Október 17–18-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) megtartotta kiemelt éves kommunikációs rendezvényét, az uniós kapcsolatépítő szemináriumot, amelyen civil társadalmi szervezetek kommunikációs szakemberei vettek részt. „A demokrácia bástyája: segítsünk az újságíróknak túlélni és boldogulni” címmel tartott idei szeminárium központi témája a tömegtájékoztatás aktuális helyzete és a társadalomban elfoglalt helye volt. A szeminárium rámutatott arra, hogy a tömegtájékoztatás szabadságát korlátozó kormányok és magánérdekek miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik az újságírókra. A szokásos akadályok mellett most már a generatív mesterséges intelligencia terjedésével is meg kell küzdeniük: az ugyanis a benne rejlő előnyök ellenére veszélybe sodorja az újságírás gazdasági alapjait.

„Mi az igazság? Ez az örök kérdés ismét jelentőséget kap a mesterséges intelligencia kapcsán, az álhírek, összeesküvés-elméletek és önkényuralmi kormányok kontextusában, hiszen ezek mindegyike szisztematikusan aláássa a tájékozott és tiszteletteljes vitát, valamint az információk pontosságát. Nagyon is időszerű tehát, hogy együtt olyan kérdéseket és válaszokat keressünk, amelyek egyesítenek minket az EU-ban” – jelentette ki Oliver Röpke, az EGSZB elnöke.

„20 évvel ezelőtt kevesen gondolták volna, hogy 2024-ben a legtöbbünk már nem az újságot olvassa a reggeli kávé mellett, hanem a telefonunkba merülünk, hogy híreket olvassunk hírportálokon, és mindezt egyre inkább a közösségi médián keresztül tesszük” – fogalmazott Aurel Laurențiu Plosceanu, az EGSZB kommunikációért felelős alelnöke. „Ám az új kihívások mellett a régiek is megvannak. Az újságíróknak még mindig fel kell venniük a harcot régi ellenségeikkel: ilyenek a cenzúra, az átláthatatlan tulajdonviszonyok, az elégtelen finanszírozás és a médiaellenes jogszabályok – csak hogy néhányat említsünk.”

Ricardo Gutiérrez, az Európai Újságíró Szövetség főtitkára hangsúlyozta, hogy az újságírói munkát „közszolgálatnak” vagy „közjószágnak” kell tekinteni, amelynek biztosítását gazdasági kihívások, zaklatást jelentő perek (közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek) és közvetlen erőszak is veszélyeztetik (2015 óta 14 újságírót gyilkoltak meg az EU-ban).

„Az újságírói szakma nagyobb veszélyeket hordoz magában, mint valaha” – hívta fel a figyelmet Jerzy Pomianowski, a Demokráciáért Európai Alapítvány ügyvezető igazgatója, felidézve, hogy Belaruszban üldöznek bizonyos újságírókat. Andrej Gnyot belarusz filmrendező, aktivista és újságíró, aki Belgrádban él házi őrizetben, a kiadatás kockázata mellett, videóüzenetben hangsúlyozta, hogy az újságírást fenyegető legnagyobb veszély „a brutális erőszak, amely az igazság és a tisztesség ellen irányul”. Hanna Ljubakova belarusz újságíró, akit távollétében 10 év börtönbüntetésre ítéltek, ezzel összecsengve jegyezte meg, hogy Belaruszban jelenleg 33 újságíró van börtönben, és hogy akár még azt is börtönbüntetéssel sújthatják, aki követi őt a közösségi médián.

Dr. Alexandra Borchardt vezető újságíró, független tanácsadó, médiakutató, a „Megbízható újságírás a generatív mesterséges intelligencia korában” című EBU-jelentés vezető szerzője azt az általa „provokatívnak” minősített állítást fogalmazta meg, hogy „az újságírás nem egyeztethető össze a generatív MI-vel, ugyanis az újságírás a tényekről szól, a generatív MI pedig valószínűséget számít, tehát nem érdeklik a tények. Ezért fontos az MI kapcsán a tényellenőrzés” – jelentette ki „Megbízható információk a generatív MI korában” címmel tartott vitaindító beszédében.

