Az Európai Bizottság 2024. szeptember 23-án hirdette ki a harmadik alkalommal odaítélt uniós ökológiai díjak nyerteseit. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) három fontos kategóriában választotta ki a nyerteseket: legjobb bioélelmiszer-feldolgozó kkv, legjobb bioélelmiszer-kiskereskedő és legjobb ökológiai étterem.

A nyertesek a következők:

• Legjobb bioélelmiszer-feldolgozó kkv: Gino Girolomoni Cooperativa Agricola (Olaszország) – egy megújuló energiát használó, biotésztát előállító szövetkezet Marche régióban, amely több mint 300 helyi gazdát támogat.
• Legjobb bioélelmiszer-kiskereskedő: SAiFRESC (Spanyolország) – egy gazdák által irányított kezdeményezés, amely 30 hektár ökológiai mezőgazdasági területen 70 különféle biogyümölcsöt és -zöldséget termeszt, támogatja a körforgásos gazdaságot és tanműhelyeket szervez.
• Legjobb ökológiai étterem: Kalf & Hansen (Svédország) – egy 100%-ban ökológiai, szezonális észak-európai konyhára szakosodott étteremlánc, amely fenntartható módon szerzi be az alapanyagokat és szoros kapcsolatot tart fenn helyi termelőkkel.

Peter Schmidt, az EGSZB „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” (NAT) szekciójának elnöke a nyerteseket méltatva megjegyezte, hogy a díjak az innovációt és a kiválóságot ismerik el az EU ökológiai ágazatában. Hangsúlyozta, hogy könnyebben elérhetővé és megfizethetőbbé kell tenni az ökológiai termékeket, ha azt akarjuk, hogy növekedjen az ágazat és az EU 2030-ra elérje a 25%-os ökológiai gazdálkodásra vonatkozó célkitűzését. „Helytelen azonban az a megközelítés, hogy agrárpolitikák révén oldjunk meg szociális problémákat. Szociálpolitikákkal kell ugyanis elérni, hogy az európai polgárok megengedhessék maguknak a biotermékeket” – tette hozzá.

Az uniós ökológiai díjak a szélesebb körű uniós ökológiai nap kezdeményezés részét képezik, amelyet 2021-ben indítottak azzal a céllal, hogy rávilágítsanak az ökológiai gazdálkodás előnyeire. Az EU közös agrárpolitikája keretében támogatott biogazdálkodás jelentősen nőtt: míg 2012-ben az EU mezőgazdasági területeinek 5,9%-án folytattak biogazdálkodást, 2022-ben ez az arány már 10,5% volt, a kiskereskedelmi értékesítés pedig 2022-ben elérte a 45 milliárd eurót. A gazdasági kihívások ellenére az EU világviszonylatban továbbra is a második legnagyobb ökológiai piac az Egyesült Államok után. (ks) 

Stefano Mallia, az EGSZB Munkáltatók csoportja elnökének cikke

A Mario Draghi által készített jelentés közzététele ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy sürgősen foglalkozni kell az Európa előtt álló gazdasági kihívásokkal. Mind a Letta-, mind a Draghi-jelentés megkongatja a vészharangokat, éspedig hangosan: Európa meghatározó pillanat előtt áll, és nem engedhetjük meg magunknak az önelégültséget.

A tét most nagyobb, mint valaha: az elmúlt két évtized során az EU gazdasági növekedése folyamatosan elmaradt az Egyesült Államokétól, Kína felzárkózása pedig gyors ütemben folyt. 2002 és 2023 között az USA és az EU (2015-ös árakon számított) GDP-je közötti különbség a valamivel több mint 15%-ról aggasztó mértékűre, 30%-ra nőtt. Az összehasonlítás a vásárlóerő-paritást (PPP) vizsgálva még kevesebb kétséget hagy: így a korábbi 12% helyett immár 34% a különbség.

Az egyik legnagyobb kihívást az európai szabályozási környezet jelenti. Az adatok megdöbbentőek: 2019 és 2024 között az EU hozzávetőlegesen 13 000 jogalkotási aktust léptetett életbe, szemben az Egyesült Államokkal, amely mintegy 3500-at.

