Meghívott vendégünk, Pat Cox, az Európai Parlament korábbi elnöke a 20 évvel ezelőtti ősrobbanásszerű bővítésre úgy emlékszik vissza, mint a nagy remények időszakára, amikor az európai kontinens végre teljes tüdőből lélegezhetett – keleten és nyugaton egyaránt. És miközben Putyin ballisztikus rakétarobbanások közepette terjeszti a szláv testvériség mítoszát, az EU továbbra is szabad és szuverén népek önkéntes szövetsége marad, amely az emberi jogok, az egyenlőség és a jogállamiság mint alapvető értékek tiszteletben tartásán alapul.
Meghívott vendégünk, Pat Cox, az Európai Parlament korábbi elnöke a 20 évvel ezelőtti ősrobbanásszerű bővítésre úgy emlékszik vissza, mint a nagy remények időszakára, amikor az európai kontinens végre teljes tüdőből lélegezhetett – keleten és nyugaton egyaránt. És miközben Putyin ballisztikus rakétarobbanások közepette terjeszti a szláv testvériség mítoszát, az EU továbbra is szabad és szuverén népek önkéntes szövetsége marad, amely az emberi jogok, az egyenlőség és a jogállamiság mint alapvető értékek tiszteletben tartásán alapul.
Az EU Tanácsának ír elnöksége által 2004. május 1-jén Dublinban szervezett esemény és a 2004. május 3-án a strasbourgi Európai Parlamentben tartott fogadóünnepség számomra – politikai és érzelmi szempontból is – rendkívül pozitív, reményteli pillanatok voltak, amikor Európa szimbolikusan ünnepelte a hazatérést és az újraegyesítést, és azt, hogy ez a kontinens mindkét tüdőből – keletről és nyugatról – lélegezhet. Dublinban Seamus Heaney felolvasta Beacons in Bealtaine című versét, kifejezve azt a mögöttes optimizmust, hogy ez a történelmi bővítés lehetővé teszi, hogy „idegen szavakból [...] új jelentés lángoljon fel, hogy ajkakat és elméket mozgasson meg”. Strasbourgban az új tagállamok tíz nemzeti zászlaját a gdański hajógyárakban készített és Lengyelország által adományozott hatalmas rudakon tűzték ki. A zászlórudak útja Strasbourgba szimbolikusan emlékeztetett a kommunizmusból a szabadságba vezető útra, amelyet Lech Wałęsa jelenléte testesített meg.
Természetesen mindannyiuk számára ez az ünnepélyes esemény egy hosszú és összetett, hosszú évekig tartó kölcsönös felkészülési folyamat csúcspontja volt. E politikai és eljárási maraton célba érése nemcsak örömöt, hanem megkönnyebbülést is jelentett minden érintett fél számára.
Meggyőződésem, hogy ez a bővítés az elmúlt öt évtized talán legerőteljesebb és legsikeresebb transzformatív politikai pillanata volt az EU-ban. Hazám, Írország, 1973. január 1-jén csatlakozott az első bővítéshez, az akkori Európai Gazdasági Közösség legszegényebb államaként/régiójaként. A nagy piachoz való hozzáférés, a regionális és később a kohéziós támogatáson keresztül nyújtott európai szolidaritás az ír tagság első évtizedeiben, a nemek közötti egyenlőség és a környezetvédelmi politika magasabb színvonala, az észak-írországi békefolyamat támogatása, valamint a brexit által Írország számára – az egyetlen olyan uniós tagállam számára, amelynek szárazföldi határa van az Egyesült Királysággal – jelentett egyedülálló kihívások elismerése: mindez rendkívül pozitív tapasztalatokat és eredményeket hozott. Ez nem volt mindig zökkenőmentes, különösen az euróövezeti válság idején, de a tapasztalatok összességükben nagyon pozitívak.
Egyszerre tisztelem és sajnálom az Egyesült Királyság kilépésről hozott döntését, de egy dolog világos: az EU szabad és szuverén népek önkéntes Uniója – szabad a csatlakozás és szabad a kilépés. Milyen éles ellentétben áll ez Putyin neoimperialista háborújával Ukrajna ellen, ahol a szláv testvériség mítoszát naponta a fegyverek csövei, a ballisztikus rakéták és a halálos drónok robbanásai közvetítik.
A csatlakozás segített Görögországnak, Portugáliának és Spanyolországnak abban, hogy a diktatúra megszűnése után sikeresen helyreállítsák a demokráciát, és javuljon az életszínvonal és az életminőség.
A 20 évvel ezelőtti legnagyobb bővítés látványos növekedést hozott az új tagállamok számára, nem utolsósorban Közép- és Kelet-Európában, a beruházások, a kereskedelem és az uniós szolidaritás fellendülésének köszönhetően. Az egy főre jutó, inflációval és valutával kiigazított GDP két évtized alatt az uniós átlag kevesebb mint feléről az emelkedő uniós átlag háromnegyedére nőtt. Litvánia egy főre jutó GDP-je megháromszorozódott ebben az időszakban. Javult az egészségügy és az oktatás, ami jobb életminőséget és magasabb életszínvonalat eredményezett. A mezőgazdasági termelés az egész régióban megduplázódott. Röviden, mint minden korábbi bővítés esetében, az eredmény mind a csatlakozó országok, mind az EU számára előnyösnek bizonyult. Mindez optimistává tesz ebben a kérdésben, anélkül, hogy naivitásba esnék.
Az elmúlt évek lengyelországi és a ma is fennálló magyarországi fejlemények azt mutatják, hogy az uniós szabályoktól való eltérés a jogállamiság, a média szabadsága vagy a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának elmulasztása terén azt jelenti, hogy az uniós csatlakozást a jóléthez vezető útnak tekintik, de hiányzik a hajlandóság a közös értékek közösségéhez való csatlakozásra. A magyar miniszterelnök büszkén nevezi hazáját illiberális demokráciának. Bármennyire is lazán értelmezzük az EUSZ 2. cikkét, az egyértelműen nem egy illiberális demokrácia chartája. („Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”)
Ez a nyilatkozat az uniós tagsági megállapodás részét képezte, valamennyi csatlakozási szerződésben szerepel, és valamennyi csatlakozó állam elfogadta. A „tartsátok meg az értékeiteket, de adjatok nekünk pénzt” formula nem biztosít fenntartható alapot a kölcsönös tisztelethez, és ezt szem előtt kell tartani a jelenlegi tagjelölt országokkal folytatott tárgyalások során, amelyek az esetleges uniós tagság felé igyekeznek haladni. Arra számítok, hogy a jövőbeli tárgyalások során nagyobb hangsúlyt kapnak a koppenhágai kritériumok, és ha lehetséges, a csatlakozási szerződés záradékai, amelyek az EU-t erősebb képességgel ruháznák fel a jogok és értékek védelmére az esetleges jogsértésekkel szemben. Az EU nem csupán egy piac, és az anyagi fejlődés, bár kívánatos, nem az egyetlen, sőt, nem is az alapvető létjogosultsága.
Ennek ellenére az eddig lezajlott bővítések minden érintett számára alapvetően pozitívak voltak, és ezt a folyamatot pozitív szellemben kell megközelíteni. A tagjelölt országoknak jelentős változtatásokat kell végrehajtaniuk, mindegyiküknek a saját tempójában. Az EU-nak is erőfeszítéseket kell tennie az új tagállamok befogadására irányuló döntéshozatali folyamat és költségvetési kapacitás, valamint az előcsatlakozási támogatás tekintetében. A tagjelölti státusz megadását és az elemző vizsgálat lezárását követően a tárgyalási keretek, a tárgyalások fejezetenkénti megnyitása és lezárása, valamint a csatlakozási szerződések megkötése a Tanács egyhangú döntéshozatalát igényli. Ezek egyike sem egyértelmű vagy egyszerű. Remélhetőleg minden tagállam tiszteletben tartja a Szerződésből eredő feladatok teljesítésében való segítségnyújtás érdekében a „lojális együttműködés” kötelezettségét (EUSZ 4. cikk (3) bekezdés).
Ukrajna esete különösen összetett, tekintettel az ország méretére, a mezőgazdaságnak az uniós átlaghoz viszonyított GDP-hez viszonyított arányára, az egy főre jutó GDP alapján számított relatív szegénységi arányára, és természetesen a háború és annak pusztító következményei miatt. A tárgyalások megkezdődhetnek. Ukrajna a társulási megállapodásnak és az EU-val aláírt mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásnak köszönhetően már elindult az integráció útján. Ezeket a megállapodásokat idővel ki lehetne bővíteni, de a csatlakozás előfeltétele a területét érintő helyzet végleges rendezése és egy olyan tartós béke, amelyben az EU-tagság szerepet játszhat. Az Uniónak a keleti szárnyon stabilitásra van szüksége, nem pedig káoszra, és az a cél, hogy Ukrajna végül befogadható legyen, mindenkinek érdeke, az EU-nak és Ukrajnának egyaránt.
Pat Cox, az Európai Parlament 2002–2004 közötti korábbi elnöke
Pat Cox ír politikus és újságíró. 2002 és 2004 között az Európai Parlament elnöke, a Nemzetközi Európai Mozgalom elnöke (2005–2011). 2015 óta a Jean Monnet Alapítvány Európáért vezetője. Emellett a skandináv-mediterrán TEN T (közlekedési) törzshálózati folyosó (EU) európai koordinátora, valamint az Európai Parlamentnek az ukrajnai Verhovna Rada parlamenti reformjával kapcsolatos igényfelmérési és végrehajtási missziójának vezetője. Pályafutása korábbi szakaszában televíziós hírműsorvezetőként dolgozott a dublini RTE-nél. 2004-ben Pat Cox elnyerte az aacheni Nemzetközi Nagy Károly-díjat az Európai Unió bővítése iránti parlamenti elkötelezettségéért.
Április 25-i plenáris ülésén az EGSZB jóváhagyta az etikai normákkal foglalkozó intézményközi testület létrehozásáról szóló megállapodást. A részt vevő uniós intézmények és szervek képviselői hivatalosan május 15-én írták alá az új megállapodást, amely várhatóan június 6-án, az európai parlamenti választások első napján lép hatályba.
Április 25-i plenáris ülésén az EGSZB jóváhagyta az etikai normákkal foglalkozó intézményközi testület létrehozásáról szóló megállapodást. A részt vevő uniós intézmények és szervek képviselői hivatalosan május 15-én írták alá az új megállapodást, amely várhatóan június 6-án, az európai parlamenti választások első napján lép hatályba.
A megállapodás jelentős lépés a tisztesség és az etika közös kultúrájának megerősítése felé.
Az új uniós szerv közös minimumszabályokat dolgoz ki az etikus magatartásra vonatkozóan, illetve frissíti és értelmezi ezeket. Emellett jelentéseket tesz közzé arról, hogy ezek a normák hogyan jelennek meg az egyes részt vevő uniós intézmények és szervek belső szabályzataiban.
Az EGSZB mellett a következő hét uniós intézmény és szerv vesz részt az új etikai testületben: az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság, az Európai Unió Bírósága, az Európai Központi Bank, az Európai Számvevőszék és a Régiók Európai Bizottsága.
Minden részt vevő intézményt egy magas rangú tag képvisel, a testület elnöki tisztségét pedig évente más-más intézmény képviselője tölti majd be.
A testület munkáját öt független szakértő fogja segíteni azzal, hogy kérésre véleményeket dolgoznak ki. A megállapodás részes feleinek bármelyike konzultálhat velük az egyes szabványosított írásbeli nyilatkozatokról, beleértve az érdekeltségi nyilatkozatokat is. (mp)
Nyakunkon az európai választások, mi pedig – az Európai Vakok Szövetsége (EBU) – arra ösztönözzük követőinket, hogy akármilyen nehéz is ez még mindig, szavazzanak, és szavazatuk leadásakor tartsák szem előtt azt, hogy az egyes jelöltek és a pártok – a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt is alapul véve – mennyire tartják fontosnak az inkluzivitást. A látássérülteknek ugyanis hangot kell adniuk elvárásaiknak.
Nyakunkon az európai választások, mi pedig – az Európai Vakok Szövetsége (EBU) – arra ösztönözzük követőinket, hogy akármilyen nehéz is ez még mindig, szavazzanak, és szavazatuk leadásakor tartsák szem előtt azt, hogy az egyes jelöltek és a pártok – a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt is alapul véve – mennyire tartják fontosnak az inkluzivitást. A látássérülteknek ugyanis hangot kell adniuk elvárásaiknak.
Az Európai Vakok Szövetsége (EBU) a vakok és gyengénlátók hangja Európában: olyan akadálymentes és befogadó társadalom kialakításán dolgozunk, amely egyenlő esélyeket biztosít a látássérültek számára ahhoz, hogy az élet minden területén teljeskörűen szerepet vállalhassanak. A politikai részvétel természetesen alapvető szempont, hiszen lehetővé teszi a látássérültek számára, hogy szavazatuk és politikai fellépésük révén fogyatékosságbarát politikákat és jogszabályokat mozdítsanak elő.
A 2024-es európai parlamenti választások közeledtével fontos és időszerű téma a fogyatékossággal élő személyek politikai szerepvállalása – akár szavazóként, akár jelöltként.
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) 2019. évi jelentése szerint a legutóbbi európai parlamenti választásokon mintegy 400 000 fogyatékossággal élő személy nem tudott szavazni. Az EP-képviselők kevesebb mint 5%-a él fogyatékossággal.
Az európai parlamenti választásokról szóló nyilatkozatának kiindulópontjaként az EBU ismét azt kéri, hogy a közelgő választásokra határozzanak meg normákat a szavazás (szavazási eljárások), a választási információk (a választási kampány eszközei és anyagai, politikai viták, politikai pártok programjai és honlapjai) és a választásokat követő eljárások (pl. panasztételi mechanizmusok) akadálymentesítésére, valamint a passzív választójoggal kapcsolatos esélyegyenlőségre vonatkozóan.
Az európai parlamenti választásokra összpontosítunk, mivel az Európai Unió csak az uniós polgárság elemét jelentő európai parlamenti választások tekintetében, illetve annak kapcsán rendelkezik hatáskörrel, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek jogegyenlőségét. Mivel azonban a választások megszervezése továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik, az uniós szintű bevált gyakorlatok automatikusan éreztetnék hatásukat minden más választáson is.
Sajnos túl késő van már ahhoz, hogy az idei európai parlamenti választások példaértékűek legyenek ebből a szempontból. Nem arról van szó, hogy magát az Európai Parlamentet nem érdekelné a kérdés; épp ellenkezőleg: 2022 májusában az EP javaslatot tett az uniós választójog reformjára. Ennek középpontjában pedig az állt, hogy a fogyatékossággal élők számára garantálják az önálló és titkos szavazást, lehetővé téve számukra a levélszavazást, és akadálymentesítsék a politikai kampányokat. Sajnálatos módon az EU Tanácsa mind ez idáig nem reagált erre.
Az EBU arra kéri az újonnan megalakuló Európai Parlamentet, hogy a következő öt éves uniós jogalkotási ciklusban is sürgesse a Tanácsot a javasolt reform elfogadására, hogy a 2029-es választásokra kézzelfogható eredmények születhessenek. Magunkénak tudjuk az EGSZB támogatását, amely már 2020-ban hivatalos parlamenti jogalkotási kezdeményezést szorgalmazott arra, hogy valódi jogokat biztosítsanak a fogyatékossággal élő személyek számára az európai parlamenti választásokon való szavazáshoz. Az Európai Bizottság is támogatja ügyünket: tavaly decemberben ugyanis közzétett egy útmutatót helyes választási gyakorlatokról, és jelenleg is dolgozik egy olyan gyűjteményen, amely e-szavazási gyakorlatokat tartalmaz, illetve bemutatja, hogy miként lehet használni az IKT-kat a választásokon. A gyűjtemény mindkét kérdés kapcsán kitér az akadálymentesítés szempontjaira is.
Európában évente több mint 10 millió beteg részesül a nukleáris medicina előnyeiből az olyan betegségek diagnosztizálása és kezelése során, mint a rák, a szív- és érrendszeri és a neurovaszkuláris betegségek.
Európában évente több mint 10 millió beteg részesül a nukleáris medicina előnyeiből az olyan betegségek diagnosztizálása és kezelése során, mint a rák, a szív- és érrendszeri és a neurovaszkuláris betegségek.
A radioizotópokat használó radiológiai és nukleáris technológiák kulcsfontosságúak a rák elleni küzdelem valamennyi ellátási szakaszában, a korai felismerésben, a diagnózisban, a kezelésben és a palliatív ellátásban.
A nukleáris medicinában részesülő betegek száma egyre nő, elsősorban a tudományos áttöréseknek köszönhetően. A legújabb innovatív radioligand-rákterápiák közül néhányat európai kutatók és vállalatok fejlesztettek ki, például az endokrin rendszert érintő rákbetegségeket, a prosztatarákot és szétterjedt áttéteket célzó gyógyszereket. A lutécium-177 például nagyon ígéretes radioizotóp a prosztatarák kezelésében, amely évente 90 000 halálesetért felelős Európában. A hagyományos kezelésekkel összehasonlítva a modern radionuklidos terápiákkal jól célbavehetők a rákos sejtek, és a kezelés gyakran kevésbé káros a szervezet egészére nézve. A célzott radionuklidos terápiát betegek tízezrei veszik igénybe, gyakran olyan rákbetegség esetében, amelynél nincs alternatív kezelés.
Mielőtt azonban elérné a betegeket, a nukleáris gyógyászat ellátási lánca rendkívül összetett. Hozzátartozik a nyersanyagok beszállítása és tárolása, besugárzása, feldolgozása, logisztikája és alkalmazása. Előállításuk után a radioizotópokat felezési idejük függvényében viszonylag rövid időn belül, egyeseket már aznap, másokat néhány napon belül fel kell dolgozni, fel kell adni és fel kell használni, mivel erősen és gyorsan romlandóak.
Meglepő módon ezeket a jellemzőket nem veszik figyelembe a határokon átnyúló szállítási és vámeljárások során. Például a határokon átnyúló szállítást illetően számos akadály áll fenn, ami olyan helyzetekhez vezet, amikor a garnélarák elsőbbséget élvezhet a beteg számára életmentő radioizotópokkal szemben.
Ezért az EGSZB az orvosi radioizotóp-ellátásról szóló véleményében a tagállamok közötti együttműködés javítását kéri a szabályozási akadályok felszámolása érdekében. A vélemény a radioizotópok ellátási láncának minden egyes szakaszát megvizsgálja Európában, és azonosítja a határokon átnyúló szállítások akadályait, valamint a harmadik országoktól való függőségeket. Emellett megoldásokat kínál az európai infrastruktúra hiányosságaira és az összehangolt K+F biztosítására.
A véleményében megfogalmazott ajánlásokkal az EGSZB az uniós államfők áprilisi csúcstalálkozóján elfogadott következtetésekhez igazodik, amelyek hangsúlyozták, hogy csökkenteni kell Európa stratégiai függőségeit az olyan érzékeny ágazatokban, mint az egészségügy és a kritikus technológiák. Enrico Letta jelentésével összhangban azt is kiemelte, hogy figyelmet kell fordítani a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásra, valamint az áruk – többek között a gyógyszerek – határokon átnyúló mozgására.
Európának termelési ösztönzőket kell biztosítania annak érdekében, hogy nagyobb stratégiai autonómiát biztosítson a radioizotóp-ellátás terén. Annak ellenére, hogy Európa világszinten vezető szerepet tölt be az orvosi radioizotóp-ellátásban, kritikus mértékben függ az USA-tól és Oroszországtól a nagy koncentrációjú, alacsony dúsítású urán (HALEU) szállítása, valamint a radioizotóp-előállítási célanyagokhoz szükséges egyes dúsított izotópok szállítása tekintetében.
Az EU továbbra is erősen függ Oroszországtól a korszerű vagy fejlesztés alatt álló molekuláris sugárkezelések egyes radioizotópjai előállításához szükséges olyan stabilizotóp-célanyagokkal való ellátás terén, mint a lutécium-177 előállításához használt itterbium-176.
Ez valódi kihívást jelent e konkrét radioizotóp ellátási lánca számára, amely tekintetében a globális kereslet az elkövetkező években várhatóan megháromszorozódik majd.
Az ellátási lánc attól is függ, hogy reaktorban vagy részecskegyorsítókban állítják-e elő, hogyan dolgozzák fel és szállítják ki őket a kórházba. Az egészségügyi ellátásokhoz való egyenlő hozzáférés biztosításához a tagállamoknak, különösen a kutatóközpontoknak és a kórházaknak fokozottabban együtt kellene működniük. A sugárkezelés nem egyformán hozzáférhető minden tagállamban, különösen a fejlesztési és kísérleti szakaszok vonatkozásában. Ez a kutatási szakaszban vagy engedélyezés előtti alkalmazásban lévő gyógyszerek gyorsabb hozzáférhetőségét jelenti, valamint a kis kórházak hozzáférésének javítását, ahol a szakvélemény és az infrastruktúra is hiányozhat. Egyes betegek számára ez a hozzáférés létfontosságú lehet.
A nukleáris medicinával kapcsolatos kutatás, fejlesztés és innováció európai finanszírozása – különösen a Horizont és az Euratom program keretében – döntő fontosságú a betegek szükségleteinek kielégítéséhez. Az EU tervezett többéves pénzügyi keretében (MFF) Európának közös érdekű stratégiai projektekre van szüksége ezen a területen. Az Európai Bizottságnak az európai rákellenes tervhez kapcsolódó SAMIRA stratégiája és radioizotóp-völgy kezdeményezése (ERVI) értékes projektek. Az Európai Bizottságnak tovább kell mennie, és nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a nukleáris medicinára az európai rákellenes tervben és a Horizont Európa rákellenes küldetésében.
A tagállamoknak közegészségügyi politikáik finanszírozása során nagyobb figyelmet kellene szentelniük az orvosi radiológiai és nukleáris technológiákra. Ez pozitív jelzést ad az iparnak, és lehetővé teszi a kutatás és az innováció, valamint az ipari infrastruktúra fejlesztését és növekedését Európában. Emellett több embert fog vonzani az ágazatba.
Összefoglalva, csak merész politikai döntésekkel fogjuk tudni biztosítani az európai radioizotóp-ellátás javítását és kielégíteni a betegek növekvő igényeit.
Annak ellenére, hogy Európa világszinten vezető szerepet tölt be az orvosi radioizotóp-ellátásban, jelentős mértékben támaszkodik a harmadik országokra a kulcsfontosságú alapanyagok és a különleges feldolgozási műveletek tekintetében. Ez megzavarhatja az ellátási láncokat, és számos európai polgár számára veszélyeztetheti az életmentő diagnózishoz és kezeléshez való hozzáférést. E tendencia megfordítása és a növekvő betegoldali kereslet kielégítése érdekében a kutatásba és fejlesztésbe, valamint az új termelési infrastruktúrába történő köz- és magánberuházásokra van szükségünk, továbbá megbízható szabályozásra és merész politikai döntésekre, írja az orvosi radioizotóp-ellátásról szóló EGSZB-vélemény előadója, Alena Mastantuono.
Annak ellenére, hogy Európa világszinten vezető szerepet tölt be az orvosi radioizotóp-ellátásban, jelentős mértékben támaszkodik a harmadik országokra a kulcsfontosságú alapanyagok és a különleges feldolgozási műveletek tekintetében. Ez megzavarhatja az ellátási láncokat, és számos európai polgár számára veszélyeztetheti az életmentő diagnózishoz és kezeléshez való hozzáférést. E tendencia megfordítása és a növekvő betegoldali kereslet kielégítése érdekében a kutatásba és fejlesztésbe, valamint az új termelési infrastruktúrába történő köz- és magánberuházásokra van szükségünk, továbbá megbízható szabályozásra és merész politikai döntésekre, írja az orvosi radioizotóp-ellátásról szóló EGSZB-vélemény előadója, Alena Mastantuono.
Az „Én szavazok! És Ön?” rovatunk utolsó cikkében Antoine Fobe, az Európai Vakok Szövetsége érdekképviseleti és kampányfőnöke ír arról, hogy miket kér az ő szervezete annak érdekében, hogy a választások még inkább akadálymentesek legyenek. A fogyatékossággal élők szervezetei, az EGSZB és az Európai Parlament által tett erőfeszítések ellenére ismét kifutottunk az időből ahhoz, hogy az európai választások példát mutassanak.
Az „Én szavazok! És Ön?” rovatunk utolsó cikkében Antoine Fobe, az Európai Vakok Szövetsége érdekképviseleti és kampányfőnöke ír arról, hogy miket kér az ő szervezete annak érdekében, hogy a választások még inkább akadálymentesek legyenek. A fogyatékossággal élők szervezetei, az EGSZB és az Európai Parlament által tett erőfeszítések ellenére ismét kifutottunk az időből ahhoz, hogy az európai választások példát mutassanak.
Észak-Macedónia sorsdöntő pillanathoz érkezett az uniós csatlakozásoz vezető útján, amelyet megoldatlan kétoldalú vitákkal és a közvélemény egyre gyengülő támogatásával kísért nehézségek és késedelmek jellemeztek. Ezen akadályok ellenére a gazdasági jólét és a regionális stabilitás ígérete tovább táplálja a nemzet uniós tagság iránti vágyát.
Észak-Macedónia sorsdöntő pillanathoz érkezett az uniós csatlakozásoz vezető útján, amelyet megoldatlan kétoldalú vitákkal és a közvélemény egyre gyengülő támogatásával kísért nehézségek és késedelmek jellemeztek. Ezen akadályok ellenére a gazdasági jólét és a regionális stabilitás ígérete tovább táplálja a nemzet uniós tagság iránti vágyát.
A közvélemény-kutatások aggasztó tendenciát tártak fel: az elmúlt években csökkent az uniós tagság támogatottsága. Ez a csökkenés a haladás lassú ütemével és az uniós tagállamok elkötelezettségének érzékelt hiányával kapcsolatos szélesebb körű frusztrációt tükrözi.
Az ország uniós csatlakozás felé vezető útját olyan összetett problémák nehezítik, amelyek túlmutatnak Észak-Macedónia határain. A régión belüli és az uniós tagállamok közötti demokratikus válság és politikai instabilitás, valamint a jobboldali nacionalizmus erősödése jelentős kihívások elé állítja az integrációs folyamatot. E kihívások közepette azonban van még ok némi optimizmusra és reményre, mivel sokan az uniós integrációban látják a nagyobb jólét és a magasabb életszínvonal megteremtésének lehetőségét a jövőben. Az is ígéretes, hogy az ország már most is meglehetősen jól igazodik az uniós jogszabályokhoz.
A jövőbe tekintve Észak-Macedóniának prioritásként kell kezelnie, hogy előrelépést érjen el a reformok és a tárgyalási fejezetek terén olyan kritikus területeken, mint a jogállamiság, az igazságszolgáltatás, a demokrácia és a jobb közigazgatás. Az uniós csatlakozási folyamat lendületével elért kézzelfogható eredmények e területeken az EU támogatottságát is növelnék a közvélemény részéről. A demokratikus értékek melletti elköteleződés, a regionális együttműködés és a közös európai sorsra való törekvés döntő fontosságú lesz az ország csatlakozása felé vezető út buktatóinak leküzdéséhez.
Míg az az ország feladata, hogy politikai érettséget mutasson, és végrehajtsa a szükséges reformokat, az EU-nak demonstrálnia kell Észak-Macedónia polgárai felé, hogy a csatlakozási folyamat méltányos, érdemeken alapuló és előrehalad. Mint Ukrajna esetében, itt is meg kell mutatni, hogy van politikai akarat a csatlakozás előmozdításához: az előrehaladást jutalmazni kell, és lépéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy mindkét fél megfelelő kapacitással rendelkezzen a folyamat előbbreviteléhez.
Végezetül egyértelművé kell tenni, hogy nincs jobb, mindenki javát szolgáló alternatívája annak, hogy Észak-Macedónia, illetve az egész régió csatlakozzon az EU-hoz. Lehet, hogy Észak-Macedónia kicsi, de gazdag kulturális öröksége, stratégiai elhelyezkedése és a demokratikus értékek melletti elkötelezettsége regionális stabilitást és gazdasági növekedési lehetőségeket teremtene, erősítve az EU sokszínűségét és kohézióját.
Üdvözöljük hallgatóinkat! Ez a „Helyi szemmel”, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) podcastja. Mai adásunkban megvizsgáljuk a gazdasági kormányzás összetettségét és az európai gazdasági környezet előtt álló kihívásokat. Megtudhatjuk, milyen szintű konszenzusra van szükség az uniós országok gazdasági kormányzását illetően, valamint hogy Európának milyen nehéz döntéseket kell hoznia ahhoz, hogy gazdaságát a 21. század követelményeihez igazítsa.
Üdvözöljük hallgatóinkat! Ez a „Helyi szemmel”, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) podcastja. Mai adásunkban megvizsgáljuk a gazdasági kormányzás összetettségét és az európai gazdasági környezet előtt álló kihívásokat. Megtudhatjuk, milyen szintű konszenzusra van szükség az uniós országok gazdasági kormányzását illetően, valamint hogy Európának milyen nehéz döntéseket kell hoznia ahhoz, hogy gazdaságát a 21. század követelményeihez igazítsa.
Itt lesz velünk Luca Jahier, az EGSZB korábbi elnöke, aki az EGSZB „Európai szemeszter” csoportjának jelenlegi elnöke, Margarida Marques európai parlamenti képviselő, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége képviselőcsoport tagja, Maria Demertzis, a Brüsszeli Európai és Globális Gazdasági Laboratórium vezető munkatársa, valamint Maria Tadeo brüsszeli tudósító. (tk)
2024. május 4-én, szombaton az EGSZB a hagyományos nyílt nap alkalmából megnyitotta kapuit a nyilvánosság előtt azzal a céllal, hogy tájékoztassa az embereket az EGSZB szerepéről az uniós intézmények sorában, és felhívja a figyelmet a közelgő európai választásokra.
2024. május 4-én, szombaton az EGSZB a hagyományos nyílt nap alkalmából megnyitotta kapuit a nyilvánosság előtt azzal a céllal, hogy tájékoztassa az embereket az EGSZB szerepéről az uniós intézmények sorában, és felhívja a figyelmet a közelgő európai választásokra.
A nap folyamán számos EGSZB-s szervezésű tevékenységre került sor a brüsszeli Jacques Delors épületben. A résztvevők megtekinthették az EGSZB székhelyét, megtudhatták, mit tehet az EGSZB az emberekért, megismerhették az EGSZB szerepét az uniós döntéshozatali folyamatban, és megoszthatták az EGSZB tagjaival, hogy mi fontos a számukra és mi miatt aggódnak.
A látogatóknak arra is lehetőségük nyílt, hogy megtudják, mit csinálnak az EGSZB-tagok a hazájukban, emellett élő rendezvényeken, például interaktív játékokban, egy uniós kvízben és gyerekeknek szervezett arcfestésben is részt vehettek.
Délelőtt az EGSZB megünnepelte annak az EGSZB-tagokból és -alkalmazottakból álló biciklis csoportnak az érkezését is, amely több száz kilométert tekert le Franciaországban és Belgiumban, hogy felhívja a figyelmet az európai választások fontosságára.
Bruno Choix, az EGSZB Munkáltatók Csoportjának tagja vezetésével a biciklis csoport 4 nap alatt 500 km-t tett meg, hogy a franciaországi Caenből Brüsszelbe jusson. A Waterloo-tól az EGSZB brüsszeli székházáig tartó utolsó szakaszon az EGSZB más tagjai és munkatársai is csatlakoztak hozzájuk. (mp)
