2024 áprilisában Enrico Letta közzétette régóta várt, az EU egységes piacának jövőjéről szóló jelentését, melynek címe: Jóval több, mint piac. Januári plenáris ülésén az EGSZB véleményt fogadott el a következő tárgyban:Hogyan lehet támogatni a szociális gazdaság szervezeteit az állami támogatási szabályokkal összhangban: néhány gondolat az Enrico Letta által írt jelentésben található javaslatok nyomán. Megkérdeztük a vélemény előadóját, Giuseppe Guerinit, hogy milyen mértékben és miért ihlette meg a Letta-jelentés, amely többek között arra kéri az európai intézményeket, hogy javítsák az állami támogatások jogi keretét, és tegyék lehetővé a szociális vállalkozások számára, hogy könnyebben jussanak hitelhez és finanszírozáshoz. E jelentés következtetései alapján hogyan tervezi az EGSZB segíteni ezeket a vállalkozásokat az állami támogatási szabályoknak való megfelelésben?

A származás és a társadalmi hovatartozás soha nem lehet akadálya a sikernek – írja Evgi Sadegie, a Schotstek ügyvezető igazgatója, egy hamburgi és berlini székhelyű szervezeté, amely az esélyegyenlőséget és a kulturális sokszínűséget támogatja a munka világában. Egyedülálló ösztöndíjprogramjainak célja, hogy támogassák az intelligens, ambiciózus és motivált, migráns hátterű fiatalokat a kutatásban, az üzleti életben és a társadalomban betöltött vezető pozíciók felé vezető úton. A Schotstek erős hálózatok kiépítésének és a megfelelő készségek elsajátításának segítésével lehetővé teszi a tehetséges diákok és fiatal szakemberek számára, hogy teljes mértékben kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket.

Evgi Sadegie írása

Németország kulturálisan sokszínű ország, de ez még mindig alig tükröződik a gazdasági, tudományos, kulturális és politikai szféra legfelsőbb szintjein. A migráns hátterű személyek gyakran szembesülnek olyan akadályokkal, amelyek súlyosbítják a társadalmi egyenlőtlenségeket, kihasználatlanul hagyják innovációs potenciáljukat, és gyengítik a társadalmi kohéziót. Az előítéletek, az egyenlőtlen oktatási lehetőségek, valamint a példaképek és kapcsolatok hiánya sok tehetséges ember szakmai előmenetelét akadályozza.

A Schotsteket 2013-ban Sigrid Berenberg alapította néhány barátjával. Sigrid Berenberg ügyvéd, aki évek óta elkötelezett a társadalmi igazságosság és sokszínűség előmozdítása mellett. Hasonlóan gondolkodó emberekkel együtt azért alapította a Schotsteket, hogy a migráns hátterű intelligens, ambiciózus és motivált fiatalokat vezetői pozíciókba segítse. Olyan kiemelkedő teljesítményt nyújtó ösztöndíjasokat támogat, akik befolyással lesznek a jövőre és döntéshozókká válnak. Sigrid Berenberg sok éven át teljesen önkéntes alapon vezette a programot.

A Schotstek egy nonprofit szervezet, amely adományokból és más vállalatokkal együttműködve megvalósított közös kezdeményezésekből finanszírozza magát. Programját számos partner, tanácsadó testület és barát aktívan támogatja, akik mindannyian magas szintű döntéshozók a legkülönbözőbb iparágakból és kultúrákból. Külön említést érdemel, hogy a hét partner közül három és a jelenlegi ügyvezető igazgató maga is a Schotstek program ösztöndíjasa volt. Ez azt mutatja, hogy a vállalaton belüli felelősséget fokozatosan átadják a Schotstek által támogatott tehetséges embereknek, és a szervezet így tartós hatást gyakorol.

A Schotstek egyedülálló támogatását két párhuzamos program keretében nyújtja a hallgatóknak és a fiatal szakembereknek: egy Hamburgban működő program, évente legfeljebb 25 hallgatóval, és egy Hamburgban és Berlinben működő, fiatal szakembereknek szóló program révén, mely évente legfeljebb 20 hallgatót fogad. A kétéves kötelező program befejezése után a résztvevők kapcsolatban maradnak egymással, és továbbra is részt vehetnek különböző rendezvényeken.

