Ebben a hónapban ünnepeljük a nagy uniós bővítés 20. évfordulóját. Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia állampolgárai 2004 májusában lettek uniós polgárok. A folyamat nem volt egyszerű, hiszen az uniós csatlakozás köztudottan küzdelmes és időigényes. Húsz év elteltével azonban kijelenthetjük, hogy a 2004-es bővítés sikertörténetnek tekinthető.
Ebben a hónapban ünnepeljük a nagy uniós bővítés 20. évfordulóját. Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia állampolgárai 2004 májusában lettek uniós polgárok. A folyamat nem volt egyszerű, hiszen az uniós csatlakozás köztudottan küzdelmes és időigényes. Húsz év elteltével azonban kijelenthetjük, hogy a 2004-es bővítés sikertörténetnek tekinthető.
Amellett, hogy az EU a világ egyik legnagyobb egységes piaca lett, a bővítés eredményeként 26 millió új munkahely jött létre. A sikert azonban nem lehet kizárólag gazdasági előnyökben mérni. A bővítés végre a határok megnyitásához vezetett, és emberek milliói utazhatnak, dolgozhatnak és élhetnek szabadon bárhol az EU-ban. Ami korábban egyesek kiváltsága volt, immár mindenki joga lett. A tíz új országból eddig több mint 2,7 millió diák vett részt Erasmus+ csereprogramban. A kibővített EU mindenki számára egyenlő esélyeket biztosít a boldoguláshoz.
A siker azonban nem jelenti azt, hogy nem voltak levonható tanulságok. Ez volt az első ilyen jellegű és nagyságrendű bővítés, és bizonyára számos olyan terület van, ahol az EU javíthatná a teljesítményét és ezt meg is kell tennie. Először is, az EU-nak a lehető leghamarabb meg kell kezdenie a tagjelölt országok bevonását a munkába. A fokozatos integráció nem helyettesíti a tényleges csatlakozást, hanem mindkét fél számára lehetővé teszi, hogy a másiktól való tanulás, a tapasztalatcsere és a vélemények megosztása révén szilárd alapokat teremtsenek. Ugyanakkor lehetőséget biztosít az emberek közötti kapcsolatteremtésre is és arra, hogy kialakuljon egy valódi európai szellemiség.
Másodszor, a demokrácia, a jogállamiság uniós alapelvei, valamint az alapvető jogok és szabadságok nem képezhetik alku tárgyát, és nem hagyhatók figyelmen kívül. Bár az EU csatlakozási kézikönyve egyértelmű kritériumokat tartalmaz az „alapkérdésekre” vonatkozóan, bizonyos szempontok túlmutatnak a kézikönyveken. Az EGSZB a civil társadalom házaként úgy véli, hogy az élénk civil társadalom és a meggyökeresedett szociális párbeszéd a jól működő demokráciák kulcsfontosságú elemei. A tagjelölt országok civil társadalmának az EU-ba történő fokozatos integrálása lehetővé teszi számukra, hogy készen álljanak, mire eljön a csatlakozás időpontja. Az EGSZB ezért indította el az uniós tagjelölt országok bevonására irányuló kezdeményezését. A „bővítési országok tagjelöltjei” immár együtt dolgoznak az EGSZB tagjaival, és részt vesznek a következő bővítési fordulók szempontjából különösen fontos témákban készülő vélemények megfogalmazásában.
Ez az oka annak is, hogy az EGSZB tagjai a májusi plenáris ülésszakon vitát tartanak az EU bővítésének 20. évfordulójáról – számba véve a múltat, és várakozással tekintve egy reziliensebb, demokratikusabb és egységesebb EU közös jövője elé.
Cillian Lohannal, az „Ifjúsági szerepvállalás – EU–Egyesült Királyság” című EGSZB-vélemény előadójával ültünk le beszélgetni, és arról faggattuk őt, hogy melyek a lehetséges előnyei az Európai Bizottság által javasolt és az EGSZB által támogatott ifjúsági mobilitási programnak. A program megkönnyítené az Egyesült Királyság és az Európai Unió fiatal állampolgárai számára, hogy az EU-ban, illetve az Egyesült Királyságban éljenek, tanuljanak és dolgozzanak. Most, hogy az Egyesült Királyság elutasította a fiatalok szabad mozgásáról szóló, az egész EU-ra kiterjedő megállapodásjavaslatot, milyen más lehetséges megközelítésekkel lehetne helyreállítani a brexit által megszakított kapcsolatokat?
Cillian Lohannal, az „Ifjúsági szerepvállalás – EU–Egyesült Királyság” című EGSZB-vélemény előadójával ültünk le beszélgetni, és arról faggattuk őt, hogy melyek a lehetséges előnyei az Európai Bizottság által javasolt és az EGSZB által támogatott ifjúsági mobilitási programnak. A program megkönnyítené az Egyesült Királyság és az Európai Unió fiatal állampolgárai számára, hogy az EU-ban, illetve az Egyesült Királyságban éljenek, tanuljanak és dolgozzanak. Most, hogy az Egyesült Királyság elutasította a fiatalok szabad mozgásáról szóló, az egész EU-ra kiterjedő megállapodásjavaslatot, milyen más lehetséges megközelítésekkel lehetne helyreállítani a brexit által megszakított kapcsolatokat?
Április 24-én az EGSZB adott otthont a „20 nap Mariupolban” című ukrán dokumentumfilm vetítésének, amely a legjobb dokumentumfilm kategóriában idén elnyerte az Oscar-díjat.
Április 24-én az EGSZB adott otthont a „20 nap Mariupolban” című ukrán dokumentumfilm vetítésének, amely a legjobb dokumentumfilm kategóriában idén elnyerte az Oscar-díjat.
A film a rendező, Msztyiszlav Csernov újságíró és kollégái 20 drámai napját követi végig 2022 februárjában és márciusában, amikor Mariupol, az Azovi-tenger egyik legfontosabb ukrán kikötője elleni brutális orosz ostromot dokumentálták. Az Associated Press munkatársaiként Csernov és csapata voltak az utolsó külföldi újságírók, akik a városban tartózkodtak, mielőtt azt az orosz hadsereg elfoglalta volna. Az egész világot bejárták azok a megdöbbentő filmfelvételek és fényképek, amelyek többek között egy szülészeti klinika és a gyermekek számára menedékként szolgáló városi színház nagyszabású bombázásáról készültek, tanúbizonyságot téve azokról a borzalmakról, amelyeket a megszálló orosz hadsereg az ukrán civil lakosságra zúdított.
Az Oscar-díjon kívül a „20 nap Mariupolban” számos más rangos díjat is elnyert, többek között a BAFTA-díjat a legjobb dokumentumfilm kategóriájában, a Sundance Filmfesztiválon pedig közönségdíjas lett a „World Cinema (Filmek a világ minden tájáról) – Dokumentumfilm” kategóriában.
A vetítésen részt vett Oliver Röpke EGSZB-elnök, valamint olyan kiemelt vendégek, mint Őexcellenciája Vszevolod Csencov, Ukrajna Európai Unió melletti képviseletének vezetője, valamint Jevhen Tuzov, a dokumentumfilm egyik főszereplője.
„Ne felejtsük el, hogy mindenek felett áll az a kötelezettségünk, hogy tanúskodjunk a történelmi eseményekről. Ennek a filmnek világos üzenete van: meg kell mutatnunk a világnak, mire képes a gyűlölet. Ne feledkezzünk meg az ukrán emberek áldozatvállalásáról és szívósságáról, amelyet a megpróbáltatások során tanúsítottak. Az a kilátás, hogy Ukrajna az EU tagállama lesz, nemcsak értékeink közösségét bizonyítja, hanem egy szebb jövő reménysugara is” – mondta Oliver Röpke, az EGSZB elnöke.
„A »20 nap Mariupolban« hátborzongató, de alapvető fontosságú betekintést nyújt az orosz támadás okozta szenvedésekbe. Büszkén állíthatom, hogy ezekben a nehéz időkben az EGSZB szakadatlanul kiállt Ukrajna, és annak tevékeny civil társadalma mellett, így nagyon sokat jelent számunkra, hogy Önök most itt vannak” – mondta Aurel Laurențiu Plosceanu, az EGSZB kommunikációért felelős alelnöke. Az EGSZB Oroszország agresszív háborújának első napjától kezdve határozottan kiállt Ukrajna és annak civil társadalma mellett, az EU–Ukrajna civil társadalmi platformon keresztül pedig megerősítette együttműködését az ukrán civil társadalmi szervezetekkel. Létrehozta az Ukrajnára vonatkozó információs és támogatási platformot, amely irodákat biztosít az ukrán civil társadalmi szervezetek számára Belgiumban. Útjára indította a „bővítési ország tagjelöltje” kezdeményezést, hogy megossza az EGSZB szakértelmét az ukrán civil társadalmi szervezetekkel. Novemberben egy magas szintű EGSZB-küldöttség Oliver Röpke vezetésével Ukrajnába látogatott, ahol találkozott Julija Szviridenko gazdasági miniszterrel, valamint az ukrán egykamarás parlament (ukránul: Verokhna Rada) és a civil társadalom képviselőivel. Az EGSZB tagjai lerótták tiszteletüket az ukrán háborús áldozatok előtt az ország háborús emlékműveinél.
Az Andris Gobiņš lett EGSZB-tag kezdeményezésére szervezett filmvetítés ismét megmutatta, hogy az európai civil társadalom szolidaritást vállal Ukrajnával és annak népével. A közönségnek lehetősége nyílt megtekinteni egy az ostrom alatt álló Mariupolnak szentelt fotókiállítást is, amelyet az Ukra-Bel egyesülettel együttműködésben szerveztek, és amelyet a fő rendezvénnyel párhuzamosan mutattak be.
Üdvözöljük hallgatóinkat! Ez a „Helyi szemmel”, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) podcastja. A 2024-es európai parlamenti választások közeledtével három olyan társadalmi csoport helyzetével foglalkozunk, akiket gyakran figyelmen kívül hagynak a politikusok: a fogyatékossággal élőkről, az idősekről és a fiatalokról van szó.
Üdvözöljük hallgatóinkat! Ez a „Helyi szemmel”, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) podcastja. A 2024-es európai parlamenti választások közeledtével három olyan társadalmi csoport helyzetével foglalkozunk, akiket gyakran figyelmen kívül hagynak a politikusok: a fogyatékossággal élőkről, az idősekről és a fiatalokról van szó.
Vendégeink Milan Šveřepa, az Inclusion Europe elnöke, aki a 2024-es európai parlamenti választásokkal kapcsolatos akadálymentesítésről beszél. Nina Skočak ifjúsági aktivista és influenszer elmondja nekünk, hogy mi a választások tétje a fiatalok számára. Dr. Heidrun Mollenkopf, az időseket támogató AGE platform elnöke pedig arról beszél, hogy mennyire érzik úgy az idősek, hogy az ő szempontjaik is megjelennek a választási vitákban, vagy netán úgy, hogy megfeledkeztek róluk, és a politikusok leírták őket. Végezetül Laurențiu Plosceanu, az EGSZB kommunikációért felelős alelnöke beszámol arról, hogy mit tesz az EGSZB annak érdekében, hogy továbbra is széles körben megjelenjenek a civil társadalom nézetei, biztosítva, hogy a kiszolgáltatottabb helyzetben levő emberek se szoruljanak háttérbe és ne marginalizálódjanak.
Hallgassa meg podcastunkat, éljen szavazati jogával és álljon ki érdekeiért! Szóljon bele Ön is abba, hogy milyen Európát akar!
A személyek EU-n belüli szabad mozgása számos előnnyel jár minden érintett számára. A fiatalok szabad mozgása különösen fontos, mivel lehetővé teszi számukra, hogy merítsenek az Európán belüli különböző kultúrákból, és megtapasztalják más európai országok életmódját. Abban is segít nekik, hogy megértsék, hogy sok a közös bennünk. Ha egy másik országban munkát vállalunk vagy tanulunk, mind könnyebben megértjük, hogy melyek közös emberi értékeink. Mindegy, hogy milyen nyelvet beszélünk, mik a tipikus ételeink és milyen az időjárás az országban, ahol élünk, így is rengeteg közös dolog van bennük: a családhoz és a barátokhoz fűződő viszonyunk; reményeink és gondjaink; illetve az, hogy milyen kihívások és lehetőségek állnak előttünk.
A személyek EU-n belüli szabad mozgása számos előnnyel jár minden érintett számára. A fiatalok szabad mozgása különösen fontos, mivel lehetővé teszi számukra, hogy merítsenek az Európán belüli különböző kultúrákból, és megtapasztalják más európai országok életmódját. Abban is segít nekik, hogy megértsék, hogy sok a közös bennünk. Ha egy másik országban munkát vállalunk vagy tanulunk, mind könnyebben megértjük, hogy melyek közös emberi értékeink. Mindegy, hogy milyen nyelvet beszélünk, mik a tipikus ételeink és milyen az időjárás az országban, ahol élünk, így is rengeteg közös dolog van bennük: a családhoz és a barátokhoz fűződő viszonyunk; reményeink és gondjaink; illetve az, hogy milyen kihívások és lehetőségek állnak előttünk.
Az ilyen nemzetközi cserekapcsolatok és tapasztalatok révén születik meg egy olyan felnőtt társadalom, amely szimpatizál a többi emberrel és megérti őket. A szomszédos európai országok lakói már nem idegenek, hanem barátok számunkra.
Nem szabad alábecsülnünk azt, hogy milyen fontos szerepet játszik ez kontinensünk békéjének és stabilitásának megőrzésében. A fiatalok szabad mozgása a folyamatos együttműködés sarokköve.
Ebből kiindulva javasoltam, hogy készítsünk egy saját kezdeményezésű véleményt a fiatalok mobilitásáról és arról, hogy milyenek a fiatalok közötti kapcsolatok a brexit utáni EU-ban. Munkatársaimmal – az EGSZB alkalmazottaival és tagjaival – együttműködve széles körű konzultációt folytattunk az érintett csoportok körében. Ennek keretében beszéltünk érintettekkel az EU-ból és az Egyesült Királyságból is: online megbeszéléseket tartottunk, személyesen is találkoztunk, kérdőíveket küldtünk ki és e-maileket váltottunk. Az EGSZB plenáris ülésén elsöprő többséggel támogatták ezt a munkánkat.
Válaszul az európai intézmények továbbfejlesztett mobilitási programok széles kínálatával álltak elő az Egyesült Királyságban élő fiatalok számára. Az Egyesült Királyság első körben elutasította ezt, de mi továbbra is azon fogunk munkálkodni, hogy megmutassuk, ez milyen előnyökkel jár valamennyi fél számára.
Hangsúlyozzuk, hogy nem csak egyetemi hallgatók vagy nappali tagozatos oktatásban részt vevők részesülhetnek az olyan programokból, mint az Erasmus+ vagy a Kreatív Európa alap. Az ilyen típusú uniós kezdeményezéseknek köszönhetően minden fiatal részt vehet csereprogramokban, és ezáltal szert tehet olyan tapasztalatokra, amelyek más módon nehezen lennének megélhetőek.
A dolognak van egy pénzügyi oldala: ki lehet számolni, hogy milyen költségekkel és milyen pénzügyi megtérüléssel jár, de ez csak egy szempont a hasznosságot illetően. A mobilitás és a csereprogramok valódi értéke a közös tapasztalatokban és egymás jobb megértésében rejlik. Ha élénk és multikulturális kontinenst akarunk, ahhoz interakció kell, illetve az, hogy az emberek szabadon mozoghassanak. Az EGSZB-nél továbbra is törekedni fogunk erre. A jövőben is együttműködünk az Egyesült Királyság civil társadalmával, hogy a gyakorlatban is megvalósítsuk azt, amiről beszélünk, illetve hogy jó példával járjunk elöl.
Egyetértési megállapodást kötöttünk az Egyesült Királyság civil társadalmi szövetségével, illetve egy külön megállapodást is a skóciai SAFE-vel (egy korábbi EGSZB-taggal, Irene Oldfatherrel együttműködve). Folytatjuk ezt a munkát, és meg is erősítjük azt. Megmutatkozott, hogy az ifjúság vezető szerepet játszik a nehéz időkben, például az éghajlat-politika területén. Dolgozzunk együtt intézményi szinten, ezzel is biztosítva számukra a munkájukhoz szükséges valamennyi eszközt, illetve hogy kiaknázzuk a fiatalokban rejlő lehetőségeket egy mindannyiunk számára jobb jövő érdekében.
Stefano Mallia, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Munkáltatók csoportjának elnöke
Az elmúlt két évtized, illetve az európai projekt kezdete óta megvalósult hét bővítési hullám tapasztalatai birtokában valószínűleg helyénvaló lenne, ha a 2004. évi nagyszabású bővítés évfordulóját a júniusi európai választások előtti érzelemalapú viták elkerülése érdekében tényekkel és adatokkal ünnepelnénk meg.
Stefano Mallia, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Munkáltatók csoportjának elnöke
Az elmúlt két évtized, illetve az európai projekt kezdete óta megvalósult hét bővítési hullám tapasztalatai birtokában valószínűleg helyénvaló lenne, ha a 2004. évi nagyszabású bővítés évfordulóját a júniusi európai választások előtti érzelemalapú viták elkerülése érdekében tényekkel és adatokkal ünnepelnénk meg.
A három éve tartó ukrajnai háború miatt a bővítés kérdése kiemelt helyre került az európai geopolitikai menetrendben. Az Ukrajnának, Moldovának, Bosznia-Hercegovinának és Grúziának sebtében megadott tagjelölti státusz, valamint az Észak-Macedóniával és Albániával végre megkezdett csatlakozási tárgyalások pozitív áttörést jelentenek egy évek óta elakadt politikában.
Annak érdekében, hogy ez az új lendület biztosan megmaradjon, tisztáznunk kell a mellette szóló gazdasági érveket.
A demokratizálódás és a jogállamiság természetesen érinthetetlen elvek, csakúgy mint a bővítési folyamat érdemeken alapuló megközelítése; ezeket nem lehet megkerülni. Végső soron azonban a lényeg az, hogy az emberek meg legyenek győződve a potenciális gazdasági előnyökről és arról, hogy a csatlakozás jólétet hoz az európaiak következő generációja számára.
Ha a múltból következtetni lehet a jövőre, akkor biztosan kijelenthetjük, hogy a gazdasági előnyök vitathatatlanok. A régi és az új tagállamok közötti kereskedelem a hivatalos előcsatlakozási folyamat során, 1994 és 2004 között csaknem megháromszorozódott, maguk az új tagállamok között pedig ötszörösére bővült. Az akkori 15 tagállam a csatlakozási folyamat kezdetétől 2008-ig évente átlagosan 4%-os növekedést könyvelhetett el – melynek fele a csatlakozási folyamatnak volt köszönhető –, eközben 2002 és 2008 között 3 millió új munkahely jött létre.
A Covid19 és az ukrajnai háború rávilágított arra, hogy az EU-nak újra kell gondolnia gazdasági rezilienciáját, különösen a zöld és digitális átállással összefüggésben. A REPowerEU az európai megújulóenergia-termelés fokozását irányozza elő. A nettó zéró iparról szóló jogszabály és a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló jogszabály azt hivatott elérni, hogy a zöld és nyersanyag-értékláncok 40%-át átirányítsák az EU-ba. Az uniós tagjelölt országok – különösen Ukrajna – fontos szerepet játszhatnak, mivel nagyobb gazdasági biztonságot nyújtanak.
Ami a természeti erőforrásokat illeti, Európában Norvégia után Ukrajna rendelkezik a legnagyobb gáztartalékokkal. Emellett Európa legnagyobb vízenergia-termelői közé tartozik, és más zöld energiaforrásokkal – például szél, nap és biomassza – együtt tovább növelheti termelését. Ukrajna emellett jelentős fémexportőr is, továbbá lítium- és ritkaföldfém-lelőhelyekkel rendelkezik, amelyek döntő fontosságúak a zöld és digitális iparágak számára.
Mindemellett Ukrajnáé a világ egyik legnagyobb mezőgazdasági ágazata. Az egységes piacba való integrációja jelentősen növelné az EU élelmezésbiztonságát.
Az egységes piacon való fokozott részvétel a nyugat-balkáni országok számára is egyértelmű előnyökkel jár. Ezt jelzi például, hogy Horvátország GDP-je az EU-hoz való 2013. évi csatlakozása óta folyamatosan nőtt, miáltal állampolgárai jövedelme is emelkedett; az egy főre jutó GDP átlagosan 67%-kal nőtt (a 2013. évi 10 440 EUR-ról több mint 17 240 EUR-ra).
Az akár kilenc újabb ország uniós tagságához vezető út kanyargós lesz, de másik út nincs: ha az EU globális hatalommá kíván válni, ahhoz előbb helyi hatalomnak kell lennie.
Meghívott vendégünk, Pat Cox, az Európai Parlament korábbi elnöke a 20 évvel ezelőtti ősrobbanásszerű bővítésre úgy emlékszik vissza, mint a nagy remények időszakára, amikor az európai kontinens végre teljes tüdőből lélegezhetett – keleten és nyugaton egyaránt. És miközben Putyin ballisztikus rakétarobbanások közepette terjeszti a szláv testvériség mítoszát, az EU továbbra is szabad és szuverén népek önkéntes szövetsége marad, amely az emberi jogok, az egyenlőség és a jogállamiság mint alapvető értékek tiszteletben tartásán alapul.
Meghívott vendégünk, Pat Cox, az Európai Parlament korábbi elnöke a 20 évvel ezelőtti ősrobbanásszerű bővítésre úgy emlékszik vissza, mint a nagy remények időszakára, amikor az európai kontinens végre teljes tüdőből lélegezhetett – keleten és nyugaton egyaránt. És miközben Putyin ballisztikus rakétarobbanások közepette terjeszti a szláv testvériség mítoszát, az EU továbbra is szabad és szuverén népek önkéntes szövetsége marad, amely az emberi jogok, az egyenlőség és a jogállamiság mint alapvető értékek tiszteletben tartásán alapul.
Az EU Tanácsának ír elnöksége által 2004. május 1-jén Dublinban szervezett esemény és a 2004. május 3-án a strasbourgi Európai Parlamentben tartott fogadóünnepség számomra – politikai és érzelmi szempontból is – rendkívül pozitív, reményteli pillanatok voltak, amikor Európa szimbolikusan ünnepelte a hazatérést és az újraegyesítést, és azt, hogy ez a kontinens mindkét tüdőből – keletről és nyugatról – lélegezhet. Dublinban Seamus Heaney felolvasta Beacons in Bealtaine című versét, kifejezve azt a mögöttes optimizmust, hogy ez a történelmi bővítés lehetővé teszi, hogy „idegen szavakból [...] új jelentés lángoljon fel, hogy ajkakat és elméket mozgasson meg”. Strasbourgban az új tagállamok tíz nemzeti zászlaját a gdański hajógyárakban készített és Lengyelország által adományozott hatalmas rudakon tűzték ki. A zászlórudak útja Strasbourgba szimbolikusan emlékeztetett a kommunizmusból a szabadságba vezető útra, amelyet Lech Wałęsa jelenléte testesített meg.
Természetesen mindannyiuk számára ez az ünnepélyes esemény egy hosszú és összetett, hosszú évekig tartó kölcsönös felkészülési folyamat csúcspontja volt. E politikai és eljárási maraton célba érése nemcsak örömöt, hanem megkönnyebbülést is jelentett minden érintett fél számára.
Meggyőződésem, hogy ez a bővítés az elmúlt öt évtized talán legerőteljesebb és legsikeresebb transzformatív politikai pillanata volt az EU-ban. Hazám, Írország, 1973. január 1-jén csatlakozott az első bővítéshez, az akkori Európai Gazdasági Közösség legszegényebb államaként/régiójaként. A nagy piachoz való hozzáférés, a regionális és később a kohéziós támogatáson keresztül nyújtott európai szolidaritás az ír tagság első évtizedeiben, a nemek közötti egyenlőség és a környezetvédelmi politika magasabb színvonala, az észak-írországi békefolyamat támogatása, valamint a brexit által Írország számára – az egyetlen olyan uniós tagállam számára, amelynek szárazföldi határa van az Egyesült Királysággal – jelentett egyedülálló kihívások elismerése: mindez rendkívül pozitív tapasztalatokat és eredményeket hozott. Ez nem volt mindig zökkenőmentes, különösen az euróövezeti válság idején, de a tapasztalatok összességükben nagyon pozitívak.
Egyszerre tisztelem és sajnálom az Egyesült Királyság kilépésről hozott döntését, de egy dolog világos: az EU szabad és szuverén népek önkéntes Uniója – szabad a csatlakozás és szabad a kilépés. Milyen éles ellentétben áll ez Putyin neoimperialista háborújával Ukrajna ellen, ahol a szláv testvériség mítoszát naponta a fegyverek csövei, a ballisztikus rakéták és a halálos drónok robbanásai közvetítik.
A csatlakozás segített Görögországnak, Portugáliának és Spanyolországnak abban, hogy a diktatúra megszűnése után sikeresen helyreállítsák a demokráciát, és javuljon az életszínvonal és az életminőség.
A 20 évvel ezelőtti legnagyobb bővítés látványos növekedést hozott az új tagállamok számára, nem utolsósorban Közép- és Kelet-Európában, a beruházások, a kereskedelem és az uniós szolidaritás fellendülésének köszönhetően. Az egy főre jutó, inflációval és valutával kiigazított GDP két évtized alatt az uniós átlag kevesebb mint feléről az emelkedő uniós átlag háromnegyedére nőtt. Litvánia egy főre jutó GDP-je megháromszorozódott ebben az időszakban. Javult az egészségügy és az oktatás, ami jobb életminőséget és magasabb életszínvonalat eredményezett. A mezőgazdasági termelés az egész régióban megduplázódott. Röviden, mint minden korábbi bővítés esetében, az eredmény mind a csatlakozó országok, mind az EU számára előnyösnek bizonyult. Mindez optimistává tesz ebben a kérdésben, anélkül, hogy naivitásba esnék.
Az elmúlt évek lengyelországi és a ma is fennálló magyarországi fejlemények azt mutatják, hogy az uniós szabályoktól való eltérés a jogállamiság, a média szabadsága vagy a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának elmulasztása terén azt jelenti, hogy az uniós csatlakozást a jóléthez vezető útnak tekintik, de hiányzik a hajlandóság a közös értékek közösségéhez való csatlakozásra. A magyar miniszterelnök büszkén nevezi hazáját illiberális demokráciának. Bármennyire is lazán értelmezzük az EUSZ 2. cikkét, az egyértelműen nem egy illiberális demokrácia chartája. („Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”)
Ez a nyilatkozat az uniós tagsági megállapodás részét képezte, valamennyi csatlakozási szerződésben szerepel, és valamennyi csatlakozó állam elfogadta. A „tartsátok meg az értékeiteket, de adjatok nekünk pénzt” formula nem biztosít fenntartható alapot a kölcsönös tisztelethez, és ezt szem előtt kell tartani a jelenlegi tagjelölt országokkal folytatott tárgyalások során, amelyek az esetleges uniós tagság felé igyekeznek haladni. Arra számítok, hogy a jövőbeli tárgyalások során nagyobb hangsúlyt kapnak a koppenhágai kritériumok, és ha lehetséges, a csatlakozási szerződés záradékai, amelyek az EU-t erősebb képességgel ruháznák fel a jogok és értékek védelmére az esetleges jogsértésekkel szemben. Az EU nem csupán egy piac, és az anyagi fejlődés, bár kívánatos, nem az egyetlen, sőt, nem is az alapvető létjogosultsága.
Ennek ellenére az eddig lezajlott bővítések minden érintett számára alapvetően pozitívak voltak, és ezt a folyamatot pozitív szellemben kell megközelíteni. A tagjelölt országoknak jelentős változtatásokat kell végrehajtaniuk, mindegyiküknek a saját tempójában. Az EU-nak is erőfeszítéseket kell tennie az új tagállamok befogadására irányuló döntéshozatali folyamat és költségvetési kapacitás, valamint az előcsatlakozási támogatás tekintetében. A tagjelölti státusz megadását és az elemző vizsgálat lezárását követően a tárgyalási keretek, a tárgyalások fejezetenkénti megnyitása és lezárása, valamint a csatlakozási szerződések megkötése a Tanács egyhangú döntéshozatalát igényli. Ezek egyike sem egyértelmű vagy egyszerű. Remélhetőleg minden tagállam tiszteletben tartja a Szerződésből eredő feladatok teljesítésében való segítségnyújtás érdekében a „lojális együttműködés” kötelezettségét (EUSZ 4. cikk (3) bekezdés).
Ukrajna esete különösen összetett, tekintettel az ország méretére, a mezőgazdaságnak az uniós átlaghoz viszonyított GDP-hez viszonyított arányára, az egy főre jutó GDP alapján számított relatív szegénységi arányára, és természetesen a háború és annak pusztító következményei miatt. A tárgyalások megkezdődhetnek. Ukrajna a társulási megállapodásnak és az EU-val aláírt mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásnak köszönhetően már elindult az integráció útján. Ezeket a megállapodásokat idővel ki lehetne bővíteni, de a csatlakozás előfeltétele a területét érintő helyzet végleges rendezése és egy olyan tartós béke, amelyben az EU-tagság szerepet játszhat. Az Uniónak a keleti szárnyon stabilitásra van szüksége, nem pedig káoszra, és az a cél, hogy Ukrajna végül befogadható legyen, mindenkinek érdeke, az EU-nak és Ukrajnának egyaránt.
Pat Cox, az Európai Parlament 2002–2004 közötti korábbi elnöke
Pat Cox ír politikus és újságíró. 2002 és 2004 között az Európai Parlament elnöke, a Nemzetközi Európai Mozgalom elnöke (2005–2011). 2015 óta a Jean Monnet Alapítvány Európáért vezetője. Emellett a skandináv-mediterrán TEN T (közlekedési) törzshálózati folyosó (EU) európai koordinátora, valamint az Európai Parlamentnek az ukrajnai Verhovna Rada parlamenti reformjával kapcsolatos igényfelmérési és végrehajtási missziójának vezetője. Pályafutása korábbi szakaszában televíziós hírműsorvezetőként dolgozott a dublini RTE-nél. 2004-ben Pat Cox elnyerte az aacheni Nemzetközi Nagy Károly-díjat az Európai Unió bővítése iránti parlamenti elkötelezettségéért.
Április 25-i plenáris ülésén az EGSZB jóváhagyta az etikai normákkal foglalkozó intézményközi testület létrehozásáról szóló megállapodást. A részt vevő uniós intézmények és szervek képviselői hivatalosan május 15-én írták alá az új megállapodást, amely várhatóan június 6-án, az európai parlamenti választások első napján lép hatályba.
Április 25-i plenáris ülésén az EGSZB jóváhagyta az etikai normákkal foglalkozó intézményközi testület létrehozásáról szóló megállapodást. A részt vevő uniós intézmények és szervek képviselői hivatalosan május 15-én írták alá az új megállapodást, amely várhatóan június 6-án, az európai parlamenti választások első napján lép hatályba.
A megállapodás jelentős lépés a tisztesség és az etika közös kultúrájának megerősítése felé.
Az új uniós szerv közös minimumszabályokat dolgoz ki az etikus magatartásra vonatkozóan, illetve frissíti és értelmezi ezeket. Emellett jelentéseket tesz közzé arról, hogy ezek a normák hogyan jelennek meg az egyes részt vevő uniós intézmények és szervek belső szabályzataiban.
Az EGSZB mellett a következő hét uniós intézmény és szerv vesz részt az új etikai testületben: az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság, az Európai Unió Bírósága, az Európai Központi Bank, az Európai Számvevőszék és a Régiók Európai Bizottsága.
Minden részt vevő intézményt egy magas rangú tag képvisel, a testület elnöki tisztségét pedig évente más-más intézmény képviselője tölti majd be.
A testület munkáját öt független szakértő fogja segíteni azzal, hogy kérésre véleményeket dolgoznak ki. A megállapodás részes feleinek bármelyike konzultálhat velük az egyes szabványosított írásbeli nyilatkozatokról, beleértve az érdekeltségi nyilatkozatokat is. (mp)
