Október 17–18-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) megtartotta kiemelt éves kommunikációs rendezvényét, az uniós kapcsolatépítő szemináriumot, amelyen civil társadalmi szervezetek kommunikációs szakemberei vettek részt. „A demokrácia bástyája: segítsünk az újságíróknak túlélni és boldogulni” címmel tartott idei szeminárium központi témája a tömegtájékoztatás aktuális helyzete és a társadalomban elfoglalt helye volt. A szeminárium rámutatott arra, hogy a tömegtájékoztatás szabadságát korlátozó kormányok és magánérdekek miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik az újságírókra. A szokásos akadályok mellett most már a generatív mesterséges intelligencia terjedésével is meg kell küzdeniük: az ugyanis a benne rejlő előnyök ellenére veszélybe sodorja az újságírás gazdasági alapjait.

„Mi az igazság? Ez az örök kérdés ismét jelentőséget kap a mesterséges intelligencia kapcsán, az álhírek, összeesküvés-elméletek és önkényuralmi kormányok kontextusában, hiszen ezek mindegyike szisztematikusan aláássa a tájékozott és tiszteletteljes vitát, valamint az információk pontosságát. Nagyon is időszerű tehát, hogy együtt olyan kérdéseket és válaszokat keressünk, amelyek egyesítenek minket az EU-ban” – jelentette ki Oliver Röpke, az EGSZB elnöke.

„20 évvel ezelőtt kevesen gondolták volna, hogy 2024-ben a legtöbbünk már nem az újságot olvassa a reggeli kávé mellett, hanem a telefonunkba merülünk, hogy híreket olvassunk hírportálokon, és mindezt egyre inkább a közösségi médián keresztül tesszük” – fogalmazott Aurel Laurențiu Plosceanu, az EGSZB kommunikációért felelős alelnöke. „Ám az új kihívások mellett a régiek is megvannak. Az újságíróknak még mindig fel kell venniük a harcot régi ellenségeikkel: ilyenek a cenzúra, az átláthatatlan tulajdonviszonyok, az elégtelen finanszírozás és a médiaellenes jogszabályok – csak hogy néhányat említsünk.”

Ricardo Gutiérrez, az Európai Újságíró Szövetség főtitkára hangsúlyozta, hogy az újságírói munkát „közszolgálatnak” vagy „közjószágnak” kell tekinteni, amelynek biztosítását gazdasági kihívások, zaklatást jelentő perek (közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek) és közvetlen erőszak is veszélyeztetik (2015 óta 14 újságírót gyilkoltak meg az EU-ban).

„Az újságírói szakma nagyobb veszélyeket hordoz magában, mint valaha” – hívta fel a figyelmet Jerzy Pomianowski, a Demokráciáért Európai Alapítvány ügyvezető igazgatója, felidézve, hogy Belaruszban üldöznek bizonyos újságírókat. Andrej Gnyot belarusz filmrendező, aktivista és újságíró, aki Belgrádban él házi őrizetben, a kiadatás kockázata mellett, videóüzenetben hangsúlyozta, hogy az újságírást fenyegető legnagyobb veszély „a brutális erőszak, amely az igazság és a tisztesség ellen irányul”. Hanna Ljubakova belarusz újságíró, akit távollétében 10 év börtönbüntetésre ítéltek, ezzel összecsengve jegyezte meg, hogy Belaruszban jelenleg 33 újságíró van börtönben, és hogy akár még azt is börtönbüntetéssel sújthatják, aki követi őt a közösségi médián.

Dr. Alexandra Borchardt vezető újságíró, független tanácsadó, médiakutató, a „Megbízható újságírás a generatív mesterséges intelligencia korában” című EBU-jelentés vezető szerzője azt az általa „provokatívnak” minősített állítást fogalmazta meg, hogy „az újságírás nem egyeztethető össze a generatív MI-vel, ugyanis az újságírás a tényekről szól, a generatív MI pedig valószínűséget számít, tehát nem érdeklik a tények. Ezért fontos az MI kapcsán a tényellenőrzés” – jelentette ki „Megbízható információk a generatív MI korában” címmel tartott vitaindító beszédében.

Dr. Alexandra Borchardt figyelmeztetett arra is, hogy a médiában „digitális szakadék” tapasztalható, ugyanis a társadalom egy része elfogadja a mesterséges intelligenciát, a többiek pedig ellenállnak neki. Ha a tömegtájékoztatás nem alkalmazkodik, eleshet annak lehetőségétől, hogy a mesterséges intelligencia segítségével korszerűsödjön és új közönséget szólítson meg. A média számára a generatív MI okán felmerülő kihívások között említhető, hogy a mesterséges intelligencián alapuló üzleti modellben csökken az újságírók jelentősége, és elvesztik az ellenőrzést a tartalom felett.

