Az Európai Bizottság hamarosan közzéteszi a vállalati beszámolási kötelezettségekre vonatkozó jogalkotási reformcsomagot, az úgynevezett „omnibusz csomagot”. A csomag célja, hogy egyszerűsítse és észszerűsítse a fenntarthatósági szabályokat, egyszerűsítve a beszámolási kötelezettségeket a vállalatok számára. Novemberi bejelentése óta az említett csomag az egész EU-ban sokkolta a közvéleményt, és rengeteg vitát és elutasítást váltott ki különböző csoportok részéről. A civil társadalmi szervezetek, a szakszervezetek, a vállalkozások, a befektetők, a jogászok és a tudományos szakemberek egyaránt aggodalmuknak adtak hangot az omnibusz csomag kapcsán, amely deregulációhoz vezethet, és sürgették az Európai Bizottságot, hogy gyengítés helyett inkább védje ezeket az eszközöket. Andriana Loredan, az Európai Koalíció a Vállalati Igazságosságért (European Coalition for Corporate Justice – ECCJ) képviseletében elmondja, mi is forog kockán, és miért ellenzik az omnibusz csomagot az olyan civil társadalmi szervezetek, mint az ECCJ.
Az Európai Bizottság hamarosan közzéteszi a vállalati beszámolási kötelezettségekre vonatkozó jogalkotási reformcsomagot, az úgynevezett „omnibusz csomagot”. A csomag célja, hogy egyszerűsítse és észszerűsítse a fenntarthatósági szabályokat, egyszerűsítve a beszámolási kötelezettségeket a vállalatok számára. Novemberi bejelentése óta az említett csomag az egész EU-ban sokkolta a közvéleményt, és rengeteg vitát és elutasítást váltott ki különböző csoportok részéről. A civil társadalmi szervezetek, a szakszervezetek, a vállalkozások, a befektetők, a jogászok és a tudományos szakemberek egyaránt aggodalmuknak adtak hangot az omnibusz csomag kapcsán, amely deregulációhoz vezethet, és sürgették az Európai Bizottságot, hogy gyengítés helyett inkább védje ezeket az eszközöket. Andriana Loredan, az Európai Koalíció a Vállalati Igazságosságért (European Coalition for Corporate Justice – ECCJ) képviseletében elmondja, mi is forog kockán, és miért ellenzik az omnibusz csomagot az olyan civil társadalmi szervezetek, mint az ECCJ.
A versenyképesség ürügyként szolgál az olyannyira szükséges fenntarthatósági rendeletek deregulációjához
Az omnibusz csomag az európai zöld megállapodás középpontjában álló három kulcsfontosságú fenntarthatósági eszközre összpontosít, nevezetesen a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelvre (CSRD), a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelvre (CSDDD) és a taxonómiai rendeletre. Ez a csomag az új Európai Bizottság irányváltásának közvetlen eredménye, amely Mario Draghinak az európai versenyképesség jövőjéről szóló, 2024. szeptemberi jelentésével kezdődött. Draghi jelentése az uniós piacok stagnálását részben a vállalkozásokra nehezedő túlzott szabályozási terheknek tulajdonítja, miközben egyszerűen figyelmen kívül hagy más kulcsfontosságú tényezőket, például a multinacionális vállalatok spekulációja által kiváltott olaj-, gáz- és élelmiszer-inflációt. Draghi jelentése szerint az EU fenntarthatóságra vonatkozó beszámolási és átvilágítási kerete a szabályozási terhek egyik fő forrása. A fenntarthatósági jogszabályok és az EU versenyképességének érzékelt hiánya közötti kapcsolat bizonyítása nélkül ez a szűk perspektíva ürügyként szolgált a fenntarthatósági jogszabályok teljes felszámolásához.
Ezzel az omnibusz csomaggal az Európai Bizottság egyszerűsíteni kívánja a közelmúltban a nagyvállalatok által az emberekre és a környezetre gyakorolt hatások kezelése érdekében elfogadott legkritikusabb eszközöket. Ez magában foglalja a CSDDD-t is, amelyet csak tavaly fogadtak el, és amely még végrehajtás előtt áll.
Az omnibusz csomag tartalmának megvitatása egyelőre spekulatív marad. Az omnibusz csomaggal kapcsolatos egyik legjelentősebb kockázat azonban a fenntarthatósági eszközökről szóló jogalkotás újraindítása, ami a kulcsfontosságú rendelkezések (például a polgári jogi felelősség vagy az éghajlatvédelmi átállási tervek a CSDDD keretében) újratárgyalásához vezethet. Az ECCJ határozottan ellenzi a korábban elfogadott fenntarthatósági jogszabályok tárgyalásának újbóli megnyitását. Ez növelné a szabályozási bizonytalanságot, veszélyeztetné az emberi jogok és a környezet vállalkozások általi tiszteletben tartását, és büntetné az elsőként lépőket.
Aránytalan üzleti befolyás egy hibás konzultációs folyamat közepette
Az Európai Bizottság nagyon rövid időn belül elő kívánja terjeszteni omnibusz kezdeményezését, ami nem tesz lehetővé megfelelő hatásvizsgálatot és nyilvános konzultációt. Ez a megközelítés összeegyeztethetetlen az uniós döntéshozatali folyamatokban való részvétel jogával, amely az uniós szerződésjog által védett demokratikus elv. Ellentmond továbbá az Európai Bizottság minőségi jogalkotásra vonatkozó saját iránymutatásainak, amelyek széles körű és átlátható konzultációt írnak elő az érdekelt felekkel az Európai Bizottság szakpolitikai döntéshozatali folyamata során.
Ehelyett az Európai Bizottság 2025 februárjában látszólagos konzultációt, úgynevezett „valóshelyzet-vizsgálatot” tartott az érdekelt felek egy kis, szelektált csoportjával, elsősorban nagyvállalatokkal és vállalkozói szövetségekkel. E vállalatok közül jelenleg több ellen per folyik saját tevékenységük során vagy értékláncukban elkövetett emberi jogi vagy környezeti visszaélések miatt. Ezért érdekükben áll, hogy a munkavállalók, a helyi közösségek és az éghajlat kárára gyengítsék a fenntarthatósági jogszabályokat. Ezenkívül a nagyvállalatok aránytalan képviselete éles ellentétben állt a civil társadalom alulreprezentáltságával. A civil társadalmi szervezetek, a szakszervezetek és a kisvállalkozások csak szimbolikusan képviseltették magukat, míg a vállalati visszaélések áldozatai és a fenntarthatósági rendeleteket szorgalmazó vállalkozások teljes mértékben ki voltak zárva a megbeszélésekből.
