Idén március elején nehéz szívvel hagytam el Kijevet. Két napra Franciaországba utaztam, hogy részt vegyek egy Ukrajnáról szóló szimpóziumon. Így aztán nem tudtam jelen lenni egy fontos kijevi megemlékezésen. Barátunk, Szvitlana Povaljaeva költő a főváros középponti terén, a Majdanon tartott legidősebb fia, Vaszil számára búcsúztatót, aki 28 éves korában esett el a harcokban. Öccse, Roman, 2022 nyarán, a harkivi régió felszabadítása során vesztette életét. Mindössze 24 éves volt.
Idén március elején nehéz szívvel hagytam el Kijevet. Két napra Franciaországba utaztam, hogy részt vegyek egy Ukrajnáról szóló szimpóziumon. Így aztán nem tudtam jelen lenni egy fontos kijevi megemlékezésen. Barátunk, Szvitlana Povaljaeva költő a főváros középponti terén, a Majdanon tartott legidősebb fia, Vaszil számára búcsúztatót, aki 28 éves korában esett el a harcokban. Öccse, Roman, 2022 nyarán, a harkivi régió felszabadítása során vesztette életét. Mindössze 24 éves volt.
Görcsbe szorult gyomorral szálltam fel a vonatra. Három gyermeket hagytam Ukrajnában. Nem ez volt az első alkalom, hogy a háború idején egy rövid időre külföldre utaztam, de most elfogott a rettegés.
Tudtam, hogy az orosz ballisztikus rakéták közvetlen fenyegetése esetén a telefonom figyelmeztető rendszere nem fog pirosan jelezni. Néhány napig 2000 kilométerre leszek az otthonomtól, és nem tudhatom majd, a lányaim biztonságban vannak-e. Ez a tudat elviselhetetlen volt.
Ha a figyelmeztető rendszer kudarcot vall, annak az az oka, hogy az Egyesült Államok leállította az Ukrajnának szánt hírszerzési információkat, többek között azokat is, amelyek időben észlelik az orosz területről induló ballisztikus rakétákat. Felfüggesztették a katonai segítségnyújtást is, éspedig annyira, hogy megtiltották a már Lengyelországba küldött felszerelések leszállítását.
Pár nappal később visszatértem Ukrajnába. Ezalatt tárgyalásokra került sor az ukrán, az amerikai és a szaúd-arábiai delegáció között. Ukrajna készen állt a teljes, azonnali tűzszünetre – azzal a feltétellel, hogy Oroszország is így tesz. Donald Trump elégedett volt. Újraindították az amerikai hírszerzési információkat, valamint a Biden-kormány által jóváhagyott katonai segítségnyújtás is megérkezett.
A bizalom azonban szertefoszlott. Amikor elárulnak bennünket, nehéz úgy tenni, mintha semmi sem történt volna.
Vajon Európa is elárulva érzi magát? A NATO által amerikai vezetéssel biztosított védőernyő kora lejárt. Az Amerika elsőségét zászlajára tűző tömeg hátat fordított nekünk. Tervük az, hogy minimálisra csökkentik az európai katonai és humanitárius jelenlétet, és kiemelik diplomáciai és gazdasági elszigeteltségéből Oroszországot, az agresszort.
Ha Trump a lehető leggyorsabban és bármi áron tűzszünetet szeretne Ukrajnában, az azért van így, mert nem tulajdonít jelentőséget az ukránok sanyarú sorsának. A célja mindössze az, hogy minél kevesebb kiadás terhelje az Egyesült Államok költségvetését. Az Egyesült Államok már nem vesz részt olyan találkozókon, mint amilyet a Ramstein légi támaszponton tartottak, és az idei évre nincs tervben további amerikai katonai segítségnyújtás sem.
Az Egyesült Államok kormányát nem érdekli, hogy a béke ára az, hogy Ukrajna vereséget szenved. A megbízottak, Steve Witkoff és Keith Kellogg által előterjesztett tervek szerint Ukrajnát két vagy három külön részre kellene felosztani – a háború utáni náci Németország mintájára. Mintha Ukrajna lenne az agresszor, aki elvesztette a háborút.
De Európa szintén veszélyben van. Trump azért akarja csökkenteni az amerikai csapatok számát Európában, és azért követel minden egyes NATO-tagtól 5%-os hozzájárulást a védelmi költségvetéshez, mert úgy gondolja, hogy Európa védelme az európaiak problémája.
Oroszország pedig figyel. Oroszország számára amerikai vezetés nélkül a NATO nem jelent sem védelmi erőt, sem visszatartó erőt. Mennyi időbe telik a „védelem Európája” kiépítése – egy olyan Európáé, amely képes önállóan garantálni saját biztonságát? Ha ez a kérdés túl elvontnak tűnik, próbálják meg megválaszolni a következőt: Európából ki fog a balti államok védelmére kelni, ha Oroszország támadást indít a 2025 szeptemberében Fehéroroszországban tartandó gyakorló hadműveletek nyomán?