A Schotstek elképzelésének középpontjában az erős hálózatok kiépítése áll: sok migráns hátterű fiatal nem jut hozzá a karrierépítés szempontjából oly fontos szakmai és társadalmi kapcsolatokhoz. A Schotstek kapcsolatba hozza őket egykori diákokkal, tanácsadó testületekkel és szakemberekkel az üzleti élet, a tudomány, a politika, a kultúra és a társadalom területéről. Rendszeresen szerveznek rendezvényeket, például tematikus esteket és előadásokat neves személyiségekkel, ahol megvitathatják nézeteiket és bővíthetik látókörüket. Ezek a kapcsolatok karrierlehetőségeket nyitnak meg, és olyan közösséget hoznak létre, amely lehetővé teszi a hosszú távú támogatást és a kölcsönös sikert. A végzettek fő feladata most az, hogy megosszák tudásukat és kapcsolataikat, folyamatosan bővítve ezáltal a Schotstek hatókörét.

A Schotstek olyan szemináriumokat és coaching foglalkozásokat kínál, amelyek kifejezetten a vezetői pozíciókra készítik fel a résztvevőket. A képzésen keresztül fejlesztik az olyan alapvető kompetenciáikat, mint a kommunikációs készségek, az önbizalom és a vezetői képességek. A résztvevők mentorálás révén személyes támogatást is kapnak. Kapcsolatba kerülnek tapasztalt szakemberekkel és vezetőkkel, akik értékes betekintést nyújthatnak a szakmai világba, segíthetik őket karrierjük megtervezésében, illetve a szakmai kihívások kezelésében. A mentorok példaképként szolgálnak, és arra ösztönzik a résztvevőket, hogy törekedjenek karriercéljaik elérésére és az akadályok leküzdésére.

A Schotstek program másik sajátossága a kulturális életben való részvétel elősegítése. A résztvevők múzeumokba, színházakba, operaházakba, galériákba és más kulturális intézményekbe látogatnak. Ez erősíti kulturális képzésüket, személyes fejlődésüket és a saját városaikkal való azonosulásukat. Ezek az élmények szélesítik látókörüket és elősegítik az összetartozás érzését.

A Schotstek törekszik a sokszínűség ösztönzésére a vezetői pozíciókban. A származás és a társadalmi hovatartozás többé nem lehet akadálya a sikernek. Megalakulása óta a Schotstek már több száz fiatalt támogatott, a szervezetben több mint 240 résztvevő és végzett hallgató tevékenykedik. Sokan közülük részt vesznek az Alumni Tanácsadó Testület munkájában, nagykövetként tevékenykednek, támogatják a közösségi médiában végzett munkát, vagy megosztják barátként vagy mentorként szerzett tapasztalataikat. Mindenki, aki Schotsteker ösztöndíjas volt, állandó tagja marad a hálózatnak – ez a tartós siker modellje. A program 2023-as berlini kiterjesztése azt mutatja, hogy ez a koncepció más városokban is sikeresen megvalósítható.

A Schotstek több mint egy támogatási program – ez egy olyan mozgalom, amely lenyűgözően mutatja be, hogyan lehet a sokszínűséget előmozdítani és kiemelni a magas felelősséggel járó pozíciókban. A Schotstek olyan lehetőségeket teremt, amelyek túlmutatnak az egyéni sikereken, és példát mutat arra, hogy Németország a bevándorlás országaként hogyan tudja teljes mértékben kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. A kiemelkedő tehetségek előmozdításával és az akadályok felszámolásával a program döntő szerepet játszik egy méltányosabb és időtállóbb társadalom kialakításában, ami elengedhetetlen a globalizált világban.

Evgi Sadegie, M.A. török tanulmányok, a Schotstek gGmbH ügyvezető igazgatója, ő maga is a 2014-es évfolyam öregdiákja. Jelenlegi megbízatása előtt a Hamburg Civic Foundation „Yoldaş” mentorálási projektjét vezette, amely a török anyanyelvű, társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű családok gyermekeit támogatja. Ezzel az esélyegyenlőségi spektrum egy másik fontos pontján is előmozdította az esélyegyenlőséget. Széles körű projektvezetői tapasztalatával, különösen a mentorálás és a kultúrák közötti együttműködés területén, aktívan részt vesz a sokszínűség és a társadalmi integráció előmozdításában.

Az UNHCR, azaz az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala kész támogatni azokat a szíreket, akik úgy érzik, hogy biztonságban hazatérhetnek. A többieknek viszont azt tanácsolja, hogy ne térjenek vissza egy olyan országba, amelyet politikai bizonytalanság jellemez, és amely a világ egyik legsúlyosabb humanitárius válságával küzd, ahol a lakosság 90%-a a szegénységi küszöb alatt él – írja Jean-Nicolas Beuze, az UNHCR munkatársa.

