Április 24-én az EGSZB adott otthont a „20 nap Mariupolban” című ukrán dokumentumfilm vetítésének, amely a legjobb dokumentumfilm kategóriában idén elnyerte az Oscar-díjat.
Április 24-én az EGSZB adott otthont a „20 nap Mariupolban” című ukrán dokumentumfilm vetítésének, amely a legjobb dokumentumfilm kategóriában idén elnyerte az Oscar-díjat.
A film a rendező, Msztyiszlav Csernov újságíró és kollégái 20 drámai napját követi végig 2022 februárjában és márciusában, amikor Mariupol, az Azovi-tenger egyik legfontosabb ukrán kikötője elleni brutális orosz ostromot dokumentálták. Az Associated Press munkatársaiként Csernov és csapata voltak az utolsó külföldi újságírók, akik a városban tartózkodtak, mielőtt azt az orosz hadsereg elfoglalta volna. Az egész világot bejárták azok a megdöbbentő filmfelvételek és fényképek, amelyek többek között egy szülészeti klinika és a gyermekek számára menedékként szolgáló városi színház nagyszabású bombázásáról készültek, tanúbizonyságot téve azokról a borzalmakról, amelyeket a megszálló orosz hadsereg az ukrán civil lakosságra zúdított.
Az Oscar-díjon kívül a „20 nap Mariupolban” számos más rangos díjat is elnyert, többek között a BAFTA-díjat a legjobb dokumentumfilm kategóriájában, a Sundance Filmfesztiválon pedig közönségdíjas lett a „World Cinema (Filmek a világ minden tájáról) – Dokumentumfilm” kategóriában.
A vetítésen részt vett Oliver Röpke EGSZB-elnök, valamint olyan kiemelt vendégek, mint Őexcellenciája Vszevolod Csencov, Ukrajna Európai Unió melletti képviseletének vezetője, valamint Jevhen Tuzov, a dokumentumfilm egyik főszereplője.
„Ne felejtsük el, hogy mindenek felett áll az a kötelezettségünk, hogy tanúskodjunk a történelmi eseményekről. Ennek a filmnek világos üzenete van: meg kell mutatnunk a világnak, mire képes a gyűlölet. Ne feledkezzünk meg az ukrán emberek áldozatvállalásáról és szívósságáról, amelyet a megpróbáltatások során tanúsítottak. Az a kilátás, hogy Ukrajna az EU tagállama lesz, nemcsak értékeink közösségét bizonyítja, hanem egy szebb jövő reménysugara is” – mondta Oliver Röpke, az EGSZB elnöke.
„A »20 nap Mariupolban« hátborzongató, de alapvető fontosságú betekintést nyújt az orosz támadás okozta szenvedésekbe. Büszkén állíthatom, hogy ezekben a nehéz időkben az EGSZB szakadatlanul kiállt Ukrajna, és annak tevékeny civil társadalma mellett, így nagyon sokat jelent számunkra, hogy Önök most itt vannak” – mondta Aurel Laurențiu Plosceanu, az EGSZB kommunikációért felelős alelnöke. Az EGSZB Oroszország agresszív háborújának első napjától kezdve határozottan kiállt Ukrajna és annak civil társadalma mellett, az EU–Ukrajna civil társadalmi platformon keresztül pedig megerősítette együttműködését az ukrán civil társadalmi szervezetekkel. Létrehozta az Ukrajnára vonatkozó információs és támogatási platformot, amely irodákat biztosít az ukrán civil társadalmi szervezetek számára Belgiumban. Útjára indította a „bővítési ország tagjelöltje” kezdeményezést, hogy megossza az EGSZB szakértelmét az ukrán civil társadalmi szervezetekkel. Novemberben egy magas szintű EGSZB-küldöttség Oliver Röpke vezetésével Ukrajnába látogatott, ahol találkozott Julija Szviridenko gazdasági miniszterrel, valamint az ukrán egykamarás parlament (ukránul: Verokhna Rada) és a civil társadalom képviselőivel. Az EGSZB tagjai lerótták tiszteletüket az ukrán háborús áldozatok előtt az ország háborús emlékműveinél.
Az Andris Gobiņš lett EGSZB-tag kezdeményezésére szervezett filmvetítés ismét megmutatta, hogy az európai civil társadalom szolidaritást vállal Ukrajnával és annak népével. A közönségnek lehetősége nyílt megtekinteni egy az ostrom alatt álló Mariupolnak szentelt fotókiállítást is, amelyet az Ukra-Bel egyesülettel együttműködésben szerveztek, és amelyet a fő rendezvénnyel párhuzamosan mutattak be.
Üdvözöljük hallgatóinkat! Ez a „Helyi szemmel”, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) podcastja. A 2024-es európai parlamenti választások közeledtével három olyan társadalmi csoport helyzetével foglalkozunk, akiket gyakran figyelmen kívül hagynak a politikusok: a fogyatékossággal élőkről, az idősekről és a fiatalokról van szó.
