a rendszerszintű akadályok lebontása és annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítsuk az esélyegyenlőséget. A valóban befogadó Európának senkit sem szabad hátrahagynia.”
Joachim Gérard belga kerekesszékes teniszbajnok elmesélte az egybegyűlteknek, hogy amikor elkezdett teniszezni, gyakran meglepődve, sőt tiltakozással fogadták, mert kerekesszékével „tönkreteszi a pályát”. „Az elmúlt 10 évben hatalmas előrelépés történt, ha a csökkent mozgásképességűeknek a sport világában betöltött szerepéről van szó. Világszerte számos Grand Slam tornán játszottam, és ezeknek, valamint a paralimpiáknak köszönhetően érzem, hogy egyre inkább elfogadnak csúcssportolónak. Nem csupán paralimpikonnak, hanem csúcssportolónak.”
Anne d’Ieteren, a fogyatékossággal élők francia nyelvű sportszövetségének (La Ligue Handisport Francophone) elnöke rámutatott, hogy a paralimpiai játékok nagy sikerei ellenére még mindig számos akadály nehezíti a fogyatékossággal élők mindennapjait. „A sportlétesítmények jelentős része továbbra sem akadálymentes: nincsenek megfelelő parkolóhelyek, vagy rossz a kialakításuk. Lehet, hogy ezek apró problémáknak tűnnek, de halmozott hatásuk kizárhatja és visszahúzhatja a részvételt.”
Aurel Laurenţiu Plosceanu, az EGSZB kommunikációért felelős alelnöke köszöntötte Joachim Gérard-t és Anne d’Ieterent, és elmondta, hogy „jelenlétük és eredményeik arra hívják fel a figyelmünket, milyen inspiráló lehet az atlétikai kiválóság mindannyiunk számára, akik arra törekszünk, hogy maradéktalanul kibontakoztassuk a bennünk rejlő lehetőségeket. Teljesítményük ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a fogyatékossággal élők létfontosságú szerepet játszanak társadalmunkban és különösen a sport világában.”
Christophe Lefèvre, az EGSZB-n belül „A fogyatékossággal élők jogai” állandó csoport elnöke amellett érvelt, hogy hozzanak létre egy akadálymentességi mutatókat tartalmazó uniós akadálymentességi mechanizmust, amely olyan területekre terjedne ki, mint a fenntartható lakhatás, a sport, az igazságszolgáltatás és az oktatás. Pietro Vittorio Barbieri (az állandó csoport egyik tagja) pedig hozzátette: „rendkívül fontos, hogy az Európában fogyatékossággal élő emberek kivétel nélkül hozzáférjenek a sporthoz és az oktatáshoz. Így lehet mindannyiunk számára azonos kiváltságokat garantálni a társadalomban.” (lm)