Ez a szabályozási túlterheltség jelentős megfelelési költségekkel járt a vállalkozások számára, és erőforrásokat vont el az innovációtól és a teljesítményjavítástól. Ráadásul aggasztó tendenciát indított el a vállalatok körében, amelyek igyekeznek az EU-n kívülre áttelepülni: 2008 és 2021 között az európai unikornisok 30%-a költözött el így.

Amint azt Mario Draghi is hangsúlyozza, a beruházások önmagukban nem viszik előre Európát. Biztosítani kell, hogy a reformok érdemi javulást eredményezzenek. Az egységes piac kiteljesítésére, az akadályok felszámolására, valamint a tehercsökkentéssel és a szabályok észszerűsítésével kapcsolatos koherens megközelítés előtérbe helyezésére kell koncentrálnunk. Ezek olyan kulcsfontosságú lépések, amelyeket jelentős politikai csatározások nélkül azonnal meg lehet tenni, és amelyek kézzelfogható előnyökkel járnának a vállalkozások, különösen a gazdaságaink gerincét képező kkv-k számára.

Ezenkívül nem hagyhatjuk figyelmen kívül ágazataink és gazdaságaink összekapcsoltságát sem. Az egyik területen elért javulás pozitív továbbgyűrűző hatásokkal járhat más területeken. A mesterséges intelligencia és az adatvezérelt technológiák integrálása például támogathatja az intelligensebb energiagazdálkodást a különböző ágazatokban – a korszerű gyártástól a precíziós mezőgazdaságig –, jelentősen csökkentve a költségeket és a kibocsátásokat. Ez a fajta szinergia az, amelynek elérésére törekednünk kell.

A követendő irány egyértelmű. Európában megvan az ahhoz szükséges kapacitás, tehetség és innovációs potenciál, hogy visszanyerje versenyelőnyét. De határozott politikai szándékra és együttműködésre is szükség lesz, és hosszú távú stratégiai célkitűzésekre kell összpontosítani. Immár – uniós intézményekként és tagállamokként – a mi felelősségünk, hogy ezekből a lehetőségekből valódi változást hozó intézkedések szülessenek.

Idén az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) ismét részt vesz majd a COP29-en, az ENSZ 2024. évi éghajlatváltozási konferenciáján, amelyre az azerbajdzsáni fővárosban, Bakuban kerül sor.

Peter Schmidt, a „COP” ad hoc csoport elnöke, valamint Diandra Ní Bhuachalla, az EGSZB ifjúsági COP-küldötte képviseli majd intézményünket a konferencián, ahol az EGSZB megismétli az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásáról szóló, nemrégiben elfogadott véleményében foglalt üzeneteket, és újfent elmondja majd, hogy olyan, inkluzív és méltányos átállásra van szükség, amely biztosítja, hogy az éghajlat-politikai fellépés ne növelje a társadalmi egyenlőtlenséget. Az EGSZB emellett szót emel majd a fenntartható agrár-élelmiszeripari rendszerek, a megújuló energia, az energiahatékonyság és a zöld technológiák mellett, valamint szorgalmazni fogja, hogy hangolják össze egymással a biológiai sokféleséggel és az éghajlatváltozással kapcsolatos célokat. Az EGSZB azért is vesz részt a COP29-en, hogy megjelenítse az európai civil társadalom nézeteit, és hogy olyan eredmények szülessenek a konferencián, amelyekkel kiegyensúlyozott és társadalmilag igazságos módon kezelhető az éghajlati válság. (ks) 

A fogyatékossággal élő újságírók ugyanolyan jól el tudják látni munkájukat, sőt más, új nézőpontokat is bemutathatnak – akkor miért csak ilyen kevesen dolgoznak a médiában? Lars Bosselmann, az Európai Vakok Szövetségének igazgatója arról ír, hogy a fogyatékossággal élő személyek alulreprezentáltak a médiaiparban, és véget kell vetni annak, hogy a tudósításokban sztereotip módon ábrázolják őket.