Jean-Nicolas Beuze írása

Mivel Bassár el-Aszad elnök bukását követően gyorsan változik a szíriai politikai helyzet, Európa-szerte előtérbe került a világ legnagyobb menekültcsoportjáról folyó vita.

Egyre több uniós ország szünetelteti a szírek menedékjog iránti kérelmével kapcsolatos döntéseket, és néhányan olyan kezdeményezéseket jelentettek be, hogy például charterjáratokat és pénzügyi ösztönzőket vagy „visszatérési bónuszokat” biztosítanak, csak hogy hazatérésére ösztönözzék a menekülteket. Jelentések szerint más tagállamok még azt is tervezik, hogy menekültstátuszuktól függetlenül kitoloncolják a jelenleg a területükön tartózkodó szíreket.

Ahhoz, hogy az uniós tagállamok megalapozott menekültügyi döntéseket hozhassanak, fel kell mérniük, hogy Szíria biztonságos-e a jelenleg Európában tartózkodó szírek visszatérése szempontjából. Mivel gyorsan változik a helyzet az országban, jelenleg lehetetlen végleges döntést hozni a biztonsággal kapcsolatban. A szíriai biztonsági helyzet továbbra is bizonytalan, mivel az ország a béke és a megbékélés lehetősége és a további erőszak kockázata között ingadozik.

Külföldön élő szír menekültek milliói számára jelent dilemmát az, hogy mit jelent a hazájukban kialakult helyzet saját jövőjük szempontjából. Azt kérdezik maguktól, hogy biztonságban lesznek-e Szíriában. Tiszteletben tartják-e majd a jogaikat? Egyesek számára megvalósíthatóbbnak tűnhet a visszatérés lehetősége, mások számára azonban továbbra is komoly aggályok merülnek fel.

Mit tartogat a jövő az etnikai vagy vallási kisebbségekhez tartozók, az eltérő politikai nézeteket vallók vagy az LMBTQ + közösség tagjai számára? Erre továbbra sincs egyértelmű válasz.

Mindenesetre tiszteletben kell tartanunk azok döntését, akik biztonságosnak érzik a visszatérést, és lehetőség szerint támogatnunk kell őket abban, hogy visszatérjenek és visszailleszkedjenek közösségükbe. Az UNHCR azonban mindenki más esetében óva int a kitoloncolástól, hiszen az országban továbbra is instabilitás és politikai bizonytalanság van.

Az Európai Unióból való visszatoloncolás sértené a szírek menekültként érvényes jogait, és azzal a kockázattal járna, hogy visszatérésükkor esetleg súlyos és helyrehozhatatlan kár éri őket.

A Szíria különböző részein zajló fegyveres erőszak, valamint az azzal kapcsolatos bizonytalanság, hogy az új hatóságok hogyan fogják kezelni a lakosság, különösen a kiszolgáltatott csoportok szükségleteit, sokak számára koraivá teszi azt, hogy elgondolkodjanak a visszatérésen. Fontos tiszteletben tartani az ebben a kérdésben hozott döntésüket. Ezért az uniós tagállamoknak és a Szíriával szomszédos országoknak, amelyek több mint egy évtizede nagylelkűen fogadják a szír menekültek többségét, továbbra is védelemben kell részesíteniük a területükön tartózkodó szíreket.

Az ellenségeskedések november végi eszkalálódása miatt 1,1 millió belső menekült lett az országban, akik közül mintegy 627 000 embernek újonnan kellett elhagynia lakóhelyét; ráadául ezek 75%-a nő és gyermek.

A túl korai visszatérések jelentős kockázatokkal járnak, nem utolsósorban a lakóhelyelhagyás ördögi körét erősítik – Szírián belül és határokon átnyúlóan egyaránt –, és végső soron tovább mélyítik a válságot.

A tömeges lakóhelyelhagyáson túl Szíria a világ egyik legsúlyosabb humanitárius válságával is küzd. A konfliktus során Szíria infrastruktúrájának nagy része – többek között kórházak, iskolák és lakások – megsemmisült. A legtöbb menekültnek nincs otthona, ahová visszatérhetne. Számos régióban még mindig hiány tapasztalható az élelmiszer-, a tiszta víz- és az orvosi ellátás terén. Az alapvető szolgáltatások, a gazdasági lehetőségek és a biztonság hiánya miatt a visszatérők nehezen tudják megfelelő és méltó módon újrakezdeni az életüket. A szír lakosság kimagasló aránya, 90%-a a szegénységi küszöb alatt él.

