Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) az Európai Unió állami támogatási szabályainak módosítását kérte, hogy elismerjék és jobban kielégítsék a társadalmi kihívások kezelésében döntő szerepet játszó szociális gazdasági szervezetek igényeit.

A Hogyan lehet támogatni a szociális gazdaság szervezeteit az állami támogatási szabályokkal összhangban: néhány gondolat az Enrico Letta által írt jelentésben található javaslatok nyomán című, a januári plenáris ülésén elfogadott véleményében az EGSZB figyelmeztet arra, hogy a jelenlegi szabályok nem biztosítanak megfelelő támogatást ezeknek a vállalkozásoknak, amelyek pedig a nyereségüket gyakran társadalmi célok elérésére fordítják, ahelyett, hogy szétosztanák azt a beruházók között.

„Szeretnénk szélesebb körben felhívni a figyelmet arra, hogy a versenyre és az állami támogatásokra vonatkozó hatékony szabályozás nemcsak a szociális gazdaság vállalkozásai, hanem az általános érdekű szolgáltatások teljes rendszere szempontjából előnyös” – mondta Giuseppe Guerini, a vélemény előadója.

A szociális gazdaság szervezetei – a szövetkezetektől a biztosító egyesületeken át az alapítványokig – Unió-szerte több mint 11 millió embert foglalkoztatnak, ez az aktív népesség 6,3%-a. Olyan területeken működnek, mint a szociális és egészségügyi szolgáltatások, a megújuló energia vagy a szegénység enyhítése. Hasznos ténykedésük ellenére sokuk rendszerszintű akadályokkal szembesül a hosszú távú beruházási tőkéhez jutás és a közbeszerzési eljárásokban való részvétel terén, mivel a jelenlegi szabályozási keret gyakran nem veszi figyelembe, hogy nonprofit vagy szolidaritási alapon működnek.

Az EGSZB véleménye többek között kiemeli, hogy a hatóságok nem használják ki kellőképpen a meglévő eszközöket, például az általános csoportmentességi rendeletet és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások keretét.

Az EGSZB ezért kéri, hogy a hátrányos helyzetű és fogyatékossággal élő munkavállalók foglalkoztatásának támogatása érdekében egyszerűsítsék és korszerűsítsék az általános csoportmentességi rendelet túlságosan összetett és elavult szabályait, összhangban az egységes piacról szóló Letta-jelentés néhány ajánlásával.

Bár üdvözli, hogy a csekély összegű támogatások felső határát a közelmúltban megemelték – 300 000 EUR-ra a rendes vállalatok, illetve 750 000 EUR-ra az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat nyújtó szervezetek esetében –, az EGSZB amellett is érvel, hogy testre szabottabb eszközökkel, például az általános csoportmentességi rendelettel vagy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó egyedi rendelkezésekkel jobban ki lehetne elégíteni a például az egészségügy és a szociális szolgáltatások területén aktív szociális gazdasági szervezetek igényeit. (ll)

A földközi-tengeri térségben élő fiatalokat a politikai döntéshozatal és végrehajtás minden szakaszában meg kell hallgatni. Nemcsak a szakpolitikákat, hanem az életet is alakítják, amint azt az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) által tartott vita is kiemelte.

A vitára A fiatalok részvétele a szociális és civil párbeszédben a mediterrán térségben című véleménynek az EGSZB januári ülésszakán történő elfogadásához kapcsolódóan került sor. Ez az első olyan EGSZB-vélemény, amely figyelembe veszi a régió ifjúsági képviselőinek észrevételeit. Nyolc fiatal képviselő vett részt a szövegezési folyamatban.

A vita során Dubravka Šuica, a Földközi-tenger térségének ügyeiért felelős biztos hangsúlyozta, hogy a fiatalok mennyire fontosak a régió jóléte, stabilitása és rezilienciája szempontjából. „A mediterrán térség jövője a fiatalok kezében van. Ha együtt akarunk fenntartható jövőt építeni, akkor közvetlenül együtt kell működnünk a fiatal generációkkal, és biztosítanunk kell, hogy az ő hangjuk vezérelje szakpolitikáinkat és prioritásainkat. Az oktatásba, a munkahelyteremtésbe és a növekedésbe való beruházás révén együtt alakítjuk ki az új földközi-tengeri paktumot.”

