Ebben a hónapban ünnepeljük a nagy uniós bővítés 20. évfordulóját. Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia állampolgárai 2004 májusában lettek uniós polgárok. A folyamat nem volt egyszerű, hiszen az uniós csatlakozás köztudottan küzdelmes és időigényes. Húsz év elteltével azonban kijelenthetjük, hogy a 2004-es bővítés sikertörténetnek tekinthető.
Ebben a hónapban ünnepeljük a nagy uniós bővítés 20. évfordulóját. Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia állampolgárai 2004 májusában lettek uniós polgárok. A folyamat nem volt egyszerű, hiszen az uniós csatlakozás köztudottan küzdelmes és időigényes. Húsz év elteltével azonban kijelenthetjük, hogy a 2004-es bővítés sikertörténetnek tekinthető.
Amellett, hogy az EU a világ egyik legnagyobb egységes piaca lett, a bővítés eredményeként 26 millió új munkahely jött létre. A sikert azonban nem lehet kizárólag gazdasági előnyökben mérni. A bővítés végre a határok megnyitásához vezetett, és emberek milliói utazhatnak, dolgozhatnak és élhetnek szabadon bárhol az EU-ban. Ami korábban egyesek kiváltsága volt, immár mindenki joga lett. A tíz új országból eddig több mint 2,7 millió diák vett részt Erasmus+ csereprogramban. A kibővített EU mindenki számára egyenlő esélyeket biztosít a boldoguláshoz.
A siker azonban nem jelenti azt, hogy nem voltak levonható tanulságok. Ez volt az első ilyen jellegű és nagyságrendű bővítés, és bizonyára számos olyan terület van, ahol az EU javíthatná a teljesítményét és ezt meg is kell tennie. Először is, az EU-nak a lehető leghamarabb meg kell kezdenie a tagjelölt országok bevonását a munkába. A fokozatos integráció nem helyettesíti a tényleges csatlakozást, hanem mindkét fél számára lehetővé teszi, hogy a másiktól való tanulás, a tapasztalatcsere és a vélemények megosztása révén szilárd alapokat teremtsenek. Ugyanakkor lehetőséget biztosít az emberek közötti kapcsolatteremtésre is és arra, hogy kialakuljon egy valódi európai szellemiség.
Másodszor, a demokrácia, a jogállamiság uniós alapelvei, valamint az alapvető jogok és szabadságok nem képezhetik alku tárgyát, és nem hagyhatók figyelmen kívül. Bár az EU csatlakozási kézikönyve egyértelmű kritériumokat tartalmaz az „alapkérdésekre” vonatkozóan, bizonyos szempontok túlmutatnak a kézikönyveken. Az EGSZB a civil társadalom házaként úgy véli, hogy az élénk civil társadalom és a meggyökeresedett szociális párbeszéd a jól működő demokráciák kulcsfontosságú elemei. A tagjelölt országok civil társadalmának az EU-ba történő fokozatos integrálása lehetővé teszi számukra, hogy készen álljanak, mire eljön a csatlakozás időpontja. Az EGSZB ezért indította el az uniós tagjelölt országok bevonására irányuló kezdeményezését. A „bővítési országok tagjelöltjei” immár együtt dolgoznak az EGSZB tagjaival, és részt vesznek a következő bővítési fordulók szempontjából különösen fontos témákban készülő vélemények megfogalmazásában.
Ez az oka annak is, hogy az EGSZB tagjai a májusi plenáris ülésszakon vitát tartanak az EU bővítésének 20. évfordulójáról – számba véve a múltat, és várakozással tekintve egy reziliensebb, demokratikusabb és egységesebb EU közös jövője elé.
Cillian Lohannal, az „Ifjúsági szerepvállalás – EU–Egyesült Királyság” című EGSZB-vélemény előadójával ültünk le beszélgetni, és arról faggattuk őt, hogy melyek a lehetséges előnyei az Európai Bizottság által javasolt és az EGSZB által támogatott ifjúsági mobilitási programnak. A program megkönnyítené az Egyesült Királyság és az Európai Unió fiatal állampolgárai számára, hogy az EU-ban, illetve az Egyesült Királyságban éljenek, tanuljanak és dolgozzanak. Most, hogy az Egyesült Királyság elutasította a fiatalok szabad mozgásáról szóló, az egész EU-ra kiterjedő megállapodásjavaslatot, milyen más lehetséges megközelítésekkel lehetne helyreállítani a brexit által megszakított kapcsolatokat?