Az omnibusz csomag: potenciális fenyegetés az ambiciózus klímapolitikák számára
Úgy tűnik, hogy Ursula von der Leyen elnök és Valdis Dombrovskis biztos, aki az egész „egyszerűsítési” törekvést felügyeli, beállt a legnagyobb, legerősebb vállalatok programja mögé. Az úgynevezett valóshelyzet-vizsgálat során az Európai Bizottság kulcsfontosságú partnerei között pont azokat a vállalatokat találjuk, amelyek üzleti tevékenysége jelentős mértékben hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, és amelyek érdekeltek az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségek mérséklésében, például az olaj-, gáz-, petrolkémiai, gépjárműipari és pénzügyi ágazatban működő vállalatok. Tekintettel a jelenlegi klímaválságra és annak az emberekre és a környezetre gyakorolt káros hatásaira, ez aggályokat vet fel azzal kapcsolatban, hogy az omnibusz csomag visszalépést jelent-e az éghajlat-politikák terén.
Az Európai Bizottságnak a dereguláció helyett a végrehajtást kell előtérbe helyeznie
Ha az Európai Bizottság valóban foglalkozik a versenyképességgel és a szabályozási terhek csökkentésével, valamint az emberi jogokkal és az éghajlati igazságossággal, akkor azt kell mérlegelnie, hogy miként lehet hatékonyan végrehajtani a fenntarthatósági eszközöket. Ez könnyen megvalósítható egyrészt olyan iránymutatások kidolgozásával, amelyek segítik a vállalatokat és a tagállami hatóságokat a CSDDD-ben meghatározottak szerint, másrészt pedig a finanszírozás és a kapacitásépítés fejlesztésével. Ez a megközelítés kezelné a Draghi-jelentés azon kritikáját, hogy nem áll rendelkezésre iránymutatás az uniós fenntarthatósági jogszabályok alkalmazásának elősegítéséhez.
Végső soron a kulcsfontosságú fenntarthatósági rendeletek zárt ajtók mögötti titkos átírása – a világ néhány legnagyobb vállalatával együtt – aligha jelenti a valódi versenyképesség eléréséhez vezető utat.
Andriana Loredan az Európai Koalíció a Vállalati Igazságosságért (ECCJ) szakreferense, és a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelv 2022-es első közzététele óta részt vesz a javaslattal kapcsolatos tanácsadásban. Korábban üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségével foglalkozott a kényszermunkával összefüggésben az Anti-Slavery International szervezetnél.
Az európai vállalkozások továbbra is túlzott bürokráciával, az egységes szabályozás hiányával és növekvő költségekkel szembesülnek. Ez a túlszabályozás visszafogja növekedésüket, és megakadályozza őket abban, hogy lépést tartsanak a világ más részein működő versenytársakkal. Európának abba kell hagynia az egy helyben toporgást – a vállalkozóknak valódi változásra van szükségük, nem pedig arra, hogy még több elemzés készüljön az évek óta ismert akadályokról. Kulcsfontosságú pillanathoz érkeztünk, amikor beszéd helyett a tettek mezejére kell lépnünk – írja Kinga Maria Grafa, a Lewiatan lengyel üzleti szövetség képviselője.
Az európai vállalkozások továbbra is túlzott bürokráciával, az egységes szabályozás hiányával és növekvő költségekkel szembesülnek. Ez a túlszabályozás visszafogja növekedésüket, és megakadályozza őket abban, hogy lépést tartsanak a világ más részein működő versenytársakkal. Európának abba kell hagynia az egy helyben toporgást – a vállalkozóknak valódi változásra van szükségük, nem pedig arra, hogy még több elemzés készüljön az évek óta ismert akadályokról. Kulcsfontosságú pillanathoz érkeztünk, amikor beszéd helyett a tettek mezejére kell lépnünk – írja Kinga Maria Grafa, a Lewiatan lengyel üzleti szövetség képviselője.
Az Európai Bizottság a közelmúltban ismertette a versenyképességi iránytűt, a következő öt évre szóló ütemtervet, amelynek célja az EU gazdasági helyzetének megerősítése és az európai vállalkozások támogatása. Az Európai Bizottság által javasolt lépések helyesek. Az üzleti világ már régóta szorgalmazta ezeket a változtatásokat, a „versenyképességet” és az „egységes piacot” tekintve a legfőbb prioritásnak. Ám ha az EU globális szinten versenyképes kíván lenni, azonnal cselekednie kell. Egy erős gazdaságot alapul véve sürgősen észszerűsítenünk kell a szabályozást, csökkentenünk az energiaköltségeket, és érdemi támogatást kell biztosítanunk a beruházások és az innováció számára. A geopolitikai környezet változékonysága miatt véglegesítenünk kell a kulcsfontosságú partnerekkel kötendő szabadkereskedelmi megállapodásokat is – például azokat, amelyek tárgya a kritikus fontosságú nyersanyagokhoz való hozzáférés.
Napjainkban az európai vállalkozások továbbra is túlzott bürokráciával, az egységes szabályozás hiányával és növekvő költségekkel szembesülnek. A világ más részein működő versenytársak gyorsabban növekszenek, az európai vállalkozások növekedését pedig visszafogja a túlszabályozás. Az Európai Bizottságnak konkrét reformokat kell előterjesztenie, amelyek valóban javítják majd az EU üzleti környezetét. A versenyképességi iránytű foglalkozik a növekedés és a termelékenység EU-n belüli fő akadályaival, például a magas energiaköltségekkel, a túlszabályozással, valamint a készség- és munkaerőhiánnyal. Ez helyes lépés, de a legfontosabb az, hogy meg is valósuljon a gyakorlatban. Ez olyan jogalkotási javaslatokat és cselekvési terveket jelent, amelyek előmozdítják a versenyképességet, nem pedig fékezik azt.