Az elmúlt hetekben észrevehetően nőtt azoknak a szíreknek a száma, akik önként hazatértek Libanonból, Törökországból és Jordániából: az előzetes becslések szerint 125 000 emberről, azaz naponta mintegy 7000 főről lehet szó. Az ilyen visszatérések hátterében egyéni döntések húzódnak meg, az UNHCR pedig elkötelezetten támogatja azokat, akik úgy döntenek, hogy most visszatérnek.

Európában és a szomszédos országokban is sok szíriai mérlegeli, hogy biztonságos-e a visszatérés, és hogy vajon mire számíthat az alapvető szolgáltatások és az újrakezdés terén, de közben nagyon régóta szeretne újra együtt lenni szeretteivel. Ezért sokan úgy gondolják, hogy hazamennének egy rövid időre, hogy felmérjék az ottani helyzetet. Fontos, hogy ezt úgy is megtehessék, hogy közben ne kelljen attól tartaniuk, hogy elveszítik menekültstátuszukat Európában. Ezek a rövid, helyzetfelmérő hazalátogatások elengedhetetlenek ahhoz, hogy az emberek megalapozott döntéseket hozzanak. Ezektől jobb eredmények is várhatók, beleértve a biztonságos és tartós visszatérést is.

Fontos a türelem és az óvatosság, hiszen a szírek várják, hogy meglegyenek a biztonságos visszatéréshez és a közösségükbe való sikeres visszailleszkedéshez szükséges feltételek. Sok szír fontolgatja most a hazatérést, az UNHCR pedig kész támogatni őket. Több évnyi hontalanság után ez sokak számára régóta várt lehetőség lehet arra, hogy véget vessenek menekülésük kálváriájának, és a Szíriába való visszatéréssel végre tartós megoldást találjanak. Az Európai Unió és az UNHCR a száműzetésük során mindvégig kiállt mellettük, és akkor is mellettük leszünk, amikor visszatérnek és egy új Szíria építésébe kezdenek.

Jean-Nicolas Beuze az UNHCR képviselője az EU-ban, Belgiumban, Írországban, Luxemburgban, Hollandiában és Portugáliában, korábban pedig Irakban, Jemenben és Kanadában dolgozott országképviselőként. Több mint 27 éve dolgozik az ENSZ-nél az emberi jogok, a békefenntartás és a gyermekvédelem területén terepen, illetve a központban.

Az Aszad utáni Szíriára adott uniós válasz nem mentes a kihívásoktól, mivel egyensúlyt kell teremteni a humanitárius szükségletek, a migrációs politika, valamint az ország stabilizációja és újjáépítése között. A belpolitika és a rövid távú megfontolások azzal a veszéllyel járnak, hogy prioritásként kezelik és felgyorsítják a menekültek visszatérését, miközben az összehangolt és kiegyensúlyozott megközelítések döntő szerepet játszhatnának Szíria stabilizálásában és a hosszú távú fejlődés előmozdításában – írja az EGSZB info meglepetésvendége, Alberto-Horst Neidhardt, az Európai Politikai Központ egyik vezető migrációs szakértője.

Alberto-Horst Neidhardt vezető politikai elemző és az Európai Politikai Központ (EPC) „Migráció és sokféleség” elnevezésű európai programjának vezetője. A menekültügyi és migrációs jogszabályokkal és szakpolitikákkal, az uniós polgárok jogaival, a dezinformációval, valamint a migrációs politikával foglalkozik. Uniós jogi doktori fokozatot szerzett az Európai Doktori Intézetben. Előadásokat tart a lillei Katolikus Egyetemen a migrációs és mobilitási politikákról, az uniós kormányzásról és az etikai döntéshozatalról.