Cillian Lohannal, az „Ifjúsági szerepvállalás – EU–Egyesült Királyság” című EGSZB-vélemény előadójával ültünk le beszélgetni, és arról faggattuk őt, hogy melyek a lehetséges előnyei az Európai Bizottság által javasolt és az EGSZB által támogatott ifjúsági mobilitási programnak. A program megkönnyítené az Egyesült Királyság és az Európai Unió fiatal állampolgárai számára, hogy az EU-ban, illetve az Egyesült Királyságban éljenek, tanuljanak és dolgozzanak. Most, hogy az Egyesült Királyság elutasította a fiatalok szabad mozgásáról szóló, az egész EU-ra kiterjedő megállapodásjavaslatot, milyen más lehetséges megközelítésekkel lehetne helyreállítani a brexit által megszakított kapcsolatokat?
Április 24-én az EGSZB adott otthont a „20 nap Mariupolban” című ukrán dokumentumfilm vetítésének, amely a legjobb dokumentumfilm kategóriában idén elnyerte az Oscar-díjat.
Április 24-én az EGSZB adott otthont a „20 nap Mariupolban” című ukrán dokumentumfilm vetítésének, amely a legjobb dokumentumfilm kategóriában idén elnyerte az Oscar-díjat.
A film a rendező, Msztyiszlav Csernov újságíró és kollégái 20 drámai napját követi végig 2022 februárjában és márciusában, amikor Mariupol, az Azovi-tenger egyik legfontosabb ukrán kikötője elleni brutális orosz ostromot dokumentálták. Az Associated Press munkatársaiként Csernov és csapata voltak az utolsó külföldi újságírók, akik a városban tartózkodtak, mielőtt azt az orosz hadsereg elfoglalta volna. Az egész világot bejárták azok a megdöbbentő filmfelvételek és fényképek, amelyek többek között egy szülészeti klinika és a gyermekek számára menedékként szolgáló városi színház nagyszabású bombázásáról készültek, tanúbizonyságot téve azokról a borzalmakról, amelyeket a megszálló orosz hadsereg az ukrán civil lakosságra zúdított.
Az Oscar-díjon kívül a „20 nap Mariupolban” számos más rangos díjat is elnyert, többek között a BAFTA-díjat a legjobb dokumentumfilm kategóriájában, a Sundance Filmfesztiválon pedig közönségdíjas lett a „World Cinema (Filmek a világ minden tájáról) – Dokumentumfilm” kategóriában.
A vetítésen részt vett Oliver Röpke EGSZB-elnök, valamint olyan kiemelt vendégek, mint Őexcellenciája Vszevolod Csencov, Ukrajna Európai Unió melletti képviseletének vezetője, valamint Jevhen Tuzov, a dokumentumfilm egyik főszereplője.
„Ne felejtsük el, hogy mindenek felett áll az a kötelezettségünk, hogy tanúskodjunk a történelmi eseményekről. Ennek a filmnek világos üzenete van: meg kell mutatnunk a világnak, mire képes a gyűlölet. Ne feledkezzünk meg az ukrán emberek áldozatvállalásáról és szívósságáról, amelyet a megpróbáltatások során tanúsítottak. Az a kilátás, hogy Ukrajna az EU tagállama lesz, nemcsak értékeink közösségét bizonyítja, hanem egy szebb jövő reménysugara is” – mondta Oliver Röpke, az EGSZB elnöke.