Minden demokrácia alapvető elvekre épül, melyek közül az egyik legfontosabb a sajtószabadság. A sajtószabadság segít annak biztosításában, hogy a politikai vezetők cselekedetei átláthatóak legyenek a nagyközönség számára. Lehetővé teszi továbbá, hogy külső beavatkozás nélkül férjünk hozzá információkhoz.

A gyakorlatban azonban a médiának vannak még olyan vonatkozásai, amelyeken javítani kell, különösen a sokszínűség terén. Ami a médiában való képviseletet vagy a különböző társadalmi csoportokhoz kapcsolódó témákról való tudósításokat illeti, messze vagyunk még attól, hogy egyenlőek legyünk.

A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy a fogyatékossággal élő emberek nincsenek megfelelően képviselve az újságok, a rádióállomások és a televíziós műsorszolgáltatók személyzetében. Ez rendkívül aggasztó, tekintettel arra, hogy a világ népességének akár 16%-a is rendelkezik valamilyen fogyatékossággal. Ezenkívül, amint azt egy UNESCO-jelentés is hangsúlyozza, a fogyatékossággal élő személyek gyakran szembesülnek előítéletekkel amiatt is, hogy közösségünket sztereotip módon jelenítik meg a médiában, az egész világ közönsége előtt.

A fogyatékossággal élő személyek közmegítélésének megváltoztatása érdekében hangsúlyoznunk kell annak fontosságát, hogy helyet kapjanak a hírszerkesztőségekben és a tartalomgyártási folyamatokban.

A társadalomnak meg kell értenie, hogy a médiaipar nem lesz teljes mértékben inkluzív mindaddig, amíg a fogyatékossággal élő személyek nem válnak a munkafolyamatok részévé. Ezenkívül a fogyatékossággal kapcsolatos témákat más megközelítéssel kell kezelni: a médiaorgánumoknak el kell ismerniük, hogy a fogyatékossággal élők egyéniségek, akiknek másokkal azonos jogokat kell élvezniük. Ezenkívül, mivel a tartalomformátumok folyamatosan változnak, szakértők kellenek ahhoz, hogy ezeket a formátumokat hozzáférhető és inkluzív módon alakítsák ki. 

Annak ellenére, hogy a fogyatékossággal élő közösség alulreprezentált a médiaiparban, mégis találhatunk olyan inspiráló példákat, amelyek azt mutatják, hogy a fogyatékossággal élő személyek kiválóak lehetnek tartalomalkotókként.

Az Európai Vakok Szövetsége podcastsorozatában nemrég tett közzé egy olyan epizódot, amely a 2024-es párizsi paralimpiai játékokra összpontosított. A műsorban egy vak francia újságíróval, Laetitia Bernard-ral beszélgettünk, aki a Radio France-nak dolgozik. Az idei paralimpiát megelőzően Laetitia Bernard tudósított a 2012-es és 2016-os londoni, illetve riói játékokról is, valamint a 2014-es szocsi és a 2018-as phjongcshangi téli paralimpiáról.

„Az olyan rendezvények, mint a paralimpiai játékok, pozitív hatással vannak az akadályok lebontására és a sztereotípiák megkérdőjelezésére” – hangsúlyozta az interjú során Laetitia Bernard. „Ha egy újságíró fogyatékossággal él, attól még ugyanolyan eredményesen tud dolgozni, sőt előfordulhat, hogy másképpen tudja leírni a dolgokat” – tette hozzá. Laetitia Bernard szakmai életútja, valamint az e témáról elmondott gondolatai megmutatják, hogy ezzel a vetülettel is foglalkozni kell ahhoz, hogy inkluzívabb társadalmat tudjunk építeni: az egyenlőségnek a médiaipar középpontjában kell állnia.

Lars Bosselmann az Európai Vakok Szövetségének ügyvezető igazgatója.