Alberto-Horst Neidhardt írása

Egy hónappal Bassár el-Aszad brutális uralmának vége után az EU hivatalos reakciója továbbra is nagyrészt arra korlátozódik, hogy bejelentette, hogy támogatást nyújt majd a fejlesztéshez és a gazdasági stabilizációhoz. Továbbra sem világos, hogy feloldják-e a Szíriával szembeni szankciókat, és ha igen, mikor. Az európai támogatás a kisebbségek védelmétől és olyan egyéb garanciáktól függ, amelyeket továbbra is bizonytalanság övez. Szíriában nagyon összetett a politikai, a biztonsági és a humanitárius helyzet, ami arra enged következtetni, hogy a demokratikus konszolidáció hosszú időt vesz majd igénybe és sok kihívással fog járni. Mindez arra is jó lesz, hogy kiderüljön, hogy az EU képes-e egységesen fellépni és intézkedni az ország jövőjével kapcsolatban. Mindenesetre több európai ország rögtön jelezte, hogy azonnali és közös prioritást jelent a lakóhelyüket elhagyni kényszerült szírek visszaküldése. Decemberben, mindössze néhány nappal azután, hogy az Aszad-rezsim elvesztette Damaszkuszt, Ausztria – ahol az FPÖ vezetője, Herbert Kickl kapott most megbízást kormányalakításra – „visszatérési bónuszt”, illetve kitoloncolási programot jelentett be a bűnügyi nyilvántartásban szereplők számára. Hollandiában a jobboldali nacionalista Geert Wilders vezette koalíciós kormány azt tervezi, hogy biztonságos területeket jelöl ki a visszatéréshez. Németország is bejelentette, hogy „felülvizsgálják és visszavonják” a szíreknek nyújtott védelmet, ha az ország stabilizálódik. Más európai országok is hasonló nyilatkozatokat tettek, illetve szorosan figyelemmel kísérik a helyzetet. Ennek fényében még a szankciók megszüntetéséről szóló döntést is az a cél vezérelheti, hogy megvalósuljanak a visszatérések, azaz nem az áll a háttérben, hogy időközben máshogy tekintenek Szíria új vezetésére.

Európa-szerte egyre nő a szélsőjobboldali és bevándorlásellenes pártok támogatottsága, ami a német parlamenti választások közeledtével egyértelműen abba az irányba mutat, hogy inkább a nemzeti prioritások és a rövid távú választási matematika határozzák meg a tagállamok Szíriával kapcsolatos elképzeléseit. 2015 és 2024 között az uniós tagállamok több mint egymillió szírnek nyújtottak védelmet, a legtöbbnek Németországban. A szír menekültek jelenléte vitákkal terhelt politikai és társadalmi kérdéssé vált. A széles körben ismertté vált biztonsági incidensek, a magas infláció és a növekvő energiaköltségek közepette számos menekülteket befogadó országban egyre kevésbé befogadó a közvélemény. Ennek a változásnak a nyomán egyre elfogadottabb az ellenséges retorika és a gyűlölködő politika. Annak ellenére, hogy az Európai Bizottság és az UNHCR is óvatosságra int a visszatérésekkel kapcsolatban, ez a dinamika afelé viheti az európai kormányokat, hogy akár egyoldalúan is felgyorsítsák azokat.

Az Aszad-rezsim decemberi bukása óta már több mint 125 000 menekült tért vissza Szíriába, legtöbbjük a szomszédos országokból. Azonban borúsak a kilátásaik. A szíriai lakosság több mint fele már a közelmúlt eseményei előtt is attól szenvedett, hogy bizonytalan az élelmiszer-ellátás, hárommillióan pedig súlyos éhínségnek voltak kitéve. Mivel a konfliktusban sok épület megsemmisült, a befogadó létesítmények már most is kapacitásuk határán vannak. Az UNHCR szerint közel 300 millió EUR-ra van szükség a hazatérők megsegítéséhez, illetve menedékhelyek, élelem és víz biztosításához. Az EU-nak és a tagállamoknak összehangolt megközelítéseket kell kidolgozniuk a szírek biztonságos és önkéntes hazatelepülésének hosszú távú elősegítésére, de az azonnali prioritás most az lenne, hogy kezeljük az ország humanitárius szükségleteit. Ha arra kényszerítjük a menekülteket, hogy gyorsan térjenek vissza egy háború sújtotta, instabil országba, az visszafelé sülhet el, hiszen ez tovább korlátozza az élelmiszerhez, az energiához és a menedékhez való hozzáférést. A nagyarányú visszatérések megzavarhatják a már egyébként is sérülékeny régiók etnikai és társadalmi-gazdasági szerkezetét is. Az is egy kiegyensúlyozott és fenntartható megközelítés mellett szól, hogy a szír diaszpóra potenciálisan hozzájárulhat az újjáépítési erőfeszítésekhez. Az országnak mérnökökre, orvosokra, közigazgatásban dolgozókra, tanárokra és fizikai munkásokra lesz szüksége. A szírek értékes tudást és tapasztalatokat szereztek Európában az érintett ágazatokban, többek között az oktatásban, az építőiparban és az egészségügyben, de még így sem lesz könnyű megtalálni a megfelelő szakembereket. A végső visszatérés nem feltétlenül segít az újjáépítésben sem, hiszen az Európából érkező hazautalások döntő szerepet játszhatnak a szegénység csökkentésében és a fenntartható fejlődésben. A diaszpóra szerepvállalása révén az Európában élő szírek segíthetnek az EU és az Aszad utáni Szíria közötti diplomáciai és kulturális kapcsolatok megerősítésében is.