Oliver Röpke EGSZB-elnök támogatásáról biztosította Šuica biztos új paktumát, amely a beruházásokra, a fenntarthatóságra és a migrációra irányul, hozzátéve, hogy a civil társadalmat aktívan be kell vonni annak kidolgozásába. „A fiatalok szerepvállalása kulcsfontosságú a régió jövője szempontjából, és az EGSZB eltökélt szándéka, hogy véleményük formálja a politikát és a döntéshozatalt. Az Unió a Mediterrán Térségért és az Anna Lindh Alapítvánnyal együtt arra törekszünk, hogy békés és virágzó földközi-tengeri térséget építsünk.”

Hangsúlyozva, hogy milyen fontos a fiatal képviselők hozzájárulása a véleményhez, Rym Ali hercegnő, az Anna Lindh Alapítvány elnöke kijelentette, hogy a fiatalokkal való együttműködés nemcsak fontos, hanem sürgető és inspiráló is. „Nagyon sok minden forog kockán. A fiatalok bevonása nélkül, anélkül, hogy eszközöket kínálnánk számukra az egyenrangú részvételhez, nem tudunk megoldásokat találni a jövőre nézve. Nekik is helyet kell kapniuk az asztalnál” – mondta.

Eliane El Haber, a vélemény ifjúsági képviselője és az UNESCO 4. fenntartható fejlődési cél ifjúsági és diákhálózatának tanácsadója támogatta az EGSZB arra irányuló kezdeményezését, hogy aktívan bevonja a különböző regionális, nemi, oktatási és kulturális háttérrel rendelkező fiatalokat.

Stefano Mallia, az EGSZB Munkáltatók csoportja elnökének írása

Január 29-én az Európai Bizottság elfogadta a versenyképességi iránytűt, amely alapvető és időszerű lépést jelent az európai gazdaság beindításához azzal, hogy felvázolja, hogy milyen irányba induljon el az EU a következő öt évben.

Az uniós munkáltatók már régóta szorgalmazták egy átfogó versenyképességi menetrend kidolgozását, ezért üdvözöljük az iránytű alábbi három pillérét: az innovációs és termelékenységi szakadék megszüntetése, a dekarbonizáció és a versenyképesség ötvözése, valamint az ellátási láncok biztosítása érdekében a függőségek csökkentése. Mindezek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy Európa globálisan versenyképes legyen, vonzza és megtartsa a tehetségeket, és előmozdítsa az innovációt.

Az iránytű végső sikere azonban attól függ, hogy sikerül-e konkrét intézkedéseket kidolgozni és időben végrehajtani. Döntő szerepet fognak játszani az olyan fontos kezdeményezések, mint az egyszerűsítési omnibusz csomag, a tisztaipar-megállapodás és az egységes piac elmélyítésére irányuló horizontális stratégia. Azonban pusztán leporolt stratégiákkal és jól hangzó címekkel nem tudjuk megvédeni magunkat az előttünk álló kihívásoktól.

Például a szabályozási keret egyszerűsítése lenne az első és legsürgetőbb lépés. Nagyon fontos a bürokrácia csökkentése, valamint a gyorsaság és a rugalmasság előmozdítása. Az uniós vállalkozások túl hosszú ideje küzdenek azzal, hogy túl bonyolult a szabályozási környezet és lassú a döntéshozatal. Érdemben végre kell hajtani a versenyképességi ellenőrzést is, hogy az új jogalkotási és szabályozási intézkedések ne akadályozzák, hanem sokkal inkább támogassák az üzleti növekedést.

Az iránytű nagyon helyesen arra összpontosít, hogy egy szilárd tőkepiaci unió révén előmozdítsa az innovációt, és kezelje azokat a strukturális akadályokat, amelyek a mélytechnológiában, a tiszta energiában és a fejlett gyártásban rejlő európai lehetőségek felszabadításának útjában állnak, és közben támogató ökoszisztémát hozzon létre az induló és a növekvő innovatív vállalkozások számára.

