A fogyatékossággal élő személyek sportban való részvétele a háború utáni rehabilitációs törekvésekkel kezdődött. Ez volt a módja annak, hogy a fizioterápiát érdekesebbé és élvezetesebbé tegyék. A játék és a szórakozás segített a veleszületett vagy sérülésből eredő fogyatékossággal élőknek újra felfedezni az élet örömét.
A fogyatékossággal élő személyek sportban való részvétele a háború utáni rehabilitációs törekvésekkel kezdődött. Ez volt a módja annak, hogy a fizioterápiát érdekesebbé és élvezetesebbé tegyék. A játék és a szórakozás segített a veleszületett vagy sérülésből eredő fogyatékossággal élőknek újra felfedezni az élet örömét.
Két konkrét cél volt: az emberek fizikai autonómiájának megerősítése, valamint a saját, erős és hiteles identitásuk újbóli felfedezésének elősegítése. Visszatekintve azt mondhatjuk, hogy a rehabilitációra összpontosító játékról áttértek az empowermentre, más szóval azok szerepvállalására, akik addig úgy érezték, hogy nincs hatalmuk, vagy elveszítették azt. Az irányítást önmaguk és saját döntéseik felett. Ami pedig az emberi jogok lényege.
Ennek természetes eszköze a társadalomban kialakított kép, vagyis az a benyomás, ahogyan mások látnak minket. A személyes felépülés útja közvetlenül összefonódik azzal a közösséggel, amelyben az emberek élnek. A sportban való részvétel az alapvető jogok gyakorlásának és a méltóság védelmének eszközévé válik.
Ez egy hosszú út volt a sötétben – az 1960-as évek úttörői korukat megelőzve hősök voltak. De hősök voltak mindvégig, a hosszú úton azoktól az évektől napjainkig. Meg kellett küzdeni a paralimpikonok sportteljesítményének elismeréséért.
Különösen egy esemény vonult be a történelembe: az 1988-as szöuli olimpia. Ezek a játékok az elismerésért folytatott küzdelem csúcspontját jelentették egy olyan sportvilágban, ahol a fizikai, érzékszervi és szellemi ideálokhoz kapcsolódó megbélyegzés olyan erős volt, hogy nagyobb akadályt jelentett, mint a munka világába való beilleszkedés, ahol szintén az eredménytelenséggel kapcsolatos előítéletek uralkodtak. Ezek az olimpiai játékok azért voltak történelmi jelentőségűek, mert a Nemzetközi Olimpiai Bizottság olyan versenyszámokat kívánt bevezetni, amelyekben fogyatékkal élő és nem fogyatékkal élő sportolók váltják egymást. Ezt a kísérletet csak egyszer hajtották végre, mert a szervezési nehézségek – különösen az akadálymentesítéssel kapcsolatban – megnehezítették a folytatást ezen az úton. Bár ellentmondásos volt, ez a döntés vezetett a ma ismert paralimpiai játékokhoz, amelyek valóban elismerik minden egyes paralimpikon sportolói erőfeszítéseit. Végre megérkeztünk egy olyan világba, ahol mindenki mindenkiért sportol. Egy új korszakba.
Ettől kezdve a paralimpiát vonzóvá kellett tenni a tömegek számára, akik a stadionokban vagy a televízióban követték a sportot. 1988-ban Szöulban a televíziós kommentátorok annyira felkészületlenek voltak, hogy még az egyes versenyszámok favoritjait sem ismerték. El tudjuk képzelni, hogy az eredmény katasztrofális volt. Idővel a sportújságírók megtanulták figyelemmel kísérni a fogyatékossággal élő sportolók tevékenységeit, ami alapvető lépés volt a szemléletváltás felé.
Ezzel elérkeztünk egy másik fontos eseményhez: a 2012-es londoni olimpiához. Ezeket a játékokat kifogástalanul szervezték meg, különös tekintettel a nagyszabású televíziós kampányra az Egyesült Királyságban, ami minden sportágban teltházas stadionokat eredményezett. Ez volt az a pillanat is, amikor néhány paralimpiai sportoló az új újságírói narratívának köszönhetően híressé válhatott. Csakúgy, mint olimpikon társaik.
A világ megváltozott az 1950-es évek óta. Az az érzés, hogy már nem teljesen láthatatlanok, kollektív értékké vált a fogyatékosság világában. Reméljük, hogy ez a narratíva egy olyan út, amely az emberek életének minden területén bejárható, mert ahogyan azt a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény is kimondja, paradigmaváltásra van szükség. A sportban mindenesetre ez már bekövetkezett.
Milyen értéket képviselnek a paralimpiai játékok, és hogyan segítik ezek és más sportversenyek a fogyatékossággal élő személyek előtt álló falak lebontását?
Milyen értéket képviselnek a paralimpiai játékok, és hogyan segítik ezek és más sportversenyek a fogyatékossággal élő személyek előtt álló falak lebontását?
Pietro Barbieri, az EGSZB tagja a fogyatékossággal élőknek szervezett sportversenyek történetéről ír, valamint arról, hogy két olimpia – az 1988-as szöuli és a 2012-es londoni – hogyan hozta meg a szükséges változást a fogyatékossággal élők megítélésében. Végre megérkeztünk egy olyan világba, ahol a sport mindenkiért és mindenki által van.
Az EU-n belüli innovációs szakadék / Horizont 2020 és Horizont Európa program
A Zágrábban élő 11 éves Jan Štuka nyitott gerinccel született, és csak rögzítősín és járógép segítségével tud járni, de ez nem akadályozza abban, hogy kiváló sportoló legyen. Amellett, hogy 2023-ban elnyerte a legjobb fiatal horvát parakosárlabda-játékos címet, Jan úszóversenyen is indult, és már a sífutást is elkezdte. Szabadidejében focizik a barátaival, bár ő kézzel szerez gólokat. Jannal és édesanyjával, Jasmina Bogdanovićcsal a fogyatékossággal élő gyermekek sportolási lehetőségeiről beszélgettünk, és elmagyarázták, hogy miért fontos, hogy minél kevésbé kezeljük őket sajátos szükségletekkel rendelkezőkként.
A Zágrábban élő 11 éves Jan Štuka nyitott gerinccel született, és csak rögzítősín és járógép segítségével tud járni, de ez nem akadályozza abban, hogy kiváló sportoló legyen. Amellett, hogy 2023-ban elnyerte a legjobb fiatal horvát parakosárlabda-játékos címet, Jan úszóversenyen is indult, és már a sífutást is elkezdte. Szabadidejében focizik a barátaival, bár ő kézzel szerez gólokat. Jannal és édesanyjával, Jasmina Bogdanovićcsal a fogyatékossággal élő gyermekek sportolási lehetőségeiről beszélgettünk, és elmagyarázták, hogy miért fontos, hogy minél kevésbé kezeljük őket sajátos szükségletekkel rendelkezőkként.
JAN:
Mikor kezdtél sportolni, és milyen sportágakat próbáltál ki?
Kétévesen kezdtem úszni az úszóiskolában. Négyéves koromban a Natator paraúszó egyesületbe kezdtem járni, ahol megtanultam az összes úszásnemet, és versenyeken is részt vettem. 11 éves koromban abbahagytam, mert kicsit már untam.
Nyolcéves koromban kezdtem a parasífutást és a kerekesszékes kosarazást. Ma is mindkettőt űzöm, most ezek a kedvenc sportjaim.
Néhányszor a sziklamászással is próbálkoztam, és nagyon bejött, de erre sajnos már nincs időm. Egyik nyáron még egy Krav Maga tanfolyamon is részt vettem. Nagyon bírtam, és egyszer-egyszer majd még szeretném csinálni.
Milyen díjakat nyertél, és melyik áll a szívedhez a legközelebb?
Több díjat is nyertem a kosárcsapattal, de a kedvencem a kategóriámban a legjobb fiatal parasportolónak járó 2023-as díj, amelyet a Zágrábi Parasport Egyesület ítél oda.
Hogyan telik egy nap, amikor edzésed van? Hetente általában hány edzésed van?
Reggel iskolába megyek. Az órák után először megcsinálom a házit, találkozom a barátaimmal, este pedig elmegyek valamelyik edzésre. Eddig hetente egyszer volt száraz síedzésem, egyszer kosáredzésem, és 1-2-szer jártam úszásra. Ettől a tanévtől viszont leadom az úszást, és heti 2-3-ra emelem a síedzések számát.
Télen a szlovéniai Planicába járok sítáborokba, meg néha valamelyik osztrák síterepre. Azért szeretem ezeket a táborokat, mert a barátaim is ott vannak, így az edzés mellett jókat tudunk szórakozni is.
A kosárcsapattal néha más horvát városokba megyünk meccset játszani. A múlt ősszel Rómában is voltunk, ahol meccset játszottunk a Lazio csapatával.
Van-e akár férfi, akár női sportoló példaképed? Szeretnél-e egyszer részt venni valamelyik fontos nemzetközi sportversenyen?
A kedvenc sportolóm korábban Luka Modrić volt, de most éppen nincs példaképem, senkit nem követek különösebben.
Persze, hogy szeretnék részt venni nemzetközi sportversenyeken! Remélem, hogy a kosárlabdával és a síeléssel is sikerül.
JASMINA:
Mennyi figyelmet fordítanak Horvátországban a fogyatékossággal élő gyermekek sportolására?
Szülőként nekem úgy tűnik, hogy igazán sokat. Viszont sajnos a szülők nem kapnak kellő tájékoztatást a lehetőségekről, az egyesületek pedig lasszóval fogják az új tagokat, és ez nagy kár. A nagyobb városokban persze sokkal jobb a helyzet.
A fogyatékossággal élő gyermekek elegendő lehetőséget és ösztönzést kapnak-e a sportoláshoz, vagy ez főként a szülők közbenjárásán múlik?
Lehetőség és ösztönzés is van... ha a gyerekek és a szüleik élnek vele. Mint már mondtam, a szülők kevésbé tájékozottak, és néhányan vagy nem akarnak további feladatokat vállalni, vagy attól tartanak, hogy a gyermek sportolás közben megsérül... Kár, hogy így gondolkodnak. A fogyatékossággal élők sportolása egyébként ingyenes, és véleményem szerint nagyon jó hatással van mind a fizikai, mind a mentális egészségre, a társadalmi integrációra pedig mindenképpen. Nem mondanám, hogy a szülőknek ez több feladatot jelent, mint egy azonos korú, egészséges gyermek esetében. Természetesen bizonyos állapotok esetében vannak kivételek: például Jant ma is valamelyikünknek el kell kísérnie, ha sítáborba vagy meccsre megy, de ahogy egyre nagyobb lesz, erre valószínűleg kevésbé lesz szükség, illetve remélhetőleg nem is kell mennünk, csak ha mi akarunk. A cél az, hogy végül teljesen függetlenné váljon. A rendszeres edzéseken is a mi segítségünk nélkül vesz részt.
Különleges nevelési igényű gyermek szülőjeként mit üzen még a nagyközönségnek?
Ha minél kevésbé kezelik őket sajátos szükségletekkel rendelkezőkként, és koruknak és képességeiknek megfelelően bevonják őket a mindennapi tevékenységekbe, akkor ők is így tekintenek majd magukra. Normális gyereknek érezhetik magukat, akik néhány dolgot ugyan „egy kicsit másképp” csinálnak, de ettől még csinálják! Jannak nem két, hanem háromkerekű biciklije van, ugyanúgy úszik és búvárkodik, mint a többi gyerek, csak a lábát kevésbé vagy egyáltalán nem használja; játszik a focicsapatban, de kézzel szerzi a gólokat. „Mindent meg tudunk csinálni, csak van, amit esetleg kicsit másként csinálunk” – ha ők elfogadják így magukat, akkor mások is elfogadják így őket.
Jan Štuka 11 éves zágrábi diák, jelenleg az általános iskola ötödik osztályát végzi. Korábban a Natator úszóegyesület tagja volt. Jelenleg a KKI Zagreb kerekesszékes kosárlabdaegyletben és a Monoski Zagreb fogyatékossággal élők síegyletében sportol, ahol rendszeresen részt vesz a fogyatékossággal élők sífutóprogramjában.
Jasmina Bogdanović a Zágrábi Egyetem Építészmérnöki Karának tervezői szakán szerzett diplomát. 20 éven át különböző marketingügynökségeknél dolgozott. Jelenleg részmunkaidőben, otthonról dolgozik egy kis grafikai stúdiónak, így el tudja kísérni Jant a sítáborokba és más sporttevékenységekre. Szenvedélyes kerékpáros is, mindenhova biciklivel jár.
Közel 500 ukrán sportoló vesztette életét abban a háborúban, amelyet Oroszország indított hazájuk ellen. Örökre szertefoszlott az az álom, hogy részt vegyenek az olimpiai játékokon vagy bármely más sportversenyen. A BRAND UKRAINE ukrán NGO úgy őrzi meg emléküket, hogy elmeséli hat elhunyt sportoló tragikus történetét, és a mesterséges intelligencia segítségével – ha csak rövid időre is – életre kelti őket. Tim Makarovval, a BRAND UKRAINE digitális tartalomért felelős osztályának vezetőjével beszélgettünk, aki elmondta nekünk, hogy a párizsi olimpiai játékokon bemutatott projekt alapvető célja az volt, hogy az emberek megálljanak egy percre, és elgondolkodjanak az emberi élet értékén.
Közel 500 ukrán sportoló vesztette életét abban a háborúban, amelyet Oroszország indított hazájuk ellen. Örökre szertefoszlott az az álom, hogy részt vegyenek az olimpiai játékokon vagy bármely más sportversenyen. A BRAND UKRAINE ukrán NGO úgy őrzi meg emléküket, hogy elmeséli hat elhunyt sportoló tragikus történetét, és a mesterséges intelligencia segítségével – ha csak rövid időre is – életre kelti őket. Tim Makarovval, a BRAND UKRAINE digitális tartalomért felelős osztályának vezetőjével beszélgettünk, aki elmondta nekünk, hogy a párizsi olimpiai játékokon bemutatott projekt alapvető célja az volt, hogy az emberek megálljanak egy percre, és elgondolkodjanak az emberi élet értékén.
Hogyan született meg a projekt ötlete?
Az ötletet a berlini BBDO ügynökség adta. Javasoltak egy keretkoncepciót, egy ötletet, hogy mutassuk be azoknak az ukrán sportolóknak a tragikus történetét, akik nem tudtak részt venni az olimpián. Ők jöttek ezzel a koncepcióval, mi pedig kidolgoztuk az ötletet és kibővítettük a partnerek körét, felvettük a kapcsolatot az Ukrán Ifjúsági és Sportminisztériummal, a Külügyminisztériummal és Ukrajna Elnöki Hivatalával. A projekt végleges kialakításán együtt dolgoztunk, de a technikai rész a BBDO-nál maradt. Mi dolgoztuk ki a kommunikációs stratégiát, illetve biztosítottuk a tartalom terjesztését és a jogi támogatást. A projektet Párizsban a hivatalos ukrán képviseletet ellátó Volia házban mutattuk be, többek között véleményvezérek részvételével.
Mennyire volt nehéz történeteket gyűjteni és elkészíteni a videót? Milyen technikákat alkalmaztak a főszereplők „életre keltésére”?
Maga az elképzelés nagyon egyszerű és világos – a tragikusan elhunyt ukrán sportolók történeteit akartuk bemutatni, digitális avatárok létrehozásával. Rengeteget dolgoztunk. Hangfelvételeket gyűjtöttünk és digitalizáltunk, archív fényképeket és videókat használtunk, és az egész anyagot mesterséges intelligencia segítségével dolgoztuk fel. Arra törekedtünk, hogy az adott személy digitális másolata nagyon emberszerű legyen, és így a valóság és a valótlanság egyszerre keltsen borzongást. Ez volt a cél. Történeteik már önmagukban is nagyon erősek, és a mesterséges intelligencián alapuló technológiának köszönhetően senkit sem hagynak érintetlenül. Ha őszinte akarok lenni – ez a projekt nagyon „határeset”. A megbeszéléseken attól féltünk, hogy az emberek nem fognak megérteni bennünket, a borzongáson túl nem fogják látni azt a meztelenséget, védtelenséget, fájdalmat és kétségbeesést, amit a halott sportolók szavaiba rejtettünk. A projekt egy nagyon egyszerű ötletből indul ki: hazájukat őszintén szerető, élni és teljesíteni akaró embereket túszul ejtenek a körülmények – szertefoszlanak álmaik, terveik és az életük. De nem szabad megfeledkeznünk róluk. Minden cselekedetnek ára van, és ezt gyakran emberéletekben és sorsokban mérik.
A meggyilkolt sportolók családtagjai számára nagyon fájdalmas lehetett részt venni a projektben és megnézni a felvételeket. Milyen visszajelzést kaptak tőlük?
Egy ilyen projektet természetesen csak a legközelebbi rokonok hozzájárulásával lehet megvalósítani. Ez rendkívül fontos: elmagyaráztuk, meg- és bemutattuk nekik, hogy mire készülünk. Több tucat történet volt a tarsolyunkban, de végül csak hatról állapodtunk meg. Ehhez hosszú heteken át kellett bonyolult megbeszéléseket folytatnunk. De amikor megmutattuk a végeredményt, a szülők nem tudták visszatartani könnyeiket. Azt mondták: „Köszönjük, rendkívüli munkát végeztetek. Segíteni fog nekünk abban, hogy megőrizzük gyermekünk emlékét.” Tudomásom szerint semelyikük sem bánta meg, hogy részt vett a projektben. Minden szükséges jogi dokumentumot aláírtunk, a projekt csak ezután kapott zöld utat. Az olimpiai játékokra minden elkészült, és két hétig voltunk úton, hogy bemutassuk és feltárjuk ezt a hat rendkívüli történetet. Nem vártunk ekkora sikert – a projekt fogadtatása minden várakozásunkat felülmúlta. De ez nem meglepő, hiszen a globális kommunikáció uralta modern világban az igaz történetek összetett és ellentmondásos érzelmeket váltanak ki.
Mi a projekt legfontosabb üzenete? Mit remél, mit visznek haza a nézők a filmvetítésről?
A BRAND UKRAINE elkötelezte magát amellett, hogy az igazságot terjessze Ukrajnáról és az ukrajnai mindennapokról az orosz agresszió közepette. Ehhez emberek történeteit használjuk. Biztos vagyok benne, hogy ezek közvetítik legjobban fájdalmunkat, önérzetünket, lelkesedésünket, győzelmeinket és veszteségeinket, mindazt, ami emberré, erős és bátor nemzetté tesz bennünket. Ez a küldetésünk – nemcsak azért, hogy Ukrajnáról beszéljünk, hanem azért is, hogy az egész világ számára szeretetmárkát kínáljunk. Azért dolgozunk, hogy több olyan nagyszabású projekt jöjjön létre, amely megérinti az emberek szívét, és lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjunk az emberi élet értékéről.
A videók és a fényképek itt és az Instagramon is megtekinthetők:
Tim Makarov a BRAND UKRAINE digitális tartalomért felelős csoportjának vezetője. 20 éve dolgozik az újságírás, a marketing és a digitális kommunikáció területén. Hivatásának tekinti, hogy történeteket mondjon el, és olyan projekteket hozzon létre, amelyek jobbá teszik a világot.
A látássérülteket képviselő holland Oogvereniging szövetség az Európai Vakok Szövetsége (EBU) hálózatának segítségével sporthoz való hozzáférési kezdeményezést indított, hogy gyakorlati megoldásokat kínáljon azon akadályok elhárítására, amelyek visszatartják a vakokat és gyengénlátókat attól, hogy az EU-ban működő sportklubokhoz és egyesületekhez csatlakozhassanak. Peter van Bleijswijk fogyatékossággal foglalkozó aktivista, az Oogvereniging és az EBU önkéntese mesél nekünk erről az úttörő együttműködési projektről, amely a valóban inkluzív sport felé nyitja meg az utat. Ön is segíthet, ha válaszol a látássérült emberek sport- és szabadidős tevékenységeinek hozzáférhetőségéről szóló felmérésre lakóhelye viszonylatában.
A látássérülteket képviselő holland Oogvereniging szövetség az Európai Vakok Szövetsége (EBU) hálózatának segítségével sporthoz való hozzáférési kezdeményezést indított, hogy gyakorlati megoldásokat kínáljon azon akadályok elhárítására, amelyek visszatartják a vakokat és gyengénlátókat attól, hogy az EU-ban működő sportklubokhoz és egyesületekhez csatlakozhassanak. Peter van Bleijswijk fogyatékossággal foglalkozó aktivista, az Oogvereniging és az EBU önkéntese mesél nekünk erről az úttörő együttműködési projektről, amely a valóban inkluzív sport felé nyitja meg az utat. Ön is segíthet, ha válaszol a látássérült emberek sport- és szabadidős tevékenységeinek hozzáférhetőségéről szóló felmérésre lakóhelye viszonylatában.
Peter van Bleijswijk
A holland „Hozzáférhető sport” kezdeményezés úttörő módon törekszik a valódi befogadásra a sportban azáltal, hogy a vakok és gyengénlátók sajátos kihívásaira összpontosít. Ennek a progresszív projektnek a célja azoknak az akadályoknak a kezelése és felszámolása, amelyek megakadályozzák a látássérült embereket abban, hogy teljes mértékben részt vegyenek a sportklubokban és sportegyesületekben végzett sport- és fizikai tevékenységekben.
A projekt az ezen emberek előtt álló akadályok alapos megértésén alapul. Kiterjedt kutatások és korábbi kísérletek alapján a „Hozzáférhető sport” kezdeményezés 10 fő akadályt azonosított, amelyek közé tartozik a speciális edzői tevékenység, a pártfogói programok, a sportlétesítmények fizikai hozzáférhetősége és a közlekedési kérdések. Ezek az akadályok gyakran nem tudatosulnak, de jelentősen akadályozzák a látássérült embereket abban, hogy élvezzék a sport előnyeit.
E kihívások kezelése érdekében a kezdeményezés „sportlaborokat” vezet be, ezeket meglévő sportklubokban vagy sportszolgáltatókkal való partnerségek révén hozzák létre, valós környezetet teremtve a lehetséges megoldások teszteléséhez. Minden egyes azonosított akadályra három különböző megoldást javasolnak és tesztelnek. A leghatékonyabbnak bizonyuló megoldást ezt követően többször finomítják és tesztelik, hogy biztosítsák annak gyakorlati megvalósíthatóságát és hatékonyságát.
A kísérletek eredményeit egy átfogó útmutatóban, a „Digitális sporttervben” foglalják össze, amelyet a sportklubok, a szolgáltatók és az önkormányzatok rendelkezésére bocsátanak. A terv célja, hogy forrásként szolgáljon a sport hozzáférhetőségének és inkluzivitásának javításához, olyan gyakorlati megoldásokat kínálva, amelyek különböző környezetekben is megvalósíthatók.
A projekt ambíciói azonban nem korlátozódnak Hollandiára. A kezdeményezés képviselői a közelmúltban európai partnereket kerestek meg, köztük az EBU-t, hogy betekintést nyerjenek és összegyűjtsék a különböző országok legjobb gyakorlatait. A kezdeményezés lelkes fogadtatásra talált, számos szervezet és ország jelezte részvételi szándékát. Az európai együttműködés célja a sport szélesebb körű hozzáférhetőségének és inkluzivitásának javítása, biztosítva, hogy a látássérültek az egész kontinensen élvezhessék az erőfeszítés előnyeit.
A kezdeményezés erőssége az együttműködésen alapuló megközelítésben rejlik. A projektet a helyi önkormányzatok, a holland Oogvereniging, a Sport és Testmozgás Tudásközpontja, az Atlétikai Szövetség és más, a befogadás előmozdításán dolgozó szervezetek koalíciója támogatja. E különböző partnerek összefogásával a kezdeményezés a szakértelem és az erőforrások széles skálájára támaszkodhat, hogy fenntartható és hatásos megoldásokat hozzon létre.
Mivel a projekt egyre nagyobb lendületet vesz, a „Hozzáférhető sport” felhívást intéz az európai oktatási intézményekhez és a látáshoz kapcsolódó szervezetekhez, hogy vegyenek részt benne. A csapat ezt döntő lépésnek tekinti a valóban befogadó sportkultúra előmozdítása felé Európa-szerte, ahol vizuális képességeitől függetlenül mindenki részt vehet a sportban, és élvezheti azt.
A „Hozzáférhető sport” nem csupán egy projekt, hanem egy olyan jövő felé történő elmozdulás, ahol senkit sem hagyunk magára. Az Európa-szerte elkötelezett partnerek együttes erőfeszítései révén a kezdeményezés célja, hogy tartós hatást gyakoroljon a sport hozzáférhetőségére, és előkészítse az utat egy mindenki számára befogadóbb és igazságosabb környezet felé.
Akit érdekel, hogy csatlakozzon ehhez a transzformatív utazáshoz, vagy többet szeretne megtudni, a kezdeményezés arra kéri, hogy kapcsolódjon be és járuljon hozzá ahhoz, hogy mindenkinek lehetősége legyen megtapasztalni a sport örömeit és előnyeit. Ön is segíthet, ha szeptember 27-ig kitölti a városában vagy régiójában a vakok és gyengénlátók sport- és szabadidős tevékenységekhez való hozzáféréséről szóló felmérést.
Peter van Bleijswijk, aki korábban innovációs, létesítménygazdálkodási és IKT igazgató, valamint profitorientált és nonprofit szervezetek vezetője volt, az elmúlt években az ügyfelek érdekeinek védelmére összpontosított. Aktívan elkötelezett a vakok és gyengénlátók befogadása és a sporthoz való hozzáférhetőségük javítása mellett. Emellett elkötelezett önkéntes a hollandiai Oogvereniging és az EBU mellett, és aktívan részt vesz a helyi és nemzeti kormányzatokkal együttműködő munkacsoportokban. Munkája az életminőség javítása és a kiszolgáltatott csoportok társadalmi esélyegyenlőségének megteremtése iránti elkötelezettségéről tanúskodik.
A zöld hidrogén energetikai átállásunk egyik építőköve, ezért gyors bevezetése rendkívül fontos jövőbeli energiarendszerünk, valamint az EU gazdasági és társadalmi jóléte szempontjából.
A zöld hidrogén energetikai átállásunk egyik építőköve, ezért gyors bevezetése rendkívül fontos jövőbeli energiarendszerünk, valamint az EU gazdasági és társadalmi jóléte szempontjából.
Az ezzel kapcsolatos kínálat, kereslet, infrastruktúra és termelés kiépítése azonban számos kihívással jár. A hidrogén hasznosítása nemcsak drága, hanem megfelelő keretfeltételek meglététől is függ. Egyrészt használatát először olyan ágazatokra kell összpontosítanunk, amelyek nehezen villamosíthatók, illetve energiatároló közegként kell bevetni. Másrészt biztosítanunk kell a hidrogén-infrastruktúra gyors és hatékony bővítéséhez szükséges feltételek megteremtését.
E tekintetben három szempont különösen fontos:
Biztosítani kell az infrastruktúrához szükséges finanszírozást. Mivel a szállító infrastruktúra kiépítése jelentős költségekkel jár, az EGSZB hangsúlyozza az erőforrások hatékony elosztásának fontosságát. Ehhez intelligens és integrált tervezésre van szükség – többek között határokon átnyúlóan is –, valamint olyan szabályozási rendszerre, amely lehetővé teszi a szükséges infrastrukturális beruházásokat, ugyanakkor előmozdítja az energiarendszer egészének környezeti fenntarthatóságát és védi a rendszerhasználókat a túl magas hálózati díjaktól. Ugyanakkor mindenképpen el kell kerülni, hogy további terhek keletkezzenek a hidrogénhálózatok gázhálózat-használók általi keresztfinanszírozása formájában. Ez különösen azért fontos, mert a hidrogénhálózati infrastruktúra jövőbeli használói jelentősen eltérnek a jelenlegi gázhálózat-használóktól. Ezért fontos, hogy a lehető legszélesebb körben alkalmazzák a „felhasználó fizet” elvet, ennélfogva pedig biztosítsák, hogy a hidrogéninfrastruktúrát elsősorban ezen infrastruktúra használói finanszírozzák.
A finanszírozás mellett a bővítéshez és a termeléshez szükséges munkaerőt is biztosítani kell. Az új, minőségi munkahelyek létrehozása mellett különösen fontos a meglévő munkavállalók átcsoportosítása. Ez azt jelenti, hogy a meglévő munkavállalókat megfelelően ki, át, illetve tovább kell képezni, és a munkaerőt jó munkafeltételek biztosítása révén meg kell őrizni. A hálózatüzemeltetőkre nézve például kötelezővé kell tenni a szokásos kollektív szerződéseket, a szakképzett munkaerő vonzása érdekében pedig javítani kell a munkafeltételeket. Az EGSZB hatékony és érdemi szociális párbeszédet szorgalmaz a gázágazatban mind európai, mind nemzeti szinten.
Biztosítani kell az előállított hidrogén központi uniós rendszer általi egységes, nyomon követhető és kötelező tanúsítását. A környezetvédelmi kritériumok mellett a tanúsítási rendszereknek szociális normákat is garantálniuk kell. Ezeknek magukban kell foglalniuk a tisztességes és biztonságos munkafeltételeket, valamint a munkavállalói, szociális és szakszervezeti jogok tiszteletben tartását.
Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a hidrogénstratégiát, amelyet az Európai Számvevőszék jogosan bírált. A civil társadalommal nemzeti és európai szinten is együttműködve átfogó stratégiát kell kidolgozni, amely figyelembe veszi a tanúsítást, a finanszírozást, a munkaügyi követelményeket, a promóciót és a fogyasztóvédelmet. Az európai hidrogéniparra csak így várhat fényes jövő.