A mesterséges intelligencia által tömegesen előállított információ pedig túlterhelheti a közönséget. „Hány fiatal akar majd újságíró lenni, ha az MI-vel kell versenyezniük?” – tette fel a kérdést Dr. Alexandra Borchardt. (ll)

Számunk tartalmából:

• Sandra Parthie: „Made in Europe” mesterséges intelligencia – egy járható, de munkaigényes út
• Alexandra Borchardt: Megbízható újságírás a generatív mesterséges intelligencia korában
• Lukaš Diko: Az újságírók meggyilkolása nem fogja elnémítani az igazságot
• Daphne Caruana Galizia újságírói díj – A kiváló újságírói teljesítményekért

A „Connecting EU 2024” esemény szervezésének egyik támogatója a Daphne Caruana Galizia újságírói díj volt. Az Európai Parlament által minden év októberében odaítélt díj a bátor oknyomozó újságírói teljesítményért jár. Tudjon meg többet a díjról és a 2024. évi díjátadó ünnepségről, amelyre október 23-án kerül sor!

Rövid áttekintés

A Daphne Caruana Galizia újságírói díjat 2021-ben alapították a 2017-ben meggyilkolt máltai újságíró és blogger tiszteletére. A díjat minden évben olyan kiemelkedő újságírói tevékenységért ítélik oda, amely az Európai Unió alapelveit és értékeit szolgálja, úgymint a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok.

A 2024-es díjazottat október 23-án 18 órakor, az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén tartandó díjátadó ünnepségen jelentik be. Az eseményt itt követheti élőben. Az újságírókból és kommunikációs szakértőkből álló, független, páneurópai zsűri 13 döntőst választott ki.

Pina Picierno, az EP (egyben a díjért is felelős) alelnöke üdvözli a résztvevőket, a nyitóbeszédet pedig Roberta Metsola, az EP elnöke tartja majd. Ezt követően a zsűri egy tagja röviden ismerteti a díjat, majd az egyik tavalyi díjazott adja át a trófeát a nyertesnek.

Visszatekintés

A díjat első ízben a „Forbidden Stories” konzorcium által koordinált „Pegasus projektnek” ítélték oda, míg 2022-ben Clément Di Roma és Carol Valade kapták meg a díjat „A Közép-afrikai Köztársaság orosz befolyás alatt” című dokumentumfilmért. A 2023. évi díjat a püloszi migráns hajószerencsétlenségről szóló közös nyomozás nyerte el, amelyet a Solomon görög oknyomozó portál a Forensis-szel, a StrgF/ARD német közszolgálati műsorszolgáltatóval és a The Guardian brit napilappal együttműködve készített.

Sajtószeminárium

A díjátadó ünnepség előtt az Európai Parlament Médiaszolgáltatások Osztálya sajtószemináriumot tart „A tömegtájékoztatás szabadságának védelme” címmel (október 23-án 15 órakor). Várhatóan mintegy 65 újságíró vesz részt a rendezvényen, akik Matthew Caruana Galizia – aki szintén újságíró, illetve Daphne Caruana Galizia fia – jelenlétében tartalmas beszédeket és vitákat fognak folytatni.

A szemináriumon más olyan újságírók is fel fognak szólalni, akik munkájuk során fenyegetésekkel szembesültek. Ilyen Stefania Battistini olasz újságíró, akit a háborúról szóló beszámolója miatt Oroszország nemrégiben felvett a körözöttek listájára. A szemináriumot itt közvetítjük az interneten.

A 2024-es „Connecting EU” szeminárium oknyomozó újságírással foglalkozó vitacsoportjának egyik felszólalója Lukáš Diko, a Ján Kuciak Oknyomozó Központ igazgatója volt. Beszélt a szlovákiai oknyomozó riporterek munkájáról, ahol a szabad sajtó és a korrupció elleni küzdelem Ján Kuciak meggyilkolását követően tapasztalható kezdeti támogatása után ma már a független médiába vetett bizalom hiánya és az újságírókkal szembeni ellenséges légkör jellemző.

1.  Kollégája, Ján Kuciak meggyilkolása, amely az első újságíró-gyilkosság volt a független Szlovákiában, nemcsak az Ön országában, hanem az egész EU-ban is sokkolta a közvéleményt. Mi a legutóbbi fejlemény az elkövetőkkel kapcsolatos jogi ügyben?