Az EGSZB Munkavállalók csoportjának cikke

Most, hogy bejelentették az Európai Bizottság új összetételét, nem tudunk szó nélkül elmenni amellett, hogy megszűnt a szociális jogokért és a foglalkoztatásért felelős biztosi poszt. Ehelyett létrehozták az „emberekért, készségekért és felkészültségért” felelős tárcát. Az „emberek” szó használata azonban sok kérdést vet fel. Végső soron nem az emberekről kellene szólnia szinte az összes többi portfóliónak is? A szakzsargonízű „felkészültség” szó is megér egy misét, hiszen az egy másik portfólióban is megjelenik.

A lényeg azonban az, ami hiányzik, amit kihagytak. A szociálpolitika és a foglalkoztatás háttérbe szorult, mégpedig a versenyképesség nevében. Vannak más, rejtélyes és néha színesnek nevezhető biztosi megnevezések is, amelyek önmagukért beszélnek: előkerül a végrehajtás, az egyszerűsítés vagy a jólét és a vízgazdálkodás rezilienciája, hogy csak néhányat említsünk.

A foglalkoztatás- és szociálpolitika portfóliója az 1970-es évek óta létezik, de 2019-ben átnevezték „Foglalkoztatás és szociális jogok”-ra. Ide tartoztak olyan kulcsfontosságú szakpolitikák, mint a szociális jogok európai pillére és annak széles körű kezdeményezései. A színvonalas munkahelyek, az egyenlőség, a szociális párbeszéd, valamint a munka- és életkörülmények továbbra is alapvetően fontosak demokráciáink túlélése szempontjából.

A foglalkoztatás helyett azonban mára csak a készségek maradtak. Úgy tűnik, bizonyos körökben általánosan elfogadott, hogy a jelenlegi problémák közül sok a készséghiányból ered. A vállalatok nehezen találják meg a szükséges szakképzett munkaerőt. És ez nem meglepő. A pályakezdő állásokhoz is több év munkatapasztalatra van szükség, és nem ritka, hogy doktori fokozatot és több nyelv ismeretét, és olyan készségekről szóló képesítéseket várnak el, amelyeket a sikeres pályázó munkája során néhány hónap alatt elsajátíthat. Ráadásul nagyon gyakran a kínált fizetések alig fedezik a megélhetési költségeket. És itt a szakképzettséget igénylő pozíciókról beszélünk, amelyek eleve a skála felső végén helyezkednek el!

Rendkívül aggasztó azt látni, hogy Európai Bizottság sokszor összevissza dobálózik a zsargonnal, miközben narratíváját egyértelműen a versenyképesség uralja. Mintha azt akarná ezzel sugallni, hogy a jóllétre, a minőségi munkahelyekre és a tisztességes bérekre irányuló célok már megvalósultak, és ma már az egyetlen dolgunk csak a készséghiány megszüntetése. Úgy tűnik azonban, hogy a hiány mindenekelőtt a biztosok új grémiumában van, amely nem képes megérteni és perspektívába helyezni a jelenlegi helyzetet, és reális megoldásokat kínálni rá. Reménykedjünk, hogy az eredeti portfóliók mögül, a felszín alól előkerülnek majd szilárd javaslatok a szociális és munkavállalói jogok, a demokrácia és az éghajlatváltozás elleni küzdelem megerősítésére.

Sandra Parthie írása

A mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály a világ első globális jogi kerete a mesterséges intelligencia szabályozására.

A mesterséges intelligencia alkalmazása egyre szélesebb körben terjed, és mindennapi életünk számos aspektusát érinti. Befolyásolja például az interneten megjelenő információkat, személyre szabott hirdetéseket mutatva az embereknek. Ennél is fontosabb azonban, hogy most már az egészségügyi ágazatban is alkalmazzák betegségek, például a rák diagnosztizálására és kezelésére. Ennek érdekében az MI-alkalmazások általános célú MI-modellekre támaszkodnak, ezeket a modelleket pedig be kell tanítani. Például ahhoz, hogy a rákos sejteket önállóan felismerje, a mesterséges intelligenciának először nagyszámú képet kell betáplálni ezekről a sejtekről.