Üdvözöljük hallgatóinkat! Ez a „Helyi szemmel”, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) podcastja. A 2024-es európai parlamenti választások közeledtével három olyan társadalmi csoport helyzetével foglalkozunk, akiket gyakran figyelmen kívül hagynak a politikusok: a fogyatékossággal élőkről, az idősekről és a fiatalokról van szó.
Vendégeink Milan Šveřepa, az Inclusion Europe elnöke, aki a 2024-es európai parlamenti választásokkal kapcsolatos akadálymentesítésről beszél. Nina Skočak ifjúsági aktivista és influenszer elmondja nekünk, hogy mi a választások tétje a fiatalok számára. Dr. Heidrun Mollenkopf, az időseket támogató AGE platform elnöke pedig arról beszél, hogy mennyire érzik úgy az idősek, hogy az ő szempontjaik is megjelennek a választási vitákban, vagy netán úgy, hogy megfeledkeztek róluk, és a politikusok leírták őket. Végezetül Laurențiu Plosceanu, az EGSZB kommunikációért felelős alelnöke beszámol arról, hogy mit tesz az EGSZB annak érdekében, hogy továbbra is széles körben megjelenjenek a civil társadalom nézetei, biztosítva, hogy a kiszolgáltatottabb helyzetben levő emberek se szoruljanak háttérbe és ne marginalizálódjanak.
Hallgassa meg podcastunkat, éljen szavazati jogával és álljon ki érdekeiért! Szóljon bele Ön is abba, hogy milyen Európát akar!
A személyek EU-n belüli szabad mozgása számos előnnyel jár minden érintett számára. A fiatalok szabad mozgása különösen fontos, mivel lehetővé teszi számukra, hogy merítsenek az Európán belüli különböző kultúrákból, és megtapasztalják más európai országok életmódját. Abban is segít nekik, hogy megértsék, hogy sok a közös bennünk. Ha egy másik országban munkát vállalunk vagy tanulunk, mind könnyebben megértjük, hogy melyek közös emberi értékeink. Mindegy, hogy milyen nyelvet beszélünk, mik a tipikus ételeink és milyen az időjárás az országban, ahol élünk, így is rengeteg közös dolog van bennük: a családhoz és a barátokhoz fűződő viszonyunk; reményeink és gondjaink; illetve az, hogy milyen kihívások és lehetőségek állnak előttünk.
A személyek EU-n belüli szabad mozgása számos előnnyel jár minden érintett számára. A fiatalok szabad mozgása különösen fontos, mivel lehetővé teszi számukra, hogy merítsenek az Európán belüli különböző kultúrákból, és megtapasztalják más európai országok életmódját. Abban is segít nekik, hogy megértsék, hogy sok a közös bennünk. Ha egy másik országban munkát vállalunk vagy tanulunk, mind könnyebben megértjük, hogy melyek közös emberi értékeink. Mindegy, hogy milyen nyelvet beszélünk, mik a tipikus ételeink és milyen az időjárás az országban, ahol élünk, így is rengeteg közös dolog van bennük: a családhoz és a barátokhoz fűződő viszonyunk; reményeink és gondjaink; illetve az, hogy milyen kihívások és lehetőségek állnak előttünk.
Az ilyen nemzetközi cserekapcsolatok és tapasztalatok révén születik meg egy olyan felnőtt társadalom, amely szimpatizál a többi emberrel és megérti őket. A szomszédos európai országok lakói már nem idegenek, hanem barátok számunkra.
Nem szabad alábecsülnünk azt, hogy milyen fontos szerepet játszik ez kontinensünk békéjének és stabilitásának megőrzésében. A fiatalok szabad mozgása a folyamatos együttműködés sarokköve.
Ebből kiindulva javasoltam, hogy készítsünk egy saját kezdeményezésű véleményt a fiatalok mobilitásáról és arról, hogy milyenek a fiatalok közötti kapcsolatok a brexit utáni EU-ban. Munkatársaimmal – az EGSZB alkalmazottaival és tagjaival – együttműködve széles körű konzultációt folytattunk az érintett csoportok körében. Ennek keretében beszéltünk érintettekkel az EU-ból és az Egyesült Királyságból is: online megbeszéléseket tartottunk, személyesen is találkoztunk, kérdőíveket küldtünk ki és e-maileket váltottunk. Az EGSZB plenáris ülésén elsöprő többséggel támogatták ezt a munkánkat.
Válaszul az európai intézmények továbbfejlesztett mobilitási programok széles kínálatával álltak elő az Egyesült Királyságban élő fiatalok számára. Az Egyesült Királyság első körben elutasította ezt, de mi továbbra is azon fogunk munkálkodni, hogy megmutassuk, ez milyen előnyökkel jár valamennyi fél számára.
Hangsúlyozzuk, hogy nem csak egyetemi hallgatók vagy nappali tagozatos oktatásban részt vevők részesülhetnek az olyan programokból, mint az Erasmus+ vagy a Kreatív Európa alap. Az ilyen típusú uniós kezdeményezéseknek köszönhetően minden fiatal részt vehet csereprogramokban, és ezáltal szert tehet olyan tapasztalatokra, amelyek más módon nehezen lennének megélhetőek.