Dr. Alexandra Borchardt figyelmeztetett arra is, hogy a médiában „digitális szakadék” tapasztalható, ugyanis a társadalom egy része elfogadja a mesterséges intelligenciát, a többiek pedig ellenállnak neki. Ha a tömegtájékoztatás nem alkalmazkodik, eleshet annak lehetőségétől, hogy a mesterséges intelligencia segítségével korszerűsödjön és új közönséget szólítson meg. A média számára a generatív MI okán felmerülő kihívások között említhető, hogy a mesterséges intelligencián alapuló üzleti modellben csökken az újságírók jelentősége, és elvesztik az ellenőrzést a tartalom felett.

A mesterséges intelligencia által tömegesen előállított információ pedig túlterhelheti a közönséget. „Hány fiatal akar majd újságíró lenni, ha az MI-vel kell versenyezniük?” – tette fel a kérdést Dr. Alexandra Borchardt. (ll)

Számunk tartalmából:

• Sandra Parthie: „Made in Europe” mesterséges intelligencia – egy járható, de munkaigényes út
• Alexandra Borchardt: Megbízható újságírás a generatív mesterséges intelligencia korában
• Lukaš Diko: Az újságírók meggyilkolása nem fogja elnémítani az igazságot
• Daphne Caruana Galizia újságírói díj – A kiváló újságírói teljesítményekért

A „Connecting EU 2024” esemény szervezésének egyik támogatója a Daphne Caruana Galizia újságírói díj volt. Az Európai Parlament által minden év októberében odaítélt díj a bátor oknyomozó újságírói teljesítményért jár. Tudjon meg többet a díjról és a 2024. évi díjátadó ünnepségről, amelyre október 23-án kerül sor!

Rövid áttekintés

A Daphne Caruana Galizia újságírói díjat 2021-ben alapították a 2017-ben meggyilkolt máltai újságíró és blogger tiszteletére. A díjat minden évben olyan kiemelkedő újságírói tevékenységért ítélik oda, amely az Európai Unió alapelveit és értékeit szolgálja, úgymint a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok.

A 2024-es díjazottat október 23-án 18 órakor, az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén tartandó díjátadó ünnepségen jelentik be. Az eseményt itt követheti élőben. Az újságírókból és kommunikációs szakértőkből álló, független, páneurópai zsűri 13 döntőst választott ki.

Pina Picierno, az EP (egyben a díjért is felelős) alelnöke üdvözli a résztvevőket, a nyitóbeszédet pedig Roberta Metsola, az EP elnöke tartja majd. Ezt követően a zsűri egy tagja röviden ismerteti a díjat, majd az egyik tavalyi díjazott adja át a trófeát a nyertesnek.

Visszatekintés

A díjat első ízben a „Forbidden Stories” konzorcium által koordinált „Pegasus projektnek” ítélték oda, míg 2022-ben Clément Di Roma és Carol Valade kapták meg a díjat „A Közép-afrikai Köztársaság orosz befolyás alatt” című dokumentumfilmért. A 2023. évi díjat a püloszi migráns hajószerencsétlenségről szóló közös nyomozás nyerte el, amelyet a Solomon görög oknyomozó portál a Forensis-szel, a StrgF/ARD német közszolgálati műsorszolgáltatóval és a The Guardian brit napilappal együttműködve készített.

Sajtószeminárium

A díjátadó ünnepség előtt az Európai Parlament Médiaszolgáltatások Osztálya sajtószemináriumot tart „A tömegtájékoztatás szabadságának védelme” címmel (október 23-án 15 órakor). Várhatóan mintegy 65 újságíró vesz részt a rendezvényen, akik Matthew Caruana Galizia – aki szintén újságíró, illetve Daphne Caruana Galizia fia – jelenlétében tartalmas beszédeket és vitákat fognak folytatni.

A szemináriumon más olyan újságírók is fel fognak szólalni, akik munkájuk során fenyegetésekkel szembesültek. Ilyen Stefania Battistini olasz újságíró, akit a háborúról szóló beszámolója miatt Oroszország nemrégiben felvett a körözöttek listájára. A szemináriumot itt közvetítjük az interneten.