A betanítás sikere a rendelkezésre bocsátott adatoktól – hatalmas mennyiségű adattól – függ. A betanítás módja befolyásolja a betanított modell vagy MI-alkalmazás eredményének minőségét. Ha nem megfelelő adatokkal vagy képekkel táplálják, az egészséges sejteket tévesen rákos sejtekként fogja azonosítani.

Az orvosi és egészségügyi ellátás javítása meggyőző példája annak, hogy az EU-ban miért kell rendelkeznünk az alapul szolgáló általános célú MI-modellek kifejlesztéséhez szükséges kapacitással és infrastruktúrával. Ez nagyon egyszerű – a mesterséges intelligencia életeket menthet.

Emellett az általános célú mesterséges intelligencia fordulópontot jelent a termelési folyamatokban, a vállalkozások számára is. Ahhoz, hogy az európai gazdaság versenyképes maradjon, az EU-ban teret kell biztosítani az innovációnak, és ösztönözni kell a vállalkozókat és az induló vállalkozásokat ötleteik kidolgozására.

Természetesen a mesterséges intelligenciának és az általános célú mesterséges intelligenciának megvannak a kockázatai, a modellek hibáitól és az alkalmazásokban elkövetett hibáktól kezdve a technológia nyilvánvalóan bűnelkövetési célú felhasználásáig. Ezért az EU-nak rendelkeznie kell a rosszindulatú támadások és kiberfenyegetések visszaveréséhez szükséges szakértelemmel, valamint uniós szintű infrastruktúrára is szüksége van a technológia megfelelő működésének biztosítása érdekében.

A fentiek mindegyike azt mutatja, mennyire fontos a megfelelő szabályozás, amelynek középpontjában a tanulóadatok minősége, a képzési módszerek, végső soron pedig a végtermék áll. A mesterséges intelligencia fejlesztésének olyan európai értékeken kell alapulnia, mint az átláthatóság, a fenntarthatóság, az adatvédelem és a jogállamiság tiszteletben tartása. Sajnos az általános célú mesterséges intelligencia terén a fő fejlesztéseket az EU joghatóságán kívül eső szereplők vezetik. Az Uniónak ezért fejlesztenie kell a kapacitásokat, hogy ne csak az európai szereplőkre, hanem a piacunkon tevékenykedő harmadik országbeli szereplőkre is rá tudja kényszeríteni a jogszabályainak betartását és az európai értékek tiszteletben tartását.

Az EU-nak többek között versenypolitikai eszközökkel kell csökkentenie a gyakran harmadik országbeli digitális nagyvállalatok erőfölényét. Az EU versenyhatóságainak a kapacitásaik bevetésével biztosítaniuk kell, hogy a hiperskálázók ne éljenek vissza B2B vagy B2G piaci pozíciójukkal.

A hatóságok támogathatják az általános célú és egyéb mesterségesintelligencia-alkalmazások európai szolgáltatóit azáltal, hogy megvásárolják termékeiket, ezzel demonstrálva megbízhatóságukat további felhasználók és ügyfelek számára. Az EU ténylegesen rendelkezik a „made in Europe” mesterséges intelligenciához szükséges tehetséggel, technológiai szakismerettel és vállalkozói szellemmel. A beruházások hiánya, a megfelelő informatikai infrastruktúra hiánya és a belső piacnak a bővülést akadályozó tartós széttagoltsága azonban gátolja a mesterséges intelligenciával foglalkozó európai szereplők versenyképességét.

Az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezménye Feleinek Konferenciája 16. ülésének (COP16) közeledtével az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) integrált globális megközelítést szorgalmaz a biológiai sokféleség jelenlegi válságának kezelése érdekében.

A globális feszültségek fokozódásával az EGSZB sürgeti a kormányokat, hogy összpontosítsanak a biológiai sokféleségre, amely a hármas környezeti válság (éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és elsivatagosodás) megoldásának kulcsa lehet. A COP16 kulcsfontosságú pillanat lesz a bolygónk ökoszisztémáinak védelmére irányuló globális erőfeszítések felgyorsításához, hangsúlyozta szeptemberben elfogadott véleményében az EGSZB.