A dolognak van egy pénzügyi oldala: ki lehet számolni, hogy milyen költségekkel és milyen pénzügyi megtérüléssel jár, de ez csak egy szempont a hasznosságot illetően. A mobilitás és a csereprogramok valódi értéke a közös tapasztalatokban és egymás jobb megértésében rejlik. Ha élénk és multikulturális kontinenst akarunk, ahhoz interakció kell, illetve az, hogy az emberek szabadon mozoghassanak. Az EGSZB-nél továbbra is törekedni fogunk erre. A jövőben is együttműködünk az Egyesült Királyság civil társadalmával, hogy a gyakorlatban is megvalósítsuk azt, amiről beszélünk, illetve hogy jó példával járjunk elöl.
Egyetértési megállapodást kötöttünk az Egyesült Királyság civil társadalmi szövetségével, illetve egy külön megállapodást is a skóciai SAFE-vel (egy korábbi EGSZB-taggal, Irene Oldfatherrel együttműködve). Folytatjuk ezt a munkát, és meg is erősítjük azt. Megmutatkozott, hogy az ifjúság vezető szerepet játszik a nehéz időkben, például az éghajlat-politika területén. Dolgozzunk együtt intézményi szinten, ezzel is biztosítva számukra a munkájukhoz szükséges valamennyi eszközt, illetve hogy kiaknázzuk a fiatalokban rejlő lehetőségeket egy mindannyiunk számára jobb jövő érdekében.
Stefano Mallia, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Munkáltatók csoportjának elnöke
Az elmúlt két évtized, illetve az európai projekt kezdete óta megvalósult hét bővítési hullám tapasztalatai birtokában valószínűleg helyénvaló lenne, ha a 2004. évi nagyszabású bővítés évfordulóját a júniusi európai választások előtti érzelemalapú viták elkerülése érdekében tényekkel és adatokkal ünnepelnénk meg.
Stefano Mallia, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Munkáltatók csoportjának elnöke
Az elmúlt két évtized, illetve az európai projekt kezdete óta megvalósult hét bővítési hullám tapasztalatai birtokában valószínűleg helyénvaló lenne, ha a 2004. évi nagyszabású bővítés évfordulóját a júniusi európai választások előtti érzelemalapú viták elkerülése érdekében tényekkel és adatokkal ünnepelnénk meg.
A három éve tartó ukrajnai háború miatt a bővítés kérdése kiemelt helyre került az európai geopolitikai menetrendben. Az Ukrajnának, Moldovának, Bosznia-Hercegovinának és Grúziának sebtében megadott tagjelölti státusz, valamint az Észak-Macedóniával és Albániával végre megkezdett csatlakozási tárgyalások pozitív áttörést jelentenek egy évek óta elakadt politikában.
Annak érdekében, hogy ez az új lendület biztosan megmaradjon, tisztáznunk kell a mellette szóló gazdasági érveket.
A demokratizálódás és a jogállamiság természetesen érinthetetlen elvek, csakúgy mint a bővítési folyamat érdemeken alapuló megközelítése; ezeket nem lehet megkerülni. Végső soron azonban a lényeg az, hogy az emberek meg legyenek győződve a potenciális gazdasági előnyökről és arról, hogy a csatlakozás jólétet hoz az európaiak következő generációja számára.
Ha a múltból következtetni lehet a jövőre, akkor biztosan kijelenthetjük, hogy a gazdasági előnyök vitathatatlanok. A régi és az új tagállamok közötti kereskedelem a hivatalos előcsatlakozási folyamat során, 1994 és 2004 között csaknem megháromszorozódott, maguk az új tagállamok között pedig ötszörösére bővült. Az akkori 15 tagállam a csatlakozási folyamat kezdetétől 2008-ig évente átlagosan 4%-os növekedést könyvelhetett el – melynek fele a csatlakozási folyamatnak volt köszönhető –, eközben 2002 és 2008 között 3 millió új munkahely jött létre.
A Covid19 és az ukrajnai háború rávilágított arra, hogy az EU-nak újra kell gondolnia gazdasági rezilienciáját, különösen a zöld és digitális átállással összefüggésben. A REPowerEU az európai megújulóenergia-termelés fokozását irányozza elő. A nettó zéró iparról szóló jogszabály és a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló jogszabály azt hivatott elérni, hogy a zöld és nyersanyag-értékláncok 40%-át átirányítsák az EU-ba. Az uniós tagjelölt országok – különösen Ukrajna – fontos szerepet játszhatnak, mivel nagyobb gazdasági biztonságot nyújtanak.
Ami a természeti erőforrásokat illeti, Európában Norvégia után Ukrajna rendelkezik a legnagyobb gáztartalékokkal. Emellett Európa legnagyobb vízenergia-termelői közé tartozik, és más zöld energiaforrásokkal – például szél, nap és biomassza – együtt tovább növelheti termelését. Ukrajna emellett jelentős fémexportőr is, továbbá lítium- és ritkaföldfém-lelőhelyekkel rendelkezik, amelyek döntő fontosságúak a zöld és digitális iparágak számára.