A 2024-es „Connecting EU” szeminárium oknyomozó újságírással foglalkozó vitacsoportjának egyik felszólalója Lukáš Diko, a Ján Kuciak Oknyomozó Központ igazgatója volt. Beszélt a szlovákiai oknyomozó riporterek munkájáról, ahol a szabad sajtó és a korrupció elleni küzdelem Ján Kuciak meggyilkolását követően tapasztalható kezdeti támogatása után ma már a független médiába vetett bizalom hiánya és az újságírókkal szembeni ellenséges légkör jellemző.

1.  Kollégája, Ján Kuciak meggyilkolása, amely az első újságíró-gyilkosság volt a független Szlovákiában, nemcsak az Ön országában, hanem az egész EU-ban is sokkolta a közvéleményt. Mi a legutóbbi fejlemény az elkövetőkkel kapcsolatos jogi ügyben?

Hat és fél év telt el azóta, hogy Ján Kuciakot és menyasszonyát, Martina Kušnírovát meggyilkolták Ján oknyomozó tevékenysége miatt. Ennek ellenére a tárgyalás még mindig nem zárult le, és még tovább húzódhat. A mai napon a tettest, annak sofőrjét és a közvetítőt hosszú börtönbüntetésre ítélték. A feltételezett megrendelők, azaz az állítólagos kitervelő, Marian Kočner üzletember és közeli üzlettársa, Alena Zsuzsová perében azonban a legfelsőbb bíróság fellebbezésről szóló határozata még várat magára. Zsuzsovát az elsőfokú bíróság elítélte, Kočnert viszont felmentették. A soron következő határozattól függően lehetőség van az eljárás megismétlésére is. Kočner és Zsuzsová korábban, más bűncselekmények miatt már hosszú éveket töltött börtönben. A Ján Kuciak Oknyomozó Központban (ICJK) nagyon szorosan figyelemmel kísértük a pert, mivel egyik fő célunk az, hogy megőrizzük Jan örökségét oknyomozó munkájának folytatásával.

2. A kezdeti sokk és a gyilkosságok elleni tiltakozások után, amely Robert Fico akkori miniszterelnök bukásához vezetett, Ön szerint mi okozta, hogy megváltozott a közhangulat és Fico újra hatalomra kerülhetett?

Ján és Martina 2018-as meggyilkolása az egész társadalmat sokkolta. A kommunizmus bukásához vezető 1989-es bársonyos forradalom óta Szlovákiában ekkor voltak a legnagyobb tüntetések. A tiltakozások Robert Fico miniszterelnök és Robert Kaliňák belügyminiszter lemondásához vezettek. Az emberek az újságírók mellé álltak, mindenki oknyomozó újságíró akart lenni, és az embereket foglalkoztatta a korrupció. Ezt a hullámot meglovagolva az ellenzék korrupcióellenes menetrenddel megnyerte a 2020-as választásokat. Röviddel ezután azonban jött a Covid19-világjárvány annak minden problémájával, rossz irányítással és politikai zavarokkal. Tapasztalt politikusként Robert Fico politikai tőkét kovácsolt az oltás elleni tiltakozásokból, ami lendületet adott neki. Az ukrajnai háború kezdetekor fokozta oroszbarát narratíváját is, amellyel pártja, a SMER támogatókat kapott. Szlovákia különösen ki van téve a propaganda és az átverések hatásának, és ezek a tényezők hozzájárultak ahhoz, hogy Robert Fico és pártja megnyerje a 2023. évi választásokat.

3. Mennyire veszélyes oknyomozó újságírónak lenni ma Szlovákiában? Milyen új fenyegetésekkel szembesül a munkája során?

Az elmúlt néhány évben négy oknyomozó újságírót gyilkoltak meg az uniós tagállamokban. Daphne Caruana Galiziát Máltán 2017-ben, Ján Kuciakot Szlovákiában 2018-ban, Giorgos Karaivazt Görögországban 2021-ben és Peter de Vriest Hollandiában 2021-ben. Oknyomozó újságírónak lenni veszélyes foglalkozás lett Európában. Azt is látjuk azonban, hogy egy újságíró meggyilkolása nem fogja elnémítani az igazságot, és az igazság napvilágra fog kerülni. A fenti országokban mindben ez történt.