„A biológiai sokféleség hiányában az ökoszisztémák és a gazdaságok össze fognak omlani, mivel a globális GDP több mint fele és a munkahelyek 40%-a közvetlenül a természettől függ”, jelentette ki Arnaud Schwartz, a vélemény előadója.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a biológiai sokféleséget, az ökoszisztémák alapját, az emberi jóllétet és a gazdaságokat több szakpolitikai ágazatban, például az éghajlat-politikában, a mezőgazdaságban és a kereskedelemben is érvényesíteni kell, és nem szabad elszigetelten kezelni őket. A kereskedelmi megállapodásoknak például elő kell mozdítaniuk a fenntarthatóságot azzal, hogy biztosítják, hogy a termékek és a technológiák ne játsszanak szerepet az erdőirtásban és az élőhelyek pusztulásában.

A biológiai sokféleség megőrzéséhez minél előbb pénzügyi támogatást is biztosítani kell. A közfinanszírozás önmagában nem elegendő, ezért állami, magán és innovatív pénzügyi mechanizmusok kombinációjára van szükség.

Az EGSZB sürgeti az EU-t, hogy támogassa a globális dél országait a biológiai sokféleség védelmében, és szorgalmazza a biológiai sokféleségre káros támogatások – és különösen a fosszilis tüzelőanyagoknak kedvező támogatások – fokozatos megszüntetését. E támogatásoknak az ökoszisztémák helyreállítására való átirányításával mind az éghajlatváltozást, mind a biológiai sokféleség csökkenését természetalapú megoldások révén lehetne kezelni, például újraerdősítéssel, fenntartható mezőgazdasággal és a vizes élőhelyek helyreállításával.

Az EGSZB kiemeli továbbá az „egy az egészség” megközelítés fontosságát, amely összekapcsolja a humán- és állategészségügyet, valamint a környezet egészségét. Az egészséges ökoszisztémák biztosítják az olyan kritikus szolgáltatásokat, mint a beporzás, a szénmegkötés és a vízszűrés, amelyek mindegyike hozzájárul az emberi jólléthez. A biológiai sokféleség csökkenése aláássa az ökoszisztémák rezilienciáját, növelve ezzel az olyan zoonotikus betegségek kockázatát, mint a Covid19.

Az EGSZB azt is kéri, hogy a fiatalokat nagyobb mértékben vonják be a döntéshozatalba. Javasolja, hogy hozzák létre az Európai Bizottság jövő nemzedékeiért felelős ügyvezető alelnöki tisztségét, ezzel biztosítva a hosszú távú fenntarthatóság és jóllét elsőbbségét a rövid távú előnyökkel szemben. (ks) 

Beszélgetőtársunk Sandra Parthie, az Általános célú MI: a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabály után követendő pálya című vélemény előadója, akit a mesterséges intelligenciáról szóló jogszabályról kérdeztünk. Konkrétan miért olyan fontos biztosítani, hogy ezt a jogszabályt megfelelően hajtsák végre az általános célú MI-modellek és azok irányítási módja tekintetében? Hogyan állíthatunk elő versenyképes mesterséges intelligenciát az EU-ban, és miért fontos ez?

Krzysztof Stanisław Balon, A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása Európában – egy átfogó uniós megközelítés felé című EGSZB-vélemény előadójának cikke

Az Európai Unióról szóló szerződés leszögezi, hogy „Az Unió (...) előmozdítja (...) a nemzedékek közötti szolidaritást”.

A kor alapján történő megkülönböztetés, a bizonyos korcsoportokkal szembeni negatív attitűdök és a demográfiai trendek a többszörös válságokkal párosulva megosztják az európai társadalmakat és akadályokat gördítenek a tényleges befogadás és részvétel elé. Ezek a problémák nemcsak az idősebb nemzedékeket érintik, hanem a ma még fiatalabb generációk is meg fogják érezni hatásaikat.

A generációk közötti párbeszéd és a gazdasági fejlődésre kifejtett pozitív hatás ugyanakkor fenntartható módon lefedné a különböző generációk szükségleteit, megerősítve eközben a demokráciát és a társadalmi kohéziót. A nemzedékek közötti párbeszéd a civil párbeszéd egyik formájaként működne.

