Az EU új migrációs és menekültügyi paktumának, amelyet 2024. májusi elfogadásakor történelmi mérföldkőként méltattak, még meg kell mutatnia igazi értékét. A 2025-ben várható kihívások azonban nem könnyítik meg ezt a feladatot: a rendkívül bizonytalan geopolitikai környezetben a paktum eredendő összetettsége és végrehajtásának szoros határideje óvatosságot és alapos mérlegelést követel meg – Camille Le Coz, a Migration Policy Institute Europe (MPI Europe) munkatársának elmezése

2025 kezdete sürgető kérdéseket vet fel az Európai Unió (EU) migrációs politikáinak jövőjével kapcsolatban. Az új Európai Bizottság az új migrációs és menekültügyi paktumra vonatkozó végrehajtási tervével egyértelmű irányvonalat jelölt ki, de a változó körülmények azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy máshová helyeződik a politikai súlypontot, és más területekre irányítják az erőforrásokat. Az Aszad-rezsim összeomlása következményeinek és az ukrajnai háború kiszámíthatatlan kimenetelének kontextusában a közelgő németországi választások csak fokozták a bizonytalanságot. A kiszervezési modellekről szóló megbeszélések folytatódnak, de ezek az erőfeszítések gyakran elszigetelt politikai manőverekként zajlanak, nem pedig egy koherens európai stratégia részeként. Eközben a migrációt a Belarusszal közös lengyel határon továbbra is fegyverként használják, és ez az eszközként való felhasználás egyre inkább az uniós jogtól való eltérésekhez vezet. Az idei év döntő fontosságú kérdése az lesz, hogy sikerül-e az Európai Uniónak olyan megközelítést alkalmazni, amely erősíti a bizalmat és megvalósítja az olyannyira szükséges kollektív fellépést, vagy pedig fokozódik széttagoltsága.

2024 májusában számos európai politikai döntéshozó üdvözölte, hogy az éveken át tartó nehéz tárgyalásokat követően történelmi mérföldkőként elfogadták a paktumot. Közvetlenül az európai választások előtt ez a megállapodás megmutatta, hogy a blokk képes egységesen fellépni, és kezelni a legnagyobb kihívást jelentő kérdéseket is. A paktum céljai között központi szerepet töltött be a felelősségvállalással és a szolidaritással kapcsolatos feszültségek kezelése, az örökké tartó migrációs válság érzetének megváltoztatása, valamint a tagállamok menekültügyi eljárásai közötti eltérések harmonizálása. Bár az új keret nagyrészt a meglévő rendszerre épül, szigorúbb intézkedéseket vezet be, például szisztematikus átvilágításokat, megerősített határon folytatott menekültügyi és visszaküldési eljárásokat, valamint a közös szabályok alóli kivételek lehetőségét válság idején. A paktum emellett támogatja a nagyobb Európa-központúságot, a kötelező szolidaritást, az uniós intézmények és ügynökségek szerepének megerősítését, valamint a fokozott európai finanszírozást és felügyeletet.

Ez az új hitelesség Európa közös migrációkezelési képességét illetően azonban kérészéletűnek bizonyulhat, ha az európaiak 2026 májusáig nem hajtják végre az új szabályokat. Ez a szoros határidő különösen nagy kihívást jelent, mivel a paktum egy összetett rendszer létrehozását, az erőforrások mozgósítását, valamint megfelelő személyzet felvételét és képzését követeli meg, különösen a frontvonalban lévő tagállamok számára. Bár a tagállamok nemzeti cselekvési terveket dolgoztak ki, e munka nagy részét zárt ajtók mögött végezték, és a politikai üzenetek nem jutottak el a célközönséghez. Ez a hiányosság egyre nagyobb kockázatot jelent, mivel a politikai irányítás alapvető fontosságú a törékeny egyensúly fenntartásához uniós szinten.

Ezenkívül az új rendszer végrehajtásához az érdekelt felek koalícióinak létrehozására van szükség. A nemzeti menekültügyi ügynökségek központi szerepet játszanak az összetett jogalkotási szövegek gyakorlati keretekbe való átültetésében, és az uniós ügynökségek – különösen az Európai Unió Menekültügyi Ügynöksége – már most is kulcsszerepet kapnak ebben a folyamatban. Ugyanilyen fontos a nem kormányzati szervezetek bevonása, többek között annak érdekében, hogy kiaknázzák szakértelmüket, és biztosítsák a jogi tanácsadáshoz és az új eljárások felügyeletéhez való hozzáférést. Ezen erőfeszítések támogatásához több együttműködésen alapuló megközelítésre van szükség, beleértve a rendszeres konzultációkat, a szilárd információmegosztási mechanizmusokat és a rendszeresen összeülő operatív munkacsoportokat.

Eközben jelentős figyelmet fordítanak a kiszervezési stratégiákra is, és egyre több európai főváros tekinti ezeket az EU migrációs kihívásainak megoldásának. Az Olaszország-Albánia megállapodás kapcsán számos vitát folytattak a kezdeményezés vegyes migráció hatékonyabb kezelésére vonatkozó lehetőségeiről, és Giorgia Meloni Európa-szerte vezető szereplővé vált ezen a területen. A megállapodás azonban még nem hozott eredményeket, és jellegében továbbra is egy kétoldalú megállapodás marad, kizárva más európai partnerek hozzájárulásait. Eközben más kormányok saját alternatív modelleket dolgoznak ki (például visszaküldési központok létrehozásának ötletét), és módszereket keresnek ezek uniós szintű megközelítésbe való integrálására.