Az egységes piac az európai integráció egyik legnagyobb sikertörténete, de a benne rejlő lehetőségeket teljes mértékben ki kell aknázni. Elfogadhatatlan, hogy az egységes piacon 20 évvel ezelőtt azonosított akadályok továbbra is fennálljanak. Az Európai Unió Tanácsa lengyel elnökségének lehetősége van arra, hogy ezt megváltoztassa, és kulcsfontosságú prioritásként kezeli a szolgáltatásnyújtás szabadságát. Ez nemcsak a közlekedési ágazat, hanem a szakmai szolgáltatásokat kínáló vállalatok egyre népesebb csoportja számára is létfontosságú. Sajnálatos módon a Letta- és a Draghi-jelentés nem fordít kellő figyelmet erre a kérdésre. Enrico Letta kizárólag az építőiparra és a kiskereskedelemre összpontosított, míg Mario Draghi nem vette figyelembe az Európai Bizottságnak azokra a további lépésekre vonatkozó becsléseit, amelyek felszabadíthatják a szolgáltatási piacban rejlő lehetőségeket. Pozitív fejlemény, hogy Sauli Niinistö jelentése kiemelte a szolgáltatások szerepét a reziliencia és a biztonság kiépítésében. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ez mennyire fontos a jelenlegi geopolitikai környezetben. Ez áll a hátterében annak, hogy az Európai Bizottság javaslatot tesz a „28. rendszerre”, vagyis egy olyan szabályrendszerre, amely kiterjed az adózás, a munkajog és a társasági jog területére is. E kezdeményezés célja, hogy egyszerűsítse a határokon átnyúló tevékenységeket, különösen a kkv-k számára; ebben a szakaszban azonban még nem ismerjük eléggé a javaslatot ahhoz, hogy értékelni tudjuk azt.
A bejelentett dereguláció és jogszabályi egyszerűsítés nyilvánvalóan egy lépés a helyes irányba. Most azonban itt az ideje, hogy a javaslatokat átültessék a gyakorlatba. Ennek során pedig az adatszolgáltatási teher egyszerű csökkentésénél többet kell elérni. Reméljük, hogy az Európai Bizottság alaposan „auditálja” az uniós jogszabályokat, és ennek alapján konkrét javaslatokat terjeszt elő az EU szabályozási környezetének gyors javítására.
Várakozással tekintünk a Krakkóban tartandó egységes piaci fórum elé, és várjuk a Lewiatan tagjainak részvételével folytatott nyilvános konzultáció következtetéseit. A cél a következő egységes piaci stratégia összeállítása lesz.
Kulcsfontosságú pillanathoz érkeztünk, amikor beszéd helyett a tettek mezejére kell lépnünk, és olyan megoldásokat kell bevezetnünk, amelyek valóban lehetővé teszik az európai vállalkozások fejlődését. Az uniós intézmények és a szociális partnerek közötti párbeszéd elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy olyan megoldások szülessenek, amelyek megfelelnek a vállalkozások valós igényeinek. Ha nem hozunk merész döntéseket, értékes időt veszítünk, és lemaradunk a globális versenyben.
Kinga Maria Grafa a Lewiatan szövetségeurópai ügyekért felelős főigazgató-helyettese és a BusinessEurope állandó küldöttje. Végzettsége szerint politológus és újságíró, az EU működéséről pedig az európai integrációért felelős bizottság hivatalánál (2008–2009) és az Európai Parlamentnél (2009–2014) dolgozva szerzett tapasztalatokat. Emellett egy, a lengyel arisztokráciáról szóló könyv társszerzője, valamint az amerikai külpolitikáról, az amerikai elitről és a kulturális diplomáciáról szóló tudományos publikációk szerzője is.
Az EU-nak ellen kell állnia a dereguláció csábításának, mivel az csak bizonytalanságot teremtene a vállalkozások számára, gyengítené a fenntarthatóságra épülő versenyképességet és csökkentené az emberek jóllétét és bizalmát – mondta Danny Jacobs, a flamand környezetvédelmi hálózat (Bond Beter Leefmilieu – BBL) vezérigazgatója. Elmondta nekünk, hogy a környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezetek aggályosnak tartják a rendeletek egyszerűsítésére irányuló legutóbbi uniós javaslatot. Attól tartanak ugyanis, hogy így háttérbe szorulhatnak az európai zöld megállapodás fő ambíciói.
Az EU-nak ellen kell állnia a dereguláció csábításának, mivel az csak bizonytalanságot teremtene a vállalkozások számára, gyengítené a fenntarthatóságra épülő versenyképességet és csökkentené az emberek jóllétét és bizalmát – mondta Danny Jacobs, a flamand környezetvédelmi hálózat (Bond Beter Leefmilieu – BBL) vezérigazgatója. Elmondta nekünk, hogy a környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezetek aggályosnak tartják a rendeletek egyszerűsítésére irányuló legutóbbi uniós javaslatot. Attól tartanak ugyanis, hogy így háttérbe szorulhatnak az európai zöld megállapodás fő ambíciói.
Mi a véleménye a deregulációval kapcsolatos legutóbbi európai bizottsági kezdeményezésekről, például a versenyképességi iránytűről vagy az omnibusz csomagról?
Az Európai Bizottság olyan deregulációs és egyszerűsítési menetrendet terjesztett elő, amely gazdasági megfontolásokra épül, és azzal fenyeget, hogy veszélybe sodorja a nehezen elért környezeti, társadalmi és gazdasági eredményeket. Feszültséget teremt az a dilemma, hogy kiigazítsuk vagy megőrizzük az európai vívmányokat, emiatt pedig az EU nehezen tud egyértelmű irányvonalat követni.
Az Európai Bizottság január végén előterjesztett versenyképességi iránytűje jól tükrözi a vállalatok energiaköltségekkel és gazdasági kihívásokkal kapcsolatos aggályait, de közben háttérbe szorít olyan kulcsfontosságú prioritásokat, mint a szennyezőanyag-mentesség és az emberek jólléte, és nem tudja az európai gazdaságot a tiszta, virágzó és körforgásos jövő felé vezetni. Az iránytű azzal a veszéllyel jár, hogy tévútra téríti Európát. Ha úgy próbáljuk ösztönözni a versenyképes dekarbonizációt, hogy közben ebbe nem építünk be társadalmi és környezeti célkitűzéseket, akkor azzal éppen az uniós intézmények legfontosabb célját ássuk alá: a közjó szolgálatát és védelmét.
A civil társadalmi szervezeteket az iránytűben szereplő kockázatos 25%-os egyszerűsítési cél aggasztja. Bár üdvözlendő a szabályozások egyszerűsítése, az alapos értékelés nélküli egyszerűsítés meggyengítheti a kritikus egészségügyi, társadalmi és környezetvédelmi szempontokat. Nem maga a szabályozás akadályozza az üzleti innovációt, hanem az, hogy nem egyértelműek a szabályok. A további dereguláció csak bizonytalan légkört teremtene, és azokat büntetné, akik elsőként lépnek – tehát az élenjáró vállalkozásokat –, ugyanakkor veszélyeztetné az előrehaladást és a fenntarthatóságot.
Attól is tartunk, hogy ez az egyszerűsítési törekvés a környezetvédelmi és társadalmi célkitűzések rovására fog menni. A fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati beszámolásról szóló irányelvnek (CSRD), a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról szóló irányelvnek (CS3D) és az uniós taxonómiának számos hiányossága van, és egyikük sem irányzott elő olyan mélyreható változtatásokat, mint amilyeneket lehetett volna. Ha már erről az egyébként is alacsony szintről még tovább gyengítenék őket, akkor értelmetlenné válnának ezek az irányelvek.
