Számunk tartalmából:

• Európai védelem: bölcsen és hatékonyan kell elköltenünk a pénzt – Marcin Nowacki EGSZB-tag cikke
• A ReArm Europe terv – Nicolas Gros-Verheyde cikke

• Fókuszban a YEYS:

  – A fiatalok bevonása többről szól, mint egyszerűen egy követelmény kipipálásáról – Bruno António cikke

  – Ösztönzés a szerepvállalásra – Kristýna Bulvasová cikke

  – Moldovai fiatalok a YEYS-en:  Olyan generációt építünk, amely át meri lépni a korlátokat – interjú Mădălina-Mihaela Antocival

Temessük be a szakadékokat: Hogyan léphet fel a civil társadalom a káros polarizáció ellen?

Most, amikor társadalmaink egyre inkább polarizálódnak, és a demokratikus intézményekbe vetett bizalom egyre csökken, a civil társadalomnak fel kell nőnie a feladathoz. A polarizáció önmagában nem mindig negatív; a demokratikus vitát a különböző nézőpontok éltetik. Ha azonban a polarizáció ellenségeskedéshez, dezinformációhoz és megosztottsághoz vezet, akkor alapjaiban rendülhet meg demokráciánk.

Az idei Civil Társadalmi Hét során olyan, példamutató kezdeményezésekkel ismerkedhettünk meg, amelyek a káros polarizáció elleni küzdelmet szolgálják. Az EGSZB civil társadalmi díja médiaműveltséggel, a dezinformáció elleni küzdelemmel és a nemzedékek közötti párbeszéd előmozdításával foglalkozó szervezetekre hívta fel a figyelmet. Ha reziliens, összetartó társadalmakat akarunk építeni, éppen ilyen típusú projekteket kell támogatnunk.

Európa-szerte egyre gyakrabban lehetünk tanúi a társadalmi széttagoltságnak. Számos kihívással nézünk szembe: gazdasági egyenlőtlenségek, társadalmi kirekesztés, digitális félretájékoztatás és politikai szélsőségek. Európa-szerte populista mozgalmak térnyerését látjuk, miközben csökken a médiapluralizmus és az intézményekbe vetett bizalom. Ez jól mutatja, hogy a polarizáció miként szít elégedetlenséget. Ezek a tendenciák gyengítik a demokratikus struktúrákat és erodálják a társadalmi kohéziót. Ilyen időkben a civil társadalom nemcsak részt vesz a demokratikus folyamatban, hanem őriznie is kell annak rezilienciáját.

A civil társadalmi szervezetek régóta élen járnak a demokratikus értékek védelmében. Közvetítenek, teret adnak különböző véleményeknek, küzdenek a félretájékoztatás ellen és elősegítik a megalapozott nyilvános vitákat. Platformot biztosítanak azoknak, akik úgy érzik, hogy nincsenek meghallgatva, és olyan befogadó politikákat támogatnak, amelyek inkább betemetik, mint elmélyítik a szakadékokat. Polgári szerepvállalás, tényeken alapuló viták és toleranciát elősegítő kezdeményezések révén a civil társadalom aktívan küzd a megosztó erők ellen.

Az EGSZB szilárdan hisz abban, hogy csak egy út vezet előre: a részvétel és a párbeszéd megerősítése. Ezt munkánk során nap mint nap tapasztaljuk: a munkáltatókat, szakszervezeteket és nem kormányzati szervezeteket képviselő tagjaink kemény vitákat folytatnak, de mindig azzal a céllal, hogy közös nevezőre jussanak. Erőnk a konszenzusban rejlik, és ez az a modell, amelyet egész Európában terjeszteni kell.

A civil társadalmat képessé kell tenni arra, hogy teljes körű szerepet játszhasson a polarizáció kezelésében. Ennek érdekében biztosítani kell szervezeteik finanszírozáshoz való hozzáférését, gondoskodni kell arról, hogy szabadon működhessenek, és olyan környezetet kell teremteni, amelyben elismerik és értékelik a demokratikus élethez való hozzájárulásaikat. A részvételi mechanizmusokat – akár polgári konzultációk, akár alulról jövő kezdeményezések, akár a deliberatív demokrácia eszközei révén – meg kell erősíteni annak érdekében, hogy az emberek érezzék, hogy bevonják őket a döntéshozatalba.

Európa jövője azon múlik, hogy polgárai érzik-e, hogy képviselik őket, kiállnak mellettük és meghallgatják őket. A civil társadalom a demokráciának nem a kiegészítője, hanem a gerince. Ha meg akarjuk találni az utunkat ebben a megosztott világban, a civil társadalomnak meg kell adnunk azt az eszköztárat, elismerést és mozgásteret, amelyre szüksége van ahhoz, hogy továbbra is megvédje demokratikus értékeinket. A párbeszéd előmozdításával, a társadalmi befogadás elősegítésével és a szélsőségek elleni küzdelemmel a civil társadalom lehet az az erő, amely a polarizációt konfliktusforrásból a konstruktív vita és a társadalmi fejlődés motorjává változtatja.

Fogjunk össze annak érdekében, hogy ne a megosztottság határozza meg a jövőnket. Építsünk inkább olyan Európát, ahol a vélemények sokfélesége megerősíti egységünket, ahol az elkötelezettség újjáépíti a bizalmat, és ahol a civil társadalom élen jár a szakadékok betemetésében.

Oliver Röpke

EGSZB-elnök

Soha nem volt még ennyire képzett és ennyi potenciállal felruházott generációnk, amely ugyanakkor ekkora nyomás alatt áll, és ennyi bizonytalansággal néz szembe a jövőjét illetően – mondja Bruno António ifjúsági szakértő, a Your Europe, Your Say 2025 konferencia meghívott előadója. Az EGSZB infónak arról beszélt, hogyan lehet felerősíteni a fiatalok hangját, és miért fontos, hogy a jövőbeni uniós ifjúsági programokban továbbra is a demokrácia fontosságára tanítsák a fiatalokat, amikor Európában egyre nagyobb méreteket ölt a diszkrimináció és az idegengyűlölet.

1. A mai fiatalok passzívak vagy aktívak a politikai és közösségi életben? Milyen módon lehetne a fiatalokat jobban bevonni a politikai döntéshozatalba?

Számos tanulmány azt mutatja, hogy a fiatalok érdeklődőek és aktívan részt vesznek a programokban. Ha a politikai szerepvállalást úgy határozzuk meg, mint az alapvető társadalmi kérdések tudatosítását, akkor egyértelmű, hogy a fiatalok a változás érdekében lépnek fel. Ami különösen érdekes, az az, hogy hogyan teszik ezt. A részvétel hagyományos formái, mint például a szavazás, a nem kormányzati szervezetekben végzett önkéntes munka vagy a politikai pártok ifjúsági tagozataihoz való csatlakozás mára kevésbé népszerűnek tűnnek, és a fiatalok inkább petíciók aláírásával, tüntetéseken való részvétellel vagy más innovatív módon befolyásolják a közpolitika alakulását. A DYPALL Networknél megvizsgáljuk a részvétel ezen különböző eszközeit, amelyek magukban foglalják a konzultációkat, a helyi ifjúsági tanácsokban való részvételt és a fiatalokkal helyi szinten folytatott párbeszéd egyéb mechanizmusait. Úgy látjuk, hogy a fiatalok körében nagy az érdeklődés a részvétel iránt, a legtöbb általános mechanizmus azonban nem ifjúságbarát, és nem is igazán jelentőségteli.

2. A legutóbbi európai választási eredmények és az országos felmérések azt mutatják, hogy sok fiatal a jobboldali pártokra szavazott. Ön szerint miért van ez így, és aggasztó tendenciának tartja-e ezt, amely veszélyeztetheti az olyan európai értékeket, mint az egyenlőség és a befogadás?

A jobboldali szavazatok növekedése a fiatalok körében aggasztó tendencia. Véleményünk szerint ez a mainstream politikával szembeni elégedetlenségből, a politikai intézményekkel szembeni mély bizalmatlanságból, az erős nemzeti identitás iránti vágyból, valamint a gazdasági és szociális biztonsággal kapcsolatos félelmekből fakad. Jobban meg kell értenünk ezeknek a riasztó választási tendenciáknak a kiváltó okait. Ez a generáció egy olyan időszakban nőtt fel, amelyet állandó válságok és a jövőjükkel kapcsolatos bizonytalanság jellemez. Soha nem volt még ennyire képzett és ennyi potenciállal felruházott generációnk, amely ugyanakkor ekkora nyomás alatt áll, és ennyi bizonytalansággal néz szembe a jövőjét illetően. A közösségi média algoritmusai felerősítik a megosztó tartalmakat, és formálják a nézőpontokat.

Mindez bizonytalanságot teremt a jövőt illetően. A populista pártokra való szavazás lehet a tiltakozás és az általános elégedetlenség egyik formája, de a biztonságérzetet adó erős hatalom iránti vágyat is tükrözheti. A történelem azonban megmutatta, hogy amikor ilyen jobboldali populista pártok kerülnek hatalomra, a fiatalok gyakran reményvesztettek, és elárulva érzik magukat. És mire rájönnek, hogy számukra fontos jogokat, szabadságokat és egyéb értékeket vesznek el tőlük vagy kérdőjeleznek meg, gyakran már túl késő.

Ez a tendencia már most veszélyezteti európai értékeinket. Nemcsak a politikai diskurzusban, hanem a közösségeink tagjainak mindennapi életében is, ahol az idegengyűlölet vagy a mássággal szembeni megkülönböztetés egyre inkább mindennapossá válik. Ezért alapvetően fontos, hogy az EU jövőbeli ifjúsági programjai továbbra is támogassák a fiatalokat abban, hogy megértsék a demokrácia fontosságát, megismerjék és megtapasztalják azt, illetve elsajátítsák azokat a készségeket, amelyekkel ellenállhatnak az antidemokratikus mozgalmak által jelentett fenyegetéseknek.

3. Mennyire vannak tisztában az európai fiatalok azzal, hogy mit tesz értük az EU? Hogyan lehet őket arra ösztönözni, hogy nagyobb érdeklődést tanúsítsanak az EU iránt? Hogyan értékelné az EU kommunikációs erőfeszítéseit?

Kétségtelen, hogy a fiatalok sokkal inkább tisztában vannak azzal, hogy az EU mit tesz értük, mint a korábbi generációk. Az olyan ifjúsági programok, mint az Erasmus+, az Európai Szolidaritási Testület és a DiscoverEU segítik az európai identitás érzésének kialakulását, ezért ezeket meg kell erősíteni, és minden európai fiatal számára elérhetővé kell tenni.

De vajon valóban tisztában vannak-e azzal, hogy mit tesz értük Európa? Véleményünk szerint nem. Az EU-nak a társadalomra – különösen a fiatalokra – gyakorolt hatása még mindig nem elég látható és nem kellőképpen érthető. Az uniós intézmények által hozott döntések hatása óriási, és ennek ösztönöznie kellene a fiatalokat, hogy nagyobb érdeklődést tanúsítsanak az európai kérdések iránt. Hogyan lehet ezt elérni? Két gondolat jut eszembe: az uniós intézményeknek olyan üzenetet kellene közvetíteniük, amely felhívja a figyelmet arra, hogy az EU szintjén hozott döntések közvetlen hatással vannak az emberek életére. Ezenkívül fontos lenne bővíteni azokat a programokat, amelyek lehetőséget biztosítanak a fiatalok számára, hogy jobban megismerjék, megtapasztalják és felfedezzék az Európai Uniót. Ez növelheti az összetartozás, az empátia, a kapcsolódás és a barátság érzését az európaiak között.

A különböző uniós intézmények által a polgárok megszólítása érdekében tett jelentős erőfeszítések, valamint a különböző kampányok és eszközök terén elért számottevő fejlesztések ellenére sem mondhatjuk, hogy ezek elegendőek. A gyakorlatban gyakran távol maradnak a fiatalok valóságától.

Bár az EU megerősítette jelenlétét a közösségi médiában, és előrelépést ért el a fiataloknak szóló célzott kampányaiban, üzenetei még mindig nem eléggé átélhetők, különösen a társadalmainkban élő sokféle fiatal számára. Az EU kommunikációs erőfeszítéseit tovább kell fejleszteni és jobban kell strukturálni, új elérési módszereket kell beépíteni, például ifjúsági nem kormányzati szervezeteket alkalmazva a fiatalok hangjának nagyköveteiként, decentralizált platformokat kell kialakítani az eléréshez, olyan történetmesélő kampányok elindításával, amelyek az uniós szakpolitikákat a mindennapi tapasztalatokhoz kapcsolják. Ezt szem előtt tartva fontos, hogy új kommunikációs megközelítésekkel kísérletezzünk, és a fiatalokat közvetlenül bevonjuk a kampányok és egyéb kommunikációs erőfeszítések kidolgozásába és végrehajtásába. 

2. Mivel erősíthetjük fel a fiatalok hangját?

Azzal, hogy komolyan vesszük őket, és elismerjük értéküket. Az intézményeknek megvan a hatalmuk és a kapacitásuk ahhoz, hogy felerősítsék a fiatalok hangját, de néha hiányzik a hajlandóság arra, hogy teret, támogatást, lehetőségeket és eszközöket biztosítsanak a fiatalok érdemi bevonásához. A fiatalok részvételét nem szabad ellenőrzőlistaként kezelni: meghívni a fiatalokat nyilvános eseményekre, képeket készíteni a közösségi médiába, végül figyelmen kívül hagyni észrevételeiket. A fiatalok részvételének hathatósnak kell lennie, ami azt jelenti, hogy a fiataloknak látniuk kell szerepvállalásuk eredményét és az azt követő változásokat.

A fiatalok hangjának felerősítéséhez intézményi támogatásra van szükség, például a fiatalok képviseletére a döntéshozó testületekben. Ez egyben a bizalom kiépítését is megköveteli, ami időt, minőségi környezetet és jól működő folyamatokat igényel a közös munka elősegítéséhez. Ehhez megfelelő finanszírozást kell biztosítani, az intézményeknek pedig hatékonyabban kell működniük, és jobban be kell vonniuk a fiatalokat a döntéshozatali folyamatba. Mindez befektetést, őszinte elkötelezettséget és időt igényel.

Bruno António a DYPALL Network ügyvezető igazgatója. A civil társadalmi szervezetek, helyi hatóságok és kutatóintézetek európai platformjának célja a fiatalok részvételének előmozdítása a helyi döntéshozatali folyamatokban. Az elmúlt tizenkét évben Bruno több intézménynek, köztük az Európai Bizottságnak és az Európa Tanácsnak dolgozott ifjúsági szakértőként és külső tanácsadóként. Ezt megelőzően a Youth for Exchange and Understanding főtitkára és az ECOS (Cooperativa de Educação, Cooperação e Desenvolvimento) ügyvezető igazgatója volt. A portugáliai Faróban, az Algarve Egyetemen szerzett diplomát szociálpedagógiából.

Javier Garat Pérezt, A civil társadalom ajánlásai egy európai óceánügyi paktumhoz című EGSZB-vélemény előadóját kérdeztük az EGSZB legfontosabb ajánlásairól az Európai Bizottság kezdeményezésével kapcsolatban, amely átfogó jövőképet határoz meg az óceánokkal kapcsolatos valamennyi szakpolitika számára. Milyen konkrét intézkedéseket kell tenni az óceánok pusztulástól és szennyezéstől való megóvása, valamint biológiai sokféleségük megőrzése érdekében? Melyek az óceánok jólétét fenyegető legnagyobb veszélyek, és milyen megoldásokat javasol az EGSZB? 

Idén a moldovai Mădălina-Mihaela Antoci volt az uniós tagjelölt országok egyik képviselője az EGSZB Your Europe Your Say (YEYS) elnevezésű éves ifjúsági rendezvényén. Részt vett az EGSZB civil társadalmi hetén is, ahol inspiráló beszédet mondott a „Még mindig egyesülve vagyunk a sokféleségben?” című nyitó panelbeszélgetésen. Mădălina-Mihaela, a Moldovai Erasmus Hallgatói Hálózat elnöke és az ország Nemzeti Ifjúsági Tanácsának elnökségi tagja megosztotta velünk, hogy mit jelent az EU a moldovai fiatalok számára, és elmondta, hogy küldetésének célja, hogy hazája fiataljait külföldi tanulmányokra és globális szemléletre ösztönözze.

1. A Moldovai Nemzeti Ifjúsági Tanács bevonja-e a fiatalokat az uniós integrációról szóló vitákba? Hogyan látják a moldovai fiatalok az EU-t?

Mindenképpen! A Moldovai Nemzeti Ifjúsági Tanács konzultációk, érdekérvényesítő kampányok és a politikai döntéshozókkal való közvetlen kapcsolattartás révén biztosítja, hogy a fiatalok hangja is érvényesüljön Moldova uniós integrációs folyamatában. Sok moldovai fiatal számára az EU jelenti a fejlődést, az új távlatokat, és egy olyan jövőt, ahol tehetségüket elismerik és értékelik. A tudatosság terén azonban még mindig vannak hiányosságok, és itt lépünk be mi – a kíváncsiságot aktív részvétellé alakítjuk.

Fórumokat, vitákat és workshopokat szervezünk az uniós integrációról, a szakpolitikákról és a fiatalok jogairól.
Kérjük, hogy a fiatalokat vonják be a nemzeti szintű döntéshozatali folyamatokba.
Kampányokat indítunk, hogy a moldovai fiatalokat tájékoztassuk és felvilágosítsuk az uniós tagság előnyeiről.

2. Bemutatná röviden a Moldovai Erasmus Hallgatói Hálózatnál (ESN) végzett munkáját?

A moldovai ESN elnökeként elsődleges célom az, hogy a fiatalokat olyan nemzetközi lehetőségekhez juttassuk, amelyek megváltoztatják az életüket. Csapatunk azon dolgozik, hogy népszerűsítse a mobilitást, befogadó környezetet teremtsen a cserediákok számára, és támogassa a nemzetközi oktatást. Az egyik legfontosabb kezdeményezésem az Erasmus az iskolákban, ahol arra ösztönözzük a középiskolás diákokat, hogy álmodjanak határok nélkül és globális szemléletet alakítsanak ki.

3. Vannak adataik arról, hogy hány moldovai diák vett részt eddig az Erasmus+ tanulmányi programban, akár összesen, akár évente?

Jelenleg Moldovában nincsenek külföldi Erasmus+ hallgatók, de a moldovai fiatalok igen aktívak külföldön! Az Erasmus+ program keretében évente 500-700 moldovai diák tanul vagy végez szakmai gyakorlatot a legjobb európai intézményekben. A program elindítása óta több ezren szereztek nemzetközi tapasztalatot, és innovációkkal, vezetői készségekkel és új szemlélettel tértek haza. Az Erasmus az iskolákban programmal arra törekszem, hogy a mobilitás még több moldovai fiatal számára lehetővé váljon, bizonyítva, hogy a világ csak arra vár, hogy felfedezzék.

4. Ön szerint milyen értéket képviselnek az ilyen tanulmányi csereprogramok a fiatalok számára egy olyan tagjelölt országban, mint Moldova?

Az Erasmus+ nem csupán egy tanulmányi program, kész ugródeszka Moldova jövője szempontjából! Nemcsak tanulási lehetőséget ad a fiataloknak, hanem alkalmazkodóképességet, rugalmasságot és európai perspektívát is. Egy tagjelölt országban, például Moldovában ez egy olyan nemzedék felépítését jelenti, amely át meri lépni a korlátokat és mer újítani, együtt tud működni másokkal és készen áll arra, hogy országunkat az európai jövőbe vezesse.

5. Milyen elvárásokkal érkezett a YEYS-re és a civil társadalmi hétre?

Erőteljes vitákra, merész ötletekre és a fiatalok politikai döntéshozatalba való bevonása iránti valódi elkötelezettségre számítottam. Ezek a rendezvények nem egyszerű találkozók, hanem olyan platformok, ahol a változást akaró fiatalok megkérdőjelezik a status quót, és szót emelnek egy erősebb, befogadóbb Európáért. Moldova számára ez egy újabb lépés a helyi valóság és az európai ambíciók közötti szakadék áthidalása felé, bizonyítva, hogy mi, moldovai fiatalok nem ölbe tett kézzel várjuk, hanem mi magunk teremtjük meg a jövőt.

Mădălina-Mihaela Antoci 21 éves ifjúsági vezető. Szenvedélye az oktatás, az állampolgári szerepvállalás és különösen a fiatalok szerephez juttatása. Jelenleg a Moldovai Erasmus Hallgatói Hálózat elnöke és a Moldovai Nemzeti Ifjúsági Tanács elnökségi tagja.

Az Erasmus+ oktatási program fáradhatatlan szószólójaként figyelemre méltó sikereket ért el abban, hogy a fiatalokat a nemzetközi lehetőségek felfedezésére ösztönözze, miközben a hazai oktatás értékét is hangsúlyozta. Diákok százait ösztönözte arra, hogy részt vegyenek a tudományos mobilitásban és aktívan segítsék helyi közösségeiket.

Kristýna Bulvasová cikke

Ebben a bizonytalan világban, ahol ősidők óta vallott hitek dőlnek össze, és a korábbi közös értékek már nem egyesítenek, hanem megosztanak bennünket, a fiataloknak lehetőséget kell adni arra, hogy itt és most érdemben részt vegyenek a szemünk láttára szaporodó számos sürgető probléma kezelésében. A YEYS 2025 vitái egyértelműen megmutatták, hogy nincs egyetlen olyan téma sem, amelyet „ifjúsági témának” lehetne nevezni, és hogy a fiatalokat joggal aggasztja sok probléma – a korrupció elleni küzdelemtől kezdve az egyenlőség előmozdításán át az éghajlatváltozás kezeléséig –, írja Kristýna Bulvasová cseh diák és YEYS-résztvevő.

Hányszor hallottam már a Z generáció fiataljaként, hogy „a ti generációtok soha nem látott problémákkal néz szembe”, vagy „a jelenlegi kihívások megoldásában nektek kell vezető szerepet vállalnotok”.  A tét nagy, de az előttünk álló kihívások is nagyok: példátlan demokratikus visszacsúszás, társadalmaink polarizálódása olyan kérdésekben, amelyek korábban „közös értékek” voltak, a régóta vallott meggyőződések és rendszerek destabilizálódása, valamint növekvő bizonytalanság.

A magas elvárások nemcsak a fiatalokkal szemben támasztanak követelményeket, hanem az alulfinanszírozott civil társadalmi szervezetekkel és azoknak az ifjúsági értékek irányításában játszott alapvető szerepével szemben is, csakúgy mint az oktatási rendszerek tekintetében. A formális oktatásnak képesnek kell lennie arra, hogy a fiatalokat olyan készségekkel és eszközökkel vértezze fel, amelyekkel a jelen és a jövő problémamegoldóivá és vezetőivé válhatnak. Attól tartok, hogy sok oktatási rendszer túl merev ahhoz, hogy megfeleljen a 21. századnak, hiszen az iskolákban nem tanítanak az éghajlatváltozásról vagy átfogó egészségügyi kérdésekről, legyenek azok akár mentális, akár reproduktív témák. Emellett nem rendelkeznek a legkorszerűbb technológiákkal és nem érnek el megfelelően a veszélyeztetett csoportokhoz.

Még az a kérdés is átpolitizálódott – vagy ami még rosszabb, fegyverré vált –, hogy ki tekinthető veszélyeztetettnek, ami további terheket ró azokra, akiknek már így is van elég, és akiket nem lenne szabad hátrahagyni.

Társadalmaink már abban sem értenek egyet, hogy mit jelent a sebezhetőség, vagy honnan lehet azt felismerni; a saját bőrömön tapasztaltam ezt, amikor egy cseh–szlovák határhoz közeli iskolában tartottam workshopot a nemek közötti bérszakadékról és más, nemek közötti egyenlőtlenségekről. A diákok és a tanárok teljes hitetlenséggel reagáltak, egyenesen elutasítva azt a gondolatot, hogy társadalmunkban bármilyen egyenlőtlenség is létezne. Ez arra enged következtetni, hogy korcsoporttól függetlenül több vitára és kapacitásépítésre van szükségünk a meglévő veszélyeztetett csoportokkal és egyenlőtlenségekkel kapcsolatban.

A fiatalok – köztük a hátrányos helyzetű nők és lányok, a fogyatékossággal élők, a migrációs hátterű fiatalok – számára az oktatáshoz és a lehetőségekhez való egyenlő hozzáférés továbbra is elérhetetlen álom. Ha közös célunk, hogy a fiatalok számára szilárd alapot biztosítsunk lehetőségeik és álmaik megvalósításához, akkor cselekednünk kell. Nem egyszerű megoldást javasolni, de az uniós tagállamok civil szervezetekkel – különösen az informális oktatásban tevékenykedőkkel – való kapcsolatainak megerősítése segíthet áthidalni a hiányosságokat, miután meghatároztuk, hogy melyek a legveszélyeztetettebb területek. A tanárok és az összes ifjúságsegítő későbbi átképzése a közösségépítő gyakorlatban keretet adhat néhány célzott és rendszerszintű megoldásnak.

A civil társadalom szerepet vállal az aktív polgári részvétel ösztönzésében, de a fiatalok részvétele a döntéshozatalban és a demokratikus kormányzásban továbbra is alacsony. Egyértelmű a szakadék a fiatalok törekvései és az ezek megvalósításához rendelkezésre álló terek és lehetőségek között. A választások önmagukban nem hozzák meg a kívánt eredményeket, mivel a politikai kultúra és a dezinformáció elleni küzdelem egyes országokban továbbra is kihívást jelent. Azonban az, ha valaki nem vesz részt egy szavazáson, nem jelenti azt, hogy nincs véleménye vagy nem foglalkozik a problémákkal. Az aktív állampolgárság ösztönzése érdekében a fiataloknak nemcsak a demokratikus cselekvés pozitív tapasztalataira van szükségük, hanem kézzelfogható eredményekre is – a fiatalok PR-eszközként való felhasználása, tokenizmus vagy szelektivitás nélkül. Továbbra is bízom abban, hogy az uniós tagállamok képesek lesznek létrehozni ezeket a tereket, és talán túllépnek majd azon, hogy a fiataloknak várniuk kell még, hogy lehetőséget kapjanak az érdemi részvételre és a közös alkotásra. De ennek nem három, öt vagy tíz éven belül kell megtörténnie. A változásnak most kell bekövetkeznie, hogy megakadályozzuk a társadalmi szakadékok további növekedését.

A 2025-ös YEYS-en örömmel vettem részt egy, éppen az éghajlatváltozással kapcsolatos ajánlás kidolgozásában, mivel személyes meggyőződésem, hogy a hármas környezeti válság az emberiség előtt álló egyik legnagyobb kihívás. A YEYS öt ajánlásának egyike volt egy koherens uniós éghajlatváltozási stratégia kidolgozása olyan más ajánlások mellett, mint a korrupció elleni küzdelem az átláthatóság és a fiatalok részvétele révén, az aktív polgári szerepvállalás, az egyenlőség, valamint az „az ifjúságnak helyet kell kapnia” elképzelés. Mivel ez a közösen támogatott ajánlások listája, egyértelmű, hogy a fiatal YEYS-esek szerint ez utóbbi kérdés kulcsfontosságú kihívás, amellyel foglalkozni kell. Ez azonban a fiatalok egy már némileg megerősödött csoportjának nézőpontját tükrözi, és nem tekinthető reprezentatívnak az összes uniós tagállamra nézve. Egyesek azt gondolhatták, hogy ez az ajánlás lesz a legfontosabb a YEYS 2025 résztvevői számára, a végső szavazáson mégis az utolsó helyre került. Emlékeztessen ez arra, hogy nincs olyan téma, amelyet „ifjúsági témának” lehetne nevezni. A fiatalokat joggal foglalkoztatja minden aktuális kérdés, és az ifjúsági menetrend természeténél fogva széles körű és interszekcionális.

Egyes fiatalok elismerik a környezetvédelem és a fenntarthatóság fontosságát, míg mások nem engedhetik meg maguknak, hogy ezt a kérdést prioritásként kezeljék, mivel alapvető szükségleteik kielégítéséért küzdenek. A hármas környezeti válságot az emberiség egyik legnagyobb kihívásaként említettem, de ha figyelembe vesszük, hogy a hatékony megoldások érdekében egyszerre kell foglalkozni az összes nagy problémával, a kép megváltozik. A jelenlegi geopolitikai helyzet és az EU globális versenyképességért folytatott küzdelme eltereli a figyelmet és lassítja az átállási folyamatokat. Végső soron azonban sem nekünk, sem a jövő generációinak nincs másik bolygónk, amelyen ezeket a kérdéseket meg lehetne oldani, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy átlépjük bolygónk tűrőképességének határait.

Visszatérve a fontos kérdésekre, a fiataloknak teljes sokféleségükben továbbra is képesnek kell lenniük arra, hogy átéljék fiatalságukat annak minden kiváltságával, kihívásával és szépségével együtt. Egy közelmúltbeli ENSZ-jelentés azonban azt mutatja, hogy az elmúlt évtizedben egyértelműen csökkent a fiatal felnőttek körében az élettel való elégedettség és a boldogság mértéke. Még a komoly kihívások ellenére is szilárdan hiszem, hogy ha a fiatalokat tetteik kézzelfogható eredményeivel inspirálni tudjuk, akkor komoly esélyünk van arra, hogy megoldjuk a sürgető problémákat és javítsuk az életminőséget mindenki számára.

Kristýna Bulvasová az „Európai fenntartható fejlődés ifjúsági hálózat” tagja. Ifjúsági küldöttként részt vett az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusán és volt az ENSZ cseh ifjúsági küldöttje. A Cseh–Német Ifjúsági Fórum korábbi szóvivőjeként továbbra is aktívan részt vesz a cseh–német együttműködés erősítésében. A jövőorientált oktatásra és fenntarthatóságra összpontosító ifjúsági aktivista Kristýna jelenleg a cseh MOB – Fiatal polgárok nem kormányzati szervezetet vezeti, miközben a prágai Károly Egyetemen és a Regensburgi Egyetemen tanul. Amellett, hogy aktívan részt vett a YEYS-en, Kristýna felszólalt az EGSZB Civil Társadalmi Hetén is az Az inkluzív igazságos átmenetre és a zöld-kék növekedésre vonatkozó előrejelzés című ülésen.

Your Europe Your Say! A 2025. évi YEYS-en mintegy 90 diák gyűlt össze az EU-ból, a tagjelölt országokból és az Egyesült Királyságból. Valeriia Makarenko a háború sújtotta ukrajnai Harkivból érkezett, hogy hazáját képviselje a rendezvényen. Elmondta, hogy a YEYS-en való részvétel miért nagyon fontos az ukrán fiatalok számára, és kifejezte reményét, hogy generációja, amelynek lelki ellenálló képességét és egységét a háború kovácsolta össze, egy szebb jövő felé fogja vezetni Ukrajnát.

1) Szerinted miért fontos, hogy a fiatalok részt vegyenek olyan uniós rendezvényeken, mint a „Your Europe Your Say”?

Úgy gondolom, hogy az olyan uniós rendezvényeken való részvétel, mint a „Your Europe, Your Say!”, rendkívül fontos a fiatalok számára, mivel platformot biztosít ahhoz, hogy kifejtsék véleményüket, érdemi vitákat folytassanak és aktívan alakítsák Európa jövőjét. Ezek a rendezvények felbecsülhetetlen lehetőséget kínálnak a döntéshozatali folyamatok megismerésére, a vezetői készségek fejlesztésére és a különböző országokból származó kortársakkal való kapcsolatteremtésre. Ami az ukrán fiatalokat illeti, nekünk még többet jelent a részvétel, mivel így megoszthatjuk hiteles tapasztalatainkat, érvelhetünk Ukrajna európai integrációja mellett, és elősegíthetjük az európai fiatalok közötti szolidaritást.

2) Szerinted hogyan érinti a háború az ukrajnai fiatalokat?
Kétségtelen, hogy a teljes körű háború jelentősen megváltoztatta az ukrajnai fiatalok életét, hatással van az oktatásukra, mentális egészségükre és általános biztonságérzetükre. Sokaknak például meg kellett szokniuk az online tanulást vagy az áttelepítést, gyakran bizonytalan körülmények között. A háború azonban a lelki ellenálló képességünket is erősítette – a fiatal ukránok nemcsak a hatalom és az erő szimbólumává váltak, hanem az önkéntesség, az aktivizmus és az újjáépítési munkák, például a várostervezési projektek iránt is elkötelezettebbek lettek. A nehézségek ellenére továbbra is eltökélt szándékunk, hogy megvédjük identitásunkat és hozzájáruljunk hazánk jövőjéhez.

3) Milyen jövőt remélsz az ukrán fiatalok számára?
Az biztos, hogy a jövő szinte minden ukrán tinédzser számára bonyolult kérdés. Közösségemmel együtt azt remélem, hogy Ukrajnában minden fiatal hozzáférhet majd minőségi oktatáshoz, lehetősége lesz a szakmai fejlődésre, és biztonságos jövőre számíthat egy erős, független Ukrajnában. Azt is remélem, hogy a nemzetközi közösség továbbra is támogatja Ukrajnát az újjáépítésben, hogy a fiatalok kilátása ne csak a túlélés legyen, hanem boldogulni is tudjanak. Az ukrán fiatalok valóban erősek, ezért inspiráló látni, hogy egyre többen vesznek részt különböző oktatási, tudományos, infrastruktúra-helyreállítási és egyéb projektekben. Leginkább pedig azt remélem, hogy a mi generációnk, amelyet lelki ellenálló képesség és egység jellemez, egy szebb, innovatívabb és demokratikusabb jövő felé vezeti majd Ukrajnát.

4) Hogyan tekintesz vissza a rendezvényre?  

Nagyon inspiráló volt számomra. Még akkor is, amikor csak beszélgettünk, vagy hallgattam és elemeztem a többi résztvevő mondanivalóját. Mondhatom, hogy igen, hatalmas ereje van ennek a találkozónak: elég összegyűlnünk ahhoz, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek. Például több olyan projekt is volt, amelyik valóban segít jobban megérteni más országokat. Rengeteg korábban sosem hallott dolgot tudtam meg különböző országokról. Örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy itt lehettem. 

Valeriia Makarenko 16 éves, és az ukrajnai Harkivból érkezett. A 99. sz. Harkivi Líceum 10. osztályába jár.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) kulcsfontosságú ajánlásokat fogalmazott meg a 2025. évi európai szemeszterről őszi csomagjáról: stratégiai beruházásokat és szorosabb együttműködést sürget az EU rezilienciájának és versenyképességének növelése érdekében.

Az EGSZB egy a februári plenáris ülésén elfogadott véleményében fogalmazta meg ezeket az ajánlásokat, amelyekben a fenntarthatóságra, a munkaerő-piaci reformokra, valamint a nemzeti és uniós politikák jobb összehangolására helyezte a hangsúlyt, és a civil társadalom nagyobb mértékű bevonására szólított fel.

Az EGSZB sajnálatát fejezte ki, hogy nem jelent meg az éves fenntartható növekedési jelentés, amely kulcsfontosságú politikai dokumentum. Kiemelte, hogy az uniós intézményeknek fel kell készülniük a kereskedelmet, az inflációt és a növekedést érintő geopolitikai kockázatokra.

Az EGSZB támogatásáról biztosította a versenyképességi iránytű kezdeményezést, illetve az energia- és a digitális ágazatba történő beruházásokat sürgetett, többek között egy európai stratégiai beruházási alap létrehozását is. Emellett a civil társadalom fokozottabb részvételére, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) gyakorlatias felülvizsgálatára, valamint a tagállamok fokozott együttműködésére szólított fel a gazdaságpolitikák és a termelékenység javítása érdekében. (tk)

A növekvő biztonsági fenyegetésekkel szembenézve Európának sürgősen egységes védelmi finanszírozási stratégiára van szüksége. Az EGSZB az EU Tanácsa lengyel elnökségének felkérésére elfogadott egy véleményt, amelyben bátor lépéseket sürget: több beruházást a modern rendszerekbe, a NATO-val való együttműködés elmélyítését és az EU pénzügyi keretein belüli finanszírozás növelését.

Az Európa biztonságát fenyegető veszélyek egyre nagyobbak, és ez rávilágít a külső védelmi beszállítóktól való függőségére: az uniós országok által egy év alatt védelmi beszerzésekre fordított 75 milliárd EUR 78%-át harmadik országok beszállítói kapták. Az európai védelmi technológiai és ipari bázis (EDTIB) megerősítése elengedhetetlen e függőség csökkentéséhez.

„Az EU védelmi finanszírozási mechanizmusait át kell alakítani, hogy megfeleljenek a mai kihívásoknak” – fejti ki Marcin Nowacki, az EGSZB Védelmi finanszírozás az EU-ban című véleményének előadója. „A meglévő költségvetési szabályok korlátozzák a katonai kiadásokat, és bár az olyan kezdeményezések, mint az Európai Védelmi Alap (EDF) és az Európai Békekeret (EPF) előrelépést jelentenek, továbbra sem elegendőek a jelenlegi fenyegetések nagyságrendjének kezeléséhez.”

A NATO-együttműködés elengedhetetlen az interoperabilitás és az egységes stratégia szempontjából. A közös közbeszerzési, kiberbiztonsági és űrbiztonsági partnerségek, valamint az IRIS2 műholdas projekt növelni fogja a rezilienciát. A védelem finanszírozásának összhangban kell állnia az EU szélesebb körű prioritásaival, anélkül, hogy a szociális és környezetvédelmi célokat veszélyeztetné. A stratégiai beruházások, az innováció és a hosszú távú tervezés kulcsfontosságúak Európa biztonságának és autonómiájának garantálásához. (tk)

A kohéziós politika már régóta az európai integráció egyik pillére, amely előmozdítja az EU gazdasági, társadalmi és földrajzi egységét. Miközben kialakulóban van a 2027 utáni többéves pénzügyi keret, a hatékonyság, a fenntarthatóság és az új kihívásokra való reagálási képesség növelése érdekében létfontosságú, hogy a kohéziós politika korszerűsítésre kerüljön.

A közelmúltban elfogadott, „A 2027 utáni kohéziós politika eredményorientáltságának fokozása” című véleményében az EGSZB hangsúlyozta, hogy eredményorientált megközelítést kell alkalmazni annak biztosítása érdekében, hogy a kohéziós politika továbbra is kézzelfogható előnyökkel járjon, miközben csökkenti az egyenlőtlenségeket és előmozdítja a fenntartható versenyképességet.

„A kohéziós politikának továbbra is az EU legfontosabb regionális fejlesztési eszközének kell maradnia. Az eredményorientált megközelítés biztosítja, hogy minden elköltött euro hozzájáruljon a gazdasági és társadalmi jólléthez” – jelentette ki David Sventek, a vélemény előadója.

A 2028 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret jelentős átalakításra szorul annak érdekében, hogy támogassa a regionális fejlesztést, a zöld és digitális átállást, valamint a gazdasági versenyképességet. Mivel a beruházási igények meghaladják az évi 750–800 milliárd EUR-t, az erős uniós finanszírozás létfontosságú.

Az EGSZB kéri, hogy a költségvetési kapacitást tartsák az EU GDP-jének 1,8%-án, és növeljék a kohéziós politika finanszírozását. A legfontosabb prioritások között említhető a megosztott irányítás, a testre szabott regionális politikák, az eredményalapú finanszírozás és az egyszerűsített eljárások kialakítása.

Az eredményorientált megközelítés növeli a hatékonyságot, ugyanakkor jobb végrehajtást és felügyeletet igényel. A versenyképesség és a szociális beruházások közötti egyensúly megteremtése, a technikai támogatás megerősítése és az átláthatóság biztosítása hatékonyabbá teszi a kohéziós politikát, ugyanis előmozdítja a gazdasági rezilienciát és csökkenti az Európán belüli egyenlőtlenségeket. (tk)