„A »20 nap Mariupolban« hátborzongató, de alapvető fontosságú betekintést nyújt az orosz támadás okozta szenvedésekbe. Büszkén állíthatom, hogy ezekben a nehéz időkben az EGSZB szakadatlanul kiállt Ukrajna, és annak tevékeny civil társadalma mellett, így nagyon sokat jelent számunkra, hogy Önök most itt vannak” – mondta Aurel Laurențiu Plosceanu, az EGSZB kommunikációért felelős alelnöke. Az EGSZB Oroszország agresszív háborújának első napjától kezdve határozottan kiállt Ukrajna és annak civil társadalma mellett, az EU–Ukrajna civil társadalmi platformon keresztül pedig megerősítette együttműködését az ukrán civil társadalmi szervezetekkel. Létrehozta az Ukrajnára vonatkozó információs és támogatási platformot, amely irodákat biztosít az ukrán civil társadalmi szervezetek számára Belgiumban. Útjára indította a „bővítési ország tagjelöltje” kezdeményezést, hogy megossza az EGSZB szakértelmét az ukrán civil társadalmi szervezetekkel. Novemberben egy magas szintű EGSZB-küldöttség Oliver Röpke vezetésével Ukrajnába látogatott, ahol találkozott Julija Szviridenko gazdasági miniszterrel, valamint az ukrán egykamarás parlament (ukránul: Verokhna Rada) és a civil társadalom képviselőivel. Az EGSZB tagjai lerótták tiszteletüket az ukrán háborús áldozatok előtt az ország háborús emlékműveinél.
Az Andris Gobiņš lett EGSZB-tag kezdeményezésére szervezett filmvetítés ismét megmutatta, hogy az európai civil társadalom szolidaritást vállal Ukrajnával és annak népével. A közönségnek lehetősége nyílt megtekinteni egy az ostrom alatt álló Mariupolnak szentelt fotókiállítást is, amelyet az Ukra-Bel egyesülettel együttműködésben szerveztek, és amelyet a fő rendezvénnyel párhuzamosan mutattak be.
Üdvözöljük hallgatóinkat! Ez a „Helyi szemmel”, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) podcastja. A 2024-es európai parlamenti választások közeledtével három olyan társadalmi csoport helyzetével foglalkozunk, akiket gyakran figyelmen kívül hagynak a politikusok: a fogyatékossággal élőkről, az idősekről és a fiatalokról van szó.
Üdvözöljük hallgatóinkat! Ez a „Helyi szemmel”, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) podcastja. A 2024-es európai parlamenti választások közeledtével három olyan társadalmi csoport helyzetével foglalkozunk, akiket gyakran figyelmen kívül hagynak a politikusok: a fogyatékossággal élőkről, az idősekről és a fiatalokról van szó.
Vendégeink Milan Šveřepa, az Inclusion Europe elnöke, aki a 2024-es európai parlamenti választásokkal kapcsolatos akadálymentesítésről beszél. Nina Skočak ifjúsági aktivista és influenszer elmondja nekünk, hogy mi a választások tétje a fiatalok számára. Dr. Heidrun Mollenkopf, az időseket támogató AGE platform elnöke pedig arról beszél, hogy mennyire érzik úgy az idősek, hogy az ő szempontjaik is megjelennek a választási vitákban, vagy netán úgy, hogy megfeledkeztek róluk, és a politikusok leírták őket. Végezetül Laurențiu Plosceanu, az EGSZB kommunikációért felelős alelnöke beszámol arról, hogy mit tesz az EGSZB annak érdekében, hogy továbbra is széles körben megjelenjenek a civil társadalom nézetei, biztosítva, hogy a kiszolgáltatottabb helyzetben levő emberek se szoruljanak háttérbe és ne marginalizálódjanak.
Hallgassa meg podcastunkat, éljen szavazati jogával és álljon ki érdekeiért! Szóljon bele Ön is abba, hogy milyen Európát akar!
A személyek EU-n belüli szabad mozgása számos előnnyel jár minden érintett számára. A fiatalok szabad mozgása különösen fontos, mivel lehetővé teszi számukra, hogy merítsenek az Európán belüli különböző kultúrákból, és megtapasztalják más európai országok életmódját. Abban is segít nekik, hogy megértsék, hogy sok a közös bennünk. Ha egy másik országban munkát vállalunk vagy tanulunk, mind könnyebben megértjük, hogy melyek közös emberi értékeink. Mindegy, hogy milyen nyelvet beszélünk, mik a tipikus ételeink és milyen az időjárás az országban, ahol élünk, így is rengeteg közös dolog van bennük: a családhoz és a barátokhoz fűződő viszonyunk; reményeink és gondjaink; illetve az, hogy milyen kihívások és lehetőségek állnak előttünk.
A személyek EU-n belüli szabad mozgása számos előnnyel jár minden érintett számára. A fiatalok szabad mozgása különösen fontos, mivel lehetővé teszi számukra, hogy merítsenek az Európán belüli különböző kultúrákból, és megtapasztalják más európai országok életmódját. Abban is segít nekik, hogy megértsék, hogy sok a közös bennünk. Ha egy másik országban munkát vállalunk vagy tanulunk, mind könnyebben megértjük, hogy melyek közös emberi értékeink. Mindegy, hogy milyen nyelvet beszélünk, mik a tipikus ételeink és milyen az időjárás az országban, ahol élünk, így is rengeteg közös dolog van bennük: a családhoz és a barátokhoz fűződő viszonyunk; reményeink és gondjaink; illetve az, hogy milyen kihívások és lehetőségek állnak előttünk.
Az ilyen nemzetközi cserekapcsolatok és tapasztalatok révén születik meg egy olyan felnőtt társadalom, amely szimpatizál a többi emberrel és megérti őket. A szomszédos európai országok lakói már nem idegenek, hanem barátok számunkra.
Nem szabad alábecsülnünk azt, hogy milyen fontos szerepet játszik ez kontinensünk békéjének és stabilitásának megőrzésében. A fiatalok szabad mozgása a folyamatos együttműködés sarokköve.
Ebből kiindulva javasoltam, hogy készítsünk egy saját kezdeményezésű véleményt a fiatalok mobilitásáról és arról, hogy milyenek a fiatalok közötti kapcsolatok a brexit utáni EU-ban. Munkatársaimmal – az EGSZB alkalmazottaival és tagjaival – együttműködve széles körű konzultációt folytattunk az érintett csoportok körében. Ennek keretében beszéltünk érintettekkel az EU-ból és az Egyesült Királyságból is: online megbeszéléseket tartottunk, személyesen is találkoztunk, kérdőíveket küldtünk ki és e-maileket váltottunk. Az EGSZB plenáris ülésén elsöprő többséggel támogatták ezt a munkánkat.
Válaszul az európai intézmények továbbfejlesztett mobilitási programok széles kínálatával álltak elő az Egyesült Királyságban élő fiatalok számára. Az Egyesült Királyság első körben elutasította ezt, de mi továbbra is azon fogunk munkálkodni, hogy megmutassuk, ez milyen előnyökkel jár valamennyi fél számára.
Hangsúlyozzuk, hogy nem csak egyetemi hallgatók vagy nappali tagozatos oktatásban részt vevők részesülhetnek az olyan programokból, mint az Erasmus+ vagy a Kreatív Európa alap. Az ilyen típusú uniós kezdeményezéseknek köszönhetően minden fiatal részt vehet csereprogramokban, és ezáltal szert tehet olyan tapasztalatokra, amelyek más módon nehezen lennének megélhetőek.
A dolognak van egy pénzügyi oldala: ki lehet számolni, hogy milyen költségekkel és milyen pénzügyi megtérüléssel jár, de ez csak egy szempont a hasznosságot illetően. A mobilitás és a csereprogramok valódi értéke a közös tapasztalatokban és egymás jobb megértésében rejlik. Ha élénk és multikulturális kontinenst akarunk, ahhoz interakció kell, illetve az, hogy az emberek szabadon mozoghassanak. Az EGSZB-nél továbbra is törekedni fogunk erre. A jövőben is együttműködünk az Egyesült Királyság civil társadalmával, hogy a gyakorlatban is megvalósítsuk azt, amiről beszélünk, illetve hogy jó példával járjunk elöl.
Egyetértési megállapodást kötöttünk az Egyesült Királyság civil társadalmi szövetségével, illetve egy külön megállapodást is a skóciai SAFE-vel (egy korábbi EGSZB-taggal, Irene Oldfatherrel együttműködve). Folytatjuk ezt a munkát, és meg is erősítjük azt. Megmutatkozott, hogy az ifjúság vezető szerepet játszik a nehéz időkben, például az éghajlat-politika területén. Dolgozzunk együtt intézményi szinten, ezzel is biztosítva számukra a munkájukhoz szükséges valamennyi eszközt, illetve hogy kiaknázzuk a fiatalokban rejlő lehetőségeket egy mindannyiunk számára jobb jövő érdekében.
Stefano Mallia, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Munkáltatók csoportjának elnöke
Az elmúlt két évtized, illetve az európai projekt kezdete óta megvalósult hét bővítési hullám tapasztalatai birtokában valószínűleg helyénvaló lenne, ha a 2004. évi nagyszabású bővítés évfordulóját a júniusi európai választások előtti érzelemalapú viták elkerülése érdekében tényekkel és adatokkal ünnepelnénk meg.
Stefano Mallia, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Munkáltatók csoportjának elnöke
Az elmúlt két évtized, illetve az európai projekt kezdete óta megvalósult hét bővítési hullám tapasztalatai birtokában valószínűleg helyénvaló lenne, ha a 2004. évi nagyszabású bővítés évfordulóját a júniusi európai választások előtti érzelemalapú viták elkerülése érdekében tényekkel és adatokkal ünnepelnénk meg.
A három éve tartó ukrajnai háború miatt a bővítés kérdése kiemelt helyre került az európai geopolitikai menetrendben. Az Ukrajnának, Moldovának, Bosznia-Hercegovinának és Grúziának sebtében megadott tagjelölti státusz, valamint az Észak-Macedóniával és Albániával végre megkezdett csatlakozási tárgyalások pozitív áttörést jelentenek egy évek óta elakadt politikában.
Annak érdekében, hogy ez az új lendület biztosan megmaradjon, tisztáznunk kell a mellette szóló gazdasági érveket.
A demokratizálódás és a jogállamiság természetesen érinthetetlen elvek, csakúgy mint a bővítési folyamat érdemeken alapuló megközelítése; ezeket nem lehet megkerülni. Végső soron azonban a lényeg az, hogy az emberek meg legyenek győződve a potenciális gazdasági előnyökről és arról, hogy a csatlakozás jólétet hoz az európaiak következő generációja számára.
Ha a múltból következtetni lehet a jövőre, akkor biztosan kijelenthetjük, hogy a gazdasági előnyök vitathatatlanok. A régi és az új tagállamok közötti kereskedelem a hivatalos előcsatlakozási folyamat során, 1994 és 2004 között csaknem megháromszorozódott, maguk az új tagállamok között pedig ötszörösére bővült. Az akkori 15 tagállam a csatlakozási folyamat kezdetétől 2008-ig évente átlagosan 4%-os növekedést könyvelhetett el – melynek fele a csatlakozási folyamatnak volt köszönhető –, eközben 2002 és 2008 között 3 millió új munkahely jött létre.
A Covid19 és az ukrajnai háború rávilágított arra, hogy az EU-nak újra kell gondolnia gazdasági rezilienciáját, különösen a zöld és digitális átállással összefüggésben. A REPowerEU az európai megújulóenergia-termelés fokozását irányozza elő. A nettó zéró iparról szóló jogszabály és a kritikus fontosságú nyersanyagokról szóló jogszabály azt hivatott elérni, hogy a zöld és nyersanyag-értékláncok 40%-át átirányítsák az EU-ba. Az uniós tagjelölt országok – különösen Ukrajna – fontos szerepet játszhatnak, mivel nagyobb gazdasági biztonságot nyújtanak.
Ami a természeti erőforrásokat illeti, Európában Norvégia után Ukrajna rendelkezik a legnagyobb gáztartalékokkal. Emellett Európa legnagyobb vízenergia-termelői közé tartozik, és más zöld energiaforrásokkal – például szél, nap és biomassza – együtt tovább növelheti termelését. Ukrajna emellett jelentős fémexportőr is, továbbá lítium- és ritkaföldfém-lelőhelyekkel rendelkezik, amelyek döntő fontosságúak a zöld és digitális iparágak számára.
Mindemellett Ukrajnáé a világ egyik legnagyobb mezőgazdasági ágazata. Az egységes piacba való integrációja jelentősen növelné az EU élelmezésbiztonságát.
Az egységes piacon való fokozott részvétel a nyugat-balkáni országok számára is egyértelmű előnyökkel jár. Ezt jelzi például, hogy Horvátország GDP-je az EU-hoz való 2013. évi csatlakozása óta folyamatosan nőtt, miáltal állampolgárai jövedelme is emelkedett; az egy főre jutó GDP átlagosan 67%-kal nőtt (a 2013. évi 10 440 EUR-ról több mint 17 240 EUR-ra).
Az akár kilenc újabb ország uniós tagságához vezető út kanyargós lesz, de másik út nincs: ha az EU globális hatalommá kíván válni, ahhoz előbb helyi hatalomnak kell lennie.