Előfordulhat azonban, hogy a tagállamok nehezen tudnak kiegyensúlyozott megközelítést elfogadni, és nem sikerül összehangolt menetrendet követni. Egyes országok számára prioritást jelenthet a hosszú távú stabilitás és Szíria újjáépítése, ami lehetővé teszi, hogy a visszatérésekre spontán kerüljön sor, mások viszont elhamarkodottan arra juthatnak, hogy pénzügyi ösztönzőket kínálnak az önkéntes hazatelepüléshez, vagy akár szisztematikusan felülvizsgálják a szírek jogállását, amint – akár kissé is – javul a humanitárius helyzet. A menekültstátusz szisztematikus felülvizsgálata azonban komoly jogi akadályokba fog ütközni, és jelentős pénzügyi és adminisztratív költségekkel fog járni. Eközben a visszatérésre irányuló ösztönzőknek azt is figyelembe kell venniük, hogy az Európába menekült szírek többsége mostanra beilleszkedett itt, és több mint 300 ezren megszerezték az uniós polgárságot is. Ráadásul az ország kedvezőtlen gazdasági és munkaerőpiaci kilátásai még a leginkább motiváltakat is visszatarthatják a visszatéréstől. Alapvető kérdés lesz, hogy lehetővé válik-e a szírek számára az úgynevezett „időszakos mozgás”, azaz a korlátozott időre történő visszatérés úgy, hogy az európai fogadó országok továbbra is fenntartható lehetőségeket kínálnak a tartósabb visszatérésre. Ezek a kérdések elkerülhetetlenül összefonódnak az uniós migrációs politikáról folytatott szélesebb körű vitákkal. A visszatérést szabályozó uniós irányelv reformjáról szóló jövőbeli tárgyalások – amelyre vonatkozóan az Európai Bizottság hamarosan javaslatot fog előterjeszteni – döntő lendületet kaphatnak attól függően, hogy hogyan alakulnak a szírek visszatéréséről folytatott megbeszélések. Mindenesetre az irányelv reformja során is kialakulhat majd további megosztottság az uniós tagállamok között. Alapvetően újra kell gondolni a migrációs politikákat ahhoz, hogy hatékonyan kezelni lehessen velük napjaink kihívásait, így a lakóhelyüket elhagyni kényszerült szírekkel kapcsolatos uniós megközelítés valószínűleg az új ciklus első kritikus fordulópontját fogja jelenteni.

Január 1-jén Lengyelország vette át a stafétát Magyarországtól az EU élén, és az év első hat hónapjában ő vezeti az EU Tanácsának elnökségét. A lengyel elnökség Európa számára sorsfordító pillanatban kezdődik meg, hiszen vele egy időben lép hivatalba az új Európai Bizottság. 

Mivel az Ukrajna elleni orosz háború továbbra is szakadatlanul tart, a geopolitikai feszültségek pedig Európa közelmúltbeli történelmében tetőpontra hágtak, a lengyel prioritások fókuszában a biztonság mindenek felett álló témája áll. Ez magában foglalja a külső, belső, gazdasági, energia-, élelmezés- és egészségbiztonságot, valamint a jogállamiság biztosítását.

Ezek a prioritások összecsengenek azzal, hogy az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elkötelezett a kohézió előmozdítása, a demokratikus értékek megőrzése és a stabil jólét biztosítása mellett. „Az EGSZB a lengyel elnökség megbízható és elkötelezett partnere lesz, és elkötelezettek vagyunk amellett, hogy aktív szerepet játsszunk az új európai ciklust meghatározó politikai prioritások kialakításában” – jelentette ki Oliver Röpke, az EGSZB elnöke.

A lengyel elnökség felkérésére az EGSZB 14 feltáró véleményt dolgoz ki. Tekintse meg új brosúránkat, és tudjon meg többet ezekről és az EGSZB egyéb, 2025 első felében esedékes munkájáról. Az kiadvány révén megismerheti az EGSZB lengyel tagjait, illetve az általuk képviselt szervezeteket. A kiadvány csak online formában, angol, lengyel, francia és német nyelven jelent meg. (ll)

2025. január 23.

A 2025. évi LUX európai közönségdíjra jelölt Áradás című film vetítése

2025. február 3.

Társadalmi igazságosság a digitális korban

2025. február 18.

A fogyatékossággal foglalkozó globális csúcstalálkozó felé: A fogyatékossággal élő személyekre is kiterjedő fejlesztésért és humanitárius fellépésért

2025. február 26–27.