Mindemellett Ukrajnáé a világ egyik legnagyobb mezőgazdasági ágazata. Az egységes piacba való integrációja jelentősen növelné az EU élelmezésbiztonságát.
Az egységes piacon való fokozott részvétel a nyugat-balkáni országok számára is egyértelmű előnyökkel jár. Ezt jelzi például, hogy Horvátország GDP-je az EU-hoz való 2013. évi csatlakozása óta folyamatosan nőtt, miáltal állampolgárai jövedelme is emelkedett; az egy főre jutó GDP átlagosan 67%-kal nőtt (a 2013. évi 10 440 EUR-ról több mint 17 240 EUR-ra).
Az akár kilenc újabb ország uniós tagságához vezető út kanyargós lesz, de másik út nincs: ha az EU globális hatalommá kíván válni, ahhoz előbb helyi hatalomnak kell lennie.
Meghívott vendégünk, Pat Cox, az Európai Parlament korábbi elnöke a 20 évvel ezelőtti ősrobbanásszerű bővítésre úgy emlékszik vissza, mint a nagy remények időszakára, amikor az európai kontinens végre teljes tüdőből lélegezhetett – keleten és nyugaton egyaránt. És miközben Putyin ballisztikus rakétarobbanások közepette terjeszti a szláv testvériség mítoszát, az EU továbbra is szabad és szuverén népek önkéntes szövetsége marad, amely az emberi jogok, az egyenlőség és a jogállamiság mint alapvető értékek tiszteletben tartásán alapul.
Meghívott vendégünk, Pat Cox, az Európai Parlament korábbi elnöke a 20 évvel ezelőtti ősrobbanásszerű bővítésre úgy emlékszik vissza, mint a nagy remények időszakára, amikor az európai kontinens végre teljes tüdőből lélegezhetett – keleten és nyugaton egyaránt. És miközben Putyin ballisztikus rakétarobbanások közepette terjeszti a szláv testvériség mítoszát, az EU továbbra is szabad és szuverén népek önkéntes szövetsége marad, amely az emberi jogok, az egyenlőség és a jogállamiság mint alapvető értékek tiszteletben tartásán alapul.
Az EU Tanácsának ír elnöksége által 2004. május 1-jén Dublinban szervezett esemény és a 2004. május 3-án a strasbourgi Európai Parlamentben tartott fogadóünnepség számomra – politikai és érzelmi szempontból is – rendkívül pozitív, reményteli pillanatok voltak, amikor Európa szimbolikusan ünnepelte a hazatérést és az újraegyesítést, és azt, hogy ez a kontinens mindkét tüdőből – keletről és nyugatról – lélegezhet. Dublinban Seamus Heaney felolvasta Beacons in Bealtaine című versét, kifejezve azt a mögöttes optimizmust, hogy ez a történelmi bővítés lehetővé teszi, hogy „idegen szavakból [...] új jelentés lángoljon fel, hogy ajkakat és elméket mozgasson meg”. Strasbourgban az új tagállamok tíz nemzeti zászlaját a gdański hajógyárakban készített és Lengyelország által adományozott hatalmas rudakon tűzték ki. A zászlórudak útja Strasbourgba szimbolikusan emlékeztetett a kommunizmusból a szabadságba vezető útra, amelyet Lech Wałęsa jelenléte testesített meg.
Természetesen mindannyiuk számára ez az ünnepélyes esemény egy hosszú és összetett, hosszú évekig tartó kölcsönös felkészülési folyamat csúcspontja volt. E politikai és eljárási maraton célba érése nemcsak örömöt, hanem megkönnyebbülést is jelentett minden érintett fél számára.
Meggyőződésem, hogy ez a bővítés az elmúlt öt évtized talán legerőteljesebb és legsikeresebb transzformatív politikai pillanata volt az EU-ban. Hazám, Írország, 1973. január 1-jén csatlakozott az első bővítéshez, az akkori Európai Gazdasági Közösség legszegényebb államaként/régiójaként. A nagy piachoz való hozzáférés, a regionális és később a kohéziós támogatáson keresztül nyújtott európai szolidaritás az ír tagság első évtizedeiben, a nemek közötti egyenlőség és a környezetvédelmi politika magasabb színvonala, az észak-írországi békefolyamat támogatása, valamint a brexit által Írország számára – az egyetlen olyan uniós tagállam számára, amelynek szárazföldi határa van az Egyesült Királysággal – jelentett egyedülálló kihívások elismerése: mindez rendkívül pozitív tapasztalatokat és eredményeket hozott. Ez nem volt mindig zökkenőmentes, különösen az euróövezeti válság idején, de a tapasztalatok összességükben nagyon pozitívak.
Egyszerre tisztelem és sajnálom az Egyesült Királyság kilépésről hozott döntését, de egy dolog világos: az EU szabad és szuverén népek önkéntes Uniója – szabad a csatlakozás és szabad a kilépés. Milyen éles ellentétben áll ez Putyin neoimperialista háborújával Ukrajna ellen, ahol a szláv testvériség mítoszát naponta a fegyverek csövei, a ballisztikus rakéták és a halálos drónok robbanásai közvetítik.