Egy másik konkrét példa arra, hogy mi történik jelenleg: Az elmúlt években hatalmas problémát jelentett Flandriában a per- és polifluor-alkil anyagok (PFA-anyagok) jelenléte: térségünk nagy része ilyen vegyszerekkel szennyezett, ami több százezer embert érint. Az tűnik a leghatékonyabb módszernek, ha a vegyi anyagokra vonatkozó jogszabályban (REACH) korlátozzuk vagy tiltjuk be a PFA-anyagokhoz hasonló anyagokat, hogy ezzel kezelni lehessen azokat a kockázatokat, amelyeket ezek a különböző ipari folyamatokban, valamint termékekben (keverékekben és árucikkekben) használt vegyszerek jelentenek. Ha az Európai Bizottság a továbbiakban nem tartaná fontosnak, hogy szigorú REACH-rendelet legyen hatályban, az növelné a veszélyes vegyi anyagoknak való kitettség kockázatát, ami káros a közegészségre. A vállalatoknak kevesebb kötelezettségük lenne arra, hogy biztonságos alternatívát keressenek, ami gátolja az innovációt a fenntartható kémia területén. Növekedhet a környezetszennyezés, mivel a kevésbé szigorú szabályok veszélyesebb kibocsátáshoz és hulladékokhoz vezetnek. A fogyasztók nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mivel nem ellenőrzik annyira alaposan, hogy milyen mérgező anyagok fordulhatnak elő a termékekben. Mindez azt eredményezheti, hogy az európai vállalatok lemaradnak a biztonságosabb és környezetbarátabb termékekre való globális átállásban, és piaci részesedést veszítenek olyan versenytársakkal szemben, akik időtálló innovációkat alkalmaznak.
Mennyire bizakodóak a zöld megállapodás kimenetelével kapcsolatban – annak fényében, hogy az Európai Bizottság milyen irányvonalat jelentett be nemrég az európai gazdaság fellendítésére?
Az Európai Bizottság 2025. évi munkaprogramja ígéreteket és veszélyeket is tartalmaz. A dekarbonizációra és a megfizethető energiára vonatkozó vállalások ugyan jelzésértékűek egy tisztább és reziliensebb Európa felé vezető lehetséges út szempontjából, fennáll viszont annak a veszélye, hogy háttérbe szorulnak az európai zöld megállapodás fő ambíciói. Egyre több aggodalom övezi a javasolt salátarendeletet, amely az „egyszerűsítés” ürügyén utat nyithat a vállalati felelősség deregulációjához. A közelmúlt tendenciái azt mutatják, hogy túl gyakran használják az egyszerűsítést alapvető biztosítékok gyengítésére – a vegyi anyagokra vonatkozó jogszabályoktól kezdve a mezőgazdaságig. Jó példa erre a közös agrárpolitika (KAP) 2024. márciusi, sietős reformja, amely zöld biztosítékokat szüntetett meg. A REACH rendelet annak idején a közegészség és a környezet védelmének eszközeként jött létre, azonban régóta esedékes felülvizsgálata most azzal a kockázattal jár, hogy az ipari szabályok megkönnyítése érdekében „egyszerűsítési” intézkedésként újracsomagolják.
Alig néhány hónappal ezelőtt Ursula von der Leyen elnök ígéretet tett arra, hogy folytatódik az európai zöld megállapodás valamennyi céljának megvalósítása. A jelenlegi munkaprogram azonban nem ezt mutatja, nem kezeli ugyanis kiemelten azokat a célokat, ahol a legsürgetőbb lenne a fellépés, különösen ilyen a szennyezőanyag-mentességi célkitűzés.
Ön szerint a javasolt dereguláció negatív hatással lehet a fenntarthatóságra és az eddig elért eredményekre?
Az EU-nak ellen kell állnia a dereguláció csábításának, mivel az csak bizonytalanságot teremtene a vállalkozások számára a szabályozás terén, csökkentve számukra a kiszámíthatóságot, gyengítené a hosszú távú fenntarthatóságra épülő versenyképességet és kikezdené az emberek jóllétét és bizalmát.
Az EU-nak garantálnia kell, hogy a bürokrácia csökkentése nem jár a környezet és a közegészség védelmének visszaszorításával. A cél, hogy az intelligens végrehajtás megerősítse, ne pedig aláássa az európai zöld megállapodást. Nem jelent gazdasági erőre irányuló stratégiát, ha a bürokrácia csökkentésének ürügyén meggyengítjük a kulcsfontosságú környezeti és szociális védelmet. Meggondolatlan visszalépésről van szó, amely pont azokat a szabályokat fogja ellehetetleníteni, melyek célja, hogy gazdaságunk időtállóvá váljon. Mindez még inkább azzal a nyugtalanító kockázattal jár, hogy egy évtized alatt sem sikerül eredményeket elérni a fenntarthatóság terén.
Mindezek mellett Unió-szerte egyre nagyobb nyomás nehezedik a civil társadalomra, külföldi ügynökökre vonatkozó korlátozó törvényekkel, a tiltakozások elleni erőszakos fellépésekkel és az alapvető jogokat fenyegető finanszírozási megszorításokkal. Az európai demokráciapajzsnak és a küszöbön álló uniós civil társadalmi stratégiának nemcsak szimbolikus vállalásokat kell tennie, hanem jogi védelmet, fenntartható finanszírozást és strukturált civil párbeszédet kell biztosítania az uniós intézményekkel. Az Európai Bizottság munkaprogramjának prioritásként kell kezelnie a demokrácia védelmét, méghozzá úgy, hogy ehhez megerősíti a civil társadalmat. Független és megfelelő forrásokkal rendelkező civil társadalom nélkül maga az európai demokrácia is veszélyben van.
Danny Jacobs a Bond Beter Leefmilieu – BBL (egy 135 környezetvédelemmel foglalkozó flamand nem kormányzati szervezetet tömörítő belgiumi szövetség) vezérigazgatója és egyben az Európai Környezetvédelmi Hivatal (a környezetvédelemmel foglalkozó polgári szervezetek legnagyobb európai hálózata, amely mintegy 30 millió egyéni tagot és támogatót képvisel) belga képviselője.