Éppen a visszaküldés témája kerül majd az elkövetkező hónapokban a politikai vita középpontjába, mivel a paktum egy része a visszaküldések felgyorsításától függ, különösen az EU külső határain visszaküldési eljárás alatt álló személyek esetében. Az Európai Bizottság és a tagállamok igyekeznek kezelni ezt a sürgősséget, miközben teret hagynak a kísérleti visszaküldési központoknak, és márciusra várhatók a visszatérési irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatok. Tekintettel a rövid ütemtervre, fennáll a veszélye annak, hogy az európaiak nem veszik figyelembe teljes mértékben a helyi szinten szerzett gyakorlati tanulságokat, annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben uniós szinten előrelépés történt az olyan területeken, mint a tájékoztatás, a tanácsadás, a visszailleszkedés támogatása és az egymástól való tanulás. Emellett Európának óvatosnak kell lennie, hogy a kiszervezési modellekkel való kísérletezés ne rontsa a származási országokkal fenntartott kapcsolatait, és ne ártson tekintélyének.

Ez a kényes egyensúlyteremtés rendkívül bizonytalan környezetben valósul meg, és a paktum végrehajtását nemcsak a migrációkezelés, hanem a tágabb értelemben vett uniós projekt próbájává is teszi. A lengyel határon kialakult helyzet különösen rávilágít a kötelező erejű szabályok ellenséges szomszéd nyomása alatti fenntartásával kapcsolatos sajátos kihívásokra. Ami Szíriát és Ukrajnát illeti, az európai fővárosoknak fel kell készülniük az előre nem látható fejleményekre. Az elkövetkező évben döntő fontosságú lesz az erős uniós szintű vezetés előmozdítása az új szabályok végrehajtása és a közös megközelítéshez igazodó és azt megerősítő innovációk további feltárása érdekében. Ez azt jelenti, hogy az erőfeszítéseket a kiemelt országokkal való reziliens partnerségek kiépítésére kell összpontosítani, és el kell kerülni, hogy az erőforrásokat politikai manőverek céljából átcsoportosítsák.

Camille Le Coz a „Migration Policy Institute Europe” társigazgatója, amely egy brüsszeli székhelyű kutatóintézet. Célja a bevándorlás, a bevándorlók integrációja és a menekültügyi rendszerek hatékonyabb kezelése, valamint az újonnan érkezők, a bevándorlói háttérrel rendelkező családok és a befogadó közösségek boldogulásának elősegítése.

Számunk tartalmából:

• Pénzügyi támogatás biztosítása a szociális gazdaság szervezetei számára az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal összhangban – Guiseppe Guerini cikke
• „A szürke égbolt alatt” című belarusz film vetítése az EGSZB-nél – interjú Mara Tamkovich rendezővel
• Az új migrációs és menekültügyi paktum próbára teheti az európai projektet – Camille le Coz cikke (MPI Europe)
• Névtelen sírok Európa külső határain – Barbara Matejčić cikke

• Szíriai menekültek:

  a szírek visszaküldésével kapcsolatos uniós megközelítés – fordulópont az uniós migrációs politikában – Alberto-Horst Neidhardt cikke (Gazdaságpolitikai Bizottság)

  Az uniós országoknak nem szabad arra kényszeríteniük a szír menekülteket, hogy az országban tapasztalható instabilitás közepette visszatérjenek hazájukba – Jean-Nicolas Beuze cikke (UNHCR)

Almir Hoxhaj Görögországban élő albán bevándorló már görögül is ugyanolyan jól beszél, mint az anyanyelvén. Több mint 30 év után már otthon érzi magát, de nem volt könnyű beilleszkednie a görög társadalomba, ahol előfordul, hogy az „albán” szót sértésként használják. Íme, Almir Hoxhaj személyes története.

Vlorë körzetben születtem egy kis faluban, és ott éltem 12 éves koromig. Családom Tiranába költözött, én pedig 1997-ben meghoztam azt a nehéz döntést, hogy a jobb élet reményében Görögországba megyek. Akkoriban, a határok megnyitását követően gyakran előfordult, hogy az albánok Görögországban keresték a biztonságot, hiszen csak a határon kellett átkelniük. Tizennyolcszor léptem át a határt gyalogosan. A tengertől mindig is féltem. Emlékszem, a legutolsó utam ide, Veroiába, öt napig tartott, és folyamatosan esett az eső, én mégis elképzelhetetlenül szomjas voltam. Amikor végül egy teli pohár vizet tarthattam a kezemben, az nem volt elég. Így kezdődött a görögországi életem. Kezemben egy teli pohár vízzel.