E szörnyű gyilkosságok ellenére továbbra is egyre több verbális vagy online támadást tapasztalunk Szlovákiában az újságírók ellen, amelyeket gyakran politikusok, köztük a miniszterelnök szítanak sok esetben az újságírók zaklatására és lejárató kampányokra uszítva. Az újságírókkal és a független médiával szembeni ellenséges légkör az ellenük irányuló egyéb cselekményekhez vezet. A közelmúltban nőtt a stratégiai perek száma, például Fico miniszterelnök pert indított az Aktuality.sk főszerkesztője ellen, amiért fényképét egy könyv borítóján felhasználta. A legutóbbi ügy pedig a bűnüldözéssel való visszaélésről szólt, melyet az újságírók megfélemlítésére használtak. Ez történt egyik kollégánkkal az ICJK-ban. Mindezek a támadások a közvélemény független médiába vetett bizalmának aláásásához, valamint az újságírókkal szembeni általános ellenséges légkör kialakulásához vezetnek. Ennek következtében csökken az oknyomozó újságírók száma az országban, és nem sok fiatal szeretne oknyomozó újságíró lenni. Pozitív fejlemény, hogy az ICJK-nál elindítottuk a Safe.journalism.sk projektet, amely képzéséket kínál az újságíróknak személyes és digitális biztonságukról, valamint jogi és pszichoszociális segítséget nyújt a fenyegetésekkel és támadásokkal szembesülő újságíróknak.

Lukáš Diko a Ján Kuciak Oknyomozó Központ (ICJK) főszerkesztője és elnöke. Lukáš több mint 20 éves tapasztalattal rendelkező oknyomozó újságíró és médiavezető. Az RTVS szlovák közszolgálati műsorszolgáltató hír-, sport- és közszolgálati igazgatójaként dolgozott. Társszerzője a szlovák újságírók 2011-ben elfogadott etikai kódexének is.

Alain Coheur írása

Az egészség az EU rezilienciájának és jólétének alapvető pillére. Közel sem mellékes kérdés, épp’ hogy minden európai polgár számára kulcsfontosságú prioritás, mivel egyszer-egyszer mindenki igénybe veszi egészségügyi rendszereinket. A Covid-járvány idején az egészség állt a középpontban. Meg kell azonban állapítani, hogy Ursula von der Leyen elnök nem tudott élni a pozíciója adta egyedülálló lehetőséggel, hogy az egészségügyi politikák horizontális integrációját előmozdítva az összes többi szakpolitikai terület alapvető elemévé tegye az egészséget.

Fel kell számolnunk az ágazati silókat, és egy koherensebb, összetartóbb és inkluzívabb európai modellt kell kialakítanunk, amely támogatja a mindenki számára igazságos átmenetet, és senkit sem hagy hátra. Egyesítenünk kell az összes érdekelt felet, meg kell erősítenünk a szociális párbeszédet, és be kell vonnunk a civil társadalmat, a szakpolitikák kialakításától kezdve a végrehajtáson át az értékelésig.

Az EGSZB kéri, hogy hozzanak létre egy kiemelt európai kezdeményezést az egészségügyre vonatkozóan: ez az európai szolidaritásban gyökerezve egyesítő erővel bírna egészségügyi rendszereink megerősítése, az egészség terén fennálló egyenlőtlenségek elleni küzdelem és a jövőbeli válságokkal szembeni védelem érdekében. Ennek az átfogó kezdeményezésnek a középpontjában a következő főbb elemek fognak állni:

• Az európai gondozási és egészségügyi garancia: ez ígéretet jelent minden európai polgár számára a színvonalas ellátáshoz való méltányos és egyetemes hozzáférésre.
• Az „egy egészség” megközelítés: az emberek egészsége elválaszthatatlan az állatok, a növények és a környezet egészségétől. Az éghajlatváltozás, a világjárványok és a biológiai sokféleség csökkenése mind olyan fenyegetést jelentenek, amelyek miatt kénytelenek vagyunk holisztikus megközelítést alkalmazni.
• Digitális eszközök és a mesterséges intelligencia hasznosításával korszerűsíteni kell egészségügyi rendszereinket – biztosítva, hogy mindvégig elsődleges szempont legyen a kiberbiztonság, valamint a polgárok és az egészségügyi szakemberek digitális készségeinek fejlesztése.
• Stratégiai szociális és egészségügyi beruházások. Az egészségbe való beruházás pozitív hatással van a polgárok jóllétére és Európa versenyképességére.
• Garantálni kell a gyógyszerek hozzáférhetőségét és egy olyan innovatív és versenyképes uniós ipart kell kiépíteni, amelynek fejlesztése során előtérbe kell helyezni az egészséget és a közérdeket, és csökkenteni kell a globális ellátási láncoktól való függőségünket. Az Európa területén történő gyártás alapvetően fontos egészségügyi szuverenitásunk biztosításához.
• Megfelelő számú, jól képzett, jól fizetett egészségügyi szakemberre van szükség – ehhez vonzó munkafeltételeket kell teremteni, be kell ruházni a képzésbe, vonzó életpályamodelleket kell kialakítani és folyamatosan támogatni kell az egészségügyi dolgozókat.
• Meg kell erősíteni a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági politikákat, különösen a foglalkozás-egészségügy, munkahelyi szűrőprogramok, valamint a munkavállalók rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel szembeni védelme révén.
• Kiemelten kell kezelni a nem fertőző betegségek és a ritka betegségek jelentette kihívást; ez azt is jelenti, hogy küzdeni kell az egészség terén fennálló, több okból kialakuló egyenlőtlenségek ellen.

Alexandra Borchardt cikke

Provokatívan fogalmazva az újságírás és a generatív mesterséges intelligencia ellentmond egymásnak: az újságírás tényekről szól, a generatív MI pedig valószínűségeket számít ki. Vagy elfogadjuk, hogy az újságírók is kitöltsék egy történet fehér foltjait bármivel, ami elképzelhetőnek tűnik? Mert a generatív mesterséges intelligencia pontosan így működik. Mindazonáltal a generatív MI hatalmas lehetőségeket nyit meg az újságírás fejlesztésére, az ötletek gyűjtésében, az interjúkérdésekben és a vezető hírekben való felhasználásától kezdve az adatvezérelt újságírásban és a gyors dokumentumelemzésben betöltött szerepéig. Segíthet a formátumok és nyelvek közötti váltásban is, a szövegeket videókká, podcastokká és vizuális elemekké tudja átalakítani, átírhat, lefordíthat, illusztrálhat tartalmakat, és csevegési formátumban is hozzáférhetővé teheti azokat. Ezek a szempontok segíthetnek az olyan emberekkel való kapcsolattartásban is, akiket korábban nehéz volt elérni: ilyenek a nagyon kisméretű helyi közönségek, az olvasási vagy szövegértési nehézségekkel, illetve más korlátozásokkal küszködők, valamint azok, akiket egyszerűen nem érdekelnek a hagyományos újságírási formák. Ahogy Ezra Eeman, az NPO holland közszolgálati műsorszolgáltató stratégiai és innovációs igazgatója mondja: „A generatív mesterséges intelligencia révén jobban tudjuk teljesíteni közszolgálati feladatunkat; az MI javítja az interaktivitást, a hozzáférhetőséget és a kreativitást. Segít abban, hogy több tartalmat juttassunk el közönségünkhöz.”