Az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ), Európa legnagyobb szakszervezeti szövetsége, amely 45 millió munkavállalót képvisel európai szinten, elutasította a versenyképességi iránytű, az Európai Bizottság uniós gazdaságélénkítő tervének támogatását. Az ESZSZ számára az iránytű jelenlegi formájában elfogadhatatlan. Esther Lynch-csel, az ESZSZ főtitkárával beszélgettünk a munkavállalóknak az iránytűvel szembeni legfőbb kifogásairól, valamint a szociális jogok európai pillérének sorsáról a drasztikus deregulációra és a versenyképességre helyezett nagyobb hangsúlyra irányuló új felhívások tükrében.
Az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ), Európa legnagyobb szakszervezeti szövetsége, amely 45 millió munkavállalót képvisel európai szinten, elutasította a versenyképességi iránytű, az Európai Bizottság uniós gazdaságélénkítő tervének támogatását. Az ESZSZ számára az iránytű jelenlegi formájában elfogadhatatlan. Esther Lynch-csel, az ESZSZ főtitkárával beszélgettünk a munkavállalóknak az iránytűvel szembeni legfőbb kifogásairól, valamint a szociális jogok európai pillérének sorsáról a drasztikus deregulációra és a versenyképességre helyezett nagyobb hangsúlyra irányuló új felhívások tükrében.
Az uniós szakszervezetek máris elégedetlenségüknek adtak hangot az Európai Bizottság legújabb, az uniós gazdaság élénkítésére irányuló tervével kapcsolatban. Ön szerint mi a legfőbb hibája az Európai Bizottság versenyképességi iránytűjének? A tervben szereplő javaslatok közül melyeket tartja különösen aggályosnak?
Az Európai Bizottság versenyképességi iránytűjével az a fő probléma, hogy a deregulációt helyezi előtérbe a minőségi munkahelyek teremtéséhez, az erős európai iparpolitika kialakításához és a magas színvonalú közszolgáltatások biztosításához szükséges beruházásokkal szemben. Hasonlóképpen, bár az iránytű fontosnak tartja a minőségi munkahelyeket a versenyképes gazdaság elérése érdekében, ahelyett, hogy a jogok megerősítéséhez, a munkakörülmények javításához és a kollektív tárgyalások előmozdításához szükséges jogszabályokat javasolná, a dereguláció előmozdításával aláássa ezeket a kiemelt célokat, ami a munkakörülmények romlásához és a munkahelyek bizonytalanságához vezethet.
Az egyik legaggasztóbb javaslat a 28. rendszer bevezetése, amely lehetővé tenné a vállalatok számára, hogy a nemzeti munkaügyi törvényeken kívül működjenek. Ez komolyan alááshatja a foglalkoztatási jogszabályokat Európa-szerte, ami a munkavállalók jogainak és védelmének lefelé ívelő spiráljához vezethet.
Hasonlóképpen rendkívül problematikus a „gold-plating” tilalma – azaz annak lehetősége, hogy a kormányok az európai irányelvek által előírt minimumszabályoknál szigorúbb jogszabályokat fogadjanak el. Az uniós irányelvek lényege – az uniós rendeletektől eltérően – az, hogy az irányelvek minden ország számára minimumszabályokat állapítanak meg. Ha ezeket a minimumokat felső határértékekké változtatnánk, az nem csak ezt az alapelvet szegné meg, hanem súlyosan hátrányos lenne a munkavállalókra nézve is, és semmissé tenné az egészségügy, az oktatás, a munkahelyi egészségvédelem és biztonság vagy a méltányos bérezés terén nehezen elért eredményeket, hogy csak néhányat említsünk.
Az a tény, hogy az iránytű támogatja a hosszabb munkával töltött életszakaszon alapuló nyugdíjreformokat, szintén problémás, mivel az ilyen intézkedések túlzott terhet rónak a munkavállalókra anélkül, hogy foglalkoznának a fenntartható és méltányos nyugdíjrendszerek szükségességével.
Az iránytű továbbá erősen az üzleti szféra javára elfogult, számos ígéretet tesz az üzleti csoportoknak, anélkül, hogy konkrét kötelezettséget vállalna a munkavállalók javát szolgáló jogszabályokra. Ez magában foglalja az olyan intézkedések hiányát, amelyek biztosítanák, hogy az állami beruházásokat minőségi munkahelyek létrehozására használják fel, nem pedig egyszerűen a vállalati nyereség növelésére.
Összefoglalva, a versenyképességi iránytű nem teremt egyensúlyt az üzleti igények és a munkavállalók jogai és jólléte között, így jelenlegi formájában elfogadhatatlan javaslatnak minősül.
Ön szerint veszélybe kerülhet-e a szociális jogok európai pillérének végrehajtása?
Az Európai Bizottság nemrégiben közzétett 2025-ös munkaprogramjában papíron megújította a szociális jogok európai pillére melletti elkötelezettségét. A gyakorlatban azonban ugyanez a munkaprogram 2019 óta az első, amelyben nem található szociális jogalkotási kezdeményezés.
Ezzel szemben az Európai Bizottság 2025-re nyolc, az „egyszerűsítéshez” kapcsolódó jogszabályt javasolt. Az adminisztratív túlterhelést senki sem szereti, és a szakszervezetek igyekeznek megoldásokat javasolni ennek orvoslására, például a közbeszerzésre vonatkozó szabályok tekintetében.
Egyértelmű azonban, hogy az Európa előtt álló problémákat nem lehet egyszerűsítéssel megoldani.
A szociális jogok európai rendszerének megvalósítását leginkább az Európa-szerte előre jelzett elbocsátási hullám fenyegeti. Ez nemcsak a béreket és a munkahelyek biztonságát, hanem a nyugdíjakat, a szociális védelmet és a pillér számos más elvét is veszélyeztetni fogja.
Biztosítani kell a minőségi munkahelyek védelmét és létrehozását célzó beruházásokat, beleértve a SURE 2.0 eszközt és egy erős uniós beruházási mechanizmust, valamint be kell vezetni a minőségi munkahelyek biztosításához szükséges jogalkotási kezdeményezéseket.
Ha nem a szabályozási terhek csökkentése a megoldás, akkor mit tehet az EU, hogy megerősítse pozícióját a jelenlegi globális gazdasági környezetben?
Az elbocsátások főként a beruházások hiányából fakadnak. Ez ugyanúgy igaz a magán-, mint az állami beruházásokra.
Ahelyett, hogy a munkavállalók fizetésébe és az oly szükséges kutatásba és fejlesztésbe fektetnének be, a vállalatok a zsákutcás osztalékfizetést és részvény-visszavásárlást helyezik előtérbe, ami hátráltatja az ökológiai és technológiai fejlődést itt Európában.