Első alkalommal akkor találkoztam az országgal, amikor 15 éves koromban barátokkal együtt az első alkalommal léptük át a határt titokban. Eszünkbe sem jutott, hogy valami illegális dolgot teszünk. Ha Görögországba menekülhettem volna, biztosan megtettem volna. Görögország, a görög nyelv, a mitológia és a történelem különösen vonzó volt számomra. Nyáron keményen dolgoztam, próbáltam támogatni a családomat. Amikor végleg Görögországba költöztem, számos kihívással kellett szembesülnöm: jogi bizonytalanság, rasszizmus, beilleszkedési problémák. Különösen jól emlékszem egy esetre, ami még az elején történt. Akkoriban illegálisan tartózkodtam itt, nem volt biztosításom, nem beszéltem a nyelvet – és eltörött az egyik fogam. Az egyetlen lehetőségem az volt, hogy én magam húzom ki, a tükör előtt, a munkahelyemen használt fogóval. Tele volt vérrel a szám.

A görög társadalomhoz való alkalmazkodás nem ment könnyen. Első generációs bevándorlóként idegennek éreztem magam – mintha folyamatosan tele lett volna vérrel a szám. Illegálisan éltem itt, és még sétálni vagy egy kávét inni se mertem elmenni. Mindenhol rasszizmussal találkoztam, számos formában. Egy apa azzal fenyegette a kisgyermekét, hogy megeszi az albán, ha nem marad csöndben. Nem mehettem be kávézókba, klubokba és hasonló helyekre, néhány helyen először még ki is volt írva: „Albánoknak tilos a belépés”. Koszosnak neveztek minket, mert más vallásúak vagyunk. Most már jobbak a kapcsolatok a görögök és az albánok között, de a sztereotípiák továbbra is fennállnak. Sőt, Görögországban az „albán” szót sértésként használják. Még mindig van rasszizmus, de már enyhébb. Változnak az idők. De a rasszizmus továbbra is fennáll, amit tovább súlyosbítanak a pénzügyi nehézségek és az oktatás hiánya.

Az előítéletek és a diszkrimináció mélyen gyökereznek, és gyakran szélsőséges politikai és társadalmi mintákhoz vezetnek, amelyek egyre jobban elterjednek, sőt még az Európai Parlamentig is elérnek. Ez nagyon szomorú. Bár a helyzet javult, továbbra is ez a valóság. A fiatalabb generációk számára azonban van még remény. Gyermekeinknek nagyobb esélyük lesz arra, hogy teljes mértékben elfogadják őket. 12 éves lányom esetében is ez a helyzet.

Ma, építési vállalkozóként, vegyes érzésekkel tekintek vissza a múltra. A beilleszkedés nehézségei és az elfogadás hiánya, amit tapasztaltam, napi valóság volt. E kihívások révén azonban jobban megértettem az életet és az integráció fontosságát.

Albánia mindig is a részem marad. Tisztán emlékszem a kommunista rezsim éveire. A paranoia, a félelem, a bizonytalanság és az extrém szegénység időszaka volt. A rezsim bukása enyhítette a helyzetet, de olyan új problémákat is okozott, mint a munkanélküliség és a bűnözés. Ezek a tapasztalatok formáltak engem; megtanították, hogy értékeljem a stabilitást és a szabadságot, amit Görögországban találtam.

Úgy érzem, hogy személyesen kötődöm Görögországhoz. Bár a szívem az albániai kis falumban maradt, az életem itt van. Görögül már ugyanolyan jól beszélek, mint az anyanyelvemen. A tapasztalataim, a küzdelmeim és az elért eredményeim miatt úgy érzem, hogy része vagyok ennek az országnak. Remélem, hogy idővel a görögök teljes mértékben elfogadnak majd bennünket, és elismerik a társadalomhoz való hozzájárulásunkat.

A migráció próbatétel, tele kihívásokkal, de lehetőségekkel is, és nekem, az albán migránsnak Görögországban, ki kellett állnom ezt a próbát. Történetem tele van kihívásokkal, alkalmazkodással és reménnyel.

A következő években, úgy gondolom, továbbra is Görögországban fogok élni, hiszen itt az otthonom, és Albániában is, amely teljes jogú tagállama lesz az Európai Uniónak. Az EU-nak, amely mindannyiunk hazája.

Almir Hoxhaj 47 éves. Görögországban él, a Peloponnészoszi-félszigeten található kisvárosban, Tripoliban. Egy 12 éves lánya van. Kedvenc városa Berlin. Folyékonyan beszél és ír görögül, és lefordította Rudi Erebara albán szerző „A hajnalcsillagok eposza” című művét görögre (Το έπος των άστρων της Αυγής). A könyv, amely az albán nép 20. századi tragédiáját ábrázolja, 2017-ben elnyerte az Európai Unió irodalmi díját. Bár a történet az előző században játszódik, a totalitarizmus, a fasizmus és az irracionalitás sajnos lényegében még mindig jelen van, mai, „modernebb” formában.

2024 áprilisában Enrico Letta közzétette régóta várt, az EU egységes piacának jövőjéről szóló jelentését, melynek címe: Jóval több, mint piac. Januári plenáris ülésén az EGSZB véleményt fogadott el a következő tárgyban:Hogyan lehet támogatni a szociális gazdaság szervezeteit az állami támogatási szabályokkal összhangban: néhány gondolat az Enrico Letta által írt jelentésben található javaslatok nyomán. Megkérdeztük a vélemény előadóját, Giuseppe Guerinit, hogy milyen mértékben és miért ihlette meg a Letta-jelentés, amely többek között arra kéri az európai intézményeket, hogy javítsák az állami támogatások jogi keretét, és tegyék lehetővé a szociális vállalkozások számára, hogy könnyebben jussanak hitelhez és finanszírozáshoz. E jelentés következtetései alapján hogyan tervezi az EGSZB segíteni ezeket a vállalkozásokat az állami támogatási szabályoknak való megfelelésben?