Miközben az iparág egyes szereplői már egyértelműen megrészegültek a generatív mesterséges intelligencia ígéreteitől, a technológia jelentős kockázatokat rejt magában az újságírásra nézve. A két legfontosabb kockázat az információba vetett bizalom általános elvesztése, valamint az ágazat üzleti modelljeinek további romlása vagy akár eltűnése. Amint már említettük, a „hallucinációk” – ezt a kifejezést arra használják, hogy az MI hajlamos válaszokat kitalálni, igaznak tűnő, de helytelen tényekkel és forrásokkal előállni – valójában inkább a technológia jellemző tulajdonságának tekinthetők, mint hibának. A kihívás azonban ennél összetettebb. Mivel a generatív MI segítségével bárki létrehozhat néhány perc alatt bármilyen tartalmat, akár „deepfake” tartalmakat is, fennáll a veszélye, hogy a nyilvánosság elveszíti a bizalmat mindenfajta tartalom iránt. A médiaműveltségről szóló képzés már most azt tanácsolja, hogy mindenki legyen szkeptikus az interneten talált tartalmakkal kapcsolatban; ez az egészséges szkepticizmus teljes bizalmatlanságba fordulhat át, ha a tartalomgyártás mennyisége növekszik. Még nem tudjuk, hogy a hagyományos médiamárkák profitálnak-e abból, hogy vezető szerepet töltenek be ebben az információs világban, vagy pedig minden médiát megbízhatatlannak tart majd a közvélemény ebben az összefüggésben.

A generatív keresések előretörése tovább súlyosbítja a bajt, mert azzal fenyeget, hogy az újságírás egyre inkább láthatatlanná válik. Míg a múltban egy Google-keresés számos linket eredményezett, amelyek többnyire megbízható médiamárkákhoz vezettek, a keresési eredményeket manapság egyre inkább a generatív mesterséges intelligencia alakítja. Az emberek az első szintű válaszokat szöveges formában kapják meg; még csak nem is kell alaposabban továbbkeresgélniük. Nem csoda, hogy a médiavállalatok vezetői halálra vannak rémülve. Sokan igyekeznek mielőbb bevezetni az MI alkalmazását a hatékonyság növelése érdekében, ami nyilvánvalóan nem célravezető: valójában még több beruházásra lenne szükség a minőségi újságírás terén, hogy megmutathassuk a nagyközönségnek, mi a különbség a puszta „tartalom”, illetve a megfelelő kutatáson alapuló, pontos és megbízható újságírás között.

A mesterséges intelligencia médiában való felhasználását illetően etikai megközelítés kell. Először is a médiaszervezeteknek MI-stratégiára van szükségük, és arra kell összpontosítaniuk, hogy a technológia hogyan járulhat hozzá a közszolgáltatási érték biztosításához. Az erőforrásokat a kívánatos célokra és azok megfelelő végrehajtására kell összpontosítani – mindig annak tudatában, hogy a mesterséges intelligencia jelentős környezeti és társadalmi költségekkel jár. Mindig biztosítani kell annak lehetőségét, hogy nemet mondjunk. A szervezeteknek is fel kell használniuk hatalmukat és befolyásukat a termékek vásárlása, a szabályozásért folytatott lobbizás, valamint a szerzői jogi és adatvédelmi vitákban való részvétel során is. Nagy a tét. A kár növekedésének elkerüléséhez elengedhetetlen, hogy minden vállalat rendszeresen ellenőrizze termékeit az elfogultság és a sztereotípiák szempontjából. Végezetül pedig ebben a gyorsan változó környezetben, amikor minden nap jelennek meg új termékek, veszélyes egyedül haladni az úton. Az ágazaton belüli, valamint az ágazat és a technológiai vállalatok közötti együttműködésben való részvétel és az együttműködés előmozdítása alapvető fontosságú az előrevezető, felelős utak megtalálásához.

Az azonban kétségtelen, hogy a generatív MI nagy mértékben növelni fogja a média technológiai nagyvállalatoktól való függőségét. Minél jobban integrálják a technológiai vállalatok az MI-eszközöket az emberek által minden nap használt alkalmazásokba, annál kevesebb ellenőrzéssel rendelkeznek majd a médiavállalatok a gyakorlatok, folyamatok és termékek felett. Etikai iránymutatásaik így csak kiegészíthetik azt, amiről már rég született döntés máshol.

Mindezt figyelembe véve talán kissé meglepetést jelenthet a következő feltevés: A holnap újságírása nagyrészt a tegnapéra hasonlíthat – és annál remélhetőleg jobb lesz. A mai újságírás egy része azonban el fog tűnni. Az újságírás, ahogy mindig is volt, a tényekről, a meglepetésekről, a történetmesélésről és a hatalom felelősségre vonásáról fog szólni. A közönséggel való stabil, lojális, megbízható kapcsolatok kiépítésére fog törekedni, azáltal, hogy iránymutatást nyújt, irányítja a vitákat és közösségeket támogat. A mesterséges tartalmak világában óriási értéke lesz annak, amit az igazi emberek mondanak, gondolnak, éreznek. Az újságírók pedig pontosan ennek feltárásához értenek. A mesterséges intelligencia azonban segítheti is az újságírást abban, hogy jobb eredményeket érjen el: hogy az egyének és csoportok számára szükségleteiknek és élethelyzetüknek megfelelő szolgáltatásokat nyújtson; hogy inkluzívabbá váljon, a helyi szintre összpontosítson, és olyan adatokkal gazdagodjon, amelyek korábban nem voltak elérhetőek. Amint Anne Lagercrantz, a svéd televízió vezérigazgató-helyettese megjegyezte: „Az MI alapvetően meg fogja változtatni az újságírást, de a társadalomban betöltött szerepünket remélhetőleg nem. Dolgoznunk kell a médiaipar hitelességén. Biztonságos helyeket kell létrehoznunk az információ részére.” Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a mesterséges intelligencia kora a legnagyobb veszélyt nem magára az újságírásra, hanem annak üzleti modelljeire jelenti.

Ez a szöveg az Európai Műsorsugárzók Uniója által 2024-ben közzétett, „Trusted Journalism in the Age of Generative AI” című, ingyenesen letölthető jelentésen alapul, amelynek kutatói és szerzői Dr. Alexandra Borchardt, Kati Bremme, Dr. Felix Simon és Olle Zachrison.

A bővítés felkarolása: Elkötelezettség Európa jövője iránt

A bővítés és a tagjelölt országok integrációja az Európai Unióba nem pusztán terjeszkedés: ez egy geostratégiai befektetés a béke, a stabilitás, a biztonság és a társadalmi-gazdasági fejlődés előmozdítására, valamint kontinensünk demokratikus szövetének megerősítésére. Az EU bővítése így hatékony eszközként szolgál az alapvető európai értékek terjesztéséhez és megőrzéséhez. A tagjelölt országok civil társadalmaival létrehozott kétoldalú testületeink (konzultatív vegyes bizottságok és civil társadalmi platformok), a „bővítési ország tagjelöltje” kezdeményezés, valamint a jogállamisággal és az alapvető jogokkal kapcsolatos országlátogatások tagjelölt országokra való kiterjesztése jól példázza az EGSZB elkötelezettségét az Unió elmélyítése és bővítése mellett. Munkánk rávilágít arra, hogy a szükséges belső reformokat a tagjelölt országok integrációjával egy időben végre lehet és végre is kell hajtani. Annak ellenére, hogy számos tagjelölt országban továbbra is vannak kihívások, ezeknek az akadályoknak inkább a közös munkára kell sarkallniuk, nem pedig elrettenteni attól.

Az EGSZB fontos szerepet játszott az EU bővítésében, részt vett a nyugat-balkáni miniszteri találkozón Szkopjéban, és szorosan együttműködött több tagjelölt állam vezetőivel. Munkáink során azt kívánjuk felmérni, hogy a tagjelölt országok készen állnak-e a koppenhágai kritériumok teljesítésére. Ismét csak megerősítjük elkötelezettségünket amellett, hogy inkluzív és méltányos párbeszédet folytassunk valamennyi EGSZB-taggal, így természetesen a bővítési tagjelöltekkel is. Büszkén állíthatom, hogy elnökségem kiáltványában központi helyet foglal el a „bővítési ország tagjelöltje” kezdeményezés, amely idén februárban Edi Rama albán miniszterelnök és Milojko Spajić montenegrói miniszterelnök jelenlétében indult útjára.

A bővítési tagjelöltek aktív bevonása mellett az EGSZB vezető szerepet tölt be az uniós intézmények között az uniós tagjelölt országok fokozatos integrációja terén. E kezdeményezés hatása kézzelfogható, és egyre inkább elismerik a tagjelölt országokban és az EU-ban, Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök és Várhelyi Olivér bővítésért felelős biztos pedig határozottan támogatja a projektet. A kezdeményezés célja, hogy ne csak azonnali előnyökkel kecsegtessen, hanem szilárd alapot teremtsen a tagjelölt országok, polgáraik és aktív civil társadalmaik hosszú távú törekvéseihez. Lehetővé teszi ezekben az országokban a civil társadalom számára, hogy közvetlenül részt vegyen az uniós döntéshozatali folyamatban, fenntartva a lendületet a szükséges reformokhoz. Összesen 146 bővítési tagjelölt vett részt tevékenyen a bővítéssel kapcsolatos olyan témákban, mint az uniós kohéziós politika, az egységes piac, az agrár-élelmiszeripari ágazat fenntarthatósága és a szakemberhiány.

A konzultatív vegyes bizottságok és civil társadalmi platformok fontos színterei a különböző érdekelt felek közötti párbeszédnek, biztosítva, hogy a döntéshozatali folyamat során valamennyi véleményt meghallgassák. Jelenleg Montenegró, Szerbia és Törökország részvételével működnek konzultatív vegyes bizottságok, civil társadalmi platformokon pedig Ukrajna és Moldova vesznek részt. Az RB–Észak-Macedónia konzultatív vegyes bizottság várhatóan az első tárgyalási témakör megnyitását követően újraindul, míg az Albániával foglalkozó, új konzultatív vegyes bizottság létrehozása már folyamatban van. Az EGSZB plenáris ülésével párhuzamosan, október 24-én megrendezésre kerülő, bővítéssel foglalkozó magas szintű civil társadalmi fórum tovább fogja erősíteni ezt a kötelezettségvállalást. Az Európai Bizottsággal közösen szervezett rendezvényen EGSZB-tagok, mintegy száz bővítési tagjelölt, tagállami képviselők és a tagjelölt országok vezető politikusai vesznek részt, hogy megvizsgálják a civil és szociális párbeszéd hasznosságát az EU sikeres bővítése érdekében. Kiemeli a szociális párbeszéd szerepét a csatlakozási erőfeszítések előmozdításában, a zöld és digitális átállás optimalizálásában és az EU alapvető értékeinek megőrzésében.

A civil társadalom kapujaként az EGSZB elkötelezett a szabadság, a demokrácia és a társadalmi-gazdasági jólét mellett lándzsát törők felkarolása és támogatása mellett, végső soron elősegítve a tagjelölt államok és az EU szorosabb integrációját. Együtt jobb jövőt építünk Európa számára, amely inkluzív, virágzó és összetartó. Az EGSZB-nek a bővítés iránti elkötelezettsége rendíthetetlen, és mindaz, amit teszünk, az integráltabb és összességében reziliensebb Európába vetett hitünket tükrözi.

Oliver Röpke

az EGSZB elnöke

Meglepetésvendégünk ezúttal Dr. Alexandra Borchardt, az EGSZB 2024. évi „Connecting EU” szemináriumának meghívott előadója. A mesterséges intelligencia újságírásra gyakorolt hatásáról szóló, hírfogyasztással foglalkozó 2024. évi EBU-jelentés vezető szerzőjeként elemzi a felelős újságírás kilátásait a generatív mesterséges intelligencia gyors terjedését követően. Bár a médiaipar egyes képviselőit már megrészegítette a mesterséges intelligencia ígérete, a generatív mesterséges intelligencia jelentette kockázatok jelentősek – csakúgy mint az általa nyújtott lehetőségek.

Dr. Alexandra Borchardt vezető újságíró, független tanácsadó, egyetemi oktató és médiakutató, aki több mint 25 éves hírszerkesztői tapasztalattal rendelkezik, ebből 15 évet vezetői pozícióban töltött el. Az elmúlt öt évben a Hírkiadók Világszövetsége (WAN-IFRA) „Table Stakes Europe” programjának coachaként 26 európai kiadót támogatott a digitális átállásban. Munkásságával itt ismerkedhet meg.