Januári plenáris ülésszakán az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) azzal foglalkozott, hogy milyen hatással van az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás a békére, a biztonságra és a védelemre. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy sürgősen reziliens megoldásokat kell kialakítani a globális kihívások kezelésére.

Mivel az európai projekt alapvető küldetése a béke előmozdítása és megőrzése, Európának keményebben kell dolgoznia a béke megszilárdításán.

Véleményében az EGSZB hangsúlyozza, hogy a béke előmozdítása elválaszthatatlan az alapjogok és a demokrácia fenntartásától és előmozdításától. Ezért az EGSZB álláspontja szerint az EU külpolitikáiban fokozottan figyelembe kell venni az éghajlat és a biztonság közötti összefüggést. Ennek érdekében proaktív kapcsolódási pontokat kell létrehozni a külkapcsolatokért és az Unió belső kohéziójáért felelős intézmények, valamint a tagállamok biztonsági és védelmi szolgálatai között. Az „éghajlat és a biztonság közötti összefüggés” kifejezés arra a hatásra utal, amelyet az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás gyakorol a békére, a biztonságra és a védelemre.

Ozlem Yildirim EGSZB-tag és a vélemény előadója kijelentette: „Az EGSZB konkrét intézkedéseket is javasol a hatékony felkészülés érdekében: be kell fektetni reziliens válaszokba, fel kell készíteni a döntéshozatali folyamatokat a jövőbeli feszültségekre, és mindenekelőtt ki kell dolgozni egy valódi uniós szintű stratégiát ezen a területen. A megelőzés szempontjából fontos az is, hogy minden fél mielőbb és hatékonyan teljesítse az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kötelezettségvállalásokat.”

Az Európai Bizottság javaslata figyelembe veszi az éghajlat és a biztonság közötti összefüggést. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy a dokumentum nem határozza meg kellőképpen a kérdést földrajzi, politikai és katonai szempontból. Nem veszi ugyanis figyelembe ennek az összefüggésnek a folyamatosan változó jellegét, miközben a helyzet egyre romlik, és komoly feszültségekhez vezethet a tagállamok között. Az éghajlat és a biztonság közötti összefüggésnek az Európai Bizottság és a tagállamok között egyedi és állandó párbeszéd tárgyát kell képeznie. (at)

A kisvállalkozások növekedésének előmozdítása érdekében az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) támogatja az Európai Bizottság központ szerinti adórendszerre (HOT) irányuló javaslatát. Tanácsadó véleményében az EGSZB további intézkedéseket szorgalmaz, és hangsúlyozza, hogy a hatékony végrehajtás és érzékenyítés érdekében szorosabb együttműködésre van szükség az Európai Bizottság, a tagállamok, valamint a mikro-, kis- és középvállalkozások (mkkv-k) képviselői között.

A kkv-k, amelyek az EU-ban a nem pénzügyi vállalkozások elképesztő hányadát, 99,8%-át teszik ki, jelentős mértékben járulnak hozzá a foglalkoztatáshoz (66,6%) és a hozzáadott értékhez (56,8%). Az Európai Bizottság központ szerinti adórendszerre (HOT) irányuló javaslata, amely a szélesebb körű kkv-segélycsomag részét képezi, a szabályozási terhek enyhítését és az e vállalatokra vonatkozó adózási eljárások egyszerűsítését célozza. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy sürgősen el kell fogadni az mkkv-k növekedésének ösztönzésére irányuló HOT-javaslatot, amely a határokon átnyúló tevékenységeket folytató önálló kkv-kat célozza meg. A javasolt enyhítések összhangban vannak az EGSZB azon célkitűzésével, hogy a GDP és a foglalkoztatás hosszú távú növekedése számára kedvező környezet jöjjön létre.