Az EGSZB plenáris ülése

A Munkavállalók csoportjának cikke

Az európai ipar számos különböző kihívással néz szembe, többek között a rendkívül magas energiaárakkal, a szakképzett munkaerő vonzásának nehézségeivel és a finanszírozáshoz való hozzáférés problémáival. 2023-ban az EU előterjesztette a zöld megállapodáshoz kapcsolódó ipari tervet, amely a karbonsemlegesség elérését helyezi előtérbe. Az Ursula von der Leyen elnök által tavaly ősszel előterjesztett politikai iránymutatások egy tisztaipar-megállapodást is előírnak, amely a Draghi-jelentéssel összhangban a versenyképes ipar és a minőségi munkahelyek előmozdítását célozza.

Az ipar a zöld és digitális átállás, valamint gazdasági rendszerünk alapvető részét képezi. De mit jelent ez az új megállapodás a munkavállalók számára? Az erős, szakszervezeti összetételű, jól fizetett és jó munkakörülményekkel rendelkező munkaerő nemcsak a szakszervezetek, hanem a társadalom egésze, a demokrácia, a társadalmi stabilitás és a vállalatok termelékenysége szempontjából is fontos.

Megfelelő iránymutatás és megfelelő állami finanszírozás nélkül a Draghi-jelentésnek és a versenyképességi menetrendnek csak a deregulációt jelentő részei maradhatnak meg végül ebből a tervből. Ennek következtében az európai szociális modell sérülhet, mivel a bérek és a munkakörülmények lefelé ívelő spiráljával romboló verseny indulna meg.

E probléma kezelése érdekében az EGSZB Munkavállalók csoportja és az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ) február 14-én közös konferenciát szervez a minőségi munkahelyeket szolgáló európai iparpolitikáról az EGSZB épületében. Kérünk minden érdeklődőt, hogy jelöljék meg az eseményt a naptárukban, és vegyenek részt a vitában. 

Decemberben az EGSZB-nél filmvetítés keretében volt látható az Under the Grey Sky [Felettünk a szürkeség] című film. Az alkotás belarusz újságírókról szól, akik szörnyű árat fizettek azért, mert beszámoltak az országukban tapasztalható politikai zavarokról.

Az Under the Grey Sky a Lengyelországban élő belarusz filmrendező, Mara Tamkovics első nagyjátékfilmje. A szívszorító történet középpontjában egy belarusz újságíró, Léna áll, akit börtönbe vetnek azért, mert élőben közvetítette a minszki Változások terén tartott békés tüntetés elleni erélyes kormányzati fellépést. 2020-ban vagyunk, és soha nem látott mértékű tüntetéshullám söpör végig Belaruszon az elcsalt választásokat követően, amelyek eredményeként Alekszandr Lukasenkót hatodik alkalommal is újraválasztották.

Lénát és operatőrét, Olját letartóztatják, mivel még azután is közvetítenek a tüntetésekről, hogy egy rendőrségi drón beazonosítja őket. A cselekmény kafkai abszurditású fordulatai során Lénát először lázadások szervezésével és a tömegközlekedés rendjének megzavarásával vádolják, amit később hazaárulásra módosítanak. A hétnapos őrizetből egy titkos tárgyalást követően nyolc év börtönbüntetés lesz. Kolléganőjét két évre ítélik. Léna férje, Ilja, aki maga is ki van téve a rendszert védő rendőrség zaklatásának, kétségbeesetten próbálja elérni szabadlábra helyezését. Ennek érdekében igyekszik meggyőzni Lénát, hogy a szabadságért cserébe vallja magát bűnösnek. Ám Léna erre nem képes.

A filmet a belarusz Belsat TV újságírói, Kacjarina Andrejeva és férje, Ihar Iljas, valamint kollégája, Darja Csulcova igaz története ihlette. Darja letöltötte kétéves börtönbüntetését, Kacjarina és Ihar azonban jelenleg is börtönben van. Az újságírónő meghosszabbított, nyolc év három hónapos börtönbüntetését tölti. Ám közel sem ők az egyetlenek: a Fehérorosz Újságírószövetség szerint 2024 végén még mindig 45, a médiában dolgozó személy van rács mögött. Sokan még azt követően is nyomás alatt állnak, hogy elhagyták az országot.

A film világpremierje a New York-i Tribeca fesztiválon volt, 2024 júniusában.

December 13-án az Under the Grey Sky című filmet Mara Tamkovics jelenlétében vetítették le az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnál (EGSZB). Az eseményre egy szeminárium keretében került sor, amelynek témája az volt, hogy milyen szerepet tölt be a belarusz független média a reziliens és demokratizálódó társadalom előmozdításában.