Az elmúlt években az USA és Kína jelentős állami beruházások hullámát indította el. Eközben az EU azzal volt elfoglalva, hogy új szabályokat fogadjon el, amelyek a tagállamokat megszorításokra kényszerítették.
Az EU-nak sürgősen irányt kell váltania. A nagyszabású állami beruházások – a minőségi munkahelyteremtést biztosító szociális követelményekkel együtt – előfeltételei a szociális jogok európai pillére megvalósításának.
Esther Lynch, az Európai Szakszervezetek Szövetségének (ESZSZ) főtitkára. Széles körű szakszervezeti tapasztalattal rendelkezik ír, európai és nemzetközi szinten, az ESZSZ főtitkárhelyettese és szövetségi titkára is volt. Tevékenységei során a munkavállalók és a szakszervezetek jogainak megerősítésére irányuló erőfeszítéseket irányította, befolyást gyakorolva a megfelelő minimálbérekről, az átlátható és kiszámítható munkafeltételekről és a visszaélések bejelentéséről szóló kulcsfontosságú irányelvekre. Kampányokat vezetett továbbá a szociális jogok európai pillérével és a méltányos bérezéssel kapcsolatban. Munkája nyomán 15 kötelező érvényű határértéket fogadtak el a rákkeltő anyagoknak való kitettségre vonatkozóan, és elősegítette a szociális partnerek közötti, a digitalizálásról és a reprodukciót károsító anyagokról szóló megállapodásokat. Az örök feminista Esther azért dolgozik, hogy megszűnjön a főként nők által végzett munka alulértékelése.
Az ESZSZ 42 európai ország 94 szakszervezetének 45 millió tagját, valamint 10 európai szakszervezeti szövetségét képviseli.
Mario Draghi és Enrico Letta 2024. évi jelentései igen nagy visszhangot váltottak ki az EU-ban és annak tagállamaiban. Most már egyfajta útbaigazításul szolgálnak, kijelölik Európa számára az életképes jövő irányába mutató utat. „Az uniós egységes piac működéséről és versenyképességéről szóló Letta- és Draghi-jelentések értékelése” című véleményében az EGSZB a civil társadalom szemszögéből vizsgálja a jelentéseket, és ajánlásokat tesz sürgős intézkedésekre.Megkértük a vélemény három előadóját – Matteo Carlo Borsanit, Giuseppe Guerinit és Stefano Palmierit –, hogy emeljék ki a vélemény azon javaslatait, amelyeket különösen fontosnak tartanak az EU jövőbeli jóléte szempontjából.
Mario Draghi és Enrico Letta 2024. évi jelentései igen nagy visszhangot váltottak ki az EU-ban és annak tagállamaiban. Most már egyfajta útbaigazításul szolgálnak, kijelölik Európa számára az életképes jövő irányába mutató utat. „Az uniós egységes piac működéséről és versenyképességéről szóló Letta- és Draghi-jelentések értékelése” című véleményében az EGSZB a civil társadalom szemszögéből vizsgálja a jelentéseket, és ajánlásokat tesz sürgős intézkedésekre. Megkértük a vélemény három előadóját – Matteo Carlo Borsanit, Giuseppe Guerinit és Stefano Palmierit –, hogy emeljék ki a vélemény azon javaslatait, amelyeket különösen fontosnak tartanak az EU jövőbeli jóléte szempontjából.
Úgy tűnik, hogy mostanság a versenyképesség a legdivatosabb beszédtéma, a deregulációt pedig afféle üdvözítőnek tartják, amely majd újra a globális gazdasági szereplők közé emeli Európát. A versenyképességet azonban többféleképpen is lehet mérni, és nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy mennyi szabályozás minősül túl soknak. Ha nem kezeljük körültekintően, a versenyképességről és a deregulációról szóló viták túlságosan leegyszerűsített, fekete-fehér érvelésbe torkollhatnak, amelyek veszélyeztethetik a megalapozott gazdaságpolitikát – így érvel meglepetésvendégünk, Karel Lannoo, az Európai Politikai Tanulmányok Központjának vezérigazgatója.
Úgy tűnik, hogy mostanság a versenyképesség a legdivatosabb beszédtéma, a deregulációt pedig afféle üdvözítőnek tartják, amely majd újra a globális gazdasági szereplők közé emeli Európát. A versenyképességet azonban többféleképpen is lehet mérni, és nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy mennyi szabályozás minősül túl soknak. Ha nem kezeljük körültekintően, a versenyképességről és a deregulációról szóló viták túlságosan leegyszerűsített, fekete-fehér érvelésbe torkollhatnak, amelyek veszélyeztethetik a megalapozott gazdaságpolitikát – így érvel meglepetésvendégünk, Karel Lannoo, az Európai Politikai Tanulmányok Központjának vezérigazgatója.
Karel Lannoo a CEPS vezérigazgatója, amely Európa egyik vezető független agytrösztje. A pénzügyi szabályozásra, az európai gazdasági kormányzásra és az egységes piaccal kapcsolatos kérdésekre specializálódott közelmúltbeli kiadványai között szerepel „Európa megértése” (holland nyelven), a második von der Leyen Bizottság pénzügyi ágazati szakpolitikájáról szóló munkacsoporti jelentés, valamint a tudományos kiadványokhoz és szemlékhez való különböző hozzájárulások. Karel gyakran szólal fel az uniós, nemzeti és nemzetközi intézmények meghallgatásain, valamint nemzetközi konferenciákon és végrehajtási programokban. Tanulmányokat készít nemzeti kormányok, multilaterális szervezetek és magánszektorbeli szervezetek számára. Írásai rendszeresen megjelennek a médiában. Emellett Karel a vállalatok és alapítványok igazgatótanácsában, valamint tanácsadó testületek tagjaként is tevékenykedik, például a holland tőkepiaci bizottságban (AFM), amely a tőkepiaci felügyeletet gyakorolja.
Manapság divatos Európa versenyképességét leszólni, és uniós szinten masszív deregulációs kampányt követelni. Az, hogy mennyire tekintjük problematikusnak a gazdasági helyzetet, az attól is függ, hogyan definiáljuk a versenyképességet – mert ez a közös nevező és a kiindulási alap –, illetve hogy milyenek a körülmények.
Manapság divatos Európa versenyképességét leszólni, és uniós szinten masszív deregulációs kampányt követelni. Az, hogy mennyire tekintjük problematikusnak a gazdasági helyzetet, az attól is függ, hogyan definiáljuk a versenyképességet – mert ez a közös nevező és a kiindulási alap –, illetve hogy milyenek a körülmények.