Amerika árulását követően Európa egyértelmű válaszúthoz ért: ma úgy védi Ukrajnát, mintha önmagát védené, vagy holnap a saját területén néz szembe az orosz hadsereggel. A harc nem lesz könnyű, de a csatát nem lehet már annak kezdete előtt elveszíteni.
Március végén megakadt a szemem egy ukrán közvélemény-kutatáson. Az ukránok több mint 80%-a kész folytatni az Oroszország elleni küzdelmet, még az Egyesült Államok támogatása nélkül is.
Miután Amerika elárulta, Európának egyetlen választása maradt: megvédeni Ukrajnát ma, mintha saját magát védené, különben holnap a saját területén nézhet szembe az orosz hadsereggel. Ez a harc nem lesz könnyű, de eleve vesztes csata nincs. Meglepetésvendégünk, Tetjana Ogarkova ukrán újságíró szerint ma még nem lehet tudni, hány európai áll mellénk.
Miután Amerika elárulta, Európának egyetlen választása maradt: megvédeni Ukrajnát ma, mintha saját magát védené, különben holnap a saját területén nézhet szembe az orosz hadsereggel. Ez a harc nem lesz könnyű, de eleve vesztes csata nincs. Meglepetésvendégünk, Tetjana Ogarkova ukrán újságíró szerint ma még nem lehet tudni, hány európai áll mellénk.
Tetjana Ogarkova ukrán újságíró, esszéista és irodalmár Kijevben él és dolgozik.A Ukrainian Crisis Media Center nemzetközi osztályának koordinátora és az „Explaining Ukraine” podcast egyik házigazdája, emellett a Kijev-Mohila Egyetem oktatója, valamint a Paris-XII Val-de-Marne Egyetem irodalomtudományi doktora.
Európa gazdasági struktúráját próbára tették a közelmúltbeli válságok, és ennek legnagyobb terhét a hétköznapi emberek viselik. „Válságok nélkül” című véleményünk egy olyan gazdasági modellt vázol fel, amely megvédi az egyéneket és a vállalkozásokat ahelyett, hogy kitenné őket a gazdasági viharoknak.
Európa gazdasági struktúráját próbára tették a közelmúltbeli válságok, és ennek legnagyobb terhét a hétköznapi emberek viselik. „Válságok nélkül” című véleményünk egy olyan gazdasági modellt vázol fel, amely megvédi az egyéneket és a vállalkozásokat ahelyett, hogy kitenné őket a gazdasági viharoknak.
Három gazdasági szükségszerűséget kell kiemelni:
Először is a gazdasági előrejelzésnek a visszamenőleges elemzésről a prediktív beavatkozásra kell áttérnie. Amikor az infláció bekövetkezik, először a konyhaasztalon jelentkezik, csak utána ér el a gazdasági irányítópultokhoz. Kifinomult korai észlelő rendszerekre van szükségünk, amelyek azonnal azonosítják az ellátási szűk keresztmetszeteket és ártranszmissziós anomáliákat, mielőtt azok megfizethetetlen fűtési számlákat és élelmiszerárakat eredményeznek. A gazdasági sokkhatásoknak leginkább kitett háztartások éppen azok, amelyek a legkevésbé képesek felszívni ezeket a hatásokat – ezeket a sebezhetőségeket a célzott védelem biztosítása érdekében részletesen fel kell térképezni.
Másodszor a fiskális rendszernek a vészhelyzeti reagálásról át kell térnie a beépített stabilizációra. A NextGenerationEU figyelemreméltó, de rögtönzött jellegű volt. A civil társadalom felügyelete mellett működő állandó költségvetési stabilizációs mechanizmusok biztosítanák, hogy a válságra adott válaszok megvédjék a leginkább veszélyeztetetteket. Ha a gazdasági kormányzás figyelmen kívül hagyja az elosztási hatásokat, az ebből eredő társadalmi nyomás aláássa az általunk kiépíteni kívánt rezilienciát. Az uniós finanszírozás szociális feltételrendszerét nem szabad bürokratikus akadálynak tekinteni – ez biztosíthatja, hogy a gazdasági növekedés mindenki számára jobb életszínvonalat eredményezzen.
Harmadszor a piaci integrációt ott kell felgyorsítani, ahol az a fogyasztók számára a legnagyobb jelentőséggel bír. A versenytársakét jelentősen meghaladó energiaköltségek nem csupán makrogazdasági mutatókat jelentenek, hanem havi számlákat is, amelyek Európa-szerte nyomást gyakorolnak a háztartások költségvetésére. A határokon átnyúló infrastruktúrába és az energiapiaci integrációba történő stratégiai beruházások nemcsak elvont gazdasági célkitűzések, hanem kézzelfogható segítséget jelentenek a megélhetési költségek nyomásával szembesülő családok és vállalkozások számára.
