Az EGSZB info arra kérte a Magyar Helsinki Bizottságot, az EGSZB civil szolidaritási díjának magyar nyertesét, hogy mondja el olvasóinknak, hogyan született meg a projekt, hogyan reagáltak rá az emberek, és hogy a díjból származó pénz hogyan fogja segíteni szervezetük növekedését. Ebben az interjúban Kádár András, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke számol be tapasztlatairól.
Mi késztette arra, hogy elindítsa a projektet vagy a kezdeményezést?
A Magyar Helsinki Bizottság civil emberi jogi szervezet, amely leginkább jogvédelemmel foglalkozik. Az élethez és egészséghez való jogok a legfontosabb alapjogok között vannak. A járvány idején közvetlenül is támogatni akartuk azokat, akiknek ilyenkor az áldozatos munkája még fontosabb és még nehezebb, mint máskor, vagy akiket különösen kiszolgáltatottá tett a válsághelyzet.
Fontosnak tartottuk, hogy megtaláljuk a segítségnyújtás olyan formáit, amelyekkel a járvány elleni védekezést a jogi eszközökön túl egyéb kézzelfogható módon is segíthettük.
Milyen fogadtatásra talált a projekt? Kapott-e visszajelzést azoktól, akiken segített? (Ha igen, mondana példát?)
A partnerszervezetek, akiken keresztül pénzt és tárgyakat adományoztunk, mind rettentő hálásak voltak.
A gyorsan változó jogszabályokról szóló tájékoztatóinkra időnként új kérdések érkeztek, amelyekből kirajzolódott, miről érdemes még többet beszélni.
Az orvosokat jogi segítséggel támogató kezdeményezésünkhöz több önálló ügyvéd csatlakozott pro bono.
A szolidaritási akcióinkról beszámoltunk a közösségi médiában is, hogy arra ösztönözzük a követőinket, hogy ők is legyenek kezdeményezőek, és ismerjék fel, hol tudnak segíteni a saját környezetükben. Tőlük is sok elismerést és bátorítást kaptunk.
Hogyan használják fel a díjjal járó pénzt arra, hogy további segítséget nyújtsanak a közösségnek? Van már tervben újabb projekt?
Ingyenes jogi segítségnyújtásra fordítjuk a díjjal járó pénzt.
Milyen tanácsot adna más szervezeteknek, miként érhetnek el eredményeket az ilyenfajta tevékenységek és programok terén?
Nekünk az vált be, hogy elég gyorsan szerveztük át a tevékenységünket. Több olyan új célt is meghatároztunk, amihez előbb el kellett szakadnunk a szokásos mandátumunktól, és szélesebb perspektívából kellett rátekintenünk a problémára. Így az egész képet láttuk, és úgy mértük fel, mire van szükség, és hogy mit tudunk tenni. Erről pedig nem egy-két vezető foglalt állást, hanem közös egyeztetés zajlott a szervezeten belül, így mindannyian a sajátunknak éreztük a projektet.