A még mindig meg nem valósított tőkepiaci unió jó emlékeztető arra, hogy nem engedhetjük meg magunknak a késlekedést. Bár az iránytű elősegíti a nemzeti kormányzati beruházások jobb összehangolását, nem tartalmaz egyértelmű tervet az egyéb közös finanszírozási forrásokra vonatkozóan. A világ azonban nem vár ránk.

Javában zajlik a verseny, és itt az ideje, hogy mi is magasabb fokozatba kapcsoljunk. A versenyképesség terén meglévő lehetőségek kiaknázása nemcsak gazdasági szükségszerűség, hanem a mindenki számára elérhető közös jólét kulcsa is. Az európai vállalkozások a megoldás részét jelentik – ma és a jövőben is. 

Hanna Jarzabek spanyol-lengyel dokumentumfotós, az Oknyomozó Újságírás Európáért (IJ4EU) 2024. évi Hatásdíjának jelöltje sötét képet fest a lengyel–belarusz határon kialakult helyzetről, ahol menekültek ezrei próbálnak átvágni „a dzsungelként” elhíresült białowieżai erdőn.

Hanna Jarzabek cikke

2021 novembere óta – elsősorban közel-keleti és afrikai – menekültek ezrei kíséreltek meg áttörni a Lengyelország és Belarusz közötti határon fekvő białowieżai erdőn, az utolsó igazi európai őserdőn. Az egyes menekültek által „a dzsungelnek” elkeresztelt erdőn veszélyes és nehéz átjutni, különösen azok számára, akik nem Északkelet-Európa zord éghajlatához vannak szokva. Sok menekült hosszú ideig az erdőben reked, ahol szélsőséges körülmények, például élelmiszer- és vízhiány várja őket, télen pedig a kihűlés és a halál kockázata is nagy. Ha a határőrök elfogják őket, a menekülteket általában visszakényszerítik a határ túloldalára, ami azt jelenti, hogy a belarusz oldalon maradnak az erdőben, gyakran éjszaka, tanúk nélkül, és telefonjuk sincs, mert azt korábban megrongálták, hogy ne tudjanak kommunikálni a külvilággal. Ilyen kitoloncolások szélsőséges körülmények között is történnek, még a terhes nőkkel vagy a kihűlés szélén állókkal sem tesznek kivételt, őket is visszatoloncolják Belarusz területére. Egyes menekültek azt állították, hogy már több alkalommal is elszenvedték ezt, volt, akit már 17-szer visszatoloncoltak.

Az előző lengyel kormány felül szögesdróttal ellátott, alul pedig megerősített határfalat épített. A máshol felhúzott ilyesfajta akadályokhoz hasonlóan ez sem állja útját annak, hogy az emberek megpróbáljanak belépni az EU területére, viszont súlyos sérüléseknek teszi ki őket. A határőrök kameracsapdákat is telepítettek az erdőben, amelyek érzékelik a menekültek és a segélymunkások mozgását. Menekülttáborok hiányában a menekültek az erdőben bujkálnak, hogy elkerüljék a Belaruszba való visszatoloncolást, és a növekvő katonai jelenlét akadályozza a humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzáférést.

A humanitárius segítségnyújtás ezen a határon kezdettől fogva komoly kihívásokkal szembesült. Miután a szélsőjobboldali kormány 2023 októberében elveszítette a hatalmat, felcsillant a remény a migrációs politika változására, de az erőszak, az elutasítások és az orvosi ellátáshoz való korlátozott hozzáférés terén minden maradt a régiben. Az Orvosok Határok Nélkül jelenleg mindössze három, részmunkaidős alkalmazottal próbál orvosi ellátást nyújtani a 400 kilométer hosszú határ mentén. A szervezetnek itt nincs is állandó bázisa, ellentétben másik, hasonló migrációs helyzettel szembesülő határ menti régiókkal. Munkatársai nehéz körülmények között dolgoznak, gyakran sötétben, a pontos diagnózishoz szükséges megfelelő felszerelés nélkül nyújtanak segítséget. Erdei körülmények között kell helytállniuk, például éjszaka intravénás infúziót adnak, vagy súlyos esetekben, például vetélés esetén sürgősségi ellátást nyújtanak.

A fal megépítése óta a szokásos egészségi problémák mellett különböző típusú törések is előfordulnak, mivel a falon átmászni próbáló emberek néha 5 méteres magasságból esnek le. A törések némelyike bonyolult műtétet és több hónapos lábadozást tenne szükségessé. Ezekben az esetekben, valamint kihűlés esetén nincs más megoldás, mentőt kell hívniuk, annak tudatában, hogy a határőrség letartóztatja és kórházi tartózkodása során őrizet alatt tartja a menekültet. Miután az érintett személyt kiengedték a kórházból, a határőrség saját kritériumai alapján dönt arról, hogy a zárt idegenrendészeti központba vagy nyitott központba küldik-e. Több interjúalanyom is mesélte, hogy előfordult, hogy a határőrök egyes menekülteket a kórházi tartózkodásuk után visszavittek az erdőbe, a belarusz oldalra, és minden kezdődött elölről.

Az elmúlt hónapokban a lengyel–belarusz határon állomásozó katonák száma is folyamatosan nőtt, ami a régióban fokozódó feszültséget tükrözi. 2024 júniusában egy migráns a határon leszúrt egy lengyel katonát, aki később belehalt a sérülésbe. Erre válaszul az új kormány fokozta migrációellenes kampányát, és egy új törvénnyel lehetővé tette, hogy a katonák, ha szükségesnek ítélik, fegyvert használjanak, anélkül, hogy cselekedeteikért felelősségre vonnák őket. Ez a döntés komoly aggályokat vet fel, különösen annak fényében, hogy korábban több riasztó incidens is történt, ahol erőszakot alkalmaztak. 2023 októberében például fényes nappal hátbalőttek egy szíriai menekültet, aki súlyosan megsérült. Humanitárius önkéntesek pedig arról számoltak be, hogy 2023 novemberében a határőrök előzetes figyelmeztetés nélkül feléjük lőttek, miközben ők próbáltak segítséget nyújtani. Az új törvény nemcsak hogy normalizálhatja az ilyen veszélyes gyakorlatokat, hanem büntetlenséget is nyújt, ami tovább veszélyezteti mind a menekülteket, mind a humanitárius segítségnyújtókat. Azáltal, hogy kontroll nélküli hatáskört ad a katonák kezébe, ez a politika aláássa az alapvető emberi jogokat, és fokozhatja az erőszakot egy amúgy sem problémamentes határrégióban.

Donald Tusk igyekszik olyan képet mutatni, mintha nyitottabb volna és jobban odafigyelne az emberi jogokra, ugyanakkor kormánya fenntartja az előző kormány azon narratíváját, amely szerint ezek a migránsok veszélyeztetik a lengyel társadalmat, továbbá dehumanizálja és terroristának vagy bűnözőnek minősíti őket. Az előző kormány is próbálta a humanitárius segítőket az emberkereskedők cinkostársainak minősíteni, ez pedig bűncselekmény, amelyért nyolc év börtön is kiszabható. Úgy tűnik, hogy ez a politika Donald Tusk kormánya alatt is folytatódni fog. 2025. január 28-án öt humanitárius önkéntes áll bíróság elé, akik 2022-ben segítséget nyújtottak egy iraki családnak és egy egyiptomi személynek – rájuk is ez a súlyos büntetés várhat.

Emellett az újonnan (2024. októberben) bejelentett migrációs politika sem ad okot különösebb optimizmusra. A tavaly júliusban bevezetett pufferzóna hatályban marad, súlyosan korlátozva a humanitárius szervezetek – köztük az Orvosok Határok Nélkül – és az újságírók bejutását, ezáltal akadályozva a menekülteknek való segítségnyújtást és az emberi jogok lengyel hatóságok általi megsértésének dokumentálását.

A politika legvitatottabb aspektusa azonban az, hogy a tervek szerint ezen a határon felfüggesztenék a menedékjogot, ami nyilvánvalóan ellentmond az Európa-szerte elismert alapvető emberi jogoknak. Ráadásul ez a politika messzemenő következményekkel fog járni a határ menti régió helyi lakosságára nézve, mégis anélkül dolgozták ki, hogy előzetesen konzultáltak volna az érintett lakossággal vagy a humanitárius szervezetekkel. Ez utóbbiak, miközben fáradhatatlanul igyekeztek segítséget nyújtani, kritikus információkat halmoztak fel a helyzetről, az átjutni próbáló menekültek szükségleteiről és az előttük álló kihívásokról. Ezen ismeretek figyelmen kívül hagyása nemcsak a humanitárius erőfeszítéseket ássa alá, hanem tovább is súlyosbíthatja a már amúgy is tarthatatlan helyzetet.

Ez az oknyomozó riport az Oknyomozó Újságírás Európáért (IJ4EU) támogatásával készült.

Hanna Jarzabek Madridban élő spanyol-lengyel dokumentumfotós, aki politikatudományi háttérrel és az ENSZ-ügynökségek politikai elemzőjeként szerzett tapasztalattal rendelkezik. Érzékeny és tiszteletteljes megközelítéssel olyan témákat tár fel, mint a megkülönböztetés, a nemi identitás, a szexuális sokszínűség és a migráció az EU keleti határai mentén. Munkái megjelentek olyan nagy sajtóorgánumokban, mint az El País és a Newsweek Japan, világszerte kiállításai vannak, és számos díjjal elismerték, többek között jelölték az IJ4EU 2024. évi Hatásdíjára és a 2023. évi Leica Oskar Barnack-díjra.

Fotó „A dzsungel” projektből:

A „lövészárokláb”, a lábakat érintő gombás fertőzés az egyik leggyakoribb egészségi probléma a białowieżai erdőn átjutni próbáló menekültek körében (2022. október). 

Giuseppe GUERINI

Amint azt a Letta-jelentés címe is sugallja, az Európai Unió és gazdasági és üzleti rendszere jóval több, mint egy piac. Ennek az az oka, hogy az Európai Unió kezdettől fogva a szociális piacgazdaság útját választotta, ahol a gazdasági jólét nemcsak a vagyon felhalmozását foglalja magában, hanem azt is, hogy biztosítani tudja, hogy a kereskedelem tárgyát képező és a piacon felgyülemlett vagyon mindenki számára előnyös legyen.

Ily módon a szociális vállalkozások olyan ökoszisztémát alkotnak, amely biztosítja a vállalkozásokon keresztüli szolidaritást – ez egy hasznos modell a magánszervezetek számára, amelyek egyidejűleg a közérdeket is szolgálják.

A Letta-jelentés felismeri ezt a tényezőt, amely már a cselekvési tervben és a szociális gazdaságra vonatkozó ajánlásban is kifejezésre jutott. A jelentés sürgeti az európai intézményeket, hogy ismerjék el a szociális vállalkozások sajátos jellemzőit, igazítsák ki a belső piacra és a versenyre vonatkozó szabályokat, valamint javítsák az állami támogatásokra vonatkozó jogi keretet annak biztosítása érdekében, hogy a szociális vállalkozások jobban hozzáférjenek a hitelekhez és a finanszírozáshoz.

Az EGSZB jelentős mértékben hozzájárult annak biztosításához, hogy az európai és nemzetközi intézmények elismerjék a szociális vállalkozások célját és szerepét. Számos kezdeményezésben vett részt, és számos véleményt fogadott el a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terv 2021-es elfogadásához és a tagállamoknak szóló 2023. évi ajánláshoz vezető munkával összhangban. Ezenkívül a versenypolitikáról és az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz kapcsolódó állami támogatásokról szóló vélemények kibocsátásával rámutattunk arra, hogy meg kell emelni a csekély összegű állami támogatások odaítélésének küszöbértékeit, és biztosítottuk a rendelet 2023 végén jóváhagyott módosításait. A Letta-jelentésben foglalt, az általános csoportmentességi rendelet kiigazítására és a finanszírozás javítására irányuló kérések összhangban vannak az EGSZB 2022-ben és 2023-ban kibocsátott különböző véleményeiben megfogalmazott felhívásokkal. Ezért ösztönözve érezzük magunkat, hogy a szociális gazdaság elismerésének fokozása érdekében továbbra is e vélemény előmozdításán dolgozzunk. Szeretnénk felhívni a figyelmet a versenyre és az állami támogatásokra vonatkozó hatékony szabályozás előnyeire mind a szociális gazdaság vállalkozásai, mind pedig az általános érdekű szolgáltatások teljes rendszere számára.