Bár a javaslat fókuszában első körben – helyesen – az önálló mkkv-k állnak, az EGSZB szerint megfontolandó, hogy egy öt év után elvégzett utólagos értékelést követően a központ szerinti adórendszert terjesszék ki a leányvállalatokra is, fokozva így az inkluzivitást. Az EGSZB elismeri, hogy a HOT- és a BEFIT-javaslat kiegészíti egymást, de hangsúlyozza, hogy éberségre van szükség a jogi keretek közötti eltérések elkerülése érdekében. A tagállamok adóhatóságai közötti együttműködés elengedhetetlen a HOT sikeréhez, így az EGSZB együttműködésre szólít fel annak biztosítása érdekében, hogy azt megfelelően végrehajtsák, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az informatikai rendszereket a lehető leggyorsabban igazítsák ki, és hívják fel az mkkv-k figyelmét az új jogszabályra. (tk)

A belga elnökség programjának középpontjában a versenyképesség, a kkv-k és a társadalmi befogadás áll. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) szakpolitikai ajánlásokat fogalmaz meg a gazdasági kormányzás, a hosszú távú inkluzív növekedés és a fenntartható biztonság közötti kapcsolatról, valamint a szociális gazdaságnak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben betöltött szerepéről.

2024 első felében Belgium 13. alkalommal tölti be az Európai Unió Tanácsának elnökségét, amelynek prioritásait az EGSZB januári plenáris ülésszakán két vita keretében vitatták meg.

Oliver Röpke, az EGSZB elnöke méltatta az elnökséget, amiért munkájába bevonja a szociális partnereket. A jelenlegi uniós intézményi ciklus végéhez közeledve a belga elnökség feladata számos jogalkotási kompromisszum kezelése, valamint az EU Tanácsának irányítása az európai parlamenti választási kampány és a választások során.

David Clarinval belga miniszterelnök-helyettes ismertette az elnökség álláspontját a közös agrárpolitika reformjáról, az önálló vállalkozók védelméről és az EU iparpolitikájáról. 13 konzultatív véleményt kérve az EGSZB-től az elnökség célja, hogy hozzájáruljon a 2024–2029-es stratégiai menetrendről folytatott megbeszélésekhez. Áprilisban elfogadnak majd egy intézményközi nyilatkozatot, amelynek középpontjában az EU jövőbeli szociális menetrendje áll. Az elnökség prioritásai között szerepel a zöld és társadalmi átalakulás, valamint az éghajlati és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos válság kezelése. Az EGSZB szociális partnerei közötti párbeszéd középpontjában a tisztességes munkaerő-mobilitás és a fenntartható szociális védelem áll. További kiemelt téma lesz az európai versenyképesség megerősítése, a kkv-k támogatása és kiegyensúlyozott kereskedelempolitika előmozdítása a Globális Európa számára. (tk)

A határokon átnyúló energiaszállítás kulcsfontosságú ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a különböző uniós tagállamok villamosenergia- és gázellátását. Ez azt jelenti, hogy az energiainfrastruktúrát a szomszédos országok közötti rendszerösszekötők révén korszerűsíteni kell, hogy növekedjen az Unió fenntartható energiakapacitása.

Az EU Tanácsának belga elnöksége által kért és a 2024. január 24-i plenáris ülésen elfogadott véleményében az EGSZB félreérthetetlen üzenetet fogalmazott meg a kérdésben.

Az EU-nak különös figyelmet kell fordítania a hálózatfejlesztésre, és jelentős beruházásokat kell eszközölnie az európai gazdaság ösztönzése és a környezetet tiszteletben tartó, magas színvonalú munkahelyek létrehozása érdekében.

„Mi, itt az EGSZB-nél úgy véljük, hogy a zöld átállás és a stratégiai energetikai autonómia megvalósítása érdekében alapvetően fontos energiarendszerünk szerkezeti átalakítása” – jelentette ki Oliver Röpke, az EGSZB elnöke a vélemény elfogadásához kapcsolódóan tartott vita során.

Tinne Van der Straeten, Belgium energiaügyi minisztere hangsúlyozta, hogy a tiszta energiára történő átállás, amit eredetileg az éghajlattal kapcsolatos szükségszerűség indított el, immár gazdasági és biztonsági szempontból is elengedhetetlen, az energiahálózatok összekapcsolása pedig egy olyan, rugalmasabb rendszert eredményezett, amely ki tudja egyensúlyozni a szél- és napenergia-termelés földrajzi eltéréseit.