Hat és fél év telt el azóta, hogy Ján Kuciakot és menyasszonyát, Martina Kušnírovát meggyilkolták Ján oknyomozó tevékenysége miatt. Ennek ellenére a tárgyalás még mindig nem zárult le, és még tovább húzódhat. A mai napon a tettest, annak sofőrjét és a közvetítőt hosszú börtönbüntetésre ítélték. A feltételezett megrendelők, azaz az állítólagos kitervelő, Marian Kočner üzletember és közeli üzlettársa, Alena Zsuzsová perében azonban a legfelsőbb bíróság fellebbezésről szóló határozata még várat magára. Zsuzsovát az elsőfokú bíróság elítélte, Kočnert viszont felmentették. A soron következő határozattól függően lehetőség van az eljárás megismétlésére is. Kočner és Zsuzsová korábban, más bűncselekmények miatt már hosszú éveket töltött börtönben. A Ján Kuciak Oknyomozó Központban (ICJK) nagyon szorosan figyelemmel kísértük a pert, mivel egyik fő célunk az, hogy megőrizzük Jan örökségét oknyomozó munkájának folytatásával.

2. A kezdeti sokk és a gyilkosságok elleni tiltakozások után, amely Robert Fico akkori miniszterelnök bukásához vezetett, Ön szerint mi okozta, hogy megváltozott a közhangulat és Fico újra hatalomra kerülhetett?

Ján és Martina 2018-as meggyilkolása az egész társadalmat sokkolta. A kommunizmus bukásához vezető 1989-es bársonyos forradalom óta Szlovákiában ekkor voltak a legnagyobb tüntetések. A tiltakozások Robert Fico miniszterelnök és Robert Kaliňák belügyminiszter lemondásához vezettek. Az emberek az újságírók mellé álltak, mindenki oknyomozó újságíró akart lenni, és az embereket foglalkoztatta a korrupció. Ezt a hullámot meglovagolva az ellenzék korrupcióellenes menetrenddel megnyerte a 2020-as választásokat. Röviddel ezután azonban jött a Covid19-világjárvány annak minden problémájával, rossz irányítással és politikai zavarokkal. Tapasztalt politikusként Robert Fico politikai tőkét kovácsolt az oltás elleni tiltakozásokból, ami lendületet adott neki. Az ukrajnai háború kezdetekor fokozta oroszbarát narratíváját is, amellyel pártja, a SMER támogatókat kapott. Szlovákia különösen ki van téve a propaganda és az átverések hatásának, és ezek a tényezők hozzájárultak ahhoz, hogy Robert Fico és pártja megnyerje a 2023. évi választásokat.

3. Mennyire veszélyes oknyomozó újságírónak lenni ma Szlovákiában? Milyen új fenyegetésekkel szembesül a munkája során?

Az elmúlt néhány évben négy oknyomozó újságírót gyilkoltak meg az uniós tagállamokban. Daphne Caruana Galiziát Máltán 2017-ben, Ján Kuciakot Szlovákiában 2018-ban, Giorgos Karaivazt Görögországban 2021-ben és Peter de Vriest Hollandiában 2021-ben. Oknyomozó újságírónak lenni veszélyes foglalkozás lett Európában. Azt is látjuk azonban, hogy egy újságíró meggyilkolása nem fogja elnémítani az igazságot, és az igazság napvilágra fog kerülni. A fenti országokban mindben ez történt.

E szörnyű gyilkosságok ellenére továbbra is egyre több verbális vagy online támadást tapasztalunk Szlovákiában az újságírók ellen, amelyeket gyakran politikusok, köztük a miniszterelnök szítanak sok esetben az újságírók zaklatására és lejárató kampányokra uszítva. Az újságírókkal és a független médiával szembeni ellenséges légkör az ellenük irányuló egyéb cselekményekhez vezet. A közelmúltban nőtt a stratégiai perek száma, például Fico miniszterelnök pert indított az Aktuality.sk főszerkesztője ellen, amiért fényképét egy könyv borítóján felhasználta. A legutóbbi ügy pedig a bűnüldözéssel való visszaélésről szólt, melyet az újságírók megfélemlítésére használtak. Ez történt egyik kollégánkkal az ICJK-ban. Mindezek a támadások a közvélemény független médiába vetett bizalmának aláásásához, valamint az újságírókkal szembeni általános ellenséges légkör kialakulásához vezetnek. Ennek következtében csökken az oknyomozó újságírók száma az országban, és nem sok fiatal szeretne oknyomozó újságíró lenni. Pozitív fejlemény, hogy az ICJK-nál elindítottuk a Safe.journalism.sk projektet, amely képzéséket kínál az újságíróknak személyes és digitális biztonságukról, valamint jogi és pszichoszociális segítséget nyújt a fenyegetésekkel és támadásokkal szembesülő újságíróknak.