Az EGSZB Mara Tamkoviccsal beszélgetett a filmről:

Mennyire hűen mutatja be a film Kacjarina Andrejeva életének valódi történéseit és sorsát? A 2020-as tüntetéseken és Kacjarina tárgyalásán készült eredeti felvételeket láthatjuk benne?

A filmben többször is a valódi felvételeket láthatjuk. A tüntetés, amelyről a főszereplők a film elején közvetítenek, ugyanaz, amelyet Kacjarina Andrejeva és Darja Csulcova is filmre vett. Az ő felvételeiket építettük be a színészekkel felvett jelenetbe. Raman Bandarenka fogva tartásának képei, amelyeket a szereplők a laptopjukon néznek, szintén valódi felvételek (szerk. megj.: Raman Bandarenka aktivistát maszkot viselő huligánok halálra ütlegeltek, miután megpróbálta megakadályozni, hogy levágjanak néhány piros és fehér, a szovjet megszállás előtti belarusz zászlót szimbolizáló szalagot). A film végén egyfajta epilógusként bemutatok egy montázst azokból az élő közvetítésekből, amelyeket Kacjarina a tüntetéseken készített.

Az alapcselekmény szorosan kapcsolódik a valósághoz: például az, ahogyan az újságírókat letartóztatják és büntetőeljárás alá vonják, vagy a meghozott ítélet. De a célom nem az volt, hogy pontosan beszámoljak az eseményekről. Ehelyett az érzelmi oldalát kívántam bemutatni azoknak a döntéseknek, amiket meg kellett hozniuk, valamint azt, hogy milyen fájdalmas választások előtt álltak. A szereplők nevét megváltoztattuk, hogy valamennyire elkülönüljenek az ihletül szolgáló valódi személyektől, de azért is, hogy a nézők érezzék, hogy ez a történet csak egy a sok közül, metaforája annak, amin egy egész nemzet keresztülment. 

Belaruszban tudja a nagyközönség, hogy mi történt Kacjarina Andrejevával és más, hozzá hasonló újságírókkal? Lehet tudni, hogy hányan szenvedtek el ugyanilyen vagy hasonló sorsot?

A politikai letartóztatások és elnyomó intézkedések annyira elterjedtek Belaruszban, hogy nehéz nem tudni arról, hogy mi történik. Az elnyomás különböző formái legalább 13 000 embert sújtottak eddig, és 2020 óta legalább félmillióan hagyták el az országot. Ez egyszerűen túlságosan nagy tömeg ahhoz, hogy el lehessen tussolni.

Belaruszban a politikai foglyok (büntetőjogi eljárás során vádlottak vagy elítéltek) számra több éve tartósan 1300 körül van. Ugyanakkor tudni kell, hogy több százan, vagy akár több ezren már letöltötték büntetésüket, néhányan korábban szabadultak, sok újonnan elítélt pedig fél attól, hogy kérje a politikai fogoly státuszt. Az elnyomás folyamatosan, mintegy futószalagon szállítja az új rabokat a szabadon bocsátottak helyére. 

Mi volt a fő motivációja ennek a filmnek az elkészítésére? Mit szeretne elérni vele?

Amikor a belarusz rezsim brutálisan leverte a 2020-es tüntetést, belaruszként úgy éreztem, hogy sürgősen tenni kell valamit. Mivel korábban újságíróként dolgoztam, nagyon át tudom érezni a szereplőim helyzetét és kilátásait. Filmesként pedig egy erős, megindító történetet láttam, amit mindenképpen el kell mesélnem. 

Reményei szerint milyen üzenetet vagy érzelmet visz majd magával a néző a film megtekintése nyomán?

Nagyon remélem, hogy az emberek elgondolkodnak majd arról, hogy mit is jelent valójában a szabadság; mibe kerül és vajon értékelik-e a meglétét. Szeretném, ha gondolnának Kacjarinára, Iharra és mindenkire, aki börtönben van. A szabadságot ugyanis Európában nagyon sokan magától értetődőnek tartják. 

Mit tehet segítségképpen az EU – az intézmények, a civil társadalom, az újságírói és az emberi jogi szervezetek, valamint a nemzeti kormányok?

Azt kérem az EU-tól, hogy ne feledkezzen meg Belaruszról és ne mondjon le róla veszett ügyként. Kultúránk, médiánk és civil társadalmunk az EU támogatásának köszönhetően képes túlélni ezt a hatalmas nyomást. Talán hosszú távú beruházásnak tűnik, de meg fog térülni.