A civil társadalom hozzájárulása nélkül kidolgozott gazdaságpolitika olyan, mint helyismeret nélkül navigálni – technikailag lehetséges, de gyakorlatilag butaság. Ha a szakpolitikákat azoknak a teljes körű részvételével dolgozzák ki, akik megtapasztalják azok következményeit, azok mindig jobb eredményeket hoznak. Nem a formalitást jelentő konzultációkról van itt szó, hanem arról, hogy a teljes szakpolitikai ciklus során hasznosítani kell a szervezett civil társadalom kollektív intelligenciáját.
Európa versenyképes szociális piacgazdaságát korszerűsíteni kell, nem pedig magára hagyni. A versenyképesség és a polgárok védelme közötti választás kényszerével azok érvelnek, akik korlátozott gazdasági képzelőerővel rendelkeznek. Az előttünk álló kihívások olyan intézményi kreativitást igényelnek, amely a gazdasági rezilienciát és az emberek jóllétét helyezi az európai gazdasági kormányzás középpontjába.
Az európai polgári kezdeményezés hatékony eszköznek bizonyult a polgárok uniós politikai életben való részvételének növelésére. Meg kell azonban erősíteni, hogy elkerülhessük annak veszélyét, hogy az uniós intézmények elszakadnak a hétköznapi európaiaktól.
Az európai polgári kezdeményezés hatékony eszköznek bizonyult a polgárok uniós politikai életben való részvételének növelésére. Meg kell azonban erősíteni, hogy elkerülhessük annak veszélyét, hogy az uniós intézmények elszakadnak a hétköznapi európaiaktól.
Az európai polgári kezdeményezés egy uniós részvételi mechanizmus, amelynek célja a közvetlen demokrácia erősítése azáltal, hogy lehetőséget biztosít arra, hogy legalább egymillió uniós polgár (legalább hét tagállamból meghatározott számú állampolgár aláírásával) felkérje az Európai Bizottságot javaslatok előterjesztésére egy olyan területen, ahol a tagállamok hatásköröket ruháztak át az uniós szintre.
Az európai polgári kezdeményezések elindítása, 2012 óta az Európai Bizottság 119 kezdeményezést vett nyilvántartásba, szervezőik pedig mintegy 20 millió aláírást gyűjtöttek össze. Eddig 11 kezdeményezést érvényesítettek, és közülük 10-re már érkezett válasz az Európai Bizottságtól.
Az európai polgári kezdeményezés napja, amelyet az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) minden évben megrendez, fontos fórum és platform, ahol az európai polgári kezdeményezések nyilvántartásba vett és jövőbeli szervezői és érdekelt felei információkat és tapasztalatokat cserélhetnek, és bemutathatják a nyilvánosságnak európai polgári kezdeményezésüket és tevékenységeiket.
Idén az európai polgári kezdeményezés napjára március 18-án került sor a Civil Társadalmi Hét részeként.
„Az EU-nak további lépéseket kell tennie a részvételi demokrácia felé, hogy kiegészítse képviseleti formáját. Az európai polgári kezdeményezés (ECI) a részvételi demokrácia legelső eszköze transznacionális szinten” – mondta Laurenţiu Plosceanu, az EGSZB kommunikációért felelős alelnöke.
Az európai ombudsman, Teresa Anjinho szerint az európai polgári kezdeményezés hatékony eszköz, de nem aknázzák ki a benne rejlő lehetőségeket. „Javítanunk kell a céljairól és funkcióiról szóló kommunikációt. Fokozni kell a figyelemfelkeltő kampányokat, hogy az emberek teljes körű tájékoztatást kapjanak arról, hogy mire való egy európai polgári kezdeményezés és mire nem, és cselekednünk kell. Ahhoz, hogy az európai polgári kezdeményezés érdemi eszköz maradjon, átláthatóságra, őszinteségre és kommunikációra van szükség. Ha kudarcot vallunk, akkor az ebbe az eszközbe, valamint az Uniónk jövőjébe vetett bizalmat sem tudjuk megőrizni” – jelentette ki Teresa Anjinho.
Az európai polgári kezdeményezés napján kilenc kezdeményezést ismertettek, többek között a vízhez való hozzáférésre, az élelmezésbiztonságra, az abortuszra, az LMBTQ+ jogokra, a meglévő épületek bontástól való védelmére, a videójátékok örökségének védelmére, a kibocsátások légi kvóták révén történő csökkentésére irányuló új modellre, valamint a pszichedelikus szerek orvosi felhasználására vonatkozó új egészségügyi előírásokra vonatkozóan.
Az európai polgári kezdeményezések finanszírozásának biztosítására irányuló felhívásokra válaszul Adriana Mungiu, az Európai Bizottság Főtitkárságán az európai polgári kezdeményezéssel foglalkozó csoport vezetője arra biztatta az aktivistákat, hogy ne várjanak olyan új és meglehetősen távoli költségvetési megoldásokra, amelyek kizárólag az európai polgári kezdeményezésekre irányulnak. Ehelyett nagyobb mértékben kellene felhasználniuk a jelenlegi uniós költségvetésben, többek között a polgárok részvételéről szóló fejezetekben rendelkezésre álló forrásokat. (at)