Ezért új politikai megközelítésre van szükség a nemzedékek közötti szolidaritás kapcsán – itt és most!

Az EGSZB tehát azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy tegyen közzé egy a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló zöld könyvet. Ennek a zöld könyvnek tartalmaznia kellene „A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása Európában” című EGSZB-vélemény ajánlásait, köztük azokat, amelyek a munka világával, a nyugdíjrendszerekkel, valamint az egészségügyi és gondozási szolgáltatásokkal kapcsolatosak. A tagállamokat pedig arra ösztönözzük, hogy osszák meg egymással az ezzel a területtel kapcsolatos bevált gyakorlataikat. Ezeknek az erőfeszítéseknek a támogatása érdekében a nemzedékek közötti szolidaritást kellene a 2027–2034-es időszakra szóló Európai Szociális Alapra vonatkozó rendeletek egyik célkitűzéseként meghatározni.

A civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek kulcsfontosságú szerepet töltenek be egyes konkrét szakpolitikák kidolgozásában és végrehajtásában. Az EGSZB-nek létre kellene hoznia a nemzedékek közötti szolidaritás fórumát, amely platformként szolgálna az információ- és tapasztalatcseréhez, valamint új koncepcióknak a civil társadalmi szervezetekkel és más érdekelt felekkel együttműködésben történő kidolgozásához. Az Európai Bizottság részvételével ez a fórum nyomon követhetné a nemzedékek közötti szolidaritással kapcsolatos megközelítés EU-szerte történő végrehajtását és alakulását.

Civil társadalmi szervezetek, magánszemélyek és magánvállalkozások mostantól nevezhetik be nonprofit projektjeiket az európai társadalom káros polarizációja elleni küzdelemnek szentelt EGSZB-díjra.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) a napokban hirdette meg 15. civil társadalmi díját. Az idei díj konkrét célja, hogy olyan, az Európai Unió területén végrehajtott, hatékony, innovatív és kreatív nonprofit kezdeményezéseket és tevékenységeket jutalmazzon, amelyek az európai társadalom káros polarizációja ellen küzdenek.

A legfeljebb öt nyertest összesen 50 000 euróval díjazzuk. A nevezési határidő 2024. november 7. (brüsszeli idő szerint) 10 óra. A díjátadó ünnepségre 2025 márciusában kerül sor az EGSZB civil társadalmi hetének keretében.

Az EU-ban hivatalosan bejegyzett és helyi, regionális, nemzeti vagy európai szinten tevékenykedő civil társadalmi szervezetek nyújthatnak be pályázatokat. A díjra az EU-ban lakóhellyel rendelkező magánszemélyek, valamint ott bejegyzett vagy működő vállalatok is pályázhatnak, feltéve, hogy projektjeik szigorúan nonprofit jellegűek.

Csak olyan kezdeményezések és projektek díjazhatók, amelyeket az EU területén hajtanak végre, és amelyek már megvalósultak, vagy még folyamatban vannak. A követelmények részletes leírása és az online pályázati űrlap az EGSZB civil társadalmi díjának weboldalán érhető el.

A díjra javasolt tevékenységek és/vagy kezdeményezések sokféle kérdéssel foglalkozhatnak. Néhány példa: a káros polarizációt meghatározó egyéni és kollektív tényezők azonosítása; a szervezetek finanszírozásával kapcsolatos átláthatóság előmozdítása; a csökkenő médiapluralizmus elleni küzdelem; a tömegtájékoztatás szabadságának, sokszínűségének és függetlenségének előmozdítása; a dezinformáció és az álhírek elleni küzdelem.

Az EGSZB kiemelt tevékenységeként a civil társadalmi díj célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a civil társadalom kimagasló módon hozzájárul az európai identitás és polgárság megteremtéséhez, valamint az európai integrációt támogató közös értékek előmozdításához. A díj minden évben más, az EU számára különösen fontos témára összpontosít. (lm)