A csatlakozás segített Görögországnak, Portugáliának és Spanyolországnak abban, hogy a diktatúra megszűnése után sikeresen helyreállítsák a demokráciát, és javuljon az életszínvonal és az életminőség.
A 20 évvel ezelőtti legnagyobb bővítés látványos növekedést hozott az új tagállamok számára, nem utolsósorban Közép- és Kelet-Európában, a beruházások, a kereskedelem és az uniós szolidaritás fellendülésének köszönhetően. Az egy főre jutó, inflációval és valutával kiigazított GDP két évtized alatt az uniós átlag kevesebb mint feléről az emelkedő uniós átlag háromnegyedére nőtt. Litvánia egy főre jutó GDP-je megháromszorozódott ebben az időszakban. Javult az egészségügy és az oktatás, ami jobb életminőséget és magasabb életszínvonalat eredményezett. A mezőgazdasági termelés az egész régióban megduplázódott. Röviden, mint minden korábbi bővítés esetében, az eredmény mind a csatlakozó országok, mind az EU számára előnyösnek bizonyult. Mindez optimistává tesz ebben a kérdésben, anélkül, hogy naivitásba esnék.
Az elmúlt évek lengyelországi és a ma is fennálló magyarországi fejlemények azt mutatják, hogy az uniós szabályoktól való eltérés a jogállamiság, a média szabadsága vagy a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának elmulasztása terén azt jelenti, hogy az uniós csatlakozást a jóléthez vezető útnak tekintik, de hiányzik a hajlandóság a közös értékek közösségéhez való csatlakozásra. A magyar miniszterelnök büszkén nevezi hazáját illiberális demokráciának. Bármennyire is lazán értelmezzük az EUSZ 2. cikkét, az egyértelműen nem egy illiberális demokrácia chartája. („Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”)
Ez a nyilatkozat az uniós tagsági megállapodás részét képezte, valamennyi csatlakozási szerződésben szerepel, és valamennyi csatlakozó állam elfogadta. A „tartsátok meg az értékeiteket, de adjatok nekünk pénzt” formula nem biztosít fenntartható alapot a kölcsönös tisztelethez, és ezt szem előtt kell tartani a jelenlegi tagjelölt országokkal folytatott tárgyalások során, amelyek az esetleges uniós tagság felé igyekeznek haladni. Arra számítok, hogy a jövőbeli tárgyalások során nagyobb hangsúlyt kapnak a koppenhágai kritériumok, és ha lehetséges, a csatlakozási szerződés záradékai, amelyek az EU-t erősebb képességgel ruháznák fel a jogok és értékek védelmére az esetleges jogsértésekkel szemben. Az EU nem csupán egy piac, és az anyagi fejlődés, bár kívánatos, nem az egyetlen, sőt, nem is az alapvető létjogosultsága.
Ennek ellenére az eddig lezajlott bővítések minden érintett számára alapvetően pozitívak voltak, és ezt a folyamatot pozitív szellemben kell megközelíteni. A tagjelölt országoknak jelentős változtatásokat kell végrehajtaniuk, mindegyiküknek a saját tempójában. Az EU-nak is erőfeszítéseket kell tennie az új tagállamok befogadására irányuló döntéshozatali folyamat és költségvetési kapacitás, valamint az előcsatlakozási támogatás tekintetében. A tagjelölti státusz megadását és az elemző vizsgálat lezárását követően a tárgyalási keretek, a tárgyalások fejezetenkénti megnyitása és lezárása, valamint a csatlakozási szerződések megkötése a Tanács egyhangú döntéshozatalát igényli. Ezek egyike sem egyértelmű vagy egyszerű. Remélhetőleg minden tagállam tiszteletben tartja a Szerződésből eredő feladatok teljesítésében való segítségnyújtás érdekében a „lojális együttműködés” kötelezettségét (EUSZ 4. cikk (3) bekezdés).
Ukrajna esete különösen összetett, tekintettel az ország méretére, a mezőgazdaságnak az uniós átlaghoz viszonyított GDP-hez viszonyított arányára, az egy főre jutó GDP alapján számított relatív szegénységi arányára, és természetesen a háború és annak pusztító következményei miatt. A tárgyalások megkezdődhetnek. Ukrajna a társulási megállapodásnak és az EU-val aláírt mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásnak köszönhetően már elindult az integráció útján. Ezeket a megállapodásokat idővel ki lehetne bővíteni, de a csatlakozás előfeltétele a területét érintő helyzet végleges rendezése és egy olyan tartós béke, amelyben az EU-tagság szerepet játszhat. Az Uniónak a keleti szárnyon stabilitásra van szüksége, nem pedig káoszra, és az a cél, hogy Ukrajna végül befogadható legyen, mindenkinek érdeke, az EU-nak és Ukrajnának egyaránt.
Pat Cox, az Európai Parlament 2002–2004 közötti korábbi elnöke
Pat Cox ír politikus és újságíró. 2002 és 2004 között az Európai Parlament elnöke, a Nemzetközi Európai Mozgalom elnöke (2005–2011). 2015 óta a Jean Monnet Alapítvány Európáért vezetője. Emellett a skandináv-mediterrán TEN T (közlekedési) törzshálózati folyosó (EU) európai koordinátora, valamint az Európai Parlamentnek az ukrajnai Verhovna Rada parlamenti reformjával kapcsolatos igényfelmérési és végrehajtási missziójának vezetője. Pályafutása korábbi szakaszában televíziós hírműsorvezetőként dolgozott a dublini RTE-nél. 2004-ben Pat Cox elnyerte az aacheni Nemzetközi Nagy Károly-díjat az Európai Unió bővítése iránti parlamenti elkötelezettségéért.
Április 25-i plenáris ülésén az EGSZB jóváhagyta az etikai normákkal foglalkozó intézményközi testület létrehozásáról szóló megállapodást. A részt vevő uniós intézmények és szervek képviselői hivatalosan május 15-én írták alá az új megállapodást, amely várhatóan június 6-án, az európai parlamenti választások első napján lép hatályba.
Április 25-i plenáris ülésén az EGSZB jóváhagyta az etikai normákkal foglalkozó intézményközi testület létrehozásáról szóló megállapodást. A részt vevő uniós intézmények és szervek képviselői hivatalosan május 15-én írták alá az új megállapodást, amely várhatóan június 6-án, az európai parlamenti választások első napján lép hatályba.
A megállapodás jelentős lépés a tisztesség és az etika közös kultúrájának megerősítése felé.
Az új uniós szerv közös minimumszabályokat dolgoz ki az etikus magatartásra vonatkozóan, illetve frissíti és értelmezi ezeket. Emellett jelentéseket tesz közzé arról, hogy ezek a normák hogyan jelennek meg az egyes részt vevő uniós intézmények és szervek belső szabályzataiban.
Az EGSZB mellett a következő hét uniós intézmény és szerv vesz részt az új etikai testületben: az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság, az Európai Unió Bírósága, az Európai Központi Bank, az Európai Számvevőszék és a Régiók Európai Bizottsága.
Minden részt vevő intézményt egy magas rangú tag képvisel, a testület elnöki tisztségét pedig évente más-más intézmény képviselője tölti majd be.
A testület munkáját öt független szakértő fogja segíteni azzal, hogy kérésre véleményeket dolgoznak ki. A megállapodás részes feleinek bármelyike konzultálhat velük az egyes szabványosított írásbeli nyilatkozatokról, beleértve az érdekeltségi nyilatkozatokat is. (mp)
Nyakunkon az európai választások, mi pedig – az Európai Vakok Szövetsége (EBU) – arra ösztönözzük követőinket, hogy akármilyen nehéz is ez még mindig, szavazzanak, és szavazatuk leadásakor tartsák szem előtt azt, hogy az egyes jelöltek és a pártok – a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt is alapul véve – mennyire tartják fontosnak az inkluzivitást. A látássérülteknek ugyanis hangot kell adniuk elvárásaiknak.
Nyakunkon az európai választások, mi pedig – az Európai Vakok Szövetsége (EBU) – arra ösztönözzük követőinket, hogy akármilyen nehéz is ez még mindig, szavazzanak, és szavazatuk leadásakor tartsák szem előtt azt, hogy az egyes jelöltek és a pártok – a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt is alapul véve – mennyire tartják fontosnak az inkluzivitást. A látássérülteknek ugyanis hangot kell adniuk elvárásaiknak.
Az Európai Vakok Szövetsége (EBU) a vakok és gyengénlátók hangja Európában: olyan akadálymentes és befogadó társadalom kialakításán dolgozunk, amely egyenlő esélyeket biztosít a látássérültek számára ahhoz, hogy az élet minden területén teljeskörűen szerepet vállalhassanak. A politikai részvétel természetesen alapvető szempont, hiszen lehetővé teszi a látássérültek számára, hogy szavazatuk és politikai fellépésük révén fogyatékosságbarát politikákat és jogszabályokat mozdítsanak elő.
A 2024-es európai parlamenti választások közeledtével fontos és időszerű téma a fogyatékossággal élő személyek politikai szerepvállalása – akár szavazóként, akár jelöltként.
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) 2019. évi jelentése szerint a legutóbbi európai parlamenti választásokon mintegy 400 000 fogyatékossággal élő személy nem tudott szavazni. Az EP-képviselők kevesebb mint 5%-a él fogyatékossággal.
Az európai parlamenti választásokról szóló nyilatkozatának kiindulópontjaként az EBU ismét azt kéri, hogy a közelgő választásokra határozzanak meg normákat a szavazás (szavazási eljárások), a választási információk (a választási kampány eszközei és anyagai, politikai viták, politikai pártok programjai és honlapjai) és a választásokat követő eljárások (pl. panasztételi mechanizmusok) akadálymentesítésére, valamint a passzív választójoggal kapcsolatos esélyegyenlőségre vonatkozóan.
Az európai parlamenti választásokra összpontosítunk, mivel az Európai Unió csak az uniós polgárság elemét jelentő európai parlamenti választások tekintetében, illetve annak kapcsán rendelkezik hatáskörrel, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek jogegyenlőségét. Mivel azonban a választások megszervezése továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik, az uniós szintű bevált gyakorlatok automatikusan éreztetnék hatásukat minden más választáson is.
Sajnos túl késő van már ahhoz, hogy az idei európai parlamenti választások példaértékűek legyenek ebből a szempontból. Nem arról van szó, hogy magát az Európai Parlamentet nem érdekelné a kérdés; épp ellenkezőleg: 2022 májusában az EP javaslatot tett az uniós választójog reformjára. Ennek középpontjában pedig az állt, hogy a fogyatékossággal élők számára garantálják az önálló és titkos szavazást, lehetővé téve számukra a levélszavazást, és akadálymentesítsék a politikai kampányokat. Sajnálatos módon az EU Tanácsa mind ez idáig nem reagált erre.
Az EBU arra kéri az újonnan megalakuló Európai Parlamentet, hogy a következő öt éves uniós jogalkotási ciklusban is sürgesse a Tanácsot a javasolt reform elfogadására, hogy a 2029-es választásokra kézzelfogható eredmények születhessenek. Magunkénak tudjuk az EGSZB támogatását, amely már 2020-ban hivatalos parlamenti jogalkotási kezdeményezést szorgalmazott arra, hogy valódi jogokat biztosítsanak a fogyatékossággal élő személyek számára az európai parlamenti választásokon való szavazáshoz. Az Európai Bizottság is támogatja ügyünket: tavaly decemberben ugyanis közzétett egy útmutatót helyes választási gyakorlatokról, és jelenleg is dolgozik egy olyan gyűjteményen, amely e-szavazási gyakorlatokat tartalmaz, illetve bemutatja, hogy miként lehet használni az IKT-kat a választásokon. A gyűjtemény mindkét kérdés kapcsán kitér az akadálymentesítés szempontjaira is.
Európában évente több mint 10 millió beteg részesül a nukleáris medicina előnyeiből az olyan betegségek diagnosztizálása és kezelése során, mint a rák, a szív- és érrendszeri és a neurovaszkuláris betegségek.
Európában évente több mint 10 millió beteg részesül a nukleáris medicina előnyeiből az olyan betegségek diagnosztizálása és kezelése során, mint a rák, a szív- és érrendszeri és a neurovaszkuláris betegségek.
A radioizotópokat használó radiológiai és nukleáris technológiák kulcsfontosságúak a rák elleni küzdelem valamennyi ellátási szakaszában, a korai felismerésben, a diagnózisban, a kezelésben és a palliatív ellátásban.
A nukleáris medicinában részesülő betegek száma egyre nő, elsősorban a tudományos áttöréseknek köszönhetően. A legújabb innovatív radioligand-rákterápiák közül néhányat európai kutatók és vállalatok fejlesztettek ki, például az endokrin rendszert érintő rákbetegségeket, a prosztatarákot és szétterjedt áttéteket célzó gyógyszereket. A lutécium-177 például nagyon ígéretes radioizotóp a prosztatarák kezelésében, amely évente 90 000 halálesetért felelős Európában. A hagyományos kezelésekkel összehasonlítva a modern radionuklidos terápiákkal jól célbavehetők a rákos sejtek, és a kezelés gyakran kevésbé káros a szervezet egészére nézve. A célzott radionuklidos terápiát betegek tízezrei veszik igénybe, gyakran olyan rákbetegség esetében, amelynél nincs alternatív kezelés.
Mielőtt azonban elérné a betegeket, a nukleáris gyógyászat ellátási lánca rendkívül összetett. Hozzátartozik a nyersanyagok beszállítása és tárolása, besugárzása, feldolgozása, logisztikája és alkalmazása. Előállításuk után a radioizotópokat felezési idejük függvényében viszonylag rövid időn belül, egyeseket már aznap, másokat néhány napon belül fel kell dolgozni, fel kell adni és fel kell használni, mivel erősen és gyorsan romlandóak.
Meglepő módon ezeket a jellemzőket nem veszik figyelembe a határokon átnyúló szállítási és vámeljárások során. Például a határokon átnyúló szállítást illetően számos akadály áll fenn, ami olyan helyzetekhez vezet, amikor a garnélarák elsőbbséget élvezhet a beteg számára életmentő radioizotópokkal szemben.
Ezért az EGSZB az orvosi radioizotóp-ellátásról szóló véleményében a tagállamok közötti együttműködés javítását kéri a szabályozási akadályok felszámolása érdekében. A vélemény a radioizotópok ellátási láncának minden egyes szakaszát megvizsgálja Európában, és azonosítja a határokon átnyúló szállítások akadályait, valamint a harmadik országoktól való függőségeket. Emellett megoldásokat kínál az európai infrastruktúra hiányosságaira és az összehangolt K+F biztosítására.
A véleményében megfogalmazott ajánlásokkal az EGSZB az uniós államfők áprilisi csúcstalálkozóján elfogadott következtetésekhez igazodik, amelyek hangsúlyozták, hogy csökkenteni kell Európa stratégiai függőségeit az olyan érzékeny ágazatokban, mint az egészségügy és a kritikus technológiák. Enrico Letta jelentésével összhangban azt is kiemelte, hogy figyelmet kell fordítani a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásra, valamint az áruk – többek között a gyógyszerek – határokon átnyúló mozgására.
Európának termelési ösztönzőket kell biztosítania annak érdekében, hogy nagyobb stratégiai autonómiát biztosítson a radioizotóp-ellátás terén. Annak ellenére, hogy Európa világszinten vezető szerepet tölt be az orvosi radioizotóp-ellátásban, kritikus mértékben függ az USA-tól és Oroszországtól a nagy koncentrációjú, alacsony dúsítású urán (HALEU) szállítása, valamint a radioizotóp-előállítási célanyagokhoz szükséges egyes dúsított izotópok szállítása tekintetében.
Az EU továbbra is erősen függ Oroszországtól a korszerű vagy fejlesztés alatt álló molekuláris sugárkezelések egyes radioizotópjai előállításához szükséges olyan stabilizotóp-célanyagokkal való ellátás terén, mint a lutécium-177 előállításához használt itterbium-176.
Ez valódi kihívást jelent e konkrét radioizotóp ellátási lánca számára, amely tekintetében a globális kereslet az elkövetkező években várhatóan megháromszorozódik majd.
Az ellátási lánc attól is függ, hogy reaktorban vagy részecskegyorsítókban állítják-e elő, hogyan dolgozzák fel és szállítják ki őket a kórházba. Az egészségügyi ellátásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosításához a tagállamoknak, különösen a kutatóközpontoknak és a kórházaknak fokozottabban együtt kellene működniük. A sugárkezelés nem egyformán hozzáférhető minden tagállamban, különösen a fejlesztési és kísérleti szakaszok vonatkozásában. Ez a kutatási szakaszban vagy engedélyezés előtti alkalmazásban lévő gyógyszerek gyorsabb hozzáférhetőségét jelenti, valamint a kis kórházak hozzáférésének javítását, ahol a szakvélemény és az infrastruktúra is hiányozhat. Egyes betegek számára ez a hozzáférés létfontosságú lehet.
A nukleáris medicinával kapcsolatos kutatás, fejlesztés és innováció európai finanszírozása – különösen a Horizont és az Euratom program keretében – döntő fontosságú a betegek szükségleteinek kielégítéséhez. Az EU tervezett többéves pénzügyi keretében (MFF) Európának közös érdekű stratégiai projektekre van szüksége ezen a területen. Az Európai Bizottságnak az európai rákellenes tervhez kapcsolódó SAMIRA stratégiája és radioizotóp-völgy kezdeményezése (ERVI) értékes projektek. Az Európai Bizottságnak tovább kell mennie, és nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a nukleáris medicinára az európai rákellenes tervben és a Horizont Európa rákellenes küldetésében.
A tagállamoknak közegészségügyi politikáik finanszírozása során nagyobb figyelmet kellene szentelniük az orvosi radiológiai és nukleáris technológiákra. Ez pozitív jelzést ad az iparnak, és lehetővé teszi a kutatás és az innováció, valamint az ipari infrastruktúra fejlesztését és növekedését Európában. Emellett több embert fog vonzani az ágazatba.
Összefoglalva, csak merész politikai döntésekkel fogjuk tudni biztosítani az európai radioizotóp-ellátás javítását és kielégíteni a betegek növekvő igényeit.
Annak ellenére, hogy Európa világszinten vezető szerepet tölt be az orvosi radioizotóp-ellátásban, jelentős mértékben támaszkodik a harmadik országokra a kulcsfontosságú alapanyagok és a különleges feldolgozási műveletek tekintetében. Ez megzavarhatja az ellátási láncokat, és számos európai polgár számára veszélyeztetheti az életmentő diagnózishoz és kezeléshez való hozzáférést. E tendencia megfordítása és a növekvő betegoldali kereslet kielégítése érdekében a kutatásba és fejlesztésbe, valamint az új termelési infrastruktúrába történő köz- és magánberuházásokra van szükségünk, továbbá megbízható szabályozásra és merész politikai döntésekre, írja az orvosi radioizotóp-ellátásról szóló EGSZB-vélemény előadója, Alena Mastantuono.
Annak ellenére, hogy Európa világszinten vezető szerepet tölt be az orvosi radioizotóp-ellátásban, jelentős mértékben támaszkodik a harmadik országokra a kulcsfontosságú alapanyagok és a különleges feldolgozási műveletek tekintetében. Ez megzavarhatja az ellátási láncokat, és számos európai polgár számára veszélyeztetheti az életmentő diagnózishoz és kezeléshez való hozzáférést. E tendencia megfordítása és a növekvő betegoldali kereslet kielégítése érdekében a kutatásba és fejlesztésbe, valamint az új termelési infrastruktúrába történő köz- és magánberuházásokra van szükségünk, továbbá megbízható szabályozásra és merész politikai döntésekre, írja az orvosi radioizotóp-ellátásról szóló EGSZB-vélemény előadója, Alena Mastantuono.