Ezenkívül sokan a versenyképesség és a dereguláció közé egyenlőség jelet tesznek, ami helytelen – mintha egy nagyszabású deregulációs kampány mindent megoldana. Ezért fontos a paraméterek helyes körülírása, csak így lehet kontrollált keretek közt megvitatni a témát, máskülönben hamar kicsúszik a diskurzus a kezünk közül és az euroszkeptikus oldalon találjuk magunkat.
Fontos emlékeztetni arra a körülményre, hogy a versenyképesség mint politikai célkitűzés visszakerült a napirendre annak ellenére, hogy soha nem is került le róla. Az Európai Tanács 2000. márciusi lisszaboni ülésén hivatalosan elfogadott lisszaboni stratégia célja az volt, hogy az EU „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaságává váljon, amely képes a fenntartható gazdasági fejlődésre, valamint több és jobb munkahellyel és nagyobb társadalmi kohézióval rendelkezik”. A versenyképesség már Jacques Delors elnökségének idején is igen fontos téma volt az Európai Bizottság számára – elég csak felidézni Paul Krugman híres 1994-es cikkét, ahol azt „veszélyes mániának” nevezte. Jacques Delors annak idején amiatt aggódott, hogy nőtt az európai munkanélküliség, miközben az EU-nak az USÁ-val és Japánnal kellett versenyeznie, megoldásként pedig egy infrastrukturális és csúcstechnológiai beruházási programot javasolt. Régi lemez ez már.
A jogalkotás egyszerűsítése szintén régóta szerepel a napirenden. A belső piaccal kapcsolatos jogalkotás egyszerűsítésére irányuló SLIM-kezdeményezés már 1996-ban kezdődött, amikor az EU-nak 15 tagállama volt. Charles McCreevy biztos (2004–2009) 2005–2006-ban, egészen a pénzügyi válság bekövetkeztéig támogatta a szabályozási „szüneteket”. Frans Timmermans alelnököt a Juncker-Bizottságon belül minőségi jogalkotási programmal bízták meg. Bár ezek a tervek dicséretesek voltak, jobb lenne a szabályozás összetettségének kiváltó okait – a döntéshozatali folyamatot és a nem megfelelő végrehajtást – kezelni, mint pusztán a tüneteket orvosolni. 27 tagállam esetében azonban ezt egyszerűbb mondani, mint csinálni.
A versenyképesség – legalábbis a Draghi-jelentés meghatározása szerint – inkább a termelékenységről és a GDP növekedéséről szól, ami a használt kiindulási alaptól függően igen eltérő eredményekhez vezet. A versenyképesség mérésének azonban más módjai is vannak. Meg lehetne vizsgálni a belső és a külső versenyképességet. Belülről nézve az EU gyengenek tűnik, termelékenysége csökken az USA-hoz képest. Kívülről tekintve azonban az EU kereskedelmi és folyófizetésimérleg-többlettel rendelkezik, míg az USA hatalmas kereskedelmi és folyófizetésimérleg-hiánnyal küzd – ez azonban nem tűnik problémának (kivéve Trump elnök számára).
Az EU költségvetési helyzete is sokkal jobb, mint az Egyesült Államoké vagy akár Japáné, bár nem rendelkezünk pontos adatokkal a Kínával való pontos összehasonlításhoz. Az EU költségvetési hiánya 2024-ben a GDP mintegy 3,5%-át tette ki, míg az Egyesült Államokban mért hiány ennek csaknem kétszerese (6,4%) volt. Ezt az USA a dollár globális helyzete miatt a nemzetközi piacokon tudja finanszírozni, bár az EU-ban és az USA-ban nő a különbség a középtávú kamatlábak között, ami jelzi az USA gazdaságával kapcsolatos piaci aggodalmakat. Ma az USD hat hónapos piaci hitelkamata 4,8%, míg az euróövezetben 2,5% (Euribor).
Emellett az energiaárak 2021 közepe óta az EU-ban jóval magasabbak voltak, mint az USA-ban, amikor Putyin elkezdte manipulálni az árakat, ami versenyképességi problémát jelent a feldolgozóipar és különösen Németország számára. Ma az EU-ban az energia legalább 50%-kal drágább, mint az USA-ban.
Az energiapolitika szintén jó példa a szabályozási vitára: a túl sok szabályozás jelenti-e a problémát? Éppen ellenkezőleg, az EU egységes energiapiaccal rendelkezik az elosztás, de nem a termelés tekintetében, amely továbbra is a tagállamok ellenőrzése alatt áll. Ez problémákat okoz a többlettermeléssel rendelkező országokban, mivel ez más országok energiahiánya miatt felhajtja az árakat, mint például Svédország és Németország esetében.
Ezenkívül a digitális ágazatban felmerülhet a kérdés, hogy jobb-e a szabályozás hiánya. Akarjuk-e az Egyesült Államokhoz hasonló szólásszabadságot, a tartalmak moderálása nélkül? Akarjuk-e a jelenlegi oligopolisztikus piacot?
Ez a rövid gondolatmenet hangsúlyozza, hogy a versenyképességről és a deregulációról szóló vitákat a lehető legnagyobb körültekintéssel kell megközelíteni annak megakadályozása érdekében, hogy a vita fekete-fehér vitává váljon, ami negatívan befolyásolhatja a megalapozott gazdaságpolitikai döntéshozatalt.
Jelentős átfedés van a Letta- és a Draghi-jelentés között, annak ellenére, hogy elemzéseik és a javasolt stratégiák lényegesen eltérnek egymástól.
Vegyük például a kohéziós politikát. A Letta-jelentésben központi szerepet játszik annak biztosításában, hogy az egységes piac előnyeiből az Unió valamennyi polgára és régiója részesüljön. A jelentés kiemeli továbbá a kohéziós politika és az általános érdekű szolgáltatások közötti kapcsolatot, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy az európaiak a választásuk szerinti helyen élhessenek és dolgozhassanak. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a Draghi-jelentés kisebbnek ítéli a kohéziós politika jelentőségét, valamint a versenyképesség társadalmi és területi dimenzióját. Az európai versenyképességet a területi különbségek figyelmen kívül hagyásával tárgyalja, ezzel azt sugallja, hogy az EU általános versenyképességének egyszerű fokozása megoldaná a regionális problémákat. Figyelmen kívül hagyja, hogy számos régió esetében az alacsony versenyképesség és a területi hátrány ugyanazon érme két oldalát jelenti.
Mindkét jelentés elismeri, hogy a „szokásos ügymenet” már nem jöhet szóba az EU számára. A jelenlegi válságok sürgető jellege és összetettsége jelentős váltást tesz szükségessé az európai politikai döntéshozatalban, esetleg a Szerződés módosítása révén is. Tárgyalhatunk-e ténylegesen bővítésről anélkül, hogy foglalkoznánk a mélyebb politikai integráció szükségességével? Ennek a váltásnak léptékváltással is együtt kell járnia. A jelenlegi többéves pénzügyi keret (MFF) elégtelen: az EU GNI-jének valamivel több mint 1%-át teszi ki, és a „méltányos megtérülés” elavult logikája korlátozza. Új megközelítésre van szükség a Next Generation EU modell követésével. A rendkívüli kihívásokat merész megoldásokkal kell kezelni, többek között „közös biztonságos eszközök” kibocsátásával, ahogy a világjárvány idején is történt.
A 2028–2034-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret megmutatja majd az EU valódi szándékait, mivel meghatározza a következő hét évre vonatkozó prioritásokat. Ebben az összefüggésben nyílt vitára számíthatunk az EU előtt álló kihívásokról, tekintettel a számos jelenlegi válságra, valamint az EU fő célkitűzéseiről és azokról a közös európai javakról, amelyeket a polgárok számára biztosítani kíván.
A mindkét jelentésben javasolt szabályozási reform mérlegelésekor fontos emlékeztetni arra, hogy az EU a világ legfejlettebb „szociális piacgazdasága”. Magas szintű gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi normái elengedhetetlenek e modell sikeréhez, nem pedig akadályai annak. Ezért alapvetően hibás megközelítés az uniós szabályozás összevetése az egyesült államokbeli vagy a kínai szabályozással. Az uniós szabályok egyszerűsítésére irányuló bármiféle erőfeszítéseknek továbbra is védeniük kell a munkakörülményeket, a munkavállalók biztonságát, a fogyasztói jogokat, a társadalmi és gazdasági kohéziót, valamint a fenntartható növekedést.
Európa – bár későn – megértette, hogy már nem elegendő, ha csupán nagy a piac. Az előrelépéshez nagyobb egységre kell törekednie, ezen belül mélyebb politikai integrációra, valamint a gazdaság, az ipar, a kereskedelem, a külügyek és a védelem terén valóban egységes politikákra. Az elkövetkező hónapok döntő szerepet játszanak majd Európa jövőjének alakításában.
Giuseppe Guerini cikke EGSZB, Civil társadalmi szervezetek csoportja
Az elmúlt évben az Európai Bizottság és az Európai Tanács megbízta Mario Draghit és Enrico Lettát, hogy készítsenek jelentést az EU versenyképességéről, illetve az egységes piac javításáról. Ezek a jelentések ambiciózus politikai menetrendet határoznak meg az Európai Unió számára, amely ütemtervként és viszonyítási alapként szolgál annak értékeléséhez, hogy az intézmények és a politikai döntéshozók mennyire elkötelezettek az EU jövőjének alakítása mellett, illetve milyen mennyire képesek erre a feladatra.
Giuseppe Guerini cikke EGSZB, Civil társadalmi szervezetek csoportja
Az elmúlt évben az Európai Bizottság és az Európai Tanács megbízta Mario Draghit és Enrico Lettát, hogy készítsenek jelentést az EU versenyképességéről, illetve az egységes piac javításáról. Ezek a jelentések ambiciózus politikai menetrendet határoznak meg az Európai Unió számára, amely ütemtervként és viszonyítási alapként szolgál annak értékeléséhez, hogy az intézmények és a politikai döntéshozók mennyire elkötelezettek az EU jövőjének alakítása mellett, illetve milyen mennyire képesek erre a feladatra.
Ezek a jelentések felhasználhatók annak felmérésére, hogy az intézmények és a vezetők mennyire hatékonyan reagálnak napjaink összetett kihívásaira.
A jelentésekről szóló EGSZB-vélemény értékes eszköz az új politikai ciklus első lépéseinek értékeléséhez. E lépések közül az elsőt az Európai Bizottság által január 29-én elindított versenyképességi iránytű jelenti. Számos olyan kiemelt fontosságú javaslatot tartalmaz, amelyeket véleményünk is hangsúlyoz. Ilyen például a versenyképességi szakadék megszüntetése, az egységes piac kiteljesítése, a szabályozás dereguláció nélküli egyszerűsítése, valamint annak elismerése, hogy a versenyképesség az emberektől és a készségektől függ.
A versenyképességi szakadékon túl azonban hiányoznak a konkrét intézkedések. Az Európai Bizottság előterjesztett már stratégiai dokumentumokat, közleményeket és kötelezettségvállalásokat, a kézzelfogható intézkedésektől azonban még több hónap választ el bennünket. Ez a késlekedés rávilágít arra, hogy – amint azt véleményünkben is megjegyeztük – az uniós intézményeknek és a tagállamoknak vitát kell kezdeményezniük az EU alapvető szabályairól és arról, hogy a jelenlegi Szerződések mennyire relevánsak napjaink kihívásainak kezelésében, hiszen utóbbiak gyors fellépést igényelnek.
A gyors intézkedések nem jelentik a minőség elhanyagolását. Az Európai Bizottság ezt 2020-ban már bizonyította, amikor gyorsan végrehajtotta a Next Generation EU kezdeményezést. Ma ugyanilyen agilisnek kell lennie.
E célok eléréséhez sokrétű megközelítésre van szükség. Az egységes piac gyors kiteljesítése létfontosságú, de együtt kell járnia a környezeti fenntarthatóság, a gazdasági jólét, valamint a társadalmi és területi kohézió iránti határozott elkötelezettséggel, mivel ezek a versenyképesség kulcsfontosságú mozgatórugói.
Ehhez olyan koherens iparpolitikára is szükség van, amely túlmutat az eltérő nemzeti megközelítéseken, és amelyet stratégiai adóügyi és vámügyi ösztönzők támogatnak. Ugyanakkor a dinamikusabb üzleti környezet előmozdításához elengedhetetlen a bürokratikus terhek és a megfelelési költségek intelligensebb szabályozás és egyszerűsített adminisztratív folyamatok révén történő mérséklése.
Az energiaágazatban elengedhetetlen a tagállamok és a világ más gazdaságai közötti árkülönbségek csökkentése. Ehhez növelni kell a megújuló energiába történő beruházásokat, biztosítva ezáltal a versenyképesebb és fenntarthatóbb energiapiacot.
E törekvések támogatása érdekében az EU-nak közös politikát kell kidolgoznia az európai közjavakra vonatkozóan, egyértelműen meghatározva stratégiai prioritásait és megerősítve szerepét a globális színtéren.
Az EGSZB továbbra is nyomon fogja követni e politikák végrehajtását, biztosítva, hogy az európai civil társadalom véleményét meghallgassák és figyelembe vegyék.