A származás és a társadalmi hovatartozás soha nem lehet akadálya a sikernek – írja Evgi Sadegie, a Schotstek ügyvezető igazgatója, egy hamburgi és berlini székhelyű szervezeté, amely az esélyegyenlőséget és a kulturális sokszínűséget támogatja a munka világában. Egyedülálló ösztöndíjprogramjainak célja, hogy támogassák az intelligens, ambiciózus és motivált, migráns hátterű fiatalokat a kutatásban, az üzleti életben és a társadalomban betöltött vezető pozíciók felé vezető úton. A Schotstek erős hálózatok kiépítésének és a megfelelő készségek elsajátításának segítésével lehetővé teszi a tehetséges diákok és fiatal szakemberek számára, hogy teljes mértékben kiaknázzák a bennük rejlő lehetőségeket.

Evgi Sadegie írása

Németország kulturálisan sokszínű ország, de ez még mindig alig tükröződik a gazdasági, tudományos, kulturális és politikai szféra legfelsőbb szintjein. A migráns hátterű személyek gyakran szembesülnek olyan akadályokkal, amelyek súlyosbítják a társadalmi egyenlőtlenségeket, kihasználatlanul hagyják innovációs potenciáljukat, és gyengítik a társadalmi kohéziót. Az előítéletek, az egyenlőtlen oktatási lehetőségek, valamint a példaképek és kapcsolatok hiánya sok tehetséges ember szakmai előmenetelét akadályozza.

A Schotsteket 2013-ban Sigrid Berenberg alapította néhány barátjával. Sigrid Berenberg ügyvéd, aki évek óta elkötelezett a társadalmi igazságosság és sokszínűség előmozdítása mellett. Hasonlóan gondolkodó emberekkel együtt azért alapította a Schotsteket, hogy a migráns hátterű intelligens, ambiciózus és motivált fiatalokat vezetői pozíciókba segítse. Olyan kiemelkedő teljesítményt nyújtó ösztöndíjasokat támogat, akik befolyással lesznek a jövőre és döntéshozókká válnak. Sigrid Berenberg sok éven át teljesen önkéntes alapon vezette a programot.

A Schotstek egy nonprofit szervezet, amely adományokból és más vállalatokkal együttműködve megvalósított közös kezdeményezésekből finanszírozza magát. Programját számos partner, tanácsadó testület és barát aktívan támogatja, akik mindannyian magas szintű döntéshozók a legkülönbözőbb iparágakból és kultúrákból. Külön említést érdemel, hogy a hét partner közül három és a jelenlegi ügyvezető igazgató maga is a Schotstek program ösztöndíjasa volt. Ez azt mutatja, hogy a vállalaton belüli felelősséget fokozatosan átadják a Schotstek által támogatott tehetséges embereknek, és a szervezet így tartós hatást gyakorol.

A Schotstek egyedülálló támogatását két párhuzamos program keretében nyújtja a hallgatóknak és a fiatal szakembereknek: egy Hamburgban működő program, évente legfeljebb 25 hallgatóval, és egy Hamburgban és Berlinben működő, fiatal szakembereknek szóló program révén, mely évente legfeljebb 20 hallgatót fogad. A kétéves kötelező program befejezése után a résztvevők kapcsolatban maradnak egymással, és továbbra is részt vehetnek különböző rendezvényeken.

A Schotstek elképzelésének középpontjában az erős hálózatok kiépítése áll: sok migráns hátterű fiatal nem jut hozzá a karrierépítés szempontjából oly fontos szakmai és társadalmi kapcsolatokhoz. A Schotstek kapcsolatba hozza őket egykori diákokkal, tanácsadó testületekkel és szakemberekkel az üzleti élet, a tudomány, a politika, a kultúra és a társadalom területéről. Rendszeresen szerveznek rendezvényeket, például tematikus esteket és előadásokat neves személyiségekkel, ahol megvitathatják nézeteiket és bővíthetik látókörüket. Ezek a kapcsolatok karrierlehetőségeket nyitnak meg, és olyan közösséget hoznak létre, amely lehetővé teszi a hosszú távú támogatást és a kölcsönös sikert. A végzettek fő feladata most az, hogy megosszák tudásukat és kapcsolataikat, folyamatosan bővítve ezáltal a Schotstek hatókörét.

A Schotstek olyan szemináriumokat és coaching foglalkozásokat kínál, amelyek kifejezetten a vezetői pozíciókra készítik fel a résztvevőket. A képzésen keresztül fejlesztik az olyan alapvető kompetenciáikat, mint a kommunikációs készségek, az önbizalom és a vezetői képességek. A résztvevők mentorálás révén személyes támogatást is kapnak. Kapcsolatba kerülnek tapasztalt szakemberekkel és vezetőkkel, akik értékes betekintést nyújthatnak a szakmai világba, segíthetik őket karrierjük megtervezésében, illetve a szakmai kihívások kezelésében. A mentorok példaképként szolgálnak, és arra ösztönzik a résztvevőket, hogy törekedjenek karriercéljaik elérésére és az akadályok leküzdésére.