Lukáš Diko a Ján Kuciak Oknyomozó Központ (ICJK) főszerkesztője és elnöke. Lukáš több mint 20 éves tapasztalattal rendelkező oknyomozó újságíró és médiavezető. Az RTVS szlovák közszolgálati műsorszolgáltató hír-, sport- és közszolgálati igazgatójaként dolgozott. Társszerzője a szlovák újságírók 2011-ben elfogadott etikai kódexének is.

Alain Coheur írása

Az egészség az EU rezilienciájának és jólétének alapvető pillére. Közel sem mellékes kérdés, épp’ hogy minden európai polgár számára kulcsfontosságú prioritás, mivel egyszer-egyszer mindenki igénybe veszi egészségügyi rendszereinket. A Covid-járvány idején az egészség állt a középpontban. Meg kell azonban állapítani, hogy Ursula von der Leyen elnök nem tudott élni a pozíciója adta egyedülálló lehetőséggel, hogy az egészségügyi politikák horizontális integrációját előmozdítva az összes többi szakpolitikai terület alapvető elemévé tegye az egészséget.

Fel kell számolnunk az ágazati silókat, és egy koherensebb, összetartóbb és inkluzívabb európai modellt kell kialakítanunk, amely támogatja a mindenki számára igazságos átmenetet, és senkit sem hagy hátra. Egyesítenünk kell az összes érdekelt felet, meg kell erősítenünk a szociális párbeszédet, és be kell vonnunk a civil társadalmat, a szakpolitikák kialakításától kezdve a végrehajtáson át az értékelésig.

Az EGSZB kéri, hogy hozzanak létre egy kiemelt európai kezdeményezést az egészségügyre vonatkozóan: ez az európai szolidaritásban gyökerezve egyesítő erővel bírna egészségügyi rendszereink megerősítése, az egészség terén fennálló egyenlőtlenségek elleni küzdelem és a jövőbeli válságokkal szembeni védelem érdekében. Ennek az átfogó kezdeményezésnek a középpontjában a következő főbb elemek fognak állni:

• Az európai gondozási és egészségügyi garancia: ez ígéretet jelent minden európai polgár számára a színvonalas ellátáshoz való méltányos és egyetemes hozzáférésre.
• Az „egy egészség” megközelítés: az emberek egészsége elválaszthatatlan az állatok, a növények és a környezet egészségétől. Az éghajlatváltozás, a világjárványok és a biológiai sokféleség csökkenése mind olyan fenyegetést jelentenek, amelyek miatt kénytelenek vagyunk holisztikus megközelítést alkalmazni.
• Digitális eszközök és a mesterséges intelligencia hasznosításával korszerűsíteni kell egészségügyi rendszereinket – biztosítva, hogy mindvégig elsődleges szempont legyen a kiberbiztonság, valamint a polgárok és az egészségügyi szakemberek digitális készségeinek fejlesztése.
• Stratégiai szociális és egészségügyi beruházások. Az egészségbe való beruházás pozitív hatással van a polgárok jóllétére és Európa versenyképességére.
• Garantálni kell a gyógyszerek hozzáférhetőségét és egy olyan innovatív és versenyképes uniós ipart kell kiépíteni, amelynek fejlesztése során előtérbe kell helyezni az egészséget és a közérdeket, és csökkenteni kell a globális ellátási láncoktól való függőségünket. Az Európa területén történő gyártás alapvetően fontos egészségügyi szuverenitásunk biztosításához.
• Megfelelő számú, jól képzett, jól fizetett egészségügyi szakemberre van szükség – ehhez vonzó munkafeltételeket kell teremteni, be kell ruházni a képzésbe, vonzó életpályamodelleket kell kialakítani és folyamatosan támogatni kell az egészségügyi dolgozókat.
• Meg kell erősíteni a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági politikákat, különösen a foglalkozás-egészségügy, munkahelyi szűrőprogramok, valamint a munkavállalók rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel szembeni védelme révén.
• Kiemelten kell kezelni a nem fertőző betegségek és a ritka betegségek jelentette kihívást; ez azt is jelenti, hogy küzdeni kell az egészség terén fennálló, több okból kialakuló egyenlőtlenségek ellen.