„Európa megújuló energiával kapcsolatos ambíciói jelenleg nagyratörőbbek, mint az infrastruktúrára vonatkozó tervei, ezért sürgősen szükségünk van ezekre a transzeurópai infrastruktúrákra. Amelyeknek ráadásul költséghatékonynak, fenntarthatónak és rugalmasnak is kell lenniük” – figyelmeztetett. (mp)

A civil társadalom – tömören fogalmazva – olyan közösségi csoportokat jelöl, amelyek képesek az önszerveződésre, valamint egyes kiválasztott célok meghatározására és követésére. A demokratikus rendszerekben sok és sokféle civil társadalmi csoport működik, hogy minél jobban képviselhessék azt a sokszínűséget, amely tagjaik hangját, véleményét jellemzi. A nem demokratikus rendszerekben a nem kormányzati szervezetek többnyire a kormány ellenzékéhez tartoznak. A civil társadalom képes arra, hogy aktív polgári szerepvállalással és a közjót szolgáló együttműködés szándékával, az állami intézményektől függetlenül lépjen fel.

Amíg a PiS volt hatalmon, a civil társadalmi szervezetek az ország állami berendezkedését és az emberi jogok védelmét veszélyeztető változások ellen mozgósítottak. 2016 és 2022 között – ahogy az a Helsinki Emberi Jogi Alapítvány „Nyomásgyakorlás és mozgósítás. A civil társadalom a jogállamiság válsága ellen” című jelentéséből kiderül – a nem kormányzati szervezetek számos tömegtüntetést szerveztek a jogállamiság védelmében és az alkotmányos értékek megtiprása ellen, és jogi segítséget nyújtottak a megkülönböztetésnek és elnyomásnak kitett csoportok számára. A nem kormányzati szektor folyamatosan kereste a döntéshozatali folyamatokban való részvétel új csatornáit, így például sikeres koalíciókat hozott össze az emberi jogi ombudsman és a gyermekjogi ombudsman megválasztásához, és polgári vitacsoportokat is szervezett.

A 2023. október 15-én tartott parlamenti választások eredményei a lengyelországi civil társadalom erejét mutatják. A páratlanul magas részvétel (74,38%) és az ellenzéki csoportok választási győzelme bizonyítja, hogy hatékony volt a polgárok mozgósítása, ami kormányváltáshoz vezetett. A Jog és Igazságosság jelöltjei a szavazatok 35,38%-át szerezték meg. Ezzel a párt – 1989 óta elsőként – immár harmadik alkalommal megnyerte a parlamenti választásokat, de a 2015-ös és 2019-es választásokkal ellentétben jelöltlistája nem szerezte meg a kormányalakításhoz szükséges mandátumtöbbséget. A következő pártok jutottak még be a Szejmbe: Polgári Koalíció (30,7%), Harmadik Út PSL-PL (14,4%), Új Baloldal (8,61%) és Szabadság és Függetlenség Konföderáció (7,16%). Három párt (Polgári Koalíció, Harmadik Út PSL-PL és Új Baloldal) összefogott, és így megszerezte a szavazatok 51,72%-át, ezzel pedig a kormányalakításhoz nélkülözhetetlen többséget. A Donald Tusk miniszterelnök vezette kormányt második nekifutásra alakították meg.

Egyik közvélemény-kutatás sem jelzett ilyen magas részvételt. Emlékeztetőül: a 2019-es parlamenti választásokon 61,74% volt a részvételi arány, az 1989-es történelmi választásokon pedig 62,7%. Különböző felmérésekből (pl. CBOS, Báthory Alapítvány) az derül ki, hogy a polgárokat a régóta tartó társadalmi frusztráció motiválta arra, hogy elmenjenek szavazni. Meg kell jegyezni, hogy a választások előtt erőteljes társadalmi mozgósítás volt megfigyelhető. Így például rekordszámú szavazó kívánt élni azzal a lehetőséggel, hogy a lakóhelyén kívül szavazzon (október 12-én 15 óráig 960 000 ember változtatta meg szavazóhelyét, és kb. 1 200 000 kérelmezte ezt). Csaknem megkétszereződött azoknak a külföldön élő lengyeleknek a száma, akik jelezték szavazási szándékukat (kb. 600 000 fő, szemben az előző, 2019-es választások során számlált 350 000-rel).

Elképzelhető, hogy az országos népszavazás meghirdetése és megtartása is segített a polgárok parlamenti választási mozgósításában. A népszavazáson a részvételi arány 40,91% volt, ezért az eredmény nem lett kötelező erejű. A mozgósítás szempontjából a nem kormányzati szervezetek szavazásra biztató akciói is fontosak voltak. Különösen figyelemreméltóak voltak a nőket és fiatalokat célzó akciók (pl. Nők Hangja Kezdeményezés – „A te választásod”, Keleti Kezdeményezés – „Elég a hallgatásból”, SexEd – „A te döntésed”), melyek hozzájárultak a magas részvételhez. A 2019. évi parlamenti választásokon a nők 61,5%-a és a férfiak 60,8%-a szavazott. A 18–29 éves fiatalok részvételi aránya 46,4% volt. A 2023-as választásokon több nő (73,7%) mint férfi (72,0%) szavazott, és a (18–29 éves) fiatalok 68,8%-a vett részt. A választási kampány idején különböző társadalmi szervezetek legalább 20 szavazásra biztató kampányt indítottak.

A kampányok többsége az interneten zajlott, de volt olyan, amelyik a televízióban, a rádióban, sőt a mozikban is látható volt. A celebek, influenszerek, színészek és közéleti személyiségek bevonása segített abban, hogy többféle közönséghez tudjanak szólni. A „2023. évi választás – motivációk és döntések” című, 2023. októberi CBOS-felmérés szerint a szavazók többsége (kb. 70%) legalább néhány héttel a választások előtt már eldöntötte, hogy kire fog szavazni. A többiek később döntöttek: a választások előtti héten (kb. 28%), csak a választás napján (9%) vagy a választások előtti napon (4%). Az adott párt és az Európai Unió közötti kapcsolat elsősorban a Polgári Koalíció (KO) szavazói számára volt fontos (80%). A kormányváltási szándékot majdnem ugyanilyen sokan (77%) említették a KO-ra való szavazás okaként. A KO-szavazók nagy arányban (64%) úgy érezték, hogy a párt hozzájuk közel álló értékeket és elveket képvisel. A PiS-szavazók úgy érezték, hogy a párt mind az érdekeiket („törődik az olyan emberekkel, mint ők” – 66%), mind pedig értékeiket és elveiket (62%) képviseli. Emellett jó véleményük volt a párt addigi kormányzásáról (64%) és gazdasági programjáról is (59%).

2024 júniusában a lengyelek ismét választanak, ezúttal európai parlamenti képviselőket. Az EP-választások a 2023. évi parlamenti választásokkal elindított választási ciklus folytatásának tekinthetők, mivel Lengyelországban 2024 áprilisában helyhatósági választásokra kerül sor. Európa mint téma a helyhatósági kampányokban is jelen lesz, bár kisebb mértékben, mint a parlamenti választások során. Megjegyzendő továbbá, hogy Lengyelország uniós csatlakozásának 20. évfordulója ösztönzőleg hathat az európai választásokon való részvételre. Emlékeztetőül: a legutóbbi, 2019. évi EP-választásokon Lengyelországban 45,68% volt a részvételi arány.

A lengyelek határozottan támogatják Lengyelország európai uniós tagságát. A 2023. áprilisi CBOS-felmérés szerint 85%-uk áll ki az uniós tagság mellett. A számarány csökkent ugyan, de továbbra is nagyon magas (85%). Minden tizedik válaszadó ellenzi Lengyelország jelenlétét az EU-ban (10%), és minden huszadiknak nincs véleménye erről a kérdésről (5%).

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az európai parlamenti választásokra most először vet árnyékot egy polikrízis: többek között a folyamatban lévő háború Ukrajnában, az éghajlati válság, a gazdasági válság és a populista jobboldal felemelkedése. Ezért – a dezinformációs tevékenységek várható felerősödésére való tekintettel – fontos, hogy hatékony és következetes, az adott választói csoportokhoz igazított kommunikációs politikát alkalmazzunk a kampányban. Ezekben a nemzetközi feszültségekkel teli időkben az Európai Unió támogatói reménykedve, biztonságunk garanciájaként tekintenek erre a közösségre.

Małgorzata Molęda-Zdziech

Varsói Gazdaságtudományi Főiskola – Team Europe Direct Poland