A Schotstek program másik sajátossága a kulturális életben való részvétel elősegítése. A résztvevők múzeumokba, színházakba, operaházakba, galériákba és más kulturális intézményekbe látogatnak. Ez erősíti kulturális képzésüket, személyes fejlődésüket és a saját városaikkal való azonosulásukat. Ezek az élmények szélesítik látókörüket és elősegítik az összetartozás érzését.

A Schotstek törekszik a sokszínűség ösztönzésére a vezetői pozíciókban. A származás és a társadalmi hovatartozás többé nem lehet akadálya a sikernek. Megalakulása óta a Schotstek már több száz fiatalt támogatott, a szervezetben több mint 240 résztvevő és végzett hallgató tevékenykedik. Sokan közülük részt vesznek az Alumni Tanácsadó Testület munkájában, nagykövetként tevékenykednek, támogatják a közösségi médiában végzett munkát, vagy megosztják barátként vagy mentorként szerzett tapasztalataikat. Mindenki, aki Schotsteker ösztöndíjas volt, állandó tagja marad a hálózatnak – ez a tartós siker modellje. A program 2023-as berlini kiterjesztése azt mutatja, hogy ez a koncepció más városokban is sikeresen megvalósítható.

A Schotstek több mint egy támogatási program – ez egy olyan mozgalom, amely lenyűgözően mutatja be, hogyan lehet a sokszínűséget előmozdítani és kiemelni a magas felelősséggel járó pozíciókban. A Schotstek olyan lehetőségeket teremt, amelyek túlmutatnak az egyéni sikereken, és példát mutat arra, hogy Németország a bevándorlás országaként hogyan tudja teljes mértékben kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. A kiemelkedő tehetségek előmozdításával és az akadályok felszámolásával a program döntő szerepet játszik egy méltányosabb és időtállóbb társadalom kialakításában, ami elengedhetetlen a globalizált világban.

Evgi Sadegie, M.A. török tanulmányok, a Schotstek gGmbH ügyvezető igazgatója, ő maga is a 2014-es évfolyam öregdiákja. Jelenlegi megbízatása előtt a Hamburg Civic Foundation „Yoldaş” mentorálási projektjét vezette, amely a török anyanyelvű, társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű családok gyermekeit támogatja. Ezzel az esélyegyenlőségi spektrum egy másik fontos pontján is előmozdította az esélyegyenlőséget. Széles körű projektvezetői tapasztalatával, különösen a mentorálás és a kultúrák közötti együttműködés területén, aktívan részt vesz a sokszínűség és a társadalmi integráció előmozdításában.

Az UNHCR, azaz az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala kész támogatni azokat a szíreket, akik úgy érzik, hogy biztonságban hazatérhetnek. A többieknek viszont azt tanácsolja, hogy ne térjenek vissza egy olyan országba, amelyet politikai bizonytalanság jellemez, és amely a világ egyik legsúlyosabb humanitárius válságával küzd, ahol a lakosság 90%-a a szegénységi küszöb alatt él – írja Jean-Nicolas Beuze, az UNHCR munkatársa.

Jean-Nicolas Beuze írása

Mivel Bassár el-Aszad elnök bukását követően gyorsan változik a szíriai politikai helyzet, Európa-szerte előtérbe került a világ legnagyobb menekültcsoportjáról folyó vita.

Egyre több uniós ország szünetelteti a szírek menedékjog iránti kérelmével kapcsolatos döntéseket, és néhányan olyan kezdeményezéseket jelentettek be, hogy például charterjáratokat és pénzügyi ösztönzőket vagy „visszatérési bónuszokat” biztosítanak, csak hogy hazatérésére ösztönözzék a menekülteket. Jelentések szerint más tagállamok még azt is tervezik, hogy menekültstátuszuktól függetlenül kitoloncolják a jelenleg a területükön tartózkodó szíreket.

Ahhoz, hogy az uniós tagállamok megalapozott menekültügyi döntéseket hozhassanak, fel kell mérniük, hogy Szíria biztonságos-e a jelenleg Európában tartózkodó szírek visszatérése szempontjából. Mivel gyorsan változik a helyzet az országban, jelenleg lehetetlen végleges döntést hozni a biztonsággal kapcsolatban. A szíriai biztonsági helyzet továbbra is bizonytalan, mivel az ország a béke és a megbékélés lehetősége és a további erőszak kockázata között ingadozik.

Külföldön élő szír menekültek milliói számára jelent dilemmát az, hogy mit jelent a hazájukban kialakult helyzet saját jövőjük szempontjából. Azt kérdezik maguktól, hogy biztonságban lesznek-e Szíriában. Tiszteletben tartják-e majd a jogaikat? Egyesek számára megvalósíthatóbbnak tűnhet a visszatérés lehetősége, mások számára azonban továbbra is komoly aggályok merülnek fel.

Mit tartogat a jövő az etnikai vagy vallási kisebbségekhez tartozók, az eltérő politikai nézeteket vallók vagy az LMBTQ + közösség tagjai számára? Erre továbbra sincs egyértelmű válasz.

Mindenesetre tiszteletben kell tartanunk azok döntését, akik biztonságosnak érzik a visszatérést, és lehetőség szerint támogatnunk kell őket abban, hogy visszatérjenek és visszailleszkedjenek közösségükbe. Az UNHCR azonban mindenki más esetében óva int a kitoloncolástól, hiszen az országban továbbra is instabilitás és politikai bizonytalanság van.

Az Európai Unióból való visszatoloncolás sértené a szírek menekültként érvényes jogait, és azzal a kockázattal járna, hogy visszatérésükkor esetleg súlyos és helyrehozhatatlan kár éri őket.

A Szíria különböző részein zajló fegyveres erőszak, valamint az azzal kapcsolatos bizonytalanság, hogy az új hatóságok hogyan fogják kezelni a lakosság, különösen a kiszolgáltatott csoportok szükségleteit, sokak számára koraivá teszi azt, hogy elgondolkodjanak a visszatérésen. Fontos tiszteletben tartani az ebben a kérdésben hozott döntésüket. Ezért az uniós tagállamoknak és a Szíriával szomszédos országoknak, amelyek több mint egy évtizede nagylelkűen fogadják a szír menekültek többségét, továbbra is védelemben kell részesíteniük a területükön tartózkodó szíreket.

Az ellenségeskedések november végi eszkalálódása miatt 1,1 millió belső menekült lett az országban, akik közül mintegy 627 000 embernek újonnan kellett elhagynia lakóhelyét; ráadául ezek 75%-a nő és gyermek.

A túl korai visszatérések jelentős kockázatokkal járnak, nem utolsósorban a lakóhelyelhagyás ördögi körét erősítik – Szírián belül és határokon átnyúlóan egyaránt –, és végső soron tovább mélyítik a válságot.

A tömeges lakóhelyelhagyáson túl Szíria a világ egyik legsúlyosabb humanitárius válságával is küzd. A konfliktus során Szíria infrastruktúrájának nagy része – többek között kórházak, iskolák és lakások – megsemmisült. A legtöbb menekültnek nincs otthona, ahová visszatérhetne. Számos régióban még mindig hiány tapasztalható az élelmiszer-, a tiszta víz- és az orvosi ellátás terén. Az alapvető szolgáltatások, a gazdasági lehetőségek és a biztonság hiánya miatt a visszatérők nehezen tudják megfelelő és méltó módon újrakezdeni az életüket. A szír lakosság kimagasló aránya, 90%-a a szegénységi küszöb alatt él.

Az elmúlt hetekben észrevehetően nőtt azoknak a szíreknek a száma, akik önként hazatértek Libanonból, Törökországból és Jordániából: az előzetes becslések szerint 125 000 emberről, azaz naponta mintegy 7000 főről lehet szó. Az ilyen visszatérések hátterében egyéni döntések húzódnak meg, az UNHCR pedig elkötelezetten támogatja azokat, akik úgy döntenek, hogy most visszatérnek.

Európában és a szomszédos országokban is sok szíriai mérlegeli, hogy biztonságos-e a visszatérés, és hogy vajon mire számíthat az alapvető szolgáltatások és az újrakezdés terén, de közben nagyon régóta szeretne újra együtt lenni szeretteivel. Ezért sokan úgy gondolják, hogy hazamennének egy rövid időre, hogy felmérjék az ottani helyzetet. Fontos, hogy ezt úgy is megtehessék, hogy közben ne kelljen attól tartaniuk, hogy elveszítik menekültstátuszukat Európában. Ezek a rövid, helyzetfelmérő hazalátogatások elengedhetetlenek ahhoz, hogy az emberek megalapozott döntéseket hozzanak. Ezektől jobb eredmények is várhatók, beleértve a biztonságos és tartós visszatérést is.

Fontos a türelem és az óvatosság, hiszen a szírek várják, hogy meglegyenek a biztonságos visszatéréshez és a közösségükbe való sikeres visszailleszkedéshez szükséges feltételek. Sok szír fontolgatja most a hazatérést, az UNHCR pedig kész támogatni őket. Több évnyi hontalanság után ez sokak számára régóta várt lehetőség lehet arra, hogy véget vessenek menekülésük kálváriájának, és a Szíriába való visszatéréssel végre tartós megoldást találjanak. Az Európai Unió és az UNHCR a száműzetésük során mindvégig kiállt mellettük, és akkor is mellettük leszünk, amikor visszatérnek és egy új Szíria építésébe kezdenek.

Jean-Nicolas Beuze az UNHCR képviselője az EU-ban, Belgiumban, Írországban, Luxemburgban, Hollandiában és Portugáliában, korábban pedig Irakban, Jemenben és Kanadában dolgozott országképviselőként. Több mint 27 éve dolgozik az ENSZ-nél az emberi jogok, a békefenntartás és a gyermekvédelem területén terepen, illetve a központban.

Az Aszad utáni Szíriára adott uniós válasz nem mentes a kihívásoktól, mivel egyensúlyt kell teremteni a humanitárius szükségletek, a migrációs politika, valamint az ország stabilizációja és újjáépítése között. A belpolitika és a rövid távú megfontolások azzal a veszéllyel járnak, hogy prioritásként kezelik és felgyorsítják a menekültek visszatérését, miközben az összehangolt és kiegyensúlyozott megközelítések döntő szerepet játszhatnának Szíria stabilizálásában és a hosszú távú fejlődés előmozdításában – írja az EGSZB info meglepetésvendége, Alberto-Horst Neidhardt, az Európai Politikai Központ egyik vezető migrációs szakértője.

Alberto-Horst Neidhardt vezető politikai elemző és az Európai Politikai Központ (EPC) „Migráció és sokféleség” elnevezésű európai programjának vezetője. A menekültügyi és migrációs jogszabályokkal és szakpolitikákkal, az uniós polgárok jogaival, a dezinformációval, valamint a migrációs politikával foglalkozik. Uniós jogi doktori fokozatot szerzett az Európai Doktori Intézetben. Előadásokat tart a lillei Katolikus Egyetemen a migrációs és mobilitási politikákról, az uniós kormányzásról és az etikai döntéshozatalról.

Alberto-Horst Neidhardt írása

Egy hónappal Bassár el-Aszad brutális uralmának vége után az EU hivatalos reakciója továbbra is nagyrészt arra korlátozódik, hogy bejelentette, hogy támogatást nyújt majd a fejlesztéshez és a gazdasági stabilizációhoz. Továbbra sem világos, hogy feloldják-e a Szíriával szembeni szankciókat, és ha igen, mikor. Az európai támogatás a kisebbségek védelmétől és olyan egyéb garanciáktól függ, amelyeket továbbra is bizonytalanság övez. Szíriában nagyon összetett a politikai, a biztonsági és a humanitárius helyzet, ami arra enged következtetni, hogy a demokratikus konszolidáció hosszú időt vesz majd igénybe és sok kihívással fog járni. Mindez arra is jó lesz, hogy kiderüljön, hogy az EU képes-e egységesen fellépni és intézkedni az ország jövőjével kapcsolatban. Mindenesetre több európai ország rögtön jelezte, hogy azonnali és közös prioritást jelent a lakóhelyüket elhagyni kényszerült szírek visszaküldése. Decemberben, mindössze néhány nappal azután, hogy az Aszad-rezsim elvesztette Damaszkuszt, Ausztria – ahol az FPÖ vezetője, Herbert Kickl kapott most megbízást kormányalakításra – „visszatérési bónuszt”, illetve kitoloncolási programot jelentett be a bűnügyi nyilvántartásban szereplők számára. Hollandiában a jobboldali nacionalista Geert Wilders vezette koalíciós kormány azt tervezi, hogy biztonságos területeket jelöl ki a visszatéréshez. Németország is bejelentette, hogy „felülvizsgálják és visszavonják” a szíreknek nyújtott védelmet, ha az ország stabilizálódik. Más európai országok is hasonló nyilatkozatokat tettek, illetve szorosan figyelemmel kísérik a helyzetet. Ennek fényében még a szankciók megszüntetéséről szóló döntést is az a cél vezérelheti, hogy megvalósuljanak a visszatérések, azaz nem az áll a háttérben, hogy időközben máshogy tekintenek Szíria új vezetésére.

Európa-szerte egyre nő a szélsőjobboldali és bevándorlásellenes pártok támogatottsága, ami a német parlamenti választások közeledtével egyértelműen abba az irányba mutat, hogy inkább a nemzeti prioritások és a rövid távú választási matematika határozzák meg a tagállamok Szíriával kapcsolatos elképzeléseit. 2015 és 2024 között az uniós tagállamok több mint egymillió szírnek nyújtottak védelmet, a legtöbbnek Németországban. A szír menekültek jelenléte vitákkal terhelt politikai és társadalmi kérdéssé vált. A széles körben ismertté vált biztonsági incidensek, a magas infláció és a növekvő energiaköltségek közepette számos menekülteket befogadó országban egyre kevésbé befogadó a közvélemény. Ennek a változásnak a nyomán egyre elfogadottabb az ellenséges retorika és a gyűlölködő politika. Annak ellenére, hogy az Európai Bizottság és az UNHCR is óvatosságra int a visszatérésekkel kapcsolatban, ez a dinamika afelé viheti az európai kormányokat, hogy akár egyoldalúan is felgyorsítsák azokat.

Az Aszad-rezsim decemberi bukása óta már több mint 125 000 menekült tért vissza Szíriába, legtöbbjük a szomszédos országokból. Azonban borúsak a kilátásaik. A szíriai lakosság több mint fele már a közelmúlt eseményei előtt is attól szenvedett, hogy bizonytalan az élelmiszer-ellátás, hárommillióan pedig súlyos éhínségnek voltak kitéve. Mivel a konfliktusban sok épület megsemmisült, a befogadó létesítmények már most is kapacitásuk határán vannak. Az UNHCR szerint közel 300 millió EUR-ra van szükség a hazatérők megsegítéséhez, illetve menedékhelyek, élelem és víz biztosításához. Az EU-nak és a tagállamoknak összehangolt megközelítéseket kell kidolgozniuk a szírek biztonságos és önkéntes hazatelepülésének hosszú távú elősegítésére, de az azonnali prioritás most az lenne, hogy kezeljük az ország humanitárius szükségleteit. Ha arra kényszerítjük a menekülteket, hogy gyorsan térjenek vissza egy háború sújtotta, instabil országba, az visszafelé sülhet el, hiszen ez tovább korlátozza az élelmiszerhez, az energiához és a menedékhez való hozzáférést. A nagyarányú visszatérések megzavarhatják a már egyébként is sérülékeny régiók etnikai és társadalmi-gazdasági szerkezetét is. Az is egy kiegyensúlyozott és fenntartható megközelítés mellett szól, hogy a szír diaszpóra potenciálisan hozzájárulhat az újjáépítési erőfeszítésekhez. Az országnak mérnökökre, orvosokra, közigazgatásban dolgozókra, tanárokra és fizikai munkásokra lesz szüksége. A szírek értékes tudást és tapasztalatokat szereztek Európában az érintett ágazatokban, többek között az oktatásban, az építőiparban és az egészségügyben, de még így sem lesz könnyű megtalálni a megfelelő szakembereket. A végső visszatérés nem feltétlenül segít az újjáépítésben sem, hiszen az Európából érkező hazautalások döntő szerepet játszhatnak a szegénység csökkentésében és a fenntartható fejlődésben. A diaszpóra szerepvállalása révén az Európában élő szírek segíthetnek az EU és az Aszad utáni Szíria közötti diplomáciai és kulturális kapcsolatok megerősítésében is.

Előfordulhat azonban, hogy a tagállamok nehezen tudnak kiegyensúlyozott megközelítést elfogadni, és nem sikerül összehangolt menetrendet követni. Egyes országok számára prioritást jelenthet a hosszú távú stabilitás és Szíria újjáépítése, ami lehetővé teszi, hogy a visszatérésekre spontán kerüljön sor, mások viszont elhamarkodottan arra juthatnak, hogy pénzügyi ösztönzőket kínálnak az önkéntes hazatelepüléshez, vagy akár szisztematikusan felülvizsgálják a szírek jogállását, amint – akár kissé is – javul a humanitárius helyzet. A menekültstátusz szisztematikus felülvizsgálata azonban komoly jogi akadályokba fog ütközni, és jelentős pénzügyi és adminisztratív költségekkel fog járni. Eközben a visszatérésre irányuló ösztönzőknek azt is figyelembe kell venniük, hogy az Európába menekült szírek többsége mostanra beilleszkedett itt, és több mint 300 ezren megszerezték az uniós polgárságot is. Ráadásul az ország kedvezőtlen gazdasági és munkaerőpiaci kilátásai még a leginkább motiváltakat is visszatarthatják a visszatéréstől. Alapvető kérdés lesz, hogy lehetővé válik-e a szírek számára az úgynevezett „időszakos mozgás”, azaz a korlátozott időre történő visszatérés úgy, hogy az európai fogadó országok továbbra is fenntartható lehetőségeket kínálnak a tartósabb visszatérésre. Ezek a kérdések elkerülhetetlenül összefonódnak az uniós migrációs politikáról folytatott szélesebb körű vitákkal. A visszatérést szabályozó uniós irányelv reformjáról szóló jövőbeli tárgyalások – amelyre vonatkozóan az Európai Bizottság hamarosan javaslatot fog előterjeszteni – döntő lendületet kaphatnak attól függően, hogy hogyan alakulnak a szírek visszatéréséről folytatott megbeszélések. Mindenesetre az irányelv reformja során is kialakulhat majd további megosztottság az uniós tagállamok között. Alapvetően újra kell gondolni a migrációs politikákat ahhoz, hogy hatékonyan kezelni lehessen velük napjaink kihívásait, így a lakóhelyüket elhagyni kényszerült szírekkel kapcsolatos uniós megközelítés valószínűleg az új ciklus első kritikus fordulópontját fogja jelenteni.

Január 1-jén Lengyelország vette át a stafétát Magyarországtól az EU élén, és az év első hat hónapjában ő vezeti az EU Tanácsának elnökségét. A lengyel elnökség Európa számára sorsfordító pillanatban kezdődik meg, hiszen vele egy időben lép hivatalba az új Európai Bizottság. 

Mivel az Ukrajna elleni orosz háború továbbra is szakadatlanul tart, a geopolitikai feszültségek pedig Európa közelmúltbeli történelmében tetőpontra hágtak, a lengyel prioritások fókuszában a biztonság mindenek felett álló témája áll. Ez magában foglalja a külső, belső, gazdasági, energia-, élelmezés- és egészségbiztonságot, valamint a jogállamiság biztosítását.

Ezek a prioritások összecsengenek azzal, hogy az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elkötelezett a kohézió előmozdítása, a demokratikus értékek megőrzése és a stabil jólét biztosítása mellett. „Az EGSZB a lengyel elnökség megbízható és elkötelezett partnere lesz, és elkötelezettek vagyunk amellett, hogy aktív szerepet játsszunk az új európai ciklust meghatározó politikai prioritások kialakításában” – jelentette ki Oliver Röpke, az EGSZB elnöke.

A lengyel elnökség felkérésére az EGSZB 14 feltáró véleményt dolgoz ki. Tekintse meg új brosúránkat, és tudjon meg többet ezekről és az EGSZB egyéb, 2025 első felében esedékes munkájáról. Az kiadvány révén megismerheti az EGSZB lengyel tagjait, illetve az általuk képviselt szervezeteket. A kiadvány csak online formában, angol, lengyel, francia és német nyelven jelent